Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-06 / 182. szám

2. DÉLMAGYARORSZAG 1913. augusztus 6. vok, a balkáni szövetség rongyokba hever a földön és senki sem beszél többé szerb és bolgár érdekeiről. Ezek az országok, ugy látszik, megindulnak a maguk lábán járni s ez csak jó nekünk: először azért, mert akkor inkább meg van a reménye annak, bogy (békében és barátságban tudunk mellettük élni, másodszor pedig azért, mert akkor kevésbé fenyeget bennünket annak a veszedelme, hogy egy másik, fölöttük álló érdek egy táborba tudja gyűjteni őket ellenünk. A Balkánon most már, hogy a legmagasabb protektorátus irányítása nélkül minden ország ugy fogja dirigálni a maga dolgát, amint azt helyesnek találja, mindig elég ellentét lesz az egyes népek között és az egyes fajok között, hogy ezek az ellentétek egymást kibalanszirozzák. Még hosszu-hosszu ideig a balkáni erők kölcsönösen fölemésztik és megsemmisítik egymást, mihelyst arról lenne szó, hogy részt vegyenek egy nagy, egész Európát megmozgató mérkőzésben. A nagy szláv reménység pedig az volt, hogy egy ilyen mérkőzés esetén az egész Balkán, az egész délszlávság mint egy ember támad a germánság és a germánokkal szövetkezett magyarság ellen. A szláv újságírók kongresszusának elmaradása mutatja: sok minden egyébbel együtt ez a reménység is kútba esett. Kínában terjed a forradalom. Honkongból jelentik: Most már Dél-Kínában is kitört a forradalom és Juansihkájra nehéz föladat vár, hogy a lázadókat leverje. Tegnap a Kanton-csapatok is föllázadtak és megölték ,a parancsnokukat. A tartomány függetlenségét deklaráló kiáltványt visszavonták és Csangmungving utódjául So kapitányt nevezték ki kormányzónak. A Iakosked. Oly furcsa, hogy itt eszembe jut a csa- j ládom. Ennek nem volna szabad megtörtén- ' ni, ennek te vagy az oka és nem én. Az em- | ber ilyenkor kivül felejti a tisztességét, a gohdjait, magamagát. Hozzád mindenki inkognitó jön, 'hogy ne kelljen magát szégyelnie. Te nem vagy ismerős, rokon, feiebbvaló, aki előtt az embernek vigyáznia kell magamagára. So'k ember itt tombolja ki minden őszinteségét, gorombaságát, egyéniségét. Ehhez 'hozzá kell szoknod . . . Csak egy szobád van? A nő: Csak egy. — A férfi: És az az ajtó? A nő: Nem az enyém. A férfi: Lakik ott valaki? A nő: Senki. A férfi: Akkor miért van benne a kulcs erről az oldalról? A nő (hallgat). A férfi: Szeretőd van? A nő: Nincs, nincs. A férfi (gyáván): Lépéseket hallottam. Nincs ott elrejtve valaki? . . . Édesem én távozom. i \ A nő: Ne menjen még. í A férfi: Én távozom, de hogy eddig voltál velem, nem kívánom ajándékba , . . A nő: Maradjon még. A férfi: Miért? A nő: Nekem is van gyermekem . . . mint magának. A férfi (az ajtó felé int): Ott? A nő: Ott . . . (Szünet.) A férfi: Hány éves? A nő: öt 'hónapos. A férfi: Az első? A nő: Az első . . . (Az ablakon át, amely nyitva van, szerelmes május illatárja besodor egy akácfafiirtöt. Az éj csöndes, csillagos, minden sziporkázik, mintha üzekedő 'szarvasünő búgna. Szarvas a nagy városban? . . . Csalóka tavaszéjjeli hangok.) A férfi: Fiu, vagy lány? ság élénk örömének adott kifejezést a dolgok fordulata fölött. Csangmungving álöltözetben elhagyta Kantont és egy angol gőzös fedélzetén Honkongba hajózott. Megint árviz pusztít. — Milliós károk. — Áradás mindenfelé. (Saját tudósítónktól.) Tegnap este egy ujabb árvizkatasztröfa rombadöntötte úgyszólván egész Ktassól-Szöréfiymegyét. Három járásban alig van ép ház, a Duna mentén méternyi viz alatt van minden falu, minden város. Legnagyobb a pusztulás a karánsebesi, teregovai és a lugosi járásban és az ómoldovaiban, ahol a megduzzadt Duna söpörte végig a partokat. A Temes borzalmas garázdálkodást vitt végbe. Szombaton még alig egy méternyire állott a zabolátlan folyó medrében a viz s tegnapra háromszázhatvanhat centiméternyire emelkedett. Alig harminchat óra alatt tehát csaknem három métert nőtt az ár. A lakosságnak alig volt ideje arra, hogy meneküljön. Csak a legszükségesebb holmijait vihette magával, mikor düledező házaiból menekült. Megyeszerte zugnak a vészharangok s a borzalmasan sújtott lakosság mindenfelé a szabadban tanyázik batyuval, holmijaival. Ruska, Teregova, Temesszlatina, Nándorhegy, Bisztraszere, Novákfalva, Hilva községek viz alatt állanak s a házak nagy része bedőlt. A Temes, a Bisztra, a Hideg-folyó és a Nadrágpatak messze kiléptek medrükből s vad rohanással száguldanak el az elpusztított vidékek fölött. Huszonnégy község áll teljesen viz alatt és az Alduna mentén fekvő moldovai járásban nincs egyetlen ház sem. melyet ne öntött volna el az ár. A termés teljesen elA nő: Fiu . . . Nézze meg . . . Szegénynek valami baja van... Ne tessék haragudni, de ön olyan jó embernek l'átszi'k, hogy megmondtam. Nem tudom, mit csináljak, nem merek senkitől kérdezni. Az orvosnak nem merek ,sgólni. Félek, hogy ilyen leánynál nem hagynak gyermeket. Piros kis kiütések vannak az arcán. Én nem tudom, mi az. A férfi: Akkor nekem nem szabad bemenni. Odahaza két gyermekem van. Hátha ragályos a baj. A nő: Megmossa utána a kezét, nem lesz semmi .baja. Nézze meg, kérve kérem, ön apa, ön ért hozzá. Ne haragudjék . . . Senkim sincs a világon . . . Csak ez a gyermek . . . (Könnye perdül) . . . Senki más . . . Csak ez a gyermek. A férfi /megindultan): Hozza a lámpát. A nő: Odabenn ég. A férfi: Akkor csak a kabátomat húzom még föl. (Belépnek.) A férfi (elámul, halkan): Milyen szép itt . . . Csupa selyem, csupa csipke, csupa rózsaszín. És ez a lámpa . . . mint egy álom. Talán egy kis herceg lakik itt? . . . Maga egy angyal! A nő (lágyan): Itt fekszik. A férfi (halkan): Mélyen alszik. Nyugodtan. Nem forró a feje. Csak izzad. Hozza közelebb a lámpát . . . Ezek nem kiütések ... Az izzadtságtól apró pattanások ... Nem csoda, ennyi meleg párna és takaró közt... Ki kell nyitni az ablakot. Ezt a sok selyempárnát félre kell lökni. Szegény gyermek. Megfulad ennyi párna közt. Minden oly puha, mint a dunnalud fészke. Ezek drága selyempárnák. És a tollúk olyan lágy, mint amilyet a dunnalud a kebléből tép ki a gyermekének ... És ezek a selyemfüggönyök elfogják tőle a levegőt . . . Galambok az ágymennyezeten? . . . Maga gyermek! Levegő keli a kicsinynek, sok levegő, szabadság. Erős, kövér fiu. Nézze, a nyaka egépusztult. A juliusi árviz miatt megyeszerte csak később foghattak hozzá az aratáshoz s a buzagabona még mind keresztben állott künn a mezőn s az ár elsodorta. Viz alatt áll a kukorica is és szombaton a hirtelen beindult áradás rengeteg állatot, marhát vitt magával. Az alispáni hivatalhoz eddig beérkezett jelentések szerint emberéletben nem esett kár. A pusztulás leírhatatlan. A kárt egyelőre nem lehet számokban kifejezni, mert még nem érkeztek be mindenünnen a jelentések az ujabb katasztrófa méreteiről. A juliusi áradás három milliónyi kárt okozott s annak a következményeit még most sem heverte 'ki a megye népe. A közlekedés egész Krassó-Szörényben teljesen lehetetlen. Az utak nagyrésze elpusztult. A tamásdi-dunakényi országutat; melynek kijavítását az utászok csütörtökön fejezték be, szombaton újból elvitte az árviz, két kilométernyi hosszúságban. Orsova és Buziás közt a hires Széchenyi-ut is elpusztult. Az áradás t'öbb hidat is elpusztított. F.lmosta a Lúgos és Facset közötti vashidat és a gavosdi uton levő hidat. A viz tegnap folyton emelkedett és átcsapott a négy méter magas vasúti töltésen is. Teljesen viz alá került a fehértemplomi ut, amelyen már nem lehet közlekedni. A marosillyei vasúti vonalon olyan nagy a pusztulás, hogy a forgalmat be kellett szüntetni. Lúgosról jelentik: A Temes vasárnap este ismét kiöntött s a város több utcája viz alá került. A megáradt Csernagora patak is kilépett medréből s elöntötte a bogsáni uton levő téglagyárát s a házakat. Viz alatt van a Muschong-féle téglagyár is. A munkások 'kimenekültek a lakásokból, mert méternyi magas a viz az udvarokon. Hétfőn délután a Muschong-féle gyár körkemencéje és hatalmas száritója kigyuladt és teljesen leégett. A tűzoltók nem tudták eloltani >a viztenger közepén álló gyárat és csak a gépházat védelmezték. A tüz oka valószínűleg, hogy a munkások a viz miatt a terjedelmes száritóba menekülték és ott főztek. Egy szikra kiszen összedagadt és az izzadtságtól kisebesedett . . . Magát isenki sem tanitotta az anyai szeretetre . . . Ah, ez magától jön... Nem szabad gyermeket ilyen erősen bepólyázni. Csak arra kell vigyázni, hogy meg ne hűljön. A inő (boldogan): Az öné is ilyen szép? A férfi (megütődve): Az enyém?! (Elröstelld magát.) Az enyém iis ilyen szép volt . . . most már nagyobbacska ... és még szebb, mint volt. A nő: És mikor jött a foga? És mikor kezdett beszélni? A férfi: Oh, mindent fölirtam. Mindent. Talán nálam is van. Nem, nincs nálam. Most már ugy beszél, mint egy apostol. A nő: Az enyém még nem tud beszélni. De ugy néz rám, mintha beszélne. Mintha megértene. A férfi: Szegény gyermek . . . A nő: Hajszálon lebegett az élete. Télen jött a világra. Hajadonfőtt vittem és a szoknyámat ráborítottam. Három óra hoszszáig mentünk igy, mig az állomásra értünk. Én most is köhögök emiatt. De ő be volt burkolva a szoknyámba. Falun kegyetlenek az emberek és az apám büszke volt. Szégyelte. Nem tűrt meg egy pillanatig sem... minket. A férfi: És azóta hogy élt? A nő: Hát igy , , . A férfi: Milyen szép ez a szoba. Itt egy herceg gyermeke is ellakhatnék . . . Milyen jó szive van magának ... És ha el szokott menni, ki vigyáz a gyermekre? A nő: Senki. A férfi: Senki? A nő: Nem merem senkire sem bizni. És csöndes gyermek. És meg van magára. És tiz percnél tovább nem tudok tőle elmaradni. Inkább nem eszem semmit. Csakhogy neki . legyen. A férfi: Istenem . . . (összeborzong)..., I ha ezt tudtam volna! '