Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-02 / 203. szám

2. DELMAGYARORSZÁQ 1913. szeptember 2. tételünk, amely szerint nálunk a gazdasági élet három tényezője közül a kereskedés fejlett ki legerősebben a másik kettő rovására, azt sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az a tény, hogy kereskedelmi középiskolánk számban, súlyban, tekintélyben messze elhagyták 'középfokú iparos és földműves iskoláinkat. Iparosiskoláink exkluzív intézmények, amelyekbe nehezebb bejutni, mint a bécsi Terézianumba. Agrár intézeteink pedig egyáltalában nem ismernek középfokot, amire égető szükségünk volna. Mert nem mindenki érheti be az alsófoku földműves iskola hiányos képzettségével, viszont nincs minden gazdának szüksége arra, hogy Debrecenben vagy Óváron, Keszthelyen vagy Kolozsváron az összes gazdasági tudományok doktorává avassák. Az tény, hogy a középfokú kereskedelmi iskoláink kitűnően dolgoznak, kereskedelmi főiskoláink pedig mintaszerűek tanterv, berendezés, tanulóanyag és a tanári testület minősége dolgában egyaránt. Az uj év uj gondot hoz, csőstül, egész nagy áradással. Mi szülők tudjuk, egyedül, mily sokágú, mily terhes ez a gond. Terhes nemcsak anyagilag — bár ki merné ma kicsinyelni azt az áldozást, amelyet az iskola sok száz igénye ró ránk, előbb, mint gyermekeinkre? — de súlyos annál a felelősségnél fogva, amely fiaink pályájának (megválasztásával ránk nehezül. Örvendenünk kell, ha ebben a nagy ingadozásban, bizonytalanságban, nagy kétségeink és f'élénk reménykedésünk közepett egy biztos pontra, egy biztató fénysugárra találunk, amely az útvesztőből kivezet és a helyes útra elindít bennünket. Ez pedig az, hogy ma már mindenki igyekszik a gyermekre tekintettel lenni, hogy az necsak épen diplomához jusson, hanem hogy az életben is lehetőleg megállja a helyét. Mert ez a legfontosabb. Változások a monarchia diplomáciájában (Saját tudósítónktól.) A vasárnapi lapok jelentették, hogy . Forgách János gróf, drezdai követet néhány (hétre a külügyminisztériumba .rendelték be szolgálattételre, mert a külügyímkiisztert és az osztályfőket az utolsó hónapok eseményei annyira kiimeri tették, hogy múlhatatlanul szükségük van egy kis pihenőre. Bár kétségtelen, hogy az utolsó hónapok eseményei valóban rendkívül sok munkát adtak a kiilü gy!mi n isz téiriumimak s ámbár fölötte szokatlan, hogy ia külügyminiszternek és min'd a háromt osztályfőnek épen egyszerre kellett szabadságra mennie, a lapok egyáltalán nem fűztek semmi kommentárt Forgách gróf berendeléséről szóló hírhez. Pedig, mint ma biztos forrásból, értesülünk, Forgách gróf berendelése korántsem ideiglenes jellegit: a drezdai követ már csupán azért fog visszatérni1 Drezdába, hogy ott a szász királyi udvartól és a szász kormánytól elbúcsúzzék. Forgách János grófot már a legközelebbi jövőben, de alkalmasint még ebben a hónapiban ki fogják nevezni a külügyminisztériumba osztályfővé. Ott most igen nagy szükség van, olyan diplomatára, ak:i közvetetten, személyes tapasztalatokból ismert nem csupán a balkáni viszonyokat, de mindazokat az embereket is, akik most az egyes balkáni centrumokban a politikát jntézik. Forgách gróf gazdag tapasztalatokat szerezhetett Belgrádban, hol épen a 'Legkritikusabb időben, 1909. tavaszán képviselte a monarchiát, még pedig Oly energiával és sikerrel, hogy — távoznia is. kellett a békés .viszonyok helyreállta után az állomás helyéről. Diplomatának az a legnagyobb dicséret, ha elmondhatjuk róla, Ihogy hazája (érdekeinek védelmében nem törődött még. azzal sem, hogy állomáshelyén elveszti a népszerűségéi s az idegen udvar és kormány kegyét. Forgách János grófnak a külügyminisztériumban egy másik előkelő főtisztviselő, Szápáry Frigyes, gróf csinál helyet. Szápáry grófot a pétervári nagyköveti állásra szemelték jü. Ebben az irányban meg is indult a tárgyalás a bécsi és péter vári külüigytrninis ztér iuim között s Péter várról a miu+ hét végén már meg is jött ,az „agrément", az elfogadás, mely annyit jelent, hogy az orosz kormány, illetőleg az orosz cár elfogadja Pétervárott I. Ferenc József szetnélyénék képviselőjéül Szápáry Frigyes grófot. Már most csak a kinevezés további formalitásait kell bevárni, hogy egy osztályfőnöki állás megüresedjék és azután Forgách János gráfot is ki tehet nevezni „osztályfőnöki teendőkké! megbízott berendelt .követből" valóságos osztályfőnökké. •oaaaaaaiiaiiaa •aaiuaMaaRHaaiiacáiiiBaiRBHiiiiiiBtt A vasúti pragmatika módosítása. Azoknak a tanácskozásoknak, amelyeket a nyár elején Tisza István gróf miniszterelnök és Pejacsevich Tivadar gróf horvát miniszter Budapesten és Skerlecz Iván báró királyi biztos Zágrábban folytattak a vezető horvát politikusokkal, egyik legradikálisabb pontja a vasúti szolgálati pragmatika möj dösitása volt. Tisza István miniszterelnök ( ugyanis kifejezetten megígérte .a koalició áisu népeket, távoli fáknak, virágoknak, fenevadaknak és tarkatoiu madaraknak titokzatos társadalmát hosszú utján maga mögött hagyta. Egyes csillagoktól -elbúcsúzott, másokat köszöntött végetérhetetten, utján és mig Ázsia partjain úszott, százféle emberi nyelv partjai mellett úszott, százféle emberi nyelv danája verődött vissza hatalmas testének pántjain. Vallások, fajok és népszokások viaskodtak utjának mentén, ildégen istenek drágaköves templomai rabló fehér katonáknak tárták föl ajtajukat, nagy járványok, nagy városokat borítottak feketébe, gyermekek születtek, harcosok elestek, asszonyok nyöszörögték — a hajó csak ment. Végetérhetetten utján felit a r tózlh át a t La rnu l ment élőre .. . És most megállt. Hónapoknak, heteknek és veszedelmeknek nagy útja után egyetlen perc alatt állt még az óriás. Mintha a háborgó vizeken való időtlen! vándorlás csa'k ezért tett volna, az érkezésnek ez egyetlen gazdag feszült percéért. Kemény hajókötelék csapdosták a tenger erős vizét. Viskónyi nagyságú csónakok, a melyek eddig fehér fényű játékszerként himbálóztak a „Ceylon" oldalán, most alászálltak a vízbe, hágcsók, létrák kúsztak élő a hajó titokzatos testéből!, még vtM'tö, ordító", parancsnokló emberi hangok iis haillatszotszája elé. Most kalapálás hangja hallatszott. A sok, apró hidat odaverték a jövevény testéhez,, az indiai hajó most már egy volt a szárazföld testével. Hildákon és csónakokon egyenruhás em- i berek tolongtak a nagy hajótestbe . . . Még nem. volt szabad kiszállni' ... Az európait király hatóságai előbb megvizsgálják a nagy hajót. Megnézik, mit hozott magával távol Ázsiából, megkérdezik tőle, ia ho'sszu ut alatt mi minden történt óriási testén és aggódón szemlélik mi minden hever borzasztó gyomrában. Meg kell előbb tudni mindent. Mindent meg kell 'tudnli . . . Meg -kell tudni: a tengerészek nem zendültek-e parancsnokló kapitányuk ellen, kártyázás, közben nem gyilkoltak-e. Az utasok között vájjon nincsen-e bombavető, vallásalapító vagy pesti-ses beteg? És fontos a tárgyakkal is tisztába jönni. A bódító illatú kávészem, a sokaságukban csörgő fehér rizsgolyóoskák, az andalítóan édes keleti culklrok, a különös szinü vas tagleves gy ümölcsök, a halo vány-piros koráitok, a könnyező gyöngyök, a súlyos hímes szőttselymek, az apró kőbálványok, a maharadzsáknak régi porcellánjai vájjon, megfizetik-e ők mind -a vámpénzt, amint azt a király 'kívánja és, amint az dukál i.s. Vámés fuvarlevelek — emberekről, állatokról és Rendben volt miinden. A révkapitány és trabantjai ugy találták, hogy rendben van minden. Szabad küszállani . . . Tisztelegnék ... A hajókapitány és a riévkapitány fehér keztyüs keze összeér. Az indiai óriás ajándék selyemkendőkiént már az európai király zászlaját húzza fel lobogtatva legmagasabb árbócának rud-csucsára. Alant a kikötőparton a vállakózás feszültsége izgalmasan dadogó zsivajban oldódik meg. — K'iszállani! — vezényli a 'hajó kapitánya . . . És ekkor a hetedik emeleten elterülő fedélzet vékony 'fehér vaskorlátjához .egy hölgy lép. Csak egy pillanatig látná, amint a hajó sok fehérségében is fehéren föl villán az ő fehér nullája, fehér fá'tyla, fehér arca ... Csak egy pillanat ... A következőben, a hölgy fehér .keze imár belekarol ,a fedélzet féhér párkányába. Átveti magát azon és fejestül előre már iis bukik alá az álló hajó körül megnyugodott tenger vizébe. 'Ugy szállott alá, imint egy fehér sirály és amikor repülésének végén örökre a tengerbe merült alá, a hölgy karcsú testével csak annyi- léket vágott a vizben, amennyin éppen egy lehelet, egy sóhaj — az utolsó — bujhatik föl a magasba. Az angob höligy egyenesen Indiából jött tak onnan. A kikötő talajáról apró mozgó, tárgyakról számolván be — rendbenlevőknek hidak alázatosan járultak a 'hajótest sok nyílt igazolják őket mind? a nagy hajon. üárpito; m bárHineH r?szletfízct?$r< ij Telefon 1203. sz. 'g? Dús választék kész díván, ottomán, matracok, .. garnitúrák stb. — Javítások jótállással szakszeri rűen és olcsón eszközöltetnek. : Kossut Lajos-sugárut 6. szám. kárpitos-üzlet