Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-06 / 182. szám

T~~Ti:— 1 a 1 B 1 111 1T "iniiiiiffliliii inti"- mFmimwTMi Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 - Mévrc . . K I2-— negyedévre K 6'— egyhéosptuK 2•— Egyes száai ám M ELŐFIZETÉSI ÍR VIDÉKEN egész éyre . K 28*— félévre . ; KRnegyedérre K 7*— egy hónapra K 240 Egyes uém ára té BUér. Klsdókiritil Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 182. szám. Szerda, augusztus 6 Az elmaradt kongresszus. Elmaradt az idén egy újságíró kongresszus és ebben az elmaradásban lehetetlen föl nem ismerni a szimbolikus jelentőséget. Eddig évről-évre kongresszust tartottnak együtt a szláv nyelven iró újságírók. Délszlávok: szerbek, bolgárok és horvátok együtt az északi szlávokkal: tótokkal, csehekkel, oroszokkal. Ezeken a kongresszusokon főképen egy eszmét ápoltak: a minden szlávok összetartozásának, a pánszlávizmusnak az eszméjét. Azt az ideát, hogy majd valamikor a délszlávok és az északi szlávok egyetlen egy hatalmas, egységes birodalommá alakuljanak. A szláv egység, a szláv nagyság apotheosisai voltak ezek a kongresszusok — és az idén ez a kongresszus elmarad. A kongresszust rendszerint valamelyik szláv városban szokták megtartani: ez idén a legújabb és legfiatalabb szláv várost: Üszküböt szemelték ki erre a célra. Milyen szép és lelkes dolog lett volna Dusán cár egykori székvárosában szónokolni arról, hogy a török elleni háborúban milyen ragyogó diadalokat, milyen szép sikereket ért el a szláv testvériség, mely az orosz protektorátus alatt egy sorban küldte hadba a szerbéket, bolgárokat, montenegró'iakat az ősi ellenség, a félhold ellen! Időközben azonban az történt, hogy a bolgárok és szerbek csúnyán hajba kaptak egymással és azok a szuronyok, amelyek eddig a hitetlen török 'ellen voltak szegezve, most már keresztény vérben és ami ráju'k ennél is szomorúbb, szláv vérben fürödtek. A szerbek ontották a bolgárok vérét, a bolgárok a szerbek vérét, a szerbek hadiszállása, ahonnan a bolgár irtást irányították, épen az az Üszküb városa lett, ahová a kongresszust tervezték. Hogyan lehessen ilyen körülmnéyek között Üszkübben a szláv testvériségről szónokolni? Elhatározták tehát, hogy az idei kongresszust másutt tartják meg: Königgraetzben. Ám ezzel is arra vártak, hogy álljon végre helyre a rend és a békés egyetértés a Balkánon és mert erre inindezideig hiába vártak, most teljesen és végleg lefújták az egész kongresszus tervet. Annál is inkább, mert az idei kongresszuson Oroszország nem játszhatná azt a szerepet, amelyet máskor játszani szokott. Máskor ezeken a kongresszusokon a legfőbb programpont volt az orosz hatalom előtt való hódolás, a cár üdvözlése és minden szláv protektorának lelkes dicsőítése. Most azonban mintha fátyol ereszkedett volna az latyus'ka jés az orosz határon kivül lakó szláv népei közé. Bulgáriában a politikusok nyiltan hirdetik azt, hogy az ország az Oroszországgal való szoros viszony következtében nem tudta elérni azt, amit elérhetett volna, mert Bulgária orosz befolyásra nem támadta meg Szerbiát olyan hevesen, mint ahogy megtámadhatta volna. Viszont Szerbiában is szidják Oroszországot, mert Oroszország az, aki a győztes háború után a követelések mérséklésére igyekszik rávenni a szerb kormányt és ha a bukaresti béke nem lesz a szerbek szempontjából olyan fényes, mint ahogy azt várni lehetett volna, azt elsősorban Oroszországnak tulajdonítják. Az idei szláv kongresszuson tehát aligha lenne meg az az összhang, mely szükséges ahhoz, hogy az egybegyűlt szláv ujságirdk a cárnak, mint minden szlávok atyjának és protektorának hódoljanak. Mert akadnának ujságirók, akik oda kiáltoznák, amit lapjaikban már megirtak, hogy Oroszország pártos protektor, az egyik védenctől elveszi azt, amit a másiknak adott. Ezért maradt el a szláv ujságirók kongresszusa. És fölismeri-e az olvasó ebben az elmaradásban a szimbolikus jelentőséget? Ettől az évtől azt várták, hogy az nem csak a balkáni államoknak, hanem egyúttal a szláv testvériségnek is diadatünnepe lesz, hiszen a szláv testvériség eszméje hozta össze azt a balkáni szövetséget, amelynek a korhadt és romlott török birodalom nem tudott ellentállni. És a diadalünnep helyett marakodnak a szláSzentély. Irta: Színi Gyula. A férfi: Unalmas vagy, * lesem. A nő (makacsul hallgat, a szeme a semmibe .mered, az ajka csöndesen meg-megrándul.) A férfi: Nem értem, nem értem . . . Amikor az utcán megláttalak, olyan karcsú, olyan ingerlő, olyan kívánatos voltál, hogy egy pillanatra el is szédültem. És, ugy néztél rám, iminfha a szemeddel föl akarnál falni és minden láng az arcodba csapott. Amilyen, egyszerű és halk volt: a ruhád, a kalapod, olyan szerelmes és pazar volt a kebled, a vállad és amikor a gömbölyű karodat átfűztem, azt hittem, hogy menten el fogsz égni, el fogsz süfyedni nagv piros szégyenedben, izzó, szerelmes vágyadban. És jöttél velem lehorgasztott fejjel és most itt vagyunk, nézzük egymást, hideg vagy, merev vagy, a homlokod is. sápadt, csak ülsz, nem szólsz egy szót sem. Mi van veled? A nő (halkan): Nem tudom. A férfi: Lehetetlent nem kivánok tőled. Hogy szeress egy futó ismerkedés után. Nem b^dod, ki vagyok, nem is szerethetsz. De 'nogy igy ülj, lehajtott fejjel, mint az áldozat, makacs némasággal, mint a halálraítélt és ha átfogom a nyakad, még a bőröd is megrándul az undortól és ájultan nézel a szer"ern közé, mindezt nem vártam. Elvégre az olyan nő,, mint te, legalább is hazudni tudja a szerelmet és mímelni a vágyat, a mohóságot. Hogy akarsz igy megélni, ha rögtön kialszik .belőled a szikra, amikor az ember hozzád ér? Szó sincs róla, szép vagy igy. mint az alabástrom, de merev és hideg, mint egy holttest. Ha kezdő vagy, intelek, hogy minden ember, a'ki ide belép, ki fog belőled ábrándulni. Nem én vagyok az első? A nő: Nem. A férfi: Sokat kell még tanulnod. Először is ez a szoba nem szerelmeseknek való. Rideg, mint valami apácacella és az embe-; ren végigfut a hideg, ha belép. Ki látott ka-' landok fészkében ilyen, csupasz falakat, amiken egyetlen kép, egyetlen csecse-becse sincs. Neked még tükörre sincs szükséged? Hol a tükör? És ez az asztal nincs semmivel í letakarva. És ez a szomorú pamlag! Gyermekeim ilyent csak ihentesbolto'kban lehet látni, ahol sohasem ülnek. És ez a savanyu káposztaszag, amely a konyhából árad. Nini, neked konyhád van. Magad .főzöl? A nő: Igen. A férfi: Egészen meg kell változnod. Itt nehéz szőnyegeknek kell lenni, selyembútoroknak, széles nyoszolyának, ingerlő illatoknak, apró, finom és csiklandó képeknek, exotikus virágoknak, papagályoknak, selyemszőrü ölebnek. A pongyolád áttetsző legyen, mint az odaliszkoké, vagy mint a hindu táncosnők shawlja és a csipke ugy lógjon le róla, mint az akácfáról az illatos fürtök. Az arcod maradjon igy, amint van, amíg bírja. És erről az olcsó, tarka harisnyáról, minden unalmas házi kelengyédről le kell mondanod. Ezeket nyilván még hazulról hoztad. Tisztességesek a szüleid? A nő: Igen. A férfi: Egészen meg kell változnod és ez nem is olyan nehéz. Ti, nők, annyiban is hasonlítotok a virágra, hogy ki tudtok fejlődni és néha a legborzasabb, a legsziirkébb bimbóból lesz a legpompásabb 'kehely. Ma még csukott vagy és sajnállak, mert tudom, látom, hogy a kezdet kezdetén vagy. Nézd, én nem vagyok rossz ember, de tapasztalt ember vagyok. Hallgass arra, amit mondok. Kezdelek szeretni, mert egyszerű és szomorú vagy. Tanulj meg vig lenni és akkor nem leszel egyszerű, hanem csodálatosan titokzatos, ugy, hogy minden férfi beléd fog í bomlani. Nem kell áldozatkésznek lenned, csad vidámnak, könnyelműnek, gondűzőnek. Mennél pajkosabb, csintalanabb leszel, annál könnyebben bolonditod a férfiakat. Akik hozzád jönnek, utálják az erényt és azért jönnek hozzád, hogy feledjék az erkölcsöt és az unalmat. Én például férj vagyok. Néha magam is megkivánom az éjszakát, a kalandot, az ifjúságomat, amelytől már egészen elszoktam és akkor keresem a vigságot, a könnyen .pezsdülő vért, a brutális kacajt. Igaz, hogy utána megint és még jobban megkivánom a házias szerelem egyszerűségét, mindennapiasságát és igy tartom fenn mindig a hitvesi hűségemet. Ah, nekem odahaza kedves kis egyszerű feleségem van, liliomtisztaságu párom és két gömbölyű apróságom . . . No, de ilyen helyen nem illik róluk beszélni. A nő: Miért? A férfi: Nem tudok erre felelni . . . Ne-