Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-14 / 214. szám

•913 szeptember 14. frr DÉLMAGYARORSZÁG ! 11. ságai vannak, azokat törleszteni kell. Mi tör­leszti? Házi pénztára kimerült, jövedelmet nem fokozódnak. Minden reménysége egy uj kölcsön felé indul, melyet majd a tavasz­szal akar megkapni, amikorra azt hiszi, meg­enyhülnek a pénzügyi nehézségek. (-) Közgazgaátisi mizériák Kolozsváron. Kolozsvárról jelentik: 'Kolozsvár városának vagyonkezelésében zavarok vannak. A város adósságairól és ingatLanadr ól nem vezetnek rendes nyilvántartást, ezenkívül a zárszáma­dások nincsenek lezárva és ,a kiutalások islin­cseneik kellő ellenőrzés mellett. Ezeket a pá­n aszókat a főiapánlhoz intézett nyilt levelé­ben tette szóvá Fischer József .dir. törvény­hatósági bizottsági tag. Folyovich Jánes polgármesteri titkár, tuidósiitónknak ebben az ügyben a következőiket mondta: — A törvényhatóság (intézkedésére a pizámvtevöség ügykezelését egy bizottság, a mely két előkelő pénzügyi férfiúból, a pénz­ügyigazgatásáig két kiküldöttjéből és a vá­ros megbízottjából állott, megvizsgálta. Hiá­nyokat nem talált, csak azt állapította meg, hogy kevés a munkaerő és igy nagyobb hát­ralék van. Ennek a hátraléknak a feldolgozá­sa végett ujabb állásokat szerveznek, ame­lyek betöltése felett a legközelebbi ülésen dönt a közgyűlés. Hűtlen kezelésről szó sincs. Ebből a nyilatkozatból is kitűnik, hogy niem visszaélésről van szó, ihanem Kolozsvár­nak is az a baja, ami sok tekintetben Szeged­nek is, hogy egyes hivatalában kevés a sze­mélyzet. SPORT. o A vidéki átigazolások állnak ma a futball-politika homlokterében, irja egy fővá­rosi estilap. Néhány agresszív vidéki egye­sület ugyanis a fővárosi játékosok sorából szerződteti a starjait, ami — mert rendszer keletkezett belőle — már az elevenbe vág és védekezésre kényszeríti a fővárosi egyesü­leteket. Igy született meg a hat hónapi szií­neteléslhez kötött átigazolási javaslat, ame­lyet valószínűen törvényerőre fog emelni a MLSz. Hasznos az uj szabály, de még ennél is célszerűbb volna, ha a fővárosi egyesü­letek bojkottul sújtanák a játékosaikra vadá­szó vidéki egyesületeket. A Kolozsvári Aka­démiai Sport Kör és a Nagyváradi Sport, Egyesület azok a klubok, amelyek rászolgál­tak arra, hogy a fővárosi egyesületek ne kössenek le velük mérkőzéseket. Az anyagi veszteség nemcsak észre téritené őket, de megfosztaná az ilyen vidéki egyesületeket az ángázsmánok'hoz szükséges tőkegyűjtéstől. A fővárosi csapatok adnak levegőt ezeknek az egyesületeknek, mert a helybeli egyesü­letek bizonyára rossz szemmel nézik a meg­erősödés különös módját és azonnal szakí­tanak velük, ha a főváros impulzust ad rá. Egy céltulatos bojkott azonnal véget vetne az áldatlan játékosfogdosásnak. o Revans. A bajnoki mérkőzések során tulajdoniképpen minden találkozásnak re­váinsjelleig© van és mégis a vasárnapi FTC— MAC mérkőzést külön kell megemlítenünk. A MAC legénysége volt az, amely a tavaszi sziezónban 'a bajnok csapattal szemben a leg­nagyszerűbb eredményt érte el. Nem győ­zött ugyan, de játéka felért ia győzelemmel és élénk emlékezetében van még mindlen matek látogatónak. Azóta — még különb kö­rülmények között — most találkoznak elő­ször és a találkozási eredménye bizonytala­nabb, mint valaha. Az biztos, hogy mindkét csapat ezicn a mérkőzésen fog a szezonban ölő szőr teljes csapatával szerepelni. lA FTC-tben osmét játszik Payer és Blum és ennék a vé­dőpárniak a küzdelme a -híres Bodnár-Rácz támadásokkal szemben, már magában is va­lóban nagy attrakció. Az üllői-utii pályán 4 órakor kezdődő -mérkőzést Izsó László fogja vezetni, akinek mint habárbirók, Schér és Friedmann szövetségi ílHiróik fognak siegócl­kezná. KÖZOKTATÁS. Középiskoláink és a német nyelv. (Saját tudósítónktól.) Valamikor a nix dájcsok voltak a jó magyarok, mert amig az osztrákok akarták mindenáron ránk erősza­kolni a német nyelvet einémetesités céljából, addig nemcsak érthető volt a német nyelv­vel szemben tanusitoíí ellenszenv, de minden jó magyar embernek egyenesen nemzeti kö­telessége volt az idegen nyelv és idegen kul­tura elleni kézzel-lábbal való tiltakozás. Mi­kor azonban alkotmányos életünkben nor­mális viszonyok állottak be és az osztrá­kok is lemondtak — mert kénytelenek voltak vele — elnémetesitő törekvéseikről, megvál­tozott a -helyzet. Magyar részről is a hig­gadtabb megfontolás kerekedett felül és a német nyelv tudásának a szükségessége ke­rekedett fölül a köztudatban s már évtizedek óta a legtermészetesebb dolognak tartja min­den- intelligens ember, hogy a német nyelv középiskoláink rendes tantárgya legyen. Nemcsak az a politikai és közgazdasági kapcsolat, mely bennünket Ausztriához és Németországhoz füz, teszi indokolttá a né­met nyelv tanulását, hanem az a körülmény, is, hogy aki a német nyelv birtokában van, arra fölöslegessé válik úgyszólván minden •más idegen nyelv megtanulása. Fölöslegessé teszi a németek eklektikus természete és kul­turszo-mja. Mert bármilyen nyelven jelenjen is -meg akár a szépirodalom, akár a tudomá­nyos szakirodalom terén valami érdemes munka, két-három hét múlva az a legkitű­nőbb német fordításban már kapható és ol­vasható. E tekintetben a többi kulturnemze­tek, de különösen az angolok és franciák sok­kal rátartóbbak. De talán 'helyesebben feje­zem ki magamat, ha azt mondom, hogy ők mintegy méltóságukon alulinak tartják az idegen nyelvekből való fordítást. Ugy vannak a maguk irodalmával, mint a mohamedánok az alkoránnal. A német nyelv tudásának a fontosságát különben szükségtelen külön is hangsúlyozni. Magyarságunkat a német nyelvtől már nem kell féltenünk, sőt valósággal nevetséges vol­na. Amely nemzetnek van egy Petőfije, Arany Jánosa, Vörösmartyja, Katona Jó­zsefe, Madácha és hogy ne legyünk hálátla­nok az ifjabb generációval szemben sem, a mely nemzetnek van egy Molnár Ference, Lengyel Menyhértje, Bródi Sándora, akik oly diadalmasan vonultak föl a külföldi, de kü­lönösen a német színpadokra, annak a nem­zetnek nincs mit félnie a német szótól. Sőt az a sok nyomós ok, amely a német nyelv gya­korlati haszna mellett szól, arra kell, hogy in­dítsa a kultuszkormányt, aminthogy Janko­vich Béla dr. kultuszminisztert indította is, hogy a német nyelvnek minél tágabb teret juttasson közép- és szakiskoláink tantervé­ben. Jankovich miniszter nagy gyakorlati ér­zékére vall az a terv, hogy a gimnáziumok­ban a latin nyelv rég megérdemelt háttérbe szorításával a német nyelvnek juttat nagyobb szerepét. Ámde a legbölcsebb miniszteri el­határozásnak is sok-sok nehézséggel kell meg küzdenie, mig a megvalósulás stádiumába juthat. Nem azokra a nehézségekre akarok itt rámutatni, amelyeket a vaskalapos csökö­nyösség fog útjába gördíteni, mert ezek a ne­hézségek vasakarattal és merész, de céltuda­tos elhatározással vajmi hamar legyőzhetők. De van a kérdésnek egy másik nehézsége. Nevezetesen a német tanárokban való hiány, amely a mai viszonyok között is erősen érezhető, jóllehet, most hasonlíthatatlanul ke­vesebb óraszámban tanítják a német nyelvet, mint amilyenben azt a kultuszminiszter a jö­vőben és pedig remélhetőleg a közel jövő­ben taníttatni akarja. A jelen állapot az, hogy mig más sza­kokban (magyar-latin, természetrajz-föld­rajz, történelem-földrajz stb.) szinte siralma­san nagy a tanárbőség és okleveles embe­reknek is sokszor évekig kell várniok és tii­lekedniök, amig egy nyomorúságos — évi 1600 K-val dotált — helyettes tanári állásba juthatnak, addig a német szakos tanárjelöl­teket egyenesen az egyetemről kénytelenek tanszékre küldeni, gyakorlati év és oklevél nélkül. El sem tudom képzelni, hogy hogyan fogja a miniszter ezt a rendkívüli nagy ne­hézséget rövidesen legyőzni, hacsak nem ugy, hogy Ausztriából és Németországból importál német professzorokat. A kérdés gyors, hamaros megoldására más mód alig­ha kínálkozik. Ujabb nehézsége a kérdésnek aztán, kap-e egyáltalán ilyen német tanáro­kat és ha kap, azok hogyan illeszkednek bele az itteni tanári státusba és a mi 'hazai viszo­nyainkba? Szóval könnyebb dolog egy tetszetős és hasznos eszmét kigondolni és fölvetni/mint azt gyakorlatilag meg is valósítani. Bizom azonban benne, hogy Jankovich miniszter, a ki a középiskolai reformhoz oly nagy gya­korlati érzékkel nyúlt, módot talál ennek a kérdésnek a megoldására is. gl. (o) A szegedi házi és nöipari iskolába való beiratást az igazgatóság annak ellenére, hogy növendékek igen szép számmal jelent­keztek, szeptember 15-ikéig meghosszabbi­totta. A nőipariskolában, amelynek a tanter­mei a Margit-utcai polgári leányiskolában vannak, a legkiválóbb gonddal és a legala­posabb szaktudásai tanitanak Ihimzést, fe­hérnemüvarrást, felisőruhakészitést, szabá­szatot, iparművészeti kézimunkát és mühim­zést. Á beiratási dij 6 korona, a tandij egész évre 50 korona, amely havi öt koronás rész­letekben is fizethető. Dr. Rózsa Andor ügyvédi irodáját Vár-utca 1. szám alatt (Takarék- és Hitelbank palotájában) megnyitotta. Telefon: 1090. Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . , félévre . . negyedévre . egy hónapra 24.— kor. 12.- „ 6.- „ 2 — »• m Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra . 28.- kor. 14.- , 7.- . 2.40

Next

/
Thumbnails
Contents