Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-14 / 214. szám

Szerkesztőség Kárész-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 - félévre . . K I2-— negyedérre K 6-— egyhátutpraK 2*— Egyes »sáa ára M iMs. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egén évre . K íé!é<rre . .KKuegyedévre K >— egy hónapra K 240 Egyes saán Ara H BUár. Kii ital Kárász-utca K Telefon-szám: 305. Szeged, ÍS!3 !! évfolyam 214. szám Vasárnap, szeptember 14. Szegedi tanyavilág. A közmondás szerint Tápén vari a világ közepe, nem is hinné az ember, hogy a vége meg milyen közel van hozzá. A vége emitt van szegedi földön, a szegedi tanyákon. Végigjártuk ezt a szép darab földet. Mindenfelől a jól ápolt gazdaságok képe integet felénk. Olasz földön lehet ilyen gazdag változatosságot látni: akácos ligetek, eperfás tanyák, vadvirágos kaszálók és ezüstös tükrü tavacskák kergetik egymást a legszebb rendben. És ezen a dus Szépségű területen negyvenezer szegedi polgár éli le sorsát, mely odakötötte őt a szülőföld rögéhez. Negyvenezer ember ki van dobva a magányba és elhagyatottságba, elzárva a városi élet kultúrájától és életpezsdülésétől. Valóban bámulni kell, hogy ezen még eddig nem tudtak, vagy nem akartak segíteni. Idegenből jött ember, ki csak ugy elszaladtában megnézi a mi tanyavílágunkat, nem tudja megérteni, hogy tanyai vasút nélkül meg nem szöktek onnan az emberek. És méltán homlokunkra süthetik az ázsiai származás bélyegét azok a nyugati államok, melyek hozzá vannak szokva, hogy a maglik földjén friss életerővel teremtsenek megélhetési módokat. Másutt egy-kettőre felismerik a terepviszonyok kihasználásának legcélszerűbb módját és ugyanakkor már el is kezdik épitem a csatornát, vasutat, alagutat, hidat, vagy akármiféle más közlekedési utvonalat, ami a befektetett tőkét használat folytán sokszoros kamattal adja vissza. Semmi se köriynyebb, mint külföldön pénzcsoportct alakitari egy világosan felismerhető jövedelemforrás kiaknázására. Az emberekben ott van vállalkozási szellem, életkedv, ötlet, bátorság. Nálunk nincsen. A kisvasúinak a dolga például ugy van minálunk, hogy maga a városi hatóság elméletben deficitet jósol a vasútnak, amivel aztán minden jószándéktól visszariasztja önmagát. De ha kétszeres deficittel fenyegetne a terv megvalósítása, akkor is régen meg kellett volna már csinálni. Azok az emberek ott künn el vannak veszve a kulturélet számára. Még a saját mesterségükben, a mezőgazdaságikülönféle ágaiban is kezdetlegesek és tanulatlanok. Van ugyan valamelyes romantikus szín a jegenyék birodalma fölött. De ezt a romantikát finom megérzésü iróemberek teremtették meg, akik a változott viszonyokból annak idején épen olyan szép meglátásokat fognak majd meriteni. A mostani helyzet szép a novellában. De képtelenül visszatetsző és szomorú a valóságban. Félvad emberek élnek a buckák között. Analfabéták és csiszolatlan erkölcsüek. Bál és szüret alkalmával leütik egymást, mint a veszett kutyát. Sokszor semmiségért, egy görbe nézésért. A csönedesebb temperamentummal rendelkezők gyakran félhülyék, kikben energia és karakter nincsen. Ritkaságszámba megy az a tanyai magyar, kinek esze is, szive is tökéletes rendben van. A jóeszüek furfangosakká lesznek, mint a cigányok, vagy akármiféle más nomádok, kiket a természetes ösztön vezet rá a ravaszságra. Még az egészen józan magyar ember is csak tudálékos, amellett, hogy elemi ismeretei rendszerint hibásak és hogy mindenféle kulturától teljesen mentes. A nagy egyedülvalóság, a téli száműzetés, iskolák hiánya, közlekedés lehetetlensége okozza ezt. Odalenn bánáti földeken mennyivel előbbre van már a sváb paraszt! Mert nincsenek a bánáti falvak között órajárásnyi távolságok, megmüveletlen, felszántatlan területek, sivár ugarok. Az ember olyan, mint a kézi szerszám: csiszolódnia, forgolódnia kell a többi ember között, hogy valamirevaló érzéke legyen. Ezek a távolságok, melyek külön világot alkotnak az alföldi városok között s | melyek hagyomány szerint még a török ; hódoltság átkának maradékai, századokon keresztül csak alaki kulturát fogadtak maA bábsiltő. Irta: Színi Gyula. Régesrégen, mikor a legények még befonták a hosszú hajukat, élt egy bábsütő. Halovány, bitringes ember volt és fiatalabb korában sókat imádkozott, ö mártotta a templom számára azokat a hosszú viaszgyertyákat, amelyek a Mária kis oltárán lobogtak. Néha órák hosszat eltérdelt az oltár előtt és nézte a lángokat, amelyek körül a tömjénes, sürü levegő finom fodrokban táncolt. Már akkor azt beszélték róla, hogy nem a Szűzhöz imádkozik, hanem a maga ármányos mesterségén töri a fejét. És szép virágvasárnapján egyszer csak beállított a paphoz bét szál rőfös gyertyával, amelyek olyan vastagok voltak, mint a csemetefák dereka. A pap csak nézte a bét szál gyertyát és elállt szeme-szája a csodálattól, mikor látta, hogy pici vérvörös rózsák vesszeje és a haloványkék délignyitó vékony indája hajlik, tekergőzik a gyertyaszálra. Mindez viaszból volt, de még a virágok, levelek szaga is olyan volt, mint az igazié. Az öreg pap szeme könybelábadt és megölelte a bábsütőt: — Te vagy, fiam, az én nyájam leghívebb báránya. Iskola öltönyök, felöltök, costCmSk fink és leánykák Karácsonyra megint beállított a bábsütő a paphoz és ezúttal kis betlehemi jászolt vitt. A pap szeme felragyogott. Mert bár viaszból volt az egész, a szamár, a juh, a tehén, olyan volt, hogy szinte meg lehetett volna őket simogatni és a három királyok pogány pompával hajlongtak a kisded előtt. De menten elborult az öreg pap szeme, mikor a Szűzre esett a pillantása. — Fiam, fiam, — mondotta szomorúan — istenkísértés az, amit művelsz. Mert bár szakasztott ilyen az a faluvégi szóbeli némber, aki Belzebub íattyát szoptatja, de az Istenanya képe nem ilyennek látszik az igazi keresztény előtt. A viaszasszony keblére és a pufók kisdedre ráesett a betlehemi csillag fénye. Ez a csillag igazán ragyogott a jászol felett és igazi sugarakat szórt, vakítóbban, mint a gyémánt, de a fénye nem gyertya lángjától eredt. — Fiam, — kérdezte a pap kiváncsian, — honnan szerezted ezt a világot, amely hideg és meg nem fogható, mint a mocsár lid ércfénye? A bábsütő nem felelt semmit, elsápadt és rejtelmesen mosolygott, hogy a szeme szinte ugy villogott, mint a titokzatos fény, amely a betlehemi csillagot pótolta. — Hol loptad ezt a lángot? — kérdezte szigorúan a pap és hogy az ember újra nem felelt semmit, összekulcsolta a kezét és halkan szólt: — Eladtad a lelkedet a sátánnak. És össze akarta törni az istentelen jászolt. De a bábsütő elkapta tőle és elmenekült vele. Az öreg pap nem tehetett mást, mint hogy tömjénnel háromszor is megfüstölte a helyet, hol a bábsütő állt. Ezentúl a bábos már csak a gonoszak útját járta, amely a faluvégi házhoz vitt, a hol a szóbeli némber lakott. * A falu végén kicsi, zsupfedeles ház állt utolsónak. Azontúl az ut szekérnyoma a végtelen mezőség felé vitt. A ház vályogból volt, valamikor cigányoké lehetett és csak az utcára nyíló fele volt bemeszelve. Az.esőverte falon, melyet rég nem meszelhettek, ákombákomok voltak, aminőket katonák szoktak firkálni, mikor átvonultak egy-egy falun. Lovas vitéz, amilyent a gyermek rajzol, alatta az 1809. évszám, odább esetlen vonásokkal árvácska volt rajzolva, mellette az „á moi" betűk, amiket a magyar faluban senkisem értett, ha csak a mindentudó doktor nem, aki nagy tekenősbékás okuláréján keresztül már valószínűleg ki is betűzte a NEUMANN M. Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5