Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-08 / 184. szám

2. DELMAQYARORSZAG 1913. augusztus 8. a ceruza, amig azt a görbületet leirta, a szerint, hogy a sorra, a sor alá, vagy a sor fölé rajzolták-e le ezt a görbét? Ilyen szubtilis külömbözések mellett természetes, hogy ia •legkisebb egyéni eltérés már nagy értelemzavarással jár az olvasásnál az idegen szem szempontjából. Éhez járul, hogy a gyorsirászat lényege a szavak rövidítése: a gyorsíró nem ir le egyes szavakat egészen, hanem csak egy-egy szótaggal, egy-egy betűvel jelzi azt az egész szót. Gyakorlott gyorsíró munkájában már úgyszólván minden egyes szónak meg van a maga külön jele és Írásmódja és ez igen gyakran annyira individuális szokáson alapszik, hogy egy másik gyorsiró nem is bir kiigazodni belőle. Szóval ott vagyunk, amire céloztunk: az irás anarchiájánál: ,az első primitív jeleket minden nyelvű ősember az első szempillantásra megértette, ezt a modern irást sokszor még azok sem tudják megérteni, akik ugyanazon a nyelven beszélnek és ugyanazt a gyorsírászati rendszert használják. Román hang ellenünk. Bukarestben megdöbbenést keltett egyes magyar sajtóorgánumoknak a roimán szövetség ellen való energikus állásfoglalása s erre felel most l aké .lenesen La presse magyaré ciniü cikkében. Azt izeni a saj)te pantallón nekünk, hogy a magyar topok támadása nem ejt tévedésbe senkit Romániában, mert ezeknek a támadásoknak tnincs hatásuk Ausztria-Magyarország külpolitikájára. Magyarország ugyanis a nemzetközi viszonylatban csak földrajzi fogalom. Megkísérelte ugyan Magyarország — írja tovább a lap, — bogy külpolitikai szerződéseknél önálló félként szerepeljen, de ez csak elvben sikerült. A csá— szárság politikáját a császár csinálja és a császár nem lakik Budapesten. A magyar sárga sajtó, (la presse jarnie, la presse á scandale) a császár viszonyát Romániával szemben nem változtatja meg, hiszen például Angolországnak Németországgal szemben való fölfogását nem a kelta nyelven szerkesztett újságokból lehet megismerni. A város és az állami regálék. — Hogy akarja fokozni a tanácsavárosi jövedelmet — (Saját tudóshónktól.) Néhány héttel ezelőtt Balogh Károly pénzügyi tanácsos az egyik tanácsülésen jelentette, hogy az állami regálékból eredő városi jövedelmek fokozatosan csökkentek az utóbbi hónapokban. Csökkentek a bor, valamint a husfogyasztási illetékekből származó jövedelmek, aminek okát a pénzügyi tanácsos a kedvezőtlen gaz-, daságii viszonyokkal magyarázta. Kimutatta, hogy az előző év ugyanazon hónapjaihoz képest körülbelül nyolcvanezer korona csökkenést mutatnak a város bevételei s egyben, hogy a pénzügyi egyensúly meg ne billenjen a jövedelmek megcsappanása következtében, azt ajánlotta, hogy ujabb jövedelmi források után keli nézni. Konkrét javaslatot is tett Balogh Károly: a söriíaladó behozatalát kívánta, mert ezzel remélte pótolhatná azt ari veszteséget, ami 'boritáladóban érte a várost. A ma délelőtt tartott tanácsülésen ismét szóba került ez az ügy. A javad almi hivatal legújabb kimutatása ismét csökkenést mutat az említett fogyasztási adókban. Mivel a söritaladó behozatalával csak a veszteségek egy részét lőhetne ellensúlyozni, a tanács szükségesnek véli a jövedelmek egyéb uton való fokozását. Az a terv merült föl, hogy az állami regálék és pedig a boritaladó és husfogyasztási illetékek megváltási összegének redukálása kellő eredményre vezetne és ha az állam ehhez való hozzájárulásával biztosítja a várost, akkor a regálékból eredő jövedelmekben ismét helyreállana a régi egyensúly. A regálé-bérlet 1913. december 31-én jár le. A város 1895-ben váltotta meg az államtól a bor- és husfogyasztási adószedést. Az eb ső három évben megváltás cimén 380,000 koronát fizetett a város. Amikor azonban a toorés husfogyasztási illetékekből eredő jövedelem fokozódott, az állam fölemelte a bérlet összegét. A következő három évben 420,000, majd 497,000, aztán 532,000, végül 1910-ben 580,000 koronát kellett fizetni a városnak az állami regálékért. A tanács ugy gondolkodik, hogy a mint a jövedelmek fokozódásával az állam stájgerolta a regálébérlet összegét, épp ugy most, a jövedelmek csökkenésével redukálja is azt. Emellett szól a méltányosság követelménye is. Épen ezért a város a bérletet csak ugy hajlandó ujabb három évre meghosszabbítani, ha az állam a megváltási összeget arányosan leszállítja. A tanács az állammal megindítandó tárgyalásokra Balogh Károly elnöklésével bizottságot is küldött ki, amelynek tagjai a következők: László Gyula javadalmii ügyvezető, Skultéty Sándor főkönyvvivő, Várádi Jenő főszámvevő-lhelyettes, Turóczy 'Mihály dr. tisztii főügyész, Kiss Gyuila iés Obláth Lipót törvényihatósági bizottsági tagok. A tárgyalásokat még az ősz folyamán megkezdi a bizottság az állammal. Gyilkolnak a forrongó Kínában. A Daily Mail jelenti Tokióból, hogy Kantonban a lázadók megöltek husz tisztet. Az uj kormányzó, aki hivatalát csak két nappal ezelőtt foglalta el, megszökött é$ az ügyek vezetését a régi kormányzó vette át, akt a forradalmárok hive. A lakosság a lázadókat örömujjongással fogadja. < i ssáÉa réz, — aranygomb a cipőn, — magasszáru, bibortopán. (lehetett, — a gömbök Medúzának .kígyókból szétzilált ihajifürtü fejei. Nagy aranygyűrű, a közepén, szelíd, tteztatüzü ametiszt, mintha csak valami angol lady szerény és kiváltságos ékszere lenne, — aranytallér, görög szerelmi verssel, — mint kétségtelenül a nyakán viselt bűbáj és vészthozó megrontás ellen.. S az aranyháló, amely gyönyörű hajékét befödte, — mint valami csillogó fátyol bálkirálynők fején. Kétségtelenül gazdag és előkelő höigy lehetett, hogy .sirjában ennyi aranyat találták. Az arany nagyon ritka, Aquincumban, aholl szegény és nem túlságosan fényűző nép élhetett. A sírokban alig lelhetett találni. Ami arany volt, azt elrabolták a barbárok, vagy idején bevitték a birodalom 'belsejébe, mikor a Duna fölött először csapott át a népvándorlás bullámverése. Vagy elásták a föld alá olyan mélyen, hogy még máig sem tudják megtalálni. De ,az arany szép és tiszta, — ennek a nőnek minden ékszere ugy ragyog, mintha most került volna ki valamely ékszeresboltból. Nem véletlen, hogy az aranynak babonás értéke van még most is a népek életében. Csak a régészek tudják, hogy a vas, az érc mennyire ki van téve az idők viszontagságának, az ezüst mennyire pusztui, a drágakő szétpattan, mint a szikla, de az arany halhatatlan és sérthetetlen, — az arany élete örökkévaló. S ha a zengőszavu Horáciunércnél maradandóbb emléket tudott is magának emelni, az aranynál tartósabbat nem tudott volna találni ő sem. Az amuleten valami görög szerelmi vers van kiverve. Valamikor Rómában nagyon viselték az ilyet, de nem annyira patrícius hölgyek és kiváltságos matrónák, mint inkább Vénusznak papnői. De az értelmét nem igen tudták megfejteni ma sem. Mint ahogy megoldatlan még máig Aquincumnak csaknem valamennyi görög íöTírat'a, miket kőbe faragva találták, vagy házak falára festve. Még Mommsen is hiába törte rajtok a (fejét. Talán nem is vers, valamely varázsige, babonás mondat, mint a cigányasszonyok hókusz-pókuszai, miket kártyavetéskor mondanak — -s nem költő ajkán termett, nem a gyönyörű Sappho lantja verte ki először, hanem Pitlhyának valamely kékesfürtő, ködbeverő füstje szülte. Érthetetlen és titokzatos, mint maga a szerelem, vagy rrünt az a hölgy, akinek kebleit védte. De engem legjobban az aranyháló érdekelt. Amely az ó-kori nő íhajdiszéi betakarta. Milyen szép! Ilyet még sohasem láttam. Pókháló vékony, finoman elomló szálak, de erős és SZÍVÓS, hogy két évezred ereje sem tudta széttépni. A haj, melyet valamikor féltékenyen belengett, porrá málott egészen, de megmaradt a tündéri párta. S mintha a nimfák vagy valamely Istennő kedves ajándéka lett volna, babonás tisztelettel bámultam az aranyfonásu hálót, a muzeum üvegszekrényén keresztül, ahol egy ó-kori hölgy legdiszkrétebb maradványai pihentek. Behunyom a szemem, ihogy jobban lássak. Kövön, égetett téglán és márgarétegen keresztül, — ihogy ifölszákadjanak évszázados sírók, s lássam a titokzatos római aszszonyt, akinek temetője ifölé egy idegen várost építettek. Kétségtelenül elég kényelmetlenül feküdt ott, a óbudai paplak meghitt csöndjében, ahova a kapun keresztül a szél nyílt kocsmakertékből a isvá'b rezesbandák méla muzsikáját hozta. Bizonyára nem ily zenéhez volt szokva; citera, minit messze délen, latin tengerpartokon, — a légia tábori zenekarainak erős kürtszava, mitől fegyverbe állott a határ és megelevenedtek a temetők. ^ Sétált a Dunaparton, aranykendős fejjel, bokáig való bíborban, sötét és ködbevesző évezredekkel ezélőtt, ímni a pannon föld megelevenedett géniusza. És hallgatta a nádas kísérteties sóhajtoízását s bámulta a pirosló felhőkeit; mig a keleti határ felői vak morajt zúdított ide a szél, mintha földrengés fenyegetné a világot. Értesítés, Telefon 1203. sz. Kárpitos áraK bárKtoeK rftzktfizctftre is Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze:: rüen és olcsón eszközöltetnek. :: kárpftös-üzlet Kossut Lajös-sügártít 6. száfn --• *