Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-02 / 203. szám

1913. szeptember 2. DELM AGYARORSZÁG 3. tál alkotott vasúti szolgálati pragmatika mó­dosítását öl y formán, bogy a nyelvkérdés a szolgálati pragmatikából kihagy a tik. A szol­gálati pragmatika .módosításán: sürgősen dolgoznak a kereskedelmi minisztériumban s politikai körökben azt beszélték, hogy a pragmatika módosítási munkálatai már any­nyiro előrehaladtak, hogy ez a kérdés a szer­dai minisztertanács napirendijének egyik tár­gya lesz. Amint illetékes forrásból értesü­lünk, a kereskedelmi .minisztériumban tény­leg dolgoznak a vasúti szolgálati pragmatika módosításán, de a klérdés még nincs annyira előrehaladva, hogy a szerdai minisztertanács foglalkozhassék vele. Ezen a minisztertaná­cson különben imár Tisza gróf fog elnökölni, aki- ekkorra visszaérkezik Budapestre. Herczeg Ferenc és Polónyi Géza. — Nem indít pört a volt pénzügyminiszter — (Saját tudósítónktól.) A koalíció és Her­czeg Ferenc ügyében' ellenzékit résziről nagy buzgalommal keverik a kártyákat és lehető­leg mellékvágányra szeretnék terelni' az ügyet. Erre vall az a híresztelés is, amelyet közlünk: A pert még nem indították meg. A niagy huza-yonánák érdekesek az okai. A rágal­miazási per ötlete Andrássy Gyula gróftól száírtmázük, ő tanáoskölzott jrögtöu Weker­lével, a volt koailieiós kormány 'fejével, to­vábbá Kossuthtal, Darányival, Apponyival, Josipovichal léls Zichy Aladárral. Wdkerle ue­bezen számta magát arra, hogy az állítóla­gos sérelemért a kaaili'ció volt miniszterei1 j pert indítsanak. Josiipövich pedig egyenesen megtagadta a hozzájárulását. A többiek azonban megbízást adtak Vázsonyi Vilmos­nak, hogy állítsa nevükben biróság elé Her­czeg Ferencet. Polónyi Gézáról megfeledkeztek. Poló­nyi azonban jelentkezett: — Hohó, nem oda Buda — jelentette ki a koalíció diios,ő pecsétére — ón is tagja vol- . tatri a koalíciós kormánynak, nélkülem nem lehet pert indítani. Én is keresem a becsülete­met. Minthogy azonban' én esküdt ellensége vagyok Vázsonyinak és minthogy ellenem, mint a koalíció minisztere ellen, épen Vá­zsoinyi. vitte a Lengyel Zoltán perét: én til­takozom az ellen,, hogy perünket Vázsonyi Vilmos képviselje. Polónyi jelentkezése zavarba hozta a koalíciós minisztereket. Kiihagyni volt mí­nisztertérsulkat 'tényleg nem lelhet, bevenni azonban nem kívánatos. Miit tegyenek hát? Kitalálták végül, hogy Polónyi nem volt végig minisztere a koalíciónak, tehát még sem veszik be, — hanem beveszik helyette Gnúthert, a Polónyi utódját. Azonban Poió­nyit nem lehet olyan könnyen félretolni. — Rendben van, — mondta, — ti in­dítsatok pert Vázsonyi álltai — és én is in­dítok pert a saját nevemben és a fiam lesz az ügyvédem. De én megmutatom, hogy az én becsüíetam is olyan becsület, mint a tié­tek. Az is lett a megállapodás, hogy a volt miniszterek együtt és Polónyi külön, de még­is velük egy sorban, mint koalíciós kormány fogják keresni a becsületüket. A följelentést azonban még sem adták be. És ennek ér­dékes az oka. Elsősorban is Lengyel Zoltán kijelentette Vázsonyi előtt, hogy átadja Herczeg Ferenc­nek mindazokat a bizonyítékait, melyek Po­lcnyira vonatkoznak és amelyeiknek 'előter­jesztésétől a Polónyi vádelejtése őt elütötte. E bizonyítékok a gráci rablás aktáira, az En,gel-ügyre, a Luft Rézi és imás egyéb ki­járási ügyekre vonatkoznak. Majd meglátja, hogy kellemes lesz-e ez a koalíció kormá­nyának? Vázsonyit Lengyel szándéka igen kelle­metlenül érintette, úgyszintén Andrássyé­kat is. A minden bizonnyal érdekes híresztelés' tárgyában kérdést intéztünk Polónyi Dezső dr.-hoz, aki ezeket mondta: — Hogy Herczeg Ferenc állításainak bi­zony itáséra mii yen. bizonyítékokat és kikkel szemben kíván fölhasználni, erre egyedül ő hivatott nyilatkozni. Kijelenthetem azonban, liogy atyán?!, biztos tudomásom sze­rint, ezen ügyben semmiféle nyildtkozatot nem tett. Polónyi Géza környezetéből ezenkívül az alábbi információt kaptuk: — Polónyi. Gézához több ízben kérdést intéztek már, mennyiben felelnek meg a váló­ságnak a Herczeg Ferenc-ügyhöz fűzött hí­resztelések, igaz-e, liogy ő külön akarja pe­relni Herczeg Ferencet ? A volt igtazság'ü gy miniszter — minden esetben azt a választ adta, hogy ő senkit sem avatott be 'szándékába, senkiinek sem nyilatkozott ilyen irányban, hogy perelni akarja Herczeg Ferencet. Polónyi Géza niem is tulajdonit fontosságot a róla elbeszélt hi­reknek, annál kevésbé, mert köztudomásu róla, hogy a koalíciós kormány egyik leg­rigorózusabb minisztere volt, akire semmi­féle visszaélést nem lehet rábizonyítani. Herczeg Ferenc kijelentései csupán a koalí­ciós kormány ténykedésére vonatkoztak és Polónyi tartja olyan iZléses embernek Her­czeg Ferencet, hogy nem fogja mellékvá­gányra terelni az ügyet. Ránézve tehát kö­zömbösek Herczeg Ferenc vádijai. Hogy a volt igazságügyminiszter nem hajlandó nyi­latkozni, annak ilgan fontos okai vannak, ko.­hohnány tehát, hogy bármiféle kijelentést tett volna a Herczeg Ferenc ellen indítandó perben. Császári beszéd a „szent háborúról". Barosslóból jelentik: Vilmos császár pohár­köszöntőjében a sziléziai előkelőségek vasár­nap tartott díszebédjén a következőket mond­ta: — Igen tisztelt sziléziai urak! Istenné'? jósága ebben az esztendőben a komoly és örömmel teli hazafias emlékünnepek gazdag láncolatát engedte megérnünk és e lláníóolait­ban a sziléziai ünnepségek mintegy a főékes­séget alkotják. Itt Boroszlóban határozta el miagát a mélyen sújtott király hazánk fölsza­badítására az elnyomó súlyos békáinak szét­törésére, innen szólította népét a szent hábo­rúra, itt jelentkeztek az első önkéntesek, ké­szen arra, hogy vagyonúikat 'ós vérüket koc­káztassák a haza becsületére és szabadságára. Sziléziai földön vitte véghez a fegyverben álló nép a hódító ellen az első nagy (fegyver­tényeket. Csak néhány napija, hogy a Katz­bach és a Neisse mellett száz évvel, ezelőtt le­folyt 'dicső (hadi tényeket ünneplik, azt a hadi tényt, amikor a sziléziai honvédők szuronnyal és puskatussal győaedleiluieskeidteik az ellensé­gen és a kedvezőtlen időjáráson és jelmon­datukat Istennel királyért és hazáért! tettre váltották. Hogy elődeink hűségének és fér­fias erejének még ma is szilárd gyökere van a sziléziai népben, azt e napokban megint láthattuk az örömtől sugárzó, meghatott ve­teránokon, akik közéjből és távolból egyaránt tisztelegni jöttek legfelsőbb haduruk előtt; sziléziai hadtestem ezredéinek kitűnő tartása ós a sziléziai ifjúság lelkesedés© ma büszke­séggel és örömmel tölti el királyi szivemet. lAméddig ez az. érzület él ifjakiban és öregek­ben egyaránt, ós amig ezt az érzületet ápol­ják, nem kell a 'jövőlbe vetett tekintetünknek elborulnia. Üritem poharamat hü tartomá­nyom és lakosainak további boldogságára és javára. Nyilt levél Lázár György dr. polgármesterhez. — A szinügyi-bizottság kérdéséher. — A mai posta ismerős és előkelő helyről a következő levelet hozta a szerkesztőség­nek: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Engedje meg, hogy a nagy nyilvános­ság előtt forduljak a ihelyi közigazgatás érde­mes fejéihez, Lázár György dr. polgármester úrhoz egy kérdéssel és agy kéréssel, me­lyeknek mindegyike közérdeket képvisel. Néhány nap óta a legnagyobb megle­petéssel, mondhatni, teljes megrőkönyödés­sel olvassuk a szegedi hírlapokban;, hogy a szinügyi bizottság létkérdése körül ismétel­ten éles polémia kerekedett. Eszünkbe jut­nak a tavaszi lángot lehelő viták, melyek éles hangjukkal, kicsinyeskedő személykedé­seikiket az egész ország figyelmét városunk­ra irányították. Akikor azt hittük, hogy min­dent elmondtak már az urak, ami a begyük­ben volt s ami a helyi színházi felügyelet nagyimosását parázs kis botránnyá fejlesz­tette, Akkor azonban, véget ért a. polémia és a nagyközönség megnyugodva tudomásul vette, hogy érkezett egy indítvány a város hatóságához, mely a szinügyi'bizottságot a tanács ellenőrző és kinevező jogköréből ki­vonni és a közgyűlés alá helyeztetni kí­vánta. Ha jól emlékszem, Wimmer Fülöp ur nyújtotta be ezt az indítványt. Azóta hóna­pok telték él és ennék az indítványnak a sorsáról ma sem tudunk semmit, holott a város hatósága könnyen elejét vehette volna annak, hogy a nyilt botrányok újból kiújul­janak s amellett egy inditvány érdemében •eljárni kiötelésisége is lett volna. Itt tehát va­lami kötelességmulasztásnak kellett történ­nie, itt valaki elrejlette, visszatartotta, vagy legalább is szándékosan elhuzta-halasztotta ennek az ügynek a rendezését és előhaladd­sát. Épen ezért fordulok-a hátóság fejéhez, mint aki hivatali kötelességből kifolyólag is, személyes hajlamainál es korrektséglénél' fog­va is kérlelhetetlen üldözője Iminden slen­driánságnak s akinek figyelmét bizonyára elkerülte az a körülmény, Ihogy itt valakinek az érdekében, vagy esetleg pukztán ,mivel sem menthető hivatali hanyagságból egy közérdekű indítványt elvontak a rendes köz­igazgatási érvényesüléstől. Polgármester ur! A szegedi szlilnházba­járó és újságolvasó közönség unja, szágyen­li, mosolyogja már a folyton (megujuló s/zin­Kizárólag helybeli, hirne­Teiefon ves asztalosmesterek által készített, elismert jóminő­ségü és bámulatos olcsó 515. bútorok első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetésre is

Next

/
Thumbnails
Contents