Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-21 / 220. szám

4. DCCMAOYARORSZXQ 1913. szeptember 23. már újra nyeregben voltak és eltűntek a szemünk elől. Itt meg a kozákot irigyeltem meg, aki ugyanilyen lovasbravurokért — teljes joggal — époszi hősként szerepel, mig a mi lovasságunkról, egy-két általános bókot leszámitva, a közvéleményben alig esik szó. Pedig magyar huszárjaink is vannak! . . . Ezrivel kellene a közönséget különvonatokon a hadgyakorlatok szinhelyére vinni. Hadd lássa mindezt. Hadd ismerje meg a hadsereget, amelyért annyit áldoz és értse meg, hogy a pénze nem veszett kárba, mert amit ez a hadsereg kap, az a kezében acéllá válik. Csakhogy ez az acél tengernyi aranyba kerül. A terhek súlyosak s a nemzet mégis kénytelen elviselni, hacsak ezeket a bátor, szép, remekül kiképzett katonákat nem akarja a hadi technika örökös haladásáról lemaradva harckészségükben gyöngiteni. Kétszer kettő a gépfegyverek korszakában s a háború műszaki segédeszközeinek növekedő jelentősége mellett Hannibal számára is négy volna, nem pedig öt. És ezekben a kérdésekben az események szabnak törvényt. Ma a háború sorsát nem a kabinetek döntik el, hanem a nemzetek érzelmi világának hullámzásai és a gazdasági és szociális fejlődés kiszámíthatatlan szeszélyei. Tisza a királynál. A jövő héten már nagyobb élénkség várható a magyar politikai életben. Tisza István gróf miniszterelnök hétfőn Budapestre érkezik, majd közvetlen utána Bécsbe utazik, hogy részt vegyen a közös miniszteri értekezleten, mely a közösügyes: kérdésekkel és a delegációk munkaprogramjával fog foglalkozni. Valószínű, hogy Tisza a király előtt is megjelenik s jelentést tesz a folyó politikai ügyekről. A magyar kormány tagjai e hó 25-én tartanaik minisztertanácsot, J amelyen ismét szőnyegre kerül a horvát kérdés megoldása. Skerlecz Iván báró tudvalevőleg Budapesten tartózkodik s a legközelebbi napokban előterjeszti jelentését azokról a tárgyalásokról, amelyeket az ellene elkövetett merénylet .előtt a horvát politikusokkal folytatott. A legközelebbi időre azonkivül több tanácskozás is tervbe v.an véve, mert Tisza István gróf Budapestre 'kérette báró Randi Pál volt bánt és gróf Pejacsevich horvát minisztert. Bemennek vagy künnmaradnak? (Fővárosi tudósítónktól.) A parlamenti munkára nézve lassan-lassan másodrendűvé válik az a kérdés, hogy az ellenzékkel, vagy az ellenzék nélkül fog menni ez, a munka. Az ország közvéleménye e helyett azzal kezd törődni: mk végez ez a munka, jót, rosszat hoz-e az országra? Végre is ez a lantosabb. Az október nyolcadikán megkezdődő parlamenti időszak munkájának főbb anyaga lesz: a képviselőválasztások kerületi beosztásáról készülő javaslat, a községi jegyzők és körjegyzők fizetésrendezéséről, a városi törvnéyhátőságokról és a közigazgatás rendezéséről készülő törvényjavaslatok tárgyalása. Az első helyen emiitett javaslatból kétségtelenül fontos kiindulási pont az, hogy a kerületek lehetőleg a választók számarányához .mérten osztassanak be. Az abszolút igazság az volna, hogy az ország összes választóinak számát elosztjuk a kerületek szálmával és ha például az eredmény az lesz, hogy minden kerületre 3000 választó esik, akkor minden olyan kerülethez, mely 3000-nél kevesebb választót számlál, a szomszédos községekből veszünk annyit, hogy ezt a kerületet 3000 választóra kiegészítsük. Az olyan kerületekből, melyekben például 4000 szavazó van, ezer szavazót egy másik kerülethez kapcsolunk. A kerületek beosztásánál azonban nemcsak a választóközönségnek, hanem a politikai pártfrakcióknak is speciális érdékei'k vannak. A negyvennyolcasok minden bizonynyal ugy szeretnék beosztani a kerületieket, hogy azokból a negyvennyolcas mandátumok minél nagyobb számmal kerüljenek :ki. A szo•ciálisták, a néppártiak, az Andrássy-pártiak is valamennyien a saját pártérdeküket szeretnék a kerületi beosztásban túlsúlyra emelni; de ha nem lesznek bent ,a parlamentben, ha nem vesznék részt a vitában, az ő szempontjaik a vitában még csak kifejezésre sem juthatnak majd, a mi egyenlő volna azzal, mintha a javaslat tartalmát ellentmondás nélkül elfogadnák. Valami nagy baj ebből nem lesz, mert hiszen az bizonyos, hogy a kormány a kerületi beosztásoknál nagyon sok nemzeti érdeket kénytelen respektálni, melyek mellett a pártérdek a legalá rendel tebb szerepet játszhatja csupán, — ugy, hogy az ellenzéki pártok nagy lelki nyugalommal maradhatnak passzív rezisztenciában], e javaslatot ők is csak épen ugy szövegeznék meg, amint azt a nemzeti munkapárt kormánya fogja a képviselőház elé terjeszteni. Nem kevésbé fölösleges az ellenzék aktív szereplése a községi jegyzők és körjegyzők fizetésrendezésének vitájánál is. Ebben a kérdésben ugyanis bajos volna ellenzéki frontot állni. A községi jegyzők politikai elveiket a kormányokkal szemben mindig függetlenül érvényesitették. Elveikhez ragaszkodtak s egyetlen egy sincs köztük az egész országban, aki polititársnője kilétét. Az eredmény éppen nem volt kedvezőtlen; a személyes ismeretség is csakhamar bekövetkezett s a vaslelkü Gambetta, ha a fejét nem is, de a szivét hihetetlen gyorsasággal elvesztette. A Gambetta és Leonie között fennállott szerelmi viszony bensőségét és őszinteségét legjobban elárulják azok a mélységes érzelmektől áradó leveleik, melyeket Gambetta az 1873. és 1882. évek között irt barátnőjéhez. A Revue de Paris örvendeztette meg a müveit világot ezeknek a leveleknek közzétételével. 1873. február 25-én Gambetta igy ir Leonie-hoz intézett első levelében : „Lelkem mélyéből köszönöm ,azt a két drága levelét, melyekkel válaszolt nekem. Ma inkább, mint bármely más pillanatban, véghetetlen vigasztalást érzek a miatt, hogy abban az erőt adó gyöngédségben részesülök az ön részéről, mely edzetté tesz engemet a legizgatóbb akadályokkal szemben is. Mert a ön szive, mely ugy áthat engemet a távolból épp ugy, mint a közelben: nem csalódott. Nagyon nyugtalan, nagyon elfogódott, sőt nagyon szórakozott vagyok. A ,Legéllen tétesebb hadi problémák kavarognak a fejemben: egy és rgvanabban az időben a legélénkebb felfogásom s a legrajongóbb reményeim vannak, ölelem önt. Kérem, irjon nekem és én lábai elé vetem magamat!" A nagy rajongás évek multával sem vészit semmit eredeti erőteliességéből. Leveleinek hangja három évvel később is változatlan 1876. május 23-án igy i: Gambetta: „Valóban, igen nagy szükségem van arra, hogy lássalak. Nem sokáig várhatok tovább; te vagy az én életem, szellemi és erkölcsi országom — és én honvágyban szenvedek . . . Oly sokat vettem már igénybe a jósda megkérdezésének a szokását, hogy tovább nem maradhatok távol. Jöjj, várlak." 1877. májusban irt levele méltó társa az eddigieknek: „Háború van kitörőben; elfogadtam a felajánlott ütközetet, mert ajánlatai meggyózhetetlenek; elfoglaljuk a törvény magaslatait, honnan kényéim-esen megrostálhatjuk a reakció nyomorult csapatait ott lenn a sikon. Látni fogod ,az újságokból az én hadi parancsomat, de-nem fogod megtalálni azokban a párisi nép véget nem érő éljenzését a Grand Hotel előtt; csaknem belefulladtam a tömeg lelkesedésébe. „Éljen a köztársaság!" „Éljen Gambetta!" kiáltások töltötték meg a levegőt ... El sem tudom neked mondani, mily örömet okoztál nekem tegnap; ennek tulajdonítom ma minden erőmet és minden lelki könnyedségemet. Te vagy mindig az ón gondviselésem, öléllek!" Hogy ez a rajongásig menő szeretet egész a sárig mily gyöngéd és változatlan volt, szépen mutatja a Gambetta legutolsó levele, melyet halála előtt egy héttel irt az ő elválhatatlan barátnőjéhez: „Hét óra. Vadászni megyek s küldök neked egy reggeli csókot, — egy csókot, melyet,oly nagyön szeretnék neked a valóságban átadni. Ah, mi'ly türelmetlenül is töltöm én ezt a rombadőlt életet, mely abban telik el, hogy rohan egyik nap a másik után s érzem azt, hogy sohasem örülhetek az én Mignone-om jelenlétének a nélkül, hogy arra ne kelljen gondolnom, hogy uéhány pillanatra ismét el kell- veszitenem őt. Véget kell vetnünk a gyötrelemnek, mely annál tűrhetetlenebb, ment -egyedül mi vagyunk az urai, kiknek nem kellene mágunkat alávetnünk. Azzal a hittel vigasztalom magamat, hogy a vég közeleg és hogy nemsokára nem fogjuk ismét elhagyni egymást. Ölellek, amint -hogy szeretlek, örökre . . ." Ennek az izzó szerelemnek a végzetes eredményeként tüntették föl az irók eddig azt a mély titokzatosságba burkolt tragikus eseményt is, mely 1882. november 22-én Gambetitána-k a ville d'avray-i lakásán lefolyt. Eddig általános volt az a vélemény, hogy a vilié d'avray-i revolverlövés állította meg ugyanez év Szilveszter napján, a nagy férfi •érző szivének dobogását. A Nouvelle Revue emiitett ismeretlen irója teljes világosságot áraszt erre a misztikus eseményre. Ez képezi most a párisiaknak második irodalmi szenzációját. 1882. november 27-én, vagyis a VégzetfrtMfltís M&m***™**"* BALOG, Ali 8lW91|lV9a DÚS választék kész díván, ottomán, matracok, .. kárpítOS-Üzlet •I Telefon 1203. sz. garnitúrák stb. — Javitások jótállással szaksze:; rűen és olcsón eszközöltetnek. KOSSUÍ Lajos-sugárut 6. szám, fi