Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-18 / 217. szám

1913. szeptember 14. DÉLMAGYARORSZÁG 103. Ikieiadődiiík az uj párt pirogTiamnyÖlliaitkiozata. Tessék megérteni ezt a 'bevezető-mondatat, ez épen a 'legáriőáeibb fejiszacsapás az „egyeisiü'jt" függetleuiSiági alaikutteisra. Harc a kamarai titkári állás körül. (Saját tudósítónktól.) A kamarai titkárválasztás ügyében ma egy levél érkezett hozzánk és amellett, hogy azt egész terjedelmében közreadjuk, az ügy mai érettsége mellett magunknak is foglalkozni kell ezzel a vitális kérdéssel. Nem kutatjuk, hogy miért, de az utóbbi napokban bőségesen volt alkalma arról meggyőződni a szegedi közönségnek, hogy ezt a kérdést bizonyos oldalról túlzott és szinte érthetetlen1 idegességgel kezelik. Legyen kinek-kinek az izlése és idegrendszere szerint. A kérdés 'személyi kiélesitésének annyival kevésbé látjuk szükségét, mert azt hisszük, aki erőnek-erejévei személyeskedni akar, azt indulatai messze távolra ragadják el az anyagi igazságtól és az ilyen perifériákról való érvelésre aligha van szükség az olyan nagyjelentőségű ügy eldöntésénél, mint amilyen az, hogy ki legyen a szegedi kereskedelmíi • és iparkamara titkára. A kereskedelmi és iparkamara ügyrendje, melyet az 1905. november 14-én tartott teljes ülésen emeltek érvényre, rendelkezik a tisztviselői állások betöltéséről. A 44-ik szakasz szerint a közös ülés akár pályázat, akár előléptetés, akár meghívás utján töltheti be a titkári állást. Amikor tehát az ügyrend a titkári állás betöltésének három módját konstruálja, ugyanakkor gondoskodik arról is, hogy a három mód akármelyikét csak a teljes illés vehesse igénybe. És ez véghetetlenül fontos mindazokkal az érvelésekkel szemben, amelyek a meghívás utján való betlötést ugy akarják feltüntetni, mintha azzal az elnökség ki akarná játszani a teljes ülésnek fentartott és biztosított jogókat. Tudniillik mi történik? Az elnökség közös ülésre hivja össze a kamarát. A közös ülésen a titkárválasztásra előterjesztést tesz. Ha előléptetést javasol, ez csak a közös ülés hozzájárulásával emelhető érvényre; ha pályázat kiírását hozza javaslatba, ez is csak a teljes ülés határozatával történhetik meg és ha meghívás utján óhajtja a titkári állást betölteni, ennek az álláspontjának szankcióját is csak a szavazatképes tagok adhatják meg. Bízunk abban, hogy az elnökséget terrorizálni nem lehet. Kimondjuk őszintén abbeli véleményünket, hogy a lokálpatriotizmus elkoptatott, szürke, lejárt és veszedelmes frázisai, politikai vitákból közgazdasági térre átclsempészve, komoly emberekre még kevésbé hathatnak. Semmi okunk, hogy ne •legyünk egészen nyilitak és kijelentjük, hogy teljesen eltekintünk azoknak a személyétől, akiknek neve a titkári állással kapcsolatban eddig forgalomba került. De akármilyen érdemes emberek is vannak Szegeden, mégis azon a véleményen vagyunk, hogy a kamara, az iparosok és kereskedők érdekében jár el az elnökség, sőt a teljes ülés, ha vidékről hoz olyan titkárt, akinek erre az állásra nagyobb rátermettsége, jobb kvalifikációja van. És az elnökséget nem szabad meggyanusitani azzal, — mert ez az ellenvélemények kicserélésének nagyon veszedelmes módjához vezetne, — hogy az ilyen jelöltet be akarja csempészni a kamarába, rá akarja varrni a tagokra. Hiszen a közös ülés ismeri mindazokat, akik erre az állásra ma aspirálnak és igy módjában áll mérlegelni azt is, hogy pályázat alkalmával kitüntetné-e bizalmával azt a jelöltet, akit az elnökség meg akar hivni. Nyilvánvaló tehát, hogy a titkári állásnak meghívás utján való betöltése semmi egyéb, mint pályázathirdetés, a formaságok szigorú betartása nélkül. Persze ezt a sablont általánosítani nem lehet és csak a legritkább esetben alkalmazható. A legnagyobb eréllyel tiltakoznunk kell az ellen, hogy a pályázatot csak szegediek számára írják ki, ha kiírják, vagy hogy burkoltan ez legyen a vezérelv a pályázat sorsának eldöntésénél. Sajnos, Szegeden túlságosan érvényesült ez a rnuesai, ősmagyar patriotizmus, érezzük is a hatását annyira, hogy belegörbül a derekunk. Miért nem irtunk ki mindjárt mindent, ami nem szegedi? Miért fogadjuk el a villamos vasutat, a két kendergyárat, miért adtunk koncessziót a légszesz- és vilianyvilágitó társaságnak, amikor gyalog is ki lehet menni Rókusra. Amerikában nagyban gyártják még a petróleumot, mert Szegeden még gyertyát sem gyári tanak és a két kendergyár nélkül szegényebbek lehetnénk körülbelül 2000 munkással és száz hivatalnokkal. Ellenkező véleményen vagyunk, persze sohasem azoknak a rovására, akik Szegeden élnek és érdemes emberek. Nagy szükségünk van rá, hogy még csak ilyen érdemes embert oltsunk bele Szeged közéletébe és megdöbbent bennünket a konzervatizmusnak akkora mértéke, mely a város szellemi életéből ki akar mindenkit kapcsolni, aki ép a mai napig nincs itt. Ezek a mi általános vezérelveink akkor, amikor a titkári állás betöltésével foglalkozunk és helyt adunk felszólalásoknak, amelyek ebben a kérdésben hozzánk érkeztek. Egyik kamarai beltag a következő levelet intézte hozzánk: Tekintetes Szerkesztőség! Napok óta türelemmel, bár aggodalommal olvasom azt a hírlapi polémiát, amely a kamarai titkári állás betöltése körül hivatottak és hívatlanok részéről támadt. Azt hiszem, a kérdés egy és más irányban megvilágításra szorul, ezen a jogon kérem Szerkesztő ur utján szerénységem számára a nyilvánosságot. Jómagam még nem döntöttem, hogy a kamarai titkárság betöltésénél mi legyen az á'láspontom. Tonelli urat, akinek a személye körül a pártoskodás hullámai leginkább tornyosulnak, személyesen nem is ismerem. Mégis meg kell védenem, mert az ellene való harcban olyan érvek kerii'tek felszínre, melyek a legtávolabbról sem állhatnak meg. Lekicsinyléskép és annak bizonyítására, hogy a kamara vezetősége se tudja, ki az a Tonelli, emiitik föl, hogy egyelőre egy évi próbaszolgálatra akarják meghívni és hogy ő ezt a föltételt elfogadta. Ha mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, előbb megismerni is iparkodnék, bizonyára nem hozakodnának elő ilyen érveléssel. A kamara ügyrendjében ugyanis szórói-szóra benne van: „A tisztviselői állások rendszerint pályázathirdetés utján, a közös ülés által töltetnek be egy évi próbaidőre, mely után a közös ülés a véglegesítés fölött külön határoz. Azonban a teljes ülés a kamarai szolgálatban bevált egyéneket, avatott szolgálatuk méltánylásául, a pályázathirdetés mellőzésével véglegesen elő is léptetheti. A titkári állásokat emellett joga van a közös ülésnek az egy évi próbaidő mellőzésével a kamarai szolgálatban, közszolgálatban vagy a közgazdasági téren érdemeket szerzett egyénekkel, végleges alkalmazással, akár pályázat, akár előléptetés, akár meghibás utján betölteni." Az ügyrendnek ezekből a rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy az elnökség a helyes középutat kereste meg és hogy Tonelli ur távolról sem állított ki magáról szegénységi bizonyitványt, amikor az ügyrendben előirt egy évi próbaidőt a maga részéről elfogadható föltételnek jelentette ki. Én egyébként is más színben látom a dolgot és minthogy komoly emberek nem szoktak ekszisztenciákkal tojástáncot járni, ennél az állásnál és a szóban forgó embernél az egy /évi próbaidő elfogadását az öntudat megnyilvánulásának tekintem, amely azt mondja: adjatok nekem alkalmat és teret a munkára, nem félek főtételeitektől, látni fogjátok, mit tudok! Az ember el sem hinné, ha nem olvasná, hogy a kérdés ferde világításban való feltüntéséül olyan érvekkel is elő lehet állni, hogy a szegedi kamarai titkárt Szterényi, Matlekovics, Láng, Ullmann, Hegedűs és Grácz akarják beválasztani. Még a mai, kolerától bacillusos atmoszférában is érthetetlennek tartom ezt a beállitálst, amelynek ténybeli alapot az ad, hogy Tonelli urnák ezek az urak ajánló levelet adtak volna. Nem tudom, hogy igy történt-e, de ha nekem kell majd érdeklődnöm az iránt, hogy Iksz, vagy Ipszilon érdemes-e vagy méltó-e a szegedi kamarai titkári állás 'betöltésére, nem fogok röstellkedni ezeknek a közgazdasági téren vezető és elismert tekintélyeknek akármelyikéhez fordulni és föltétlenül alá fogom irni a véleményüket, :ha az egyhangú lesz. Nem szabad ezt a jelentős kérdést terrénumáról elcibálni és aki megmarad a helyes uton, az sohase fogja tagadni, hogy kamarai ügyekben az idézett urak véleménye inkább tekinthető kompetensnek, mint Lenkyfalvy Benjáminé vagy Közszakértő Jakabé. Lehet, hogy a pályázathirdetés, lehet, hogy az előléptetés, lehet, hogy a meghívás mellett fogok szavazatommal sorakozni. Az eddigi harc nagyon fölhivta figyelmemet Tonelli Sándorra, érdeklődtem utána és a kezeim között levő levelek tanúsága szerint, — mind országos nevü kapacitásoktól van — kiváló szakember. Ha az elvi térről továbbra is az eddigi szenvedéllyel csap át a harc a személyi térre, bizonyosnak veszem, hogy Tonelli meghívása mellett fog állást foglalni a kamara teljes ülése és ezt bizony azok fogják elsősorban fölidézni, akik ellenkező irányban látják a közérdeket kielégítve, Sohase legyen nagyobb vétkük. A szerkesztő urnák készséges hive Egy kamarai beltag. Az egyik helyi lapban azt állították, hogy Szegedről két ur fölkereste Hegedűs Lórántot, akit arra kértek, hogy nekik kamarai titkárjelöltet ajánljon. Ezzel kapcsoTisztílettcl Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m .... . . felszerelt raktárunkban kizárólag sa- £t|yC$Ull jfíílASZtfllOSÖlj ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban, — kedvező fizetési feltételek mellett «» • * , is - kerülnek eladásra. S^Cd, Tl$Za EajOS-HMt 19. (Kertísz szemben.) Bútorfajtára