Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-08 / 184. szám

6. DÉLMAGYARORSZÁQ Í9l3. augusztus 5. mostanában éppen a,rróil szólottak, bogy a főváros éhben a hónapban ötmillió koronát szándékozik fölvenni. Azt beszélték, ihogy amerikai ajánlat érkezett erre az ötmillióra, de minthogy a Frankfurter Zeitung ugy tudja, hogy pesti intézetek adják ezt az összeget, a nevezett lap pedig csak alapos információk nyomán irja a híreit, megállapítható, hogy fíárczy polgármester lekötötte az ötmilliót a pesti nagybankoknál. Gáncs ezért azonban nem érheti a polgármestert, mert a közgyűlés százhúsz millió koronáig adott a tanácsnak fölhatalmazást, ebből pedig csak hatvan milliót vették föl eddig. Csak az a furcsa a dologban, hogy ilyen fontos hitelműveletekről a Frankfurter Zeitung utján lehet csak a főváros népének tudomást szereznie. Egy lakó ötletes boszuja. — Néhány morózus háztulajdonosnak figyelmébe! — (Saját tudósítónktól.) Az alábbi 'humoros história nehéz társadalmi kéndlés sraatiiiriájiál rejti magában, és nagyon .is alkalmas arra, .hogy fölötte egy (kissé giandcukozabu essük az ember. Szó lesz ugyanis egy moróizus fbálztulajdonosnőiiőil, egy ötletes .lakóról, annrlk fényes iboa.%ujáról és egy szerencsésen, járó szegény családról. Akik ©didiig a bosszúálló emberiket nem szerették, e cilkík elolvasása, után szívelni fogják, — abik a partédt eddig egy agyonsanyargatható állitimánynalk nézték, ezután csodálkozni fognak — és aikii'k azt hitték, -Hogy a szegedi háztulajdonosok egytől egyik Ibáránysztetlidségü dizscntliméneicnclk gon doltáik — egy ikás résziben csalódni fognak. Az eset kronologikus sorrendiben igy történt: Zombory Gyula tisztviselő 1913. május 1-én Ikivett ©gy nagyobb lakást a Somogyiutca 19. szám alatt Lévő háziban, amiely özvegy Erdélyi Igniácné tulajdonát képezi. A laíkás kibérielésekor semmiféle ikjüilön kiikötés nem történt, csupán Erdiólyiiné azt ikértöeete meg Zomborytól, hogy van-e, gyerek? .Zombory erre azt felelte: nincs! Jött azonban június, amikor megkezdődik a nyár és az iskolai szünidő és Zomlbory sógornője ellktüildte kis leányát Szegedre nyaralni. 'A Ikis Leiány Zomboryéknak vendége s csak természetes, hogy néha kknenit a ház udvarára is, játszani. Alig volt azonban néhány napig a kis vendég a Somogyi-utcai háziban, már a háziasszony nak kifogása akadt ez ellen. Aiz udvarról mindég bekergette a leányt és szállt Zomborynaik, bogy ő gyereket nem tür meg a házában. Zomibory Gyula ez eliten erélyesén tiltakozott ós kijelentette, hogy neki jogába® áll sógornőjének leányát vendégül látni ós addig tartani magánál, ameddig éppen akarja. Ez a válasz egy csöppet sem .volt kieliégitő Erdélyinérie és a fölötti haragjában: a ház tulajdonosnője, most augusztus i-én, Zombory nak fölmondta a lakást. A tisztviselőt ez a méltánytalan eljárás fölliáiboritotta. Ugyanis .májusban, amikor Erdélyiné házába, költözött, saját költségén kifestette az egész lakást, a villanyt is bevezettette és ennek dacára három ihóniap múlva fölmondták neki. Zomlbory elhatározta, hogy ®etm hagyja a dolgot ennyiben és ha már a fölmondás élten nem tehet semmit, legalább addig amíg ott lakik, ibosziut áll a gyerekekét gyűlölő háiziiasszonyon. E szándókánlak dóré- 1 sére ügyes dolgot eszelt ki. Egy hatalmlas cédulát helyezett el ablakában, amelyre nagy, föltűnő betűkkel irta; TELJESEN INGYEN lakást kap három hónapra olyan családos és szegény ember, akinek sok gyereke van! Ennek hamarosan meg is tett a hatása. Naponta nyolc-tíz olly.an ember jelentkezett Zoimborynál, akiinek öt-hat gyereke volt. De ez az eredmény Zomlboryt neim .elégítette kii. Türelmesen várt tovább, mig jön olyan ember, akinek még több gyereke van. Es türelmét csakhamar siker koronázta. Augusztus 4-én elment hozzá egy Vastag Ferenc novil kishivatalnok, aki jelenleg munka nélkül van a felesége súlyos beteg, ezzel szemben azonban 14 élö gyermeknek a papája. Zombory nagy örömmel fogadta emberét., azonnal átadott a esaláld részére két szobát és meghagyta Vastagnak, bogy még aznap költözzenek be. Annde özvegy Erdély iné se maradt tétlenül és mikor megtudta, hogy miről van szó, fűt-fát meg,mozgatott, ihogy a sdk győriek a házéba ne kerüljön. Arra .hivatkozott, hogy neki joga van megtiltani, ihogy az aillbériliő szintén kiadja a lakását albérletibe és ezen jogával élve inem engedte a háizlha vinni Vastagók butora.it. Zomboryn azonban ,igy se;m b.i.rt kitfognii. Zombory tanuk előtt, — 40 koronáért megvette Vastagtól az összes bútorokat ós. igy bútorozva aktba ki neki ia lakást. Sőt másnap, amikor ihaviibncsiu na.pja volt, a tizenegy apróságnak bevásárolt mindenféle hangszert, a mi oáiak elképzelhető. Dcibot, eintiányért, iram bitót, hegedűt, föl,fújható diszjnót;, sápot és dudát, a boldog gyerekeik aztán most clyan koncertet rendeznek özvegy Erldélyináneik, hogy a háza csalk ugy .reng bele. . És ami legérdekesebb az ügyben,.az egész dolog elten nincs apelláta. Erdély iné már elpanaszolt® báját, a rendőrségen, maagósiitott néhány ügyvedet is, a járásbíróságon kiLakoltatiási engedélyt kért, — de minden hiába. November elsejéig nem szabadulhat meg a tizenegy gyerektől. Hát nem öttletes a kétségbeesett ilakó boszuja? Kivált ha iho'zzá vesszük minidelbez még azt is, bogy ma legifrisisebb szállitimiányként még hat gyerek érkezett Endélyáné ,háziába. A Ihat jó ikeid'viü csemete Zoimiboiry sógornőjének többi gyermekei, akik szintén kedivet kaptak Szegeidre rándulni ós meglátogatni, a kedves, vendégszerető házinénit. 6 órai égéssel, legnagyobb Zseblámpa üveggel lencsével és fémszálas izzóköríével darabja 3 korona. cAmq világitási üzletében, Kölcseyrunyu OUIIld. utca 4. Wagner-dalota. FOGAK «zájpadlá» nélkül. Az általam készített* rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat teljesen pótolják. Készítek továbwá arany koronákat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégítve. Bármilyen javítást 4 óra alatt készítek. BARTA ÁGOSTON fogtechnikus* Kígyó-utca l,,sz. SZEGED. ÍREK. Vásárhelyi Ma történt először, ihogy mélyen megilletődve állottam meg az előtt az ércember előtt, aki balkezével a Kisis Dávid házra mutat és ennek talapzatán ez a fölírás olvasható: Vásárhelyi Pál. (Igazság szerint álig olvasható már, mert az arany kikopott belőle és a patinának keresztelt penész is kezdi már szépen /eltakarni, mintegy a hálás utókor .memóriáját jelképezvén.) Hiszen elég sokszor elsétáltam ém. már ezelőtt az ércember előtt, akinek fájdalmas tekintetében most láttam meg először a nagy reformkorszak magyarjainak rokon, szinte testvéri vonását, de mindig azzal az érzéssel mentem tova, ahogy az ember szobrok előtt elhalad, amelyek számára egy bizonytalan emléket és egy közömbös, nevet jelentenek. Megvallom őszintén, nem sokat tudtam eddig a Vásárhelyi szobor egykori eleven, küzdő ós szenvedő másáról. Az iskolában nem tanitották a nevére sem, az olvasmányaim is csak éppen hogy érintették az alakját és szereplését. De íme, egy nagyváradi újságban olvasom, bogy •Gholnoky Jenő, a kiváló tudós (a pótolhatatlanul nagy Viktor testvére) most tanulmányozza az alföldi árvizek területét s az ő egyszerű és közvetlen előadása nyomán egyszerre nagyon megnőtt, megszépült a lelkemben Vásárhelyi mérnök tragikusan, nagyszerű emberi alakja. Most már nem csupán egy-két homályos adat és dátum jut eszembe, ha érc alakja elém kerül, most már nem csupán a szememmel, de a' szivemmel is érzem Vásárhelyi Pál emberi mivoltát. Hát igen, ő volt az, aki annak idején, mikor a legnagyobb magyar a Tiszát is Íjaiba akarta törni, az egész olasz mérnöki tekintéllyel és tudománnyal szemben azt hirdette, hogy nem szabad, nem lehet olyan ártereket engedni a makrancos folyónak, mert ez egykoron a magyar Alföld pusztulása lehet! És mikor vele szemben az Eötvös Károly szakértőinek ősei, az .olasz mérnökök győztek a tiszai haditanácsban, ükkor ez a Vásárhelyi Pál, aki életét tette a tiszaszabályozás nemzeti ügyére, hirtelenül fölsikoltott és összeesett, beleihalt ebbe a határozatba. A Tiiszia ügyének tragikus halottja lett, éppen ugy, mint Széchenyi később az egész magyar ügynek tragikus halottja. És nem megható-e most már, hogy éppen a legnagyobb magyar mellé került, .éppen Széchenyi terén és éppen — hátat fordítva az ártereket elöntő, az Alföldet (pusztító folyónak? Ezekért nézteim én tegnap megilletődve és egy kissé bűnbánóan, a mulasztás érzésével Vásárhelyi Pálra és elgondoltam, högy éppen most milyen aktuális nékünk ez a korzói ércférfiu! Voltaképen ottan kellene állania valamelyik ártér szélén, a meztelen, gyermekét ajnározó alföldi .menyecske ós a talicskáját 'bánatosan fölfordító tiszamenti kubikos .fölött, fájdalmas tekintetével keresztül nézvén a Ti-nza szélesén hömpölygő vizén, az egész elöntött vidéken, amelyért a n Ívnyit küzdött, vergődött és amelyért végül a szivére szaladt a halál hidege. Juhász Gyula,