Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-24 / 222. szám

2. nagyobb és legjelentősebb perrendi reform is: az uj polgári perrendtartás. Azonban nagy kérdés, hogy ezekkel a reformokkal azután csakugyan ki lesz-e küszöbölve a biróságok életéből minden bürokratizmus? Az uj polgári perrendtartás, amikor a szóbeliséget behozza a törvényszékekre is, sokban megkönnyíti és meggyorsítja az eljárást, hatása alighanem az lesz, hogy sokkal rövidebb ideig fognak tartani a perek, azonban a biróra csak ujabb terheket és ujabb nehézségeiket fog ez a törvény is rakni. Természetesen igen sokat jelentenek majd azok a miniszteri rendeletek és ügyviteli szabályzatok, amelyek a törvény életbeléptetését kisérni fogják és azok az utasítások, amelyek az uj polgári perrendtartás alkalmazását szabályozzák. Sokat jelent ,az is, hogy adnak-e elég segédszemélyzetet a biró mellé, akit nem volna szabad terhelni semmiféle olyan dologgal, a mii nem tartozik a szoros értelemben vett birói funkciók közzé. Nem csak a magyar birói karnak és nem csak a humanizmusnak, hanem a magyar igazságszolgáltatásnak is érdeke az, liogy teljesen eltűnjék a közéletből az idegbeteg biró, sajnos, egyre jobban szaporodó és egyre gyakoribb tipusa. SBaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBe Együtt Szerbia és Montenegró. Cettinjéből jelenítik: Plamenac ikülügyimin-isz-ter kijelentette, hogy a kormány és a korona között teljes az egyetértés, soiha nem is voltak köztük differenciáik. Ami a Szerbiához való viszonyt illeti, Nikit a királynak az az óhajtása, hogy ez a viszony a lehető legjobb -maradjon, -mert a király meg van arról győződve, hogy a két ország érdekei egyformák s liogy csakis kölcsönös testvéries egyetértéssel lehet azt fejleszteni. A csatavesztett vezér. — Mi a végső konzekvencia? — (Saját tudósítónktól.) Andrássy Gyula gróf ugyanolyan vezérnek hirdeti magát Zemplénmegy-ében, aminőnek országszerte ismerik Tisza István grófot •Biharmegyében. A különbség 1-egfölebb az, Ihogy mig Andrássy zemplénimegyei táborát a rokoni -érde-kszálak .fűzik össze, addig Biharmegye törvényhatósági bizottsága őszinte, lelkes meggyőződésből sorakozik Tisza István gróf zászlója alá, mely annyiszor vitte fényes győzelemre az ország és a nemzet érdekeit. És ha Andrássy Gyula grófot ép most, -mikor uj pártalakit ássál, uj programmal készül elszánt harcra Tisza István gróf és a nemzeti munkapárt ellen, — Ihagyja cserben a saját vármegyéje, a-kikor ez olyan csúfos kudarca az Andrássy gyűlöletet -éh hatalom utáni vágyat hirdető politikájának, melyből végrevalahára talián ö is megérti, hogy elfordult tőle és a mögötte álló ellenzéktől a józan, békát, alkotó munkát és parlamenti rendet akaró nemzet. A zempléni verdikt su'lyo-s ítélet Andrássy Gyula gróf politikájával -szemben* Ha otthon, ősi patriá-jában, ahol eddig kiskirályként uralkodott, is nyíltan szembeszállott a közvélemény és bizalmat szavazott Tisza István grófnak -és a kormánynak, akkor ez olyan lesújtó, megszégyenítő tény Andrássy Gyula grófra nézve, amelyből olyan finnyás mágnás-politikusnak, mint ö, le kellene vonnia a végső konzekvenciáikat. Vagy meg kellene változtatnia örvények felé haladó politikájának irányát, vagy vissza kellene vonulnia tőketerebesi magányába. Ahogy viszszavonult Tisza István gróf, mikor a jelszavaktól, káprázatos Ígéretektől elszédített nemzet egy önfeledt pillanatában koalíciós elten.felei mellé állott. Pár hét előtt kifejtett programjának legilletékesebb bírálatát és szankcióját Zemplénmegyétől várta Andrássy Gyula gróf. Hetek óta hirdette az ő sajtója, hogy majd ,Zempilénimegye székházában hangzik el az igaz, meghamisíthatatlan ítélet Tisza István gróf és a nemzeti munkapárt felett. Nos hát elhangzott az ítélet és a mérgezett nyil, mely Tisza Istvánnak volt irányítva, visszafelé repült -és Andrássy Gyula grófot és politikáját sebesítette m-eg, Zemplénmegye is elfordult hát az ő csatavesztett vezérétől. Elfordult azért, mert fölismerte rejtett cél-ját, hatalomra vágyó önző szándékát, amelyért lemondott a kormányképesség érdekében évtizedeken át hirdetett elveiről és követeléseiről, lemondott a katonai követelésekről. Lemondott ép arról, amit ő képviselt a koalíció idejében legkitartóbbaia Leimondott róluk oly programpontokért, amelyek él'le-n annak idején összes tudásával és energiájával hadakozott, programpontokért, amelyek Hadik gróf tószt ja szerint, biztosítani hivatvák az uj párt számára az utcát: lemondott kétmilliónégyszázezer választóért. A lemondás -e pontja azonban nem volt őszinte, mert .nem teljes. Andrássy Gyula egyébről is lemondott: a katonai vívmányokról- lemondott, hogy posszibilis legyen fölfelé; választójogi meggyőződéseiről, amelyet a koalíció idejében egyetlen mentő eszköznek mondott az általános, titkos választójog veszedelmével. szemben, — lemondott, hogy posszibilis legyen lefelé. Egy embert büszkévé tehet ez a lemondás ebben az országban. Nem Andrássy Gyula grófot, hanem Tisza István grófot, aki annak idején könyörögve, szinte rimánkodva, majd- tán fenyegetve is sürgette a koalíciós ellenzéki pártokat a katonai követelések elejtésére. Sőt (Széli idejében) a kilences binyulták, hol a durva csuklya alatt nyugtalanul dobogott az apát szive. — Az ifjúság- forrására gondolok én. Hiszek benne — ám hol található? — Hiszem, h-ogy valamikor megtalálják, — de ki lesz a boldog és k-épes lesz-e arra, hogy értékesítse az -egész emberiség számára? Képes lesz-e arra, hogy a maga számára is értékesítse? Ki ne látná, -mily mélységekbe vezetnek a kérdések, de ki tudna válaszolni rájuk? iMostt a zarándok szólalt meg: — És te ugy véled apát, -hogy rajtad segitene, javadra válna az ifjúság forrása, ha meg volna adva -néked, hogy megtaláljad? Mennyire tévedsz! Tekints llelk-ed alapjára és felelj nekem -egy egyetlen kérdésre: ment vagy-e minden, bün-től? E szavak hallatára megreszketett az apát. Érezte, hogy arcába szökiik a szégyen pirja; -mélyen lehajtotta fejét és hallgatott. — Te és mindannyian, 'kik osztályrészesei sorsodnak! Mik-épen váltana meg benneteket az ifjusá-g forrása? Meritenéték vizét és szürcsölnétek, megifjodnátok, de ezáltal -megifjodna tudata is a -bűnnek, mellyel egykor megterheltétek lelkiismereteteket. -Nem az idő vénit bennünket, hanem bünün-k; az, ami által vétettünk az emberiség méltósága ellen, rendeltetésünk ellen, mely azt akarja, h-ogy a jó útra törekedjünk és jók legyünk ... Az ifjúság itala által hatalmasan erősbödne ez az öntudat -és a bün súlya nyomasztóbbá válna, mint amilyen volt annak előtte. Jobb orvosságot tudok én és megtaláltam utaimon. Szintén forrás -az; persze ho-gy -nem az ifjúság csodás forrása, melyről ti álmodtok, keserű bor az, de egészséges; az egyedüli, mely meggyógyíthatja azt, ki bün által -elveszítette a lélek egyetlen valódi ifjúságát. Az apát a zarándokra emelte tekintetét. Tágult szemében a szenvedélyes vágy tüze lobogott. — Te megtaláltad a csodát? Hol és -mikor, beszélj! — Miért törődöl ezzel? — felelte kitérőéin a zarándok. — A lényeges az, hogy az ita'lt — ha u-gy akarod és nem félsz — én nyújthatom neked. — Nem félek; akarom, — szólt az apát. A zarándok kis serleget vett elő tarisznyájából és a kulacsból fekete foiyadékor töltött belé. Az esti nap utolsó sugarai -megvilágították a vándor sápadt arcát és haszontalanul iparkodtak megcsillogtatni a fekete folyadékot, régi borostyánkő színének halvány árnyalatát rezegtetve -meg felszinén. Odanyújtotta az apátnak a szinig teli serleget. — Mi ez? — kérdezte ő, a serleget ajkaihoz emelve. — A feledés forrása, -- válaszolta a zarándok. Az alkony pirja eltűnt, szürke árnyak terjedtek. Az apát kiürítette a serleget. Egy pillanatra a szürke árnyak homályába meredt tekintete. Fátyolukon eltűnt a zarándok, majd -egész környezete; lassan feléje szálltak, szemeire és mellére borultak; érezte, .mint távo!i:ja el kebléből egy hűvös kéz mindazt, ami éveken át nehezedett reá nyomasztó súllyal, leírhatatlan megkönnyebbülést érzett, valóban fiatallá és boldoggá vált. Arcán álmodó mosoly suhant át, azután lehanyatlott a feje és az árnyak kerátte kergetődztek, teljesen elrejtették őt ... Ö maga lassan-lassan árnyékká vált és eltűnt beláthatatlan seregükben . . . Késő éjjel találták meg őt a monostor megdöbbent barátai. Hajában és szakáiiában harmat csöppjei csillogtak gyémántok gyanánt; keblén, -melyben oly nyugtalanul dolgozott a sziv; fehér jázmin virágai pihentek; és sápadt arcát széppé tette leírhatatlan üdv sugárzó mosolya. tttonlfcárloK Telefon 515. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan * .... , . f felszerelt raktárunkban kizárólagsa- C9]fCSIllt Jwl35ZI3l0S0l( ját készítésű, elsőrendű bútorok, DiifugiuMfos minden versenyt felülmúló árban, 9UI0rr8l)I3r3 — kedvező fizetési feltételek mellett T. M. is - kerülnek eladásra. SZCgCtt, TíjZa £a]0$-|(5rÖt 19. (Ktrtfa pflftel szemben.)