Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-03 / 180. szám

12. DÉLMAGYARORSZÁQ Í9l3. augusztus 5. -t TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. * Dóra. — Tennymn Alfréd. — Allan-nál -künn ,a gyarmatom lakott William és Dóra. — William: a fia, S a lániy: unok-ahuga. Oly gyakorta Szemlélte őket Állam; erre gondolt: „Egy párt esináilclk -majd e két gyerekből!" — S Dóra .nem állt útijában óhaján,ák: Szerette WilM&mOit. De ez, talán Mert szünet nélkül együtt volt 'vele, Mit sem törődött Dórával. Majd egy napon Aflla.n ,fiát hivatta s szólt: „Fiaim, Én későn házasodtam, — ide szeretném Kis unokámat liátná térdemen, Mig meghalok s .végsőt dobban szivem. Tekint Dórára; rnézd, miily szép leány, S korát jósága sziinte túlhaladja.! ö bátyáin lánya; én s szegény üivérem Kemény parancsra mtnak indulánlk; ő Idegen földöm ballt meg; kis leányát, Dórát helyette fÖlmeivel'tiem én. Vedd nőül öt, — IMjsz' ém a házasságot Már évek óta szüntelen óhajtom!" De Wi lOiiam kurtán Igy féléit:, „Dórát e! nem veszem!" — Szegény öreg Haragra gyúlt és összefonva karját, Szólít: „Hát merész yaigy igy f-delhi, tacskó!?Az én időmben törvény volt a szó, Mit atya mondott. Most 'is igy legyen! Gondold meg, Wiillia'm; van egy hónápold A válaszodra: óhajom szerint, Avagy, — az Úrra mondom, elliinéhétsz, S ne jöjj házaimba soiha vissza tiöíbibé!" — De William büszkén, ajkbiggyesatve szólt s És ment. — A lányit la imiily gyakorta látta, Épngy szün-t öt szerelmi; durva, nyers volt, De Dóra ezt szeffiiidein élvásellte . . . Még el se telt a bónap: atyja iháziát Elhagyta Willliiaim. Munkiásnialk sízagődöitft; S félig szerétive, félig bosszúból Előbb megkérte, majd nejévé teltbe Egy munkás lányiáit': Ma-ry Monrison-t. . . . Mikor javában zúgtak a baratagdk, Aiilan a húgát hivta s szólt: „Leányom, Nagyon szeretlek; dle Ihia szólsz fiamhoz, Viagy egy szót váltalsiz azzal, akit élvett: Házaimban mimcs helyed. Szavam pairainics!" S a jó Dóra igérte; gon-dolá: „Változni fog még bátyám indulatja!" Mént az idő. Wiillianlnlak fia lett) Miajd rászakadt a ganld; megtörve végkép Mindeiunap eiiménlt 'atyja ajtajához, — S szivét az atyja mégfagadltia tőle. De Dóra, mit csak félre tenni bilrt, Elküldte titkon nékik; ők Se 'tudták, Ki küldi azt. Miig végre, — aratásikor, — William emésiztő lázban égve. — meghiallt. Dóra Maryhoz meht. Ott ült M'airy S könnyes szennelkkial mézve gyermekére, Magában sokszor kárlb oztatta Dórát. Dóra belépett is li'gy szólt: „Engedtem eddig bátyám óhajának, De bünt követtem el, — meirt én -okoztam, — Hogy Williamot ia soirS e bajba Ihiozt'a! — De Mary, — érte, ki elköltözött, S éretted, ki az élettársa vőlltál S 'é kis árváért jöttem én te boziaád. öt év alatt egyszer se volt — tudod — Ily jó aratás; adid e Ikiis fiuffc S én elhelyezőm őt bátyám elé A buza közt, — s Ina majd örülni fog A bő termésnek, — ímeigpillliamtsia azt S megáldja őt azért, ki atyja volt!" S a gyermeket karjába véve -Dóra, A búza közé ment s 'leült vele Egy földraikásrai, -melyem aninyi imáik inűtt. De Allan tőle messze amenit a irétre S nem vette lészre; senki sem meré A Dóra tervét, néki elbeszélni. Oly szi,vesén ment volná Dóra hozzá, De mégis félt ... S az aratók arattak, A nap lement s úrrá -lett a sötétség . . . S hogy jött a reggel: uj-ra vitte Dóra. A gyermeket; leült a föid-riakiásra, És ,a körötté nyiló sok virágból Kis koszorút fomrt a fiu fejére, , Hogy bátyja kedve még magy-obhra nőjjön. Amint Allan küínrn játot-ikellt a mezőn, Meglátta őt s .a uniutakát odlahágyvia Hozzá jött s Ikórdé: „Tegnap -merre voltál? Kié e gyermek? — (Miit icsiimálsz te itt?!" — Dóra, szemét ia földre sütve, állit S hailkan fellelte: „WiiílLiamé e gyermek!" — „Hát nem tiltottam én meg eizt nékéd?!" — Szólt Allan s Dóra -újra i-gy ífeüeüt: „Velem tégy bármit, — ám e gyermekiét Fogadd m'agladhoz s áldd meg WiUiaimérft!" S szólt Állán-: „Látom jól a -cselt, -amiit Te és az asszony együtt -főztetek ki! Most megtudom, hagy inait tdgyek: te tőled! Tuditad: szavaim -parancs s te bálgia voltál A-zit föl se venni. Jó — enyém e -gyermek, De menj i-nlnét s többié ne láss meg enigem!"— Igy szólva, a siránkozó fiúcskát Fölvette A'lllain. A vörágfüzérlke A Dóra lábához bükott a Iföldirte. Dóra, fejét kezébe hajtva, mézbe, S a kis fiu sirása a ímezőről Mind távolabbról halliatsaatit félé . . . Fejét lehajtva, hosszam elmerengett A múlton: és emlékezett midőn Először jött iki e mezőre még . . . Sirt, sirt itiltdkban . . . Távolabb aráttak; A nap lement, s úrrá lett a sötétség . . . Dóra Maryhciz menve, ott megállott A küszöbön. Hölgy nála nin-cs a gyermek. Látta Mary. És hő imára gerjedt, Hogy bánatláibam., Isten ugy segiti . . . És Dóra szólt: „A gyermek jó hélyten ivaln; De Mary, — együtt dolgozunk ezentúl; Bátyám parancsa: többet őt me lássam!" Aztán felölt -Mary: „Az nieim llébeit. Hogy te magadra vedd az éln csapásom; Kérlek, ne hagyjuk hála kis fiam, Tudom, szigorral foigjia őt .nelvelnii S hogy anyját me szeresse; imlajid -mii lkeltite.ii Hozzámegyünfc -s én élho-zom fiam; Meg kérem őt: fogadjon visisiza téged. S ha Allan nem fog viisszavemini többé; Maj d élünk együtt s dolgozunk mi ketten A William gyermekéért; fölniaveiljülk, Hogy majd segítsen iminkeit!" Igy a két hő Makcsókolá egy-mást ós útnak inldullt. Az ajtó myit-va v-olt; -bekandikáltak, S a kis fiu ott ült, nagyatyja térdén, Mig Allan őt karjával átölelte S arcát, kicsiny kezét vend-este llálgyán A szeretet jélélül. És a -gyermek Csevegve jáitlszott az arany pecséttel, Mely Allah óraláncán függve, fénylett — Aztán belépték; -megpillantva ányjái A kis fiu: cslak hozzámenni v-ágyott. Allan leülteté s 'igy szólt Mary: — „Atyám, —ha téged igy szalblad meiv-ezlnlöm, Egyszer se -jöttem kérni sem magamnak, Se Wiíliammiak s e kis gyiermöknék; ám most Jövök Dóráért; védld őt vissza lkéröék! Óh lásd, jó Wiilliam bákeségbe' Ihál meg; Mikor hald-ckött, lkérdém s azt félélte: Nem bánta meg soha, hogy -engem elvett, — Türelmes nője voltam; mondta azt üst, Hogy vétkezett, mert atyjával dacolt is szólt: „Óli Isten, állld meg őt: Sohase' lássam Oly but, nyomort, minőt én éltem át!" S aztán megliailt; — iboldogtalian vagy-ok! De most engedd át -kis fiam' nekem, Mert te keményem bánsz vele s a gyermek Atyját egészem élfeléjiti; Dórát Vedd vissza, s mjínt vólit: minden: ugy mlaraldjoni!" . . . I-gy szólt Mary s félve rejté él arcát Dóra. Mély csend lett ott a fciis szobában'. S egyszerre az öreg zokogni kezdett: „Bűnös vagyok, — -bűnös. Fiaim megöltem! Megöltem jó fiiam', -pedig szerébtem! Isten, bocsásd meg! 'Bűnt követtem él! Csókoljatok meg -gyermekek!" S a nők A Hant ölelve, csókkal hlalinozák él. A jó öreg szivébe béke szállott És százszoros lett visszatért nyugallmia . . Ott zokogott még három óra hosszat A kis fiu mellett s W11 Hamra gondolt. Igy ők -ezentúl Négyen, békében együtt éldegélitek; Évek multával férjhez ment -Mary, — De Dóra mindvégig leány maradt ... ZSOLDOS BENŐ. GyártJaM E RC Z E Ges GEíGgB ceész.és kir. udvari szállító BúdanagE 1 kapható mindenütt., • Állandó alkalmazást, fix jövedelmet, talál nyugdíj jogosultsággal, ha tőzsdén jegyzett sorsjegyeknek részletre való eladását a Magyar Bankegyesület R.-T. Budapest, VI, Terézkörut 27. részére elvállalja. Szakértelem nem kell. Mellékfoglalkozásként is űzhető. Elérhető havijövedelem 5-600 korona. Szeged. Xfámsitáját :-: Vár-utca 7. szám -:- a Főpostával szemben helyezte át. Készletben levő első:-: rendű berendezések leszállított árakon. :-: Telefon 223. J>