Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-18 / 217. szám

1913. szeptember 14. DÉLMAGYARORSZÁG 103. Ikieiadődiiík az uj párt pirogTiamnyÖlliaitkiozata. Tessék megérteni ezt a 'bevezető-mondatat, ez épen a 'legáriőáeibb fejiszacsapás az „egyeisiü'jt" függetleuiSiági alaikutteisra. Harc a kamarai titkári állás körül. (Saját tudósítónktól.) A kamarai titkár­választás ügyében ma egy levél érkezett hozzánk és amellett, hogy azt egész terje­delmében közreadjuk, az ügy mai érettsé­ge mellett magunknak is foglalkozni kell ez­zel a vitális kérdéssel. Nem kutatjuk, hogy miért, de az utóbbi napokban bőségesen volt alkalma arról meggyőződni a szegedi kö­zönségnek, hogy ezt a kérdést bizonyos ol­dalról túlzott és szinte érthetetlen1 idegesség­gel kezelik. Legyen kinek-kinek az izlése és idegrendszere szerint. A kérdés 'személyi ki­élesitésének annyival kevésbé látjuk szüksé­gét, mert azt hisszük, aki erőnek-erejévei sze­mélyeskedni akar, azt indulatai messze tá­volra ragadják el az anyagi igazságtól és az ilyen perifériákról való érvelésre aligha van szükség az olyan nagyjelentőségű ügy el­döntésénél, mint amilyen az, hogy ki legyen a szegedi kereskedelmíi • és iparkamara tit­kára. A kereskedelmi és iparkamara ügyrend­je, melyet az 1905. november 14-én tartott teljes ülésen emeltek érvényre, rendelkezik a tisztviselői állások betöltéséről. A 44-ik sza­kasz szerint a közös ülés akár pályázat, akár előléptetés, akár meghívás utján töltheti be a titkári állást. Amikor tehát az ügyrend a tit­kári állás betöltésének három módját kon­struálja, ugyanakkor gondoskodik arról is, hogy a három mód akármelyikét csak a tel­jes illés vehesse igénybe. És ez véghetetlenül fontos mindazokkal az érvelésekkel szemben, amelyek a meghívás utján való betlötést ugy akarják feltüntetni, mintha azzal az elnökség ki akarná játszani a teljes ülésnek fentartott és biztosított jogókat. Tudniillik mi történik? Az elnökség közös ülésre hivja össze a ka­marát. A közös ülésen a titkárválasztásra előterjesztést tesz. Ha előléptetést javasol, ez csak a közös ülés hozzájárulásával emelhető érvényre; ha pályázat kiírását hozza javas­latba, ez is csak a teljes ülés határozatával történhetik meg és ha meghívás utján óhajtja a titkári állást betölteni, ennek az álláspont­jának szankcióját is csak a szavazatképes tagok adhatják meg. Bízunk abban, hogy az elnökséget terro­rizálni nem lehet. Kimondjuk őszintén abbeli véleményünket, hogy a lokálpatriotizmus elkoptatott, szürke, lejárt és veszedelmes frázisai, politikai vitákból közgazdasági tér­re átclsempészve, komoly emberekre még kevésbé hathatnak. Semmi okunk, hogy ne •legyünk egészen nyilitak és kijelentjük, hogy teljesen eltekintünk azoknak a személyétől, akiknek neve a titkári állással kapcsolatban eddig forgalomba került. De akármilyen ér­demes emberek is vannak Szegeden, mégis azon a véleményen vagyunk, hogy a kamara, az iparosok és kereskedők érdekében jár el az elnökség, sőt a teljes ülés, ha vidékről hoz olyan titkárt, akinek erre az állásra na­gyobb rátermettsége, jobb kvalifikációja van. És az elnökséget nem szabad meggyanusi­tani azzal, — mert ez az ellenvélemények kicserélésének nagyon veszedelmes módjá­hoz vezetne, — hogy az ilyen jelöltet be akarja csempészni a kamarába, rá akarja varrni a tagokra. Hiszen a közös ülés ismeri mindazokat, akik erre az állásra ma aspirál­nak és igy módjában áll mérlegelni azt is, hogy pályázat alkalmával kitüntetné-e bi­zalmával azt a jelöltet, akit az elnökség meg akar hivni. Nyilvánvaló tehát, hogy a titkári állásnak meghívás utján való betöltése sem­mi egyéb, mint pályázathirdetés, a formasá­gok szigorú betartása nélkül. Persze ezt a sablont általánosítani nem lehet és csak a legritkább esetben alkalmazható. A legnagyobb eréllyel tiltakoznunk kell az ellen, hogy a pályázatot csak szegediek számára írják ki, ha kiírják, vagy hogy bur­koltan ez legyen a vezérelv a pályázat sor­sának eldöntésénél. Sajnos, Szegeden túlsá­gosan érvényesült ez a rnuesai, ősmagyar patriotizmus, érezzük is a hatását annyira, hogy belegörbül a derekunk. Miért nem ir­tunk ki mindjárt mindent, ami nem szegedi? Miért fogadjuk el a villamos vasutat, a két kendergyárat, miért adtunk koncessziót a légszesz- és vilianyvilágitó társaságnak, ami­kor gyalog is ki lehet menni Rókusra. Ame­rikában nagyban gyártják még a petróleu­mot, mert Szegeden még gyertyát sem gyár­i tanak és a két kendergyár nélkül szegényeb­bek lehetnénk körülbelül 2000 munkással és száz hivatalnokkal. Ellenkező véleményen vagyunk, persze sohasem azoknak a rová­sára, akik Szegeden élnek és érdemes embe­rek. Nagy szükségünk van rá, hogy még csak ilyen érdemes embert oltsunk bele Sze­ged közéletébe és megdöbbent bennünket a konzervatizmusnak akkora mértéke, mely a város szellemi életéből ki akar mindenkit kapcsolni, aki ép a mai napig nincs itt. Ezek a mi általános vezérelveink akkor, amikor a titkári állás betöltésével foglalko­zunk és helyt adunk felszólalásoknak, ame­lyek ebben a kérdésben hozzánk érkeztek. Egyik kamarai beltag a következő levelet in­tézte hozzánk: Tekintetes Szerkesztőség! Napok óta türelemmel, bár aggodalom­mal olvasom azt a hírlapi polémiát, amely a kamarai titkári állás betöltése körül hiva­tottak és hívatlanok részéről támadt. Azt hi­szem, a kérdés egy és más irányban meg­világításra szorul, ezen a jogon kérem Szer­kesztő ur utján szerénységem számára a nyilvánosságot. Jómagam még nem döntöttem, hogy a kamarai titkárság betöltésénél mi legyen az á'láspontom. Tonelli urat, akinek a szemé­lye körül a pártoskodás hullámai leginkább tornyosulnak, személyesen nem is ismerem. Mégis meg kell védenem, mert az ellene való harcban olyan érvek kerii'tek felszínre, melyek a legtávolabbról sem állhatnak meg. Lekicsinyléskép és annak bizonyítására, hogy a kamara vezetősége se tudja, ki az a Tonelli, emiitik föl, hogy egyelőre egy évi próbaszolgálatra akarják meghívni és hogy ő ezt a föltételt elfogadta. Ha mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, előbb megis­merni is iparkodnék, bizonyára nem hoza­kodnának elő ilyen érveléssel. A kamara ügyrendjében ugyanis szórói-szóra benne van: „A tisztviselői állások rendszerint pá­lyázathirdetés utján, a közös ülés által töl­tetnek be egy évi próbaidőre, mely után a közös ülés a véglegesítés fölött külön hatá­roz. Azonban a teljes ülés a kamarai szol­gálatban bevált egyéneket, avatott szolgála­tuk méltánylásául, a pályázathirdetés mellő­zésével véglegesen elő is léptetheti. A titkári állásokat emellett joga van a közös ülésnek az egy évi próbaidő mellőzé­sével a kamarai szolgálatban, közszolgálat­ban vagy a közgazdasági téren érdemeket szerzett egyénekkel, végleges alkalmazással, akár pályázat, akár előléptetés, akár meghi­bás utján betölteni." Az ügyrendnek ezekből a rendelkezé­seiből nyilvánvaló, hogy az elnökség a he­lyes középutat kereste meg és hogy Tonelli ur távolról sem állított ki magáról szegény­ségi bizonyitványt, amikor az ügyrendben előirt egy évi próbaidőt a maga részéről el­fogadható föltételnek jelentette ki. Én egyéb­ként is más színben látom a dolgot és mint­hogy komoly emberek nem szoktak ekszisz­tenciákkal tojástáncot járni, ennél az állás­nál és a szóban forgó embernél az egy /évi próbaidő elfogadását az öntudat megnyilvá­nulásának tekintem, amely azt mondja: ad­jatok nekem alkalmat és teret a munkára, nem félek főtételeitektől, látni fogjátok, mit tudok! Az ember el sem hinné, ha nem olvasná, hogy a kérdés ferde világításban való feltün­téséül olyan érvekkel is elő lehet állni, hogy a szegedi kamarai titkárt Szterényi, Matle­kovics, Láng, Ullmann, Hegedűs és Grácz akarják beválasztani. Még a mai, kolerától bacillusos atmoszférában is érthetetlennek tartom ezt a beállitálst, amelynek ténybeli alapot az ad, hogy Tonelli urnák ezek az urak ajánló levelet adtak volna. Nem tu­dom, hogy igy történt-e, de ha nekem kell majd érdeklődnöm az iránt, hogy Iksz, vagy Ipszilon érdemes-e vagy méltó-e a szegedi kamarai titkári állás 'betöltésére, nem fogok röstellkedni ezeknek a közgazdasági téren vezető és elismert tekintélyeknek akármelyi­kéhez fordulni és föltétlenül alá fogom irni a véleményüket, :ha az egyhangú lesz. Nem szabad ezt a jelentős kérdést terrénumáról el­cibálni és aki megmarad a helyes uton, az sohase fogja tagadni, hogy kamarai ügyek­ben az idézett urak véleménye inkább tekint­hető kompetensnek, mint Lenkyfalvy Benjá­miné vagy Közszakértő Jakabé. Lehet, hogy a pályázathirdetés, lehet, hogy az előléptetés, lehet, hogy a meghívás mellett fogok szavazatommal sorakozni. Az eddigi harc nagyon fölhivta figyelmemet To­nelli Sándorra, érdeklődtem utána és a ke­zeim között levő levelek tanúsága szerint, — mind országos nevü kapacitásoktól van — kiváló szakember. Ha az elvi térről továbbra is az eddigi szenvedéllyel csap át a harc a személyi térre, bizonyosnak veszem, hogy Tonelli meghívása mellett fog állást foglalni a kamara teljes ülése és ezt bizony azok fogják elsősorban fölidézni, akik ellenkező irányban látják a közérdeket kielégítve, So­hase legyen nagyobb vétkük. A szerkesztő urnák készséges hive Egy kamarai beltag. Az egyik helyi lapban azt állították, hogy Szegedről két ur fölkereste Hegedűs Lórántot, akit arra kértek, hogy nekik ka­marai titkárjelöltet ajánljon. Ezzel kapcso­Tisztílettcl Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m .... . . ­felszerelt raktárunkban kizárólag sa- £t|yC$Ull jfíílASZtfllOSÖlj ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban, — kedvező fizetési feltételek mellett «» • * , is - kerülnek eladásra. S^Cd, Tl$Za EajOS-HMt 19. (Kertísz szemben.) Bútorfajtára

Next

/
Thumbnails
Contents