Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-24 / 222. szám

1913. szeptember . 25. DEEMAGYARORSZXci ÍT zottság munkálatában közvetítőnek állt be, hogy az ezen a téren elnyerhető minimum árán megteremtse a közéilet békéjét. Ezt a szándékát is az obstrukcio tette lehetetlenné. A koalíció azután győzött, de mostani hivei által üldözve, Andrássy sem tudta a katonai követelések minimumát biztosítani és végül gyászosan megbukott a koalíciós kormány, szétihüll'Otta'k pártjai és most, mikor ismét szervezkedett, Andrássy Gyula gróf még Ti­sza István minlmiulmát sem követelve, telje­sen lemond a katonai követelésiekről, mert azt tartja, a nemzet iránt valló kötelességét hanyagolja el az, aki nem vonja le tapaszta­lati következményét. Ha talán — amint illenék a zempléni ku­darc után — Andrássy Gyula gróf vissza fog vonulni a politika tarka mezőiről, meg fogja irni .a magyar alkotmányosság történetének utolsó kötetét, egészen bizonyos, 'hogy elér­kezettnek fogja látni azt az időt, amikor — nehogy a nemzet iránti kötelességeit elha­nyagolni láttassák — le fogja vonni tapaszta- I lásai utolsó következését is és el fogja inon- l dani, hogy parlamienfárizmusunk csak for­mai u'gyian, alkotmányunk tettleg csonka, de a semmi p a:r lamen t á rizmuSná! és semmi al­kotmánynál még ez is több és mikor ezt koc­kára tette könnyelmű ésszel egy kötelessé­geit csak félvállról vevő .ellenzék, akkor Ti­sza István volt az, aki végre szembe mert szállani ezzel az ellenzékkel és megmentet­te nekünk azt a keveset, amink még volt, mielőtt a hatalom egy uj kísérlettel, egy Kristóffyval — vagy Bacholkkal, vagy Met­terniiahékkel — még ezt is elvette volna tő­lünk és nemzetiségeink segitségével Ausztria sorsára juttatott vcllna bennünket, ahol nem­zet nincsen. Itt ma .még, hála e fordulatnak, van magyar nemzet és ba Isten megsegit bennünket, lesz is. Mert vigyázni fogunk, hogy semmiféle pártalakullás, akármily szép jelszók alatt, históriái alapjairól le ne lök­hesse ezt az ezeréves Magyarországot. SH.HSB.sseBBXasaiíEEaa.aBseacSBEa A kamarai titkárválasztás. — A kamara elnOke a meghivás mel ­lett. — A beltagok értekezlete. — (Saját tudósítónktól.) Szarvady Lajos, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamiara elnöke, ma délután négy órára értekezletre hiivta meg a kamiara bel tagjait a titkárválasztás ügyeiben. Az értekezleten a két alelnök éis a harminckét kamarai beltag köziül huszon­nyolcan jelentleik meg. Szarvady Lajos elnök melegen üdvözöl­ve a megjelent beltagokat, jelentette, Ihogy a Perjéssy László elhalálozása folytán ürese­désbe jött titkári állásnak miként való be­töltése érdekéhen eszmecserét óhajt folytat­ni. Előre is kijelenti, hogy eszmecseréről! le­het csak szó ez alkalomból, szavazással való döntésre természetesen neim kerülhet a sor. Tájékozódni akart a leszürődött vélemé­nyekből az elnökség az érdemleges elintézé­sélhez. Bejelentette az elnök, hogy a betöl­tésre váró titkári állásra igényeiket több, előkelő állásiban lévő értékes férfiú nála már bejelentette és ezeknek közéleti, közgaz­dasági és irodalmi tevékenységét egyenkint ismertette is. Egyben azon egyéni vélemé­nyének adott kifejezést, hogy célirányosnak tartaná, ha a kamara meghivás utján a tu­dott pályázók közül a tehetségéről és ráter­mettségéről előnyösen ösmert Tonelly Sán­dor dr. országos iparegyesületi segédtitkár­ral töltetné he a kamarai titkári állást. Lövész Antal véleménye szerint az érte­kezés sorrendje miatt első soriban a tekintet­en kellene állást foglalni, hogy nem óhajt­ja-e az értekezlet a titkári állást előléptetés utján betölteni. Wimmer Fülöp mielőtt a titkári állás betöltésére vonatkozó állásfoglalását jelezné, bejelenti, hogy a kamaráihoz oly értelmiü in­dítványt terjesztett he, mely azt célozza, hogy a kamara, első tisztviselői mellékfog­lalkozástól, vagy díjazással egybekötött tisz­teletbeli állások elfogadásától tiltassanak el. Ez alapon minden rendelkezéslükre álló ide­jüket a kamara és a köz javára fordíthatják. Wimmer Fülöp ezirányu előterjesztése ro­konszenves helyeslésre talált. Ezután Wim­mer Fülöp Tonelly Sándor dr. érdemének méltatása mellett melegen ajánlja az érte­kezletnek, hogy rövid időn belül a titkári állás Tonelly Sándor dr.-ral meghivás ut­ján töltessék, be. Cserzy .Mihály szerint a mtegíhivás sérti a többi, igen értékes pályázók Önérzetét és szomorú jelenségnek tartja, hogy a meghi­vás gondolata szegedi szakiférfiura nem ©sik. Kiivánatoisn'ak tartja a pályázat kiírását. Szakáll József utal arra, hogy a szegedi ipartestület legutóbbi ülésében állást foglalt aziránt, hogy a titkári tisztség pályázat ut­ján töltessék be és szegedi férfiúval. Bokor Adolf támogatja Wimmer bea­dandó indítványát, mely a titkárokat a 'mel­lékfoglalkozásoktól eltiltja és egyben kije­lenti, hogy készséggel megnyugszik és he­lyesli a titkári állásnak meghivás utján va­ló betöltését. Lövész Antal jelzi, Ihogy a szegedi ke­reskedők egyesülete mult vasárnap tartott választmányi ülésén egyíhangluilag határozat­tá lett az az óhaj, hogy a titkári tisztség csakis pályázat utján töltessek he. Ez ala­pon mód és alkalom nyilik arra, hogy ezen renidkiyüli fontos és jelentős állásra ipari és kereskedelmi érzékkél' bíró, anyagilag is független, képzett és nagylátókörü férfiak pályázhassanak. Nem akarja Tonelly dr.­nák érdemeit kisebbíteni, de gyakran előfor­dult már, hogy a másvidékről ideprotezsált férfiak sokkal kisébb foksülyuak voltak, mint a mellőzött szegediek. Láttuk, tapasz­taltuk, ezt akár három itteni megrendült pénzintézetnél is. Azt az elvet tehát: hogy senkii sem lehet próféta a saját hazájában, ezid aszerint mellőzni kellene. Az elnök ál­tal bejelentett férfiak közül is nyugodt lel­kiismerettel lehet választani és igy a keres­kedők egyesülete nevében is kéri a pályázat kiirását. A pályázat kilirása mellett felszólalták még: Solti Pál, Menning Mihály és Schaffer Márton. Sdháffer helytelenítette Wimimer­ne.k azt az álláspontját, hogy a kamara eltső tisztviselője mindennemű mellékfoglalkozás­tól tiltasséik el. Wimmer Fülöp erre kijelen­tette, hogy ezt ő egészen másként érti, nem ellenzi, sőt helyénvalónak tartja, ihogy a ka­mara első tisztviselője szövetkezeti, vagy egyéb az iparosság érdekeit előmozdító ak­ciókat kezdeményezzen, ezek szolgálatába álljon, de amint valamely akció befejezést nyert, álljon félre. •Ezek után Szarwády Lajos elnök Ibere­kesztette az értekezletet azzal a kijelentés­j sel, hogy rövid időn belül meghivja a ka­! mara kültagjait is közös értekezletre és ek­j kor hoznak érdemleges határozatot a titkár ! megválasztása tárgyában. Wimmer Fülöpnek a kamarához be­nyújtott indítványa ez: A kamarai teljes ülés a kamarának ered­ményes és feladatához méltó működésének biztosítása céljából kimondja, hogy tisztvi­selőit, különösen pedig az iroda élén álló tit­kárt minden olyan haszonhajtó üzleti tevé­kenység, vagy bármely foglalkozás elválla­lásától eltiltja, amely alkalmas arra, hogy őket akár függetlenségükben korlátozza, akár pedig azon munkától elvonja, amelyet a kamara tisztviselőitől joggal megkövetel­het. Véres harcok szerbek és albánok közt. — Uj veszedelem a Ba'kánon. — (Saját tudósítónktól.) Belgrádban ma összeült a minisztertanács és Pasics miniszterelnök bejelentette, hogy uj meg­próbáltatások elé került ismét Szerbia. Al­bániában ugyanis kitört .a forradalom, tel­jes az anarchia. Albánia lakói mindenre el­szántan néznek az események elé és provo­kálóan viselkednék Szerbiával és Monte­negróval szemben. Janinái jelentés szerint Albániában teljes az anarchia. Mufid bég, aki átmene­tileg átvette a külügyek vezetését, össze­szedte híveit, hogy Esszdd basa ellen vo­nuljon vélük. Esszád basa ugyanis Tiráná­ban kitűzte az osztrák és magyar zászlót és a valónai ideiglenes kormányt fölszólí­totta, bogy 'a várost adják át neki. Min­denki tudja, hogy Esszád basa gazdagsá­ga ellenére vagy talán azért, rendkívül pénzvágyó és kapzsi. Már Szkutari átadá­sa (alkalmával is elég kétszinüen járt el és már akkor is híresztelték, hogy nem átal­lott Oroszországtól pénzt elfogadni. Bécsből jelentik: Avarna herceg olasz nagykövet tegnap meglátogatta Berchtold gróf külügyminisztert és hosszabb beszél­getést folytatott vele, mely hír szerint ösz­szefüggésben van az albániai események­kel és Esszád basa magatartásával. Cettinjéből jelentik: Az albánokkal való összeütközések következtében a mon­tenegrói kormány több dandárt fegyverbe szólított és már el is küldte őket a határra. Belgrádból jelentik: Illetékes katonai helyre a határon levő hadtestek parancs­nokai a következő jelentést küldték szep­tember 19-i'ki és 20-iki kelettel: Az albán haderő, amely három-négyezer főnyi had­oszlopokban vonul föl, péntek éjjel óta he­ves harcban van a szerb határcsapatok­kal. Az albán csapatok modern ismétlő­fegyverekkel vannak ellátva, azonkivül bombavetők kisérik őket a hiányzó tüzér­ség pótlására. Különösen hevesen támad­ták a nagyobb csapatok Dibránál, egy­szerre négy helyen. Itt ötezer ember lepte meg ia számra nézve gyöngébb szerb csa­patokat, hir szerint Boljetinác Isza veze­tésével. A támadás éjjel történt és célja az volt, hogy a szerb csapatokat meglep­jék. Az albánok támadása azonban nem sikerült. A támadókat visszavetették és gépfegyverekkel kezdtek tüzelni rájuk. Az első támadás az albánok súlyos vereségé­vel végződött, hetven embert vesztettek. Az albánők második támadása szom­baton történt. Az albánokat ekkor is meg­verték, ugy, hogy menekülni kezdtek. A szerbek erre előrenyomultak és Peskopei­ca falu mellett megszállták az albánok ed-

Next

/
Thumbnails
Contents