Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-14 / 214. szám

2. t» >•" gukba. Termékeny, tiszta, meleg föld a szegedi tanyák földje, mely ontja és dlnyeli az embereket. Nem szabad ennyire magára hagyni ezt a kis világot. Az embereknek joguk van hozzá, hogy közelebb jöjjenek a városi élethez, a kórházakhoz, orvosokhoz, humánus intézetekhez és jogvédelemhez. A künnvaló nép már-már satynya és értéktelen. Sorozás alkalmával mind kiáltóbb arányokban nö a testi és lelki defektusban szenvedőik száma. A munka, a baromi igavonás, az alkohol és kulturtalanság eszi meg ezeket az embereket. j Itt az ideje, hogy vasutat építsenek nekik és közelebb hozzák őket a világhoz. Szeged külső területe nyolcszáztizenhat négyszögkilométer és ezen a hatalmas földterületen csak két vasútvonal fut keresztül. De az igazi tanyához, a központhoz, ,meg az azon tul fekvő Ázsiához nem lehet eljutni máskép, mint órák hosszat tartó kocsizással a homokon. A tanyaiak között ezért van ember, aki legfeljebb egyszer, vagy kétszer óvakodik be a városba egész életében. 'vt Hát ezeket az állapotokat nem szabad már sokáig tűrni. Követelni kell a tanyai vasutat. Itt nem tanácskozásra, hanem gyors cselekvésre van szükség. Csak ember nincs, aki megtörje a százados jeget, aki lerázza a részvétlenség és akcióképtelenség átkát, mely ennek a még mindig félig holt városnak vezetőit, lakóit, levegőjét, közéletét, minden életnyilvánulását a tehetetlenség foltjával bélyegzi meg. Apponyi beszámolója. Apponyi Albert gróf szeptember huszonegyedikén beszámoló beszédet tart jászberényi választói előtt. A beszámolóhoz küldöttséggel hívják meg a függetlenségi pártot, valamint Andrássy Gyula grófot és pártját. DÉLMAGYARORSZÁG ••MaM^MMWBMMMMiMMMMMWRMMI*!!! I • I 'III MII l|llL'»tl1»"l'»W"""1"' Minek. — Megalakul az Andrássy-párt. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap bontja ki Andrássy Gyula gróf uj pártja zászlaját, amelyet a harcba indulás előtt kevés dicsőség övez. Rövidesen a parlament is megkezdi az előjelek és az eddig hallottak szerint gazdag, céltudatos és üdvös munkáját. A minisztériumokban szorgos munka folyik, a törvényhozás elé az ősszel olyan törvényjavaslatok kerülnek, amelyekre már régóta vár a nemzet és amelyek egyre égetőbben szükségesek. Mi szükség van tehát az Andrássypártra? Talán nem dolgozott az utolsó hónapokban a parlament? Nézzük meg: A katonai reformok voltak megnyitói az elmúlt ülésszak diadalmas törvényalkotásainak, melyek felölelték a kormányzat -minden ágazatát, felkarolták a nemzet gazdasági, kulturális és szociális érdekeit. Megkoronázta e nemzeti munkát a legutóbb befejezéshez jutott választójogi reform, s a képviselőházi ügyrend korszerű revíziója, melyek a közel jövő számára egyengetik járhatóvá, ruházzák fel demokratikus és gyakorlati jelleggel a magyar törvényhozás ezentuli útjait. Ez anyagi sikerek értéke meghatványozódik a velük kapcsolatos erkölcsi győzelmekkel. Mert amazokhoz kormányzat és többségi párt soha sem jutott még komorabb viszonyok közt, ádázabb küzdelem árán, mint a mögöttünk levő ülésszak alatt, melynek kormányból és pártból a felsőbbség erősségeit kellett kiváltani, hogy az erkölcsi diadalt biztosítsa nekik. Történeti jelentőségű eredmény, ha nem változtatta elveit: még Andrássy szerint is, hogy az obstrukcióval sikerült véglegesen leszámolni a múltra nézve, s ujabb föltámadásának elejét venni, lehetőségének még a reményét is elfojtani a jövőre nézve. Ezzel egy 1913. szeptember 14. szomorú, keserves korszak záródott le a magyar parla-mentárizmus életében. Nem kell hozzá, csak rövidke időköz, s ugy fog az élő nemzedék is reá visszagondolni, mint egy nyomasztó és szégyenletes álomképre. Későbbi generációk pedig ámulva, elképedve, csáknem hihetetlenül forgatják majdan az obstrukcióról följegyzett naplöbeli adatokat, mert alig találnak kulcsot a megértéshez, hogy ily őrület valaha létezhetett, sőt politikai stílusnak vétetett, mely virtussá minősítette azt, ha az ország ügymenetét megállíthatják s rajta mentül több sebet üthetnek. Nagy érdemük a vezető államférfiaknak, s nagy hálát érdemelnek érte a nemzet közvéleményétől, hogy ez elemi csapással a döntő küzdelmet magukra vállalták, a cél kecsegtető sikere érdekében minden nehézségtől, akadálytól s kockázattól, veszedelemtől eltekintettek. A harc nehéz feladatokkal járt, s az ellenzék offenzivájából az önvédelemre szoríttatva, hamar megérezte, hogy kicsal várják kezéből az oly végzetes erejű fegyvert. Nem is tudta azt tovább tartani, védeni; hozzá való jogát meg sem kisérté bizonyítani. Az obstrukció halálra sebezve terült el, s vele együtt agonizált az ellenzék tettereje, önbizalma, sőt méltóság-érzete is. És az alkotások -megkezdett sorozata most folytatását nyeri. Politikai zászlóbontások nem állithatják vissza a régi jó időket: se kormányon, se ellenzéken. Minek hát ez a zászlóbontás? Minek? Hogy megbontsa az ellenzék eddig sem ideális egyetértését? Az pártalákitás előmunkálatai során beigazolódott, hogy ez a szándék sikerülni fog. Az Andrássy-párt különben holnap délelőtt tizenegy órakor tartja meg országos alakuló gyűlését a Ferencvárosi Polgári Körben. A gyűlésen nevet adnak az uj alakulásnak, Országos Alkotmánypártnak-nzk keresztelik. Andrássy Gyula gróf hosszabb be„pensée — pensé á moi"-t, a régi francia charadeot . . . Ebben a házban lakott Eszter, a szóbeli némber. Az emberek már -messze elkerülték, mégis kíváncsian vetettek egy-egy pillantást a gyomos udvarra, hol néha, fényes délben is kibontott hajjal ült Eszter. Sürü, borostyánszin hajának zuhatagja ilyenkor csábítóan ragyogott a déli verőn; az arcát ritkán lehetett látni, mert a fejét többnyire lehorgasztotta. Hanem annál inkább villogott, vakított fehér kebele, amelyhez egy pufók csecsemő piros ajka tapadt. Erről a gyermekről sokat beszéltek a faluban. A pap nem akarta megkeresztelni, mert az anyja pogány, idegen nevet akart neki adni. Még négy éves korában sem érte kis göndör fejét a keresztvíz, de azért odahaza Percivalnak hivták, a faluban pedig Belzebub fattyának, mert ott, ahol apró Jóskáik, Jancsik, Pisták fürödtek az ut porában, senki sem vette ajkára azt az istentelen nevet, amelyet ki sem tudtak volna ejteni. És hogy a gyerek ezt a furcsa nevet viselte, annak meg volt a -maga oka. Eszter egy napon levelet kapott idegen országból, idegen írással, amelyet csak az öreg doktor tudott elolvasni. A francia levélben a cifra Murát herceg ezredének egyik Jean Muguet nevü szerezsánja küldött millió, meg millió *2fcÍ csókot Eszternek és a lelkére kötötte, hogy a gyermeket Percivalnak keresztelje meg. Azt is irja, hogy megint háborúba kell mennie, de mihelyt vége lesz a hadjáratnak és az egész világ a Grand Napoleon lábai előtt fog heverni, akkor visszajön a faluba és tábornoknévá fogja tenni Esztert. Mert, irta, a Napoleon hadseregében nem ritkaság, hogy szerezsánok máröl-holnapra tábornokká lépnek elő. „Ton petit général" ez volt a levél aláírása. Eszter, bár százszor is lefordította magának és ezerszer is megcsókolta, nem értett a levélből semmit. A világból sem értett nagyon sokat. Még gyermekleány volt, bár a falubeli legények már incselkedtek vele, miikor egyszerre trombitaszó harsant meg a falu végén. Egy sereg idegen lovaskatona csillogott-villogott a porfelhőben, amit a lovak lába vert fel. Az emberek össze-vissza futkostak és izgatottan kiabálták: — A franciák, a franciák! A katonák mindjárt ott is maradtak a faluban és ki ide, ki oda szállásolta be magát. Két napig és két éjjelig laktak csak ott. Az Eszterék udvarára is került egy katona. Nagy, barna ar-cu legény volt, akinek a haját elöl, amennyire a tollas csákó alól kiért, világosszőkére szivta a nap, mig a fejebubja barna volt. Porosan, harciasan, délcegen és sötéten pattant az udvarra, mintha a fergeteg hozta volna, csak a kék szeme nézett szeliden elé a viharverte ábrázatából. Es Eszter holdvilágos éjjeleken gyakran látta maga előtt ezt a jóságos szemet, gyermeke apjának a szemét, amelynek kisebb mása fel-felragyogott hozzá, mikor Per: cival bölcsője fölé hajolt. Az a két nap és két. éjjel titokzatos és érthetetlen volt előtte. Elvonult felette, mint nyáron a villámos méhü felleg, mely néha áldást, néha jéghideg átkot szól a mezőre és néhány percig tartó hatását éveken át megérzik az emberek. Lassankint azt látta, hogy az egész világ elfordul tőle, ugy, hogy mikor a gyermeke megszületett, csak egy vén cigányasszony állt mellette. Az öreg édesanyja már rég ágynak dült és a leánya szégyene csakhamar sirba is vitte. Eszter egyedül maradt a szomorú viskóban, ahová -csak akkor ért az öröm egy sugara, mikor levél érkezett idegen országból, csaták zajából. És valóságos áldás volt a házra az öreg doktor, aki ezeknek a furcsa leveleknek a nyelvét ismerte. A bábsütő addig-addig járkált el a faluvégi ház előtt, amig egyszer csak jó nagy darab mézeskalácsot nem tett a zsebébe. Es mikor újra elment a viskó előtt, a kis PerciKizárólag helybeli, hirneTeiefon ves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségü és bámulatos olcsó 515. bútorok első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorrakf árában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is