Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-21 / 220. szám

1913. szeptember 20. DÉLMAGYARORSZÁO S. kai meggyőződését megváltoztatná azért, mert most ,a kormány az ő jövedelmüknek törvényes rendezését vette tervbe. A rendezést valamennyien kívánják, az eddig kegyetlen állapotokról való megváltódást várják -és ezért a kormánynak ezen törvényjavaslata ellen frontot állani, .magúik az ellenzéki politikusok sem tartják oportunusnak. A városi törvényhatóságokról és a közigazgatás rendezéséről szóló javaslatok tárgyalásánál azonban az ellenzéki politikusok már valamennyien bent lesznek a parlamentben, mert ez a két javaslat oly természetű, hogy nem lehet mellette elhaladni. Ha korábban nem, hát e két javaslat tárgyalásakor már helyreáll a normális tanácskozási rend. Érzik ezt az ellenzéki képviselők és ezért kerekednek is már olyan hangok a legszélsőbb oldalon' is, hogy talán mégis jó volína már egy ellenzéki képviselőt beküldeni a Házba, hogy ott mondja el az ellenzék észrevételeit. A tanácskozásnak ez a módja azonban nem fogja kielégíteni az ellenzéki pártokat, — mert hisz ha csak egy képviselőjük lesz bent a Házban, ki fogja ennek az egy képviselőnek a beszédét helyeselni? Nagy tévedés arra gondolni, hogy a nemzeti munkapártban egy-egy ilyen fölszólalás, — miég ha durva sértéseket tartalmazna is, — komoly vihart, ellentmondást vagy közbeszólásokat tud majd provokálni. Ezt nem. A nemzeti munkapárt az ilyen szónokkal szemben egyszerűen az elnöki rendreutasitás szaitiszfakciójára és az elnöknek a szabályokon: alapuló rendelkezéseire fog szorítkozni. A bemenés vagy a ikünmaradás kérdését tehát az ellenzék nem teheti a parlamenti tárgyalások kereteitől, az azokat kisérő és neki nerri tetsző jelenségektől függővé; az a döntő, hogy mit intéz el a parlament és az ellenzéknek ahoz kell szabni a maga elhatározását, hegy van-e valami köze, érdéke, vagy ellentmondása a javaslatokhoz és reformokhoz, amelyek a parlamentben készülnek. Kereskedők ankétje a záróra kérdésében. — Általános záróra: este 7-től reggel 7-ig. — (Saját tudsóitónUtót.) Szombaton, délután négy órakor az érdekelt kereskedelmi testületek ankétot tartottak a záróra kérdésében a váío-sháza közgyűlési termében. A tanácskozásion Somogyi Szilveszter dr. főkapitány elnökölt, aki a kereskedelmi miniszter ismeretes leirata alapján a záróráról szóló szabályrendelet tervezetét .már elkészítette és áttanulmányozás céljából megküldötte az érdekelt kereskedelmi és ipari testületeknek. A szegedi Kereskedelmi és Iparikamarát Szabó Gyula másodtitkár, a Szegedi Kereskedők Egyesületét Lövész Antal, a Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületét pedig Hauser Rezső Sándor és Hoffer Jenő képviselték. A brancbe-beli kereskedőket Abonyi Mihály, Boda Bertalan, Kellner Ferenc, Radó Soma és még többen képviselték. Végül resztvettek a tanácskozásban Szalay József dr. helyettes főkapitány is, aki a kereskedők érdekében több üdvös javaslattal járult hozzá az ankét eredményéhez. Egyöntetőleg elhatározták, hogy általánosságban az este héttől reggeli hétig való zárvatartás mellett foglalnak állást, az élelmiszerkereskedőkre nézve azonban aszerint, hogy üzletük a Nagykörúton belül, a Nagykörúton', vagy azon kivüil van-e, méltányos zárórát állapítottak meg. A tanácskozás lefolyásáról a következő részletes tudósitásunkban számolunk be: Szalay József csupán stiláris módosításokra hívja föl a tanácskozás figyelmét. A szabályrendelet részletes tárgyalása előtt különösen figyelmébe ajánlja a főkapitánynak azt, hogy nemcsak a belterületen, hanem a: külterületen levő üzletek érdekeit is szem előtt kell tartani. Agrárius vidéken éltünk s főként nyáron a külterületem korán kelő emberek már hajnalban kénytelenek elvégezni vásárlásaikat. Hoffer Jenő szintén általános megjegyzéseket tesz a főkapitány szabályrendelet-tervezetéhez. A kereskedelmi miniszternek módjában áll, hogy a kereskedelmi és iparkamara hozzászólásával, rendeleti utóm a zárórát korábbi időpontra tűzze ki anélkül, hogy ezért a törvényhozáshoz kellene folyamodni. Az a paragrafus, amely ezt kimondja, a szabályrendelet-tervezetből hiányzik. Mint egyik kereskedelmi egyesület alkalmazottja, méltányos kiván lenni mind az alkalmazottak!, mind a konkurrenciával és a munkaadókkal szemben. Javaslatból kihagyandónak véli a második paragrafus első stzakaszát, amely szerint az üzletek szombaton este fél tiz óráig nyitva tarthatók. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány fölolvassa a kereskedelmi miniszternek a záróratörvényt magyarázó rendeletét. Ez azokra vonatkozik, akik a törvényt kijátszák olymódon:, hogy például bodegások, büffések az utcán át árusítanak. Fölhívja miniszter a főváros tanácsának a figyelmét, hogy ezeket szigorú büntetéssel sújtsa. Fölolvassa ezután a főkapitány a KAOE az összes törvényhatóságokhoz érkezett ismeretes átiratát. Majd a szabályrendelet-tervezetet olvassa föl pon-tról-pontra. Lövész Antal fölemlíti, hogy a szegedi kereskedők egyesülete foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a szabáyrendeletben bel- és külterületet kell megkülönböztetni, 'éppen ezért a kreskedők egyesülete méltányolni is. tudja a helyettes-főkapitánynak erre vonatkozó inditányát. Ha nem .adják meg a módot a külvárosi kiskereskedőknek, hogy a legnagyobb forgalom idején, nyitva tarthassanak, akkor ezek tönkremennek, javasolja, hogy a körúton és .a .körúton kívüli: kereskedők, reg•i tes nap kora reggelén, az akkorában már különben is nagyon ingerlékeny természetű Gambettn valami kisebb házi dolog miatt rendkívül megharagudott 'Paul nevű szolgájára. Annyira idegessé tette a dolog, hogy nagy felháborodásában .akkor mindjárt elkergette a szolgálatából. Szegény nagy ember, haragjának első felgerjedésében egészen megfeledkezett arról, ho'gy hiszen Fault éppen barátnőjének, Mme. Leonie Léonmak az ajánlatára és közbenjárására fogadta fel annak idején. A dolog megértése végett meg kell jegyeznünk, hogy a Paul elődjét, a hűséges Francois Lobiint meg nem sokkal azelőtt éppen a szeszélyes barátnő sürgetésére bocsátotta el, noha .az az 1870-i:ki öreg „moblot" ama borzasztó párisi istenítélet óta állandóan hűséges valet de chambre-ja volt Gambettának. De hát a szép Leonie valamiért fölöttébb megneheztelt az öregre s .a fiatal Pault juttatta be utódjául. Mikor ,a nagybefolyásu barátnő megtudta, hogy mi történt, pártfogolt jávai, a Paul szolgával* mindenit elkövetett, hogy Gambettát elhatározásának megváltoztatására bírja. De Gambetta hajthatatlan maradt, ö, aki 'máskülönben mindig oly udvarias és előzékeny volt barátnője iránt, most teljesen kizökkent ,a sodrából s a szokottnál idegesebben, szinte magából kikelve adta értésére Leonie-nak, hogy hallani sem akar többé Paukól. i . . — Igazán sajnálom — fakadt ki ingerülten — hogy ,a jó Francois Lobiint 'elvesztettem, aki mindig oly pontos volt és minden tekintetben kifogástalan. Most látom, mennyire hiányzik ő nékem! Miért is vettél rá akkor, hogy felfogadjam ezt a haszontalan Pault, akit igazán semmire sem tudtam alkalmazni ! Ezt a szemrehányást a szeszélyes Leonie sem hagyta szó nélkül, amivel a tetőpontra emelte barátja ingerültségét. Szó szót követett, mindkettői ük idegessége a végletekig fokozódott, — szóval, magyarán mondva — a legalaposabban összekoccantak. Mikor .aztán csordultig megtelt a keserűség pohara: a különben, is idegbeteg Leonie elkövette azt a gépies — és talán egészen öntudatlan — mozdulatot, melynek csakhamar oly végzetes következményei lettek. Gambetta éppen, akkorában kapott egy dobozt, mely két kis csinos revolvert tartalmazott. E revolverek kezelése és szerkezete ez idötájt még az újdonság varázsával birt s Gambettának is nagyon tetszett. Az egyik finom kis fegyver, teljesen megtöltve, ott hevert .a nagy államférfiú Íróasztalán* s a heves szóváltás izgatott pillanatai közben szemébe ötlött Leonie-nak. iKönybeborult szemekkel, rendkivüli izgatottan, szinte önkívületi állapotban, hirtelen felikapta a revolvert az asztalról a barátnő. — Nos tehát, — sikoltotta kétségbeesve — ha már te sem akarsz -tudni rólam többé, legjobb lesz reám nézve, ha elpusztulok a föld színiéről! E nem várt mozzanat, mely kétségtelenül túlzott volt, elrémitette Gambettát. Szinte megfagyott a vér ereiben* Villámgyorsan barátnője mellé ugrott s nagy erővél kirántotta a fegyvert a nő kezéből'. A revolver azonban ,az ingerült rántás- következtében rögtön elsült s a golyó teljesen keresztülfurta a Gambetta tenyerét. A nagy zajra berohant a szobába a szakács s ott látta Mme Leonie Léon-t, amint kétségbeesetten bocsánatot könyörög Gambetta előtt, ez pedig csaknem megdermedve és halálsápadtan, mosolyogni próbál és engesztelő hangon biztosítja barátnőjét állandó jóakaratáról. Eddigelé az volt ,a vélemény, hogy a revolverlövés által okozott kéz-seb idézte elő egy hónap múlva a Gambetta halálát. Az emiitett párisi lap cikkírója azonban ezt most megcáfolni igyekszik s határozottan azt állítja, hogy a Gambetta halálának tulajdonképpeni oika semmi összefüggésben nincs a most leir-t tragikus epizóddal. Egyedül az emésztő, belső láz oltotta Iki a nagy szellemóriás életét, mely miatt ő többé-kevésbbé úgyszólván egész életén át oly sokat szenvedett. A -lövéstől eredt sebe már csaknem teljesen behegedt akkorra, midőn a szive december 31-én örökre megszűnt dobogni. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m - f f felszerelt raktárunkban kizárólagsa- CSlfCSttlt JVlttd5ZT3l0$0l( ját készítésű, elsőrendű bútorok, 1>n*ii«»í»,iVKi». minden versenyt felülmúló árban, QRlOrii3(1010 — kedvező fizetési teltételek mellett • . r. r . . M kerülnek eladásra. ÍZCgCtt, Jt$Za Uj05'IÍ0rUl 19. (Ktttísz P%1 szemben.) IS