Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-06 / 182. szám

T~~Ti:— 1 a 1 B 1 111 1T "iniiiiiffliliii inti"- mFmimwTMi Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 - Mévrc . . K I2-— negyedévre K 6'— egyhéosptuK 2•— Egyes száai ám M ELŐFIZETÉSI ÍR VIDÉKEN egész éyre . K 28*— félévre . ; KR­negyedérre K 7*— egy hónapra K 240 Egyes uém ára té BUér. Klsdókiritil Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 182. szám. Szerda, augusztus 6 Az elmaradt kongresszus. Elmaradt az idén egy újságíró kon­gresszus és ebben az elmaradásban lehe­tetlen föl nem ismerni a szimbolikus je­lentőséget. Eddig évről-évre kongresszust tartottnak együtt a szláv nyelven iró új­ságírók. Délszlávok: szerbek, bolgárok és horvátok együtt az északi szlávokkal: tó­tokkal, csehekkel, oroszokkal. Ezeken a kongresszusokon főképen egy eszmét ápol­tak: a minden szlávok összetartozásának, a pánszlávizmusnak az eszméjét. Azt az ideát, hogy majd valamikor a délszlávok és az északi szlávok egyetlen egy hatal­mas, egységes birodalommá alakuljanak. A szláv egység, a szláv nagyság apo­theosisai voltak ezek a kongresszusok — és az idén ez a kongresszus elmarad. A kongresszust rendszerint valame­lyik szláv városban szokták megtartani: ez idén a legújabb és legfiatalabb szláv vá­rost: Üszküböt szemelték ki erre a célra. Milyen szép és lelkes dolog lett volna Du­sán cár egykori székvárosában szónokol­ni arról, hogy a török elleni háborúban milyen ragyogó diadalokat, milyen szép sikereket ért el a szláv testvériség, mely az orosz protektorátus alatt egy sorban küldte hadba a szerbéket, bolgárokat, montenegró'iakat az ősi ellenség, a félhold ellen! Időközben azonban az történt, hogy a bolgárok és szerbek csúnyán hajba kap­tak egymással és azok a szuronyok, ame­lyek eddig a hitetlen török 'ellen voltak sze­gezve, most már keresztény vérben és ami ráju'k ennél is szomorúbb, szláv vérben fü­rödtek. A szerbek ontották a bolgárok vé­rét, a bolgárok a szerbek vérét, a szerbek hadiszállása, ahonnan a bolgár irtást irá­nyították, épen az az Üszküb városa lett, ahová a kongresszust tervezték. Hogyan lehessen ilyen körülmnéyek között Üszkübben a szláv testvériségről szónokolni? Elhatározták tehát, hogy az idei kongresszust másutt tartják meg: Kö­niggraetzben. Ám ezzel is arra vártak, hogy álljon végre helyre a rend és a békés egyetértés a Balkánon és mert erre inind­ezideig hiába vártak, most teljesen és vég­leg lefújták az egész kongresszus tervet. Annál is inkább, mert az idei kongresszu­son Oroszország nem játszhatná azt a sze­repet, amelyet máskor játszani szokott. Máskor ezeken a kongresszusokon a leg­főbb programpont volt az orosz hatalom előtt való hódolás, a cár üdvözlése és minden szláv protektorának lelkes dicsőíté­se. Most azonban mintha fátyol ereszke­dett volna az latyus'ka jés az orosz ha­táron kivül lakó szláv népei közé. Bulgá­riában a politikusok nyiltan hirdetik azt, hogy az ország az Oroszországgal való szoros viszony következtében nem tudta elérni azt, amit elérhetett volna, mert Bul­gária orosz befolyásra nem támadta meg Szerbiát olyan hevesen, mint ahogy meg­támadhatta volna. Viszont Szerbiában is szidják Oroszországot, mert Oroszország az, aki a győztes háború után a követelé­sek mérséklésére igyekszik rávenni a szerb kormányt és ha a bukaresti béke nem lesz a szerbek szempontjából olyan fényes, mint ahogy azt várni lehetett volna, azt első­sorban Oroszországnak tulajdonítják. Az idei szláv kongresszuson tehát aligha len­ne meg az az összhang, mely szükséges ahhoz, hogy az egybegyűlt szláv ujság­irdk a cárnak, mint minden szlávok atyjá­nak és protektorának hódoljanak. Mert akadnának ujságirók, akik oda kiáltoznák, amit lapjaikban már megirtak, hogy Oroszország pártos protektor, az egyik védenctől elveszi azt, amit a másiknak adott. Ezért maradt el a szláv ujságirók kongresszusa. És fölismeri-e az olvasó eb­ben az elmaradásban a szimbolikus jelen­tőséget? Ettől az évtől azt várták, hogy az nem csak a balkáni államoknak, ha­nem egyúttal a szláv testvériségnek is diadatünnepe lesz, hiszen a szláv testvéri­ség eszméje hozta össze azt a balkáni szö­vetséget, amelynek a korhadt és romlott török birodalom nem tudott ellentállni. És a diadalünnep helyett marakodnak a szlá­Szentély. Irta: Színi Gyula. A férfi: Unalmas vagy, * lesem. A nő (makacsul hallgat, a szeme a sem­mibe .mered, az ajka csöndesen meg-meg­rándul.) A férfi: Nem értem, nem értem . . . Amikor az utcán megláttalak, olyan karcsú, olyan ingerlő, olyan kívánatos voltál, hogy egy pillanatra el is szédültem. És, ugy néz­tél rám, iminfha a szemeddel föl akarnál falni és minden láng az arcodba csapott. Amilyen, egyszerű és halk volt: a ruhád, a kalapod, olyan szerelmes és pazar volt a kebled, a vállad és amikor a gömbölyű karodat át­fűztem, azt hittem, hogy menten el fogsz égni, el fogsz süfyedni nagv piros szégye­nedben, izzó, szerelmes vágyadban. És jöt­tél velem lehorgasztott fejjel és most itt va­gyunk, nézzük egymást, hideg vagy, merev vagy, a homlokod is. sápadt, csak ülsz, nem szólsz egy szót sem. Mi van veled? A nő (halkan): Nem tudom. A férfi: Lehetetlent nem kivánok tőled. Hogy szeress egy futó ismerkedés után. Nem b^dod, ki vagyok, nem is szerethetsz. De 'nogy igy ülj, lehajtott fejjel, mint az áldozat, makacs némasággal, mint a halálraítélt és ha átfogom a nyakad, még a bőröd is meg­rándul az undortól és ájultan nézel a sze­r"ern közé, mindezt nem vártam. Elvégre az olyan nő,, mint te, legalább is hazudni tudja a szerelmet és mímelni a vágyat, a mohósá­got. Hogy akarsz igy megélni, ha rögtön kialszik .belőled a szikra, amikor az ember hozzád ér? Szó sincs róla, szép vagy igy. mint az alabástrom, de merev és hideg, mint egy holttest. Ha kezdő vagy, intelek, hogy minden ember, a'ki ide belép, ki fog belőled ábrándulni. Nem én vagyok az első? A nő: Nem. A férfi: Sokat kell még tanulnod. Elő­ször is ez a szoba nem szerelmeseknek való. Rideg, mint valami apácacella és az embe-; ren végigfut a hideg, ha belép. Ki látott ka-' landok fészkében ilyen, csupasz falakat, ami­ken egyetlen kép, egyetlen csecse-becse sincs. Neked még tükörre sincs szükséged? Hol a tükör? És ez az asztal nincs semmivel í letakarva. És ez a szomorú pamlag! Gyer­mekeim ilyent csak ihentesbolto'kban lehet látni, ahol sohasem ülnek. És ez a savanyu káposztaszag, amely a konyhából árad. Ni­ni, neked konyhád van. Magad .főzöl? A nő: Igen. A férfi: Egészen meg kell változnod. Itt nehéz szőnyegeknek kell lenni, selyem­bútoroknak, széles nyoszolyának, ingerlő il­latoknak, apró, finom és csiklandó képeknek, exotikus virágoknak, papagályoknak, se­lyemszőrü ölebnek. A pongyolád áttetsző le­gyen, mint az odaliszkoké, vagy mint a hin­du táncosnők shawlja és a csipke ugy lógjon le róla, mint az akácfáról az illatos fürtök. Az arcod maradjon igy, amint van, amíg bírja. És erről az olcsó, tarka harisnyáról, minden unalmas házi kelengyédről le kell mondanod. Ezeket nyilván még hazulról hoz­tad. Tisztességesek a szüleid? A nő: Igen. A férfi: Egészen meg kell változnod és ez nem is olyan nehéz. Ti, nők, annyiban is hasonlítotok a virágra, hogy ki tudtok fej­lődni és néha a legborzasabb, a legsziirkébb bimbóból lesz a legpompásabb 'kehely. Ma még csukott vagy és sajnállak, mert tudom, látom, hogy a kezdet kezdetén vagy. Nézd, én nem vagyok rossz ember, de tapasztalt ember vagyok. Hallgass arra, amit mondok. Kezdelek szeretni, mert egyszerű és szo­morú vagy. Tanulj meg vig lenni és akkor nem leszel egyszerű, hanem csodálatosan ti­tokzatos, ugy, hogy minden férfi beléd fog í bomlani. Nem kell áldozatkésznek lenned, csad vidámnak, könnyelműnek, gondűzőnek. Mennél pajkosabb, csintalanabb leszel, annál könnyebben bolonditod a férfiakat. Akik hoz­zád jönnek, utálják az erényt és azért jönnek hozzád, hogy feledjék az erkölcsöt és az unalmat. Én például férj vagyok. Néha ma­gam is megkivánom az éjszakát, a kalan­dot, az ifjúságomat, amelytől már egészen elszoktam és akkor keresem a vigságot, a könnyen .pezsdülő vért, a brutális kacajt. Igaz, hogy utána megint és még jobban megkivánom a házias szerelem egyszerűsé­gét, mindennapiasságát és igy tartom fenn mindig a hitvesi hűségemet. Ah, nekem oda­haza kedves kis egyszerű feleségem van, li­liomtisztaságu párom és két gömbölyű ap­róságom . . . No, de ilyen helyen nem illik róluk beszélni. A nő: Miért? A férfi: Nem tudok erre felelni . . . Ne-

Next

/
Thumbnails
Contents