Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-03 / 180. szám

1913. augusztus 3. DÉLMAGYARORSZÁG 13. ®®SS®®®®®®®®@®®®£ lUránia s aj magyar tudom, színház. Vasárnap A sárga szoba titfca. Szenzációs detektívdráma 3 fev. Ezenkívül egy színes francia vígjáték és a teljes eliteműsor. Előadások szombaton 6, ' Aés9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. agg®®®®®®®®®®®® mozgószinház. Vasárnap 5árja rózsa.! Detektivdráma 3 felv. Irta: E. Braddon. Előadások szombaton 6, >|28és9órakor. G| Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. [• Apolló mozgószinház. — 0 1=1 Vasárnap zunu a vagy Dráma 3 részben. Előadások szombaton i|s7, vasárnap 2 órától folytatólag. • • Ö • • • • a ESSSB®bbbb®S&S®B® On még itt van? Igazán furcsa! Aki most kimegy az utcára és ismerősökkel találkozik, azt minden bizonyára ezzel a kérdéssel ostromolják meg: „ön még itt van?" Sétáinknak a városban legfélelmetesebb, mert elkerülhetetlen veszélye most a — jó barát! A jó barát, midőn az utcán távolról megpillant, feléd iramodik, rád roíhan, megáilit, eledbe áll, ugy, hogy nem menekülhetsz és fölvont szemöldökkel, ráncos homlokkal, kerekre nyitott szemekkel és ,a méltatlankodó csodálkozás hangján kérdi: — ön még itt van? Ha ijedelmedben véletlenül azt az okos feleletet adod, hogy „nem", akkor a jó barát meghökken, megrázkódik, balsejtelimü tekintettel fürkészi arcodat, kitudandó, hogy nem bolondultál-e meg? Aztán a sajnálkozás kifejezésére vonván össze arcizmait, újra kérdi: — Mit csinál ön még itthon, szegény barátom? — Hát ön, nem kevésbé szegény barátom? ön mit csinál? Erre a jó barát .megilletődik, kissé magába száll; erre nem gondolt; eszébe sem jutott, hogy ő itt van! Minthogy azonban magának mindent meg tud bocsátani, hozzá is szokott az önmaga kimentéséhez. Csakhamar föltalálja magát: — No, igen. De hiszen tudja, hogy rabszolga vagyok. Nekem dolgom van! Az ügyvédi irodám. Nem szabadulhatok a teendőimtőr. (Vagy pedig: Nem hagyhatom itt betegeimet, — ha orvos. Nem zárhatom be üzletemet, — ha kereskedő.) De ön? Miért? — Nem gondolja ön, hogy nekem is lehet valami teendőm a világon? — Persze, persze. De hát . . . Itt aztán megállnak a jó barátnak gondolatai, megállnak szavai. Csak feje nem áll meg. Azt folyton rázza; jobbról-balra és balról-jobbra. Egészen meg van lepve. Hogy másnak is van dolga! Ki gondolta volna? De megelégedve azért nincs. És siet tovább, amig ismét megpillant egy jó barátot; azt újra megrohanja és tőle a félrémület hangján újra _kérdi: , — ön még itt van? • Egyáltalán furcsa a mi társalgásunk tavasz elejétől ősz végéig. Teljes nyolc hónapig minden beszélgetés akörül forog, hogy ki hová megy nyaralni? Már hideg március elején, mikor a szeplős arcú asszonyok még havat aszalnak szépségük fölfrissitésére és az első ibolyák kéklenek a virágárus-leányok kosaraiban, azzal faggatják az emberek egymást, hogy „Hová mennek önök az idén?" És jaj annak, aki e kérdésre nem tud mindjárt feleletet adni, aki nem tudja határozottan kimondani, hogy Tátrafüredre vagy Ischlbe, vagy Abbáziába. Tépik, tapossák, üldözik, amig végre legalább biztos kilátásba helyezi önmagának a leghíresebb nyaralóhelyek egyikét. „Nem tudom még": a gyámoltalanság jele; „nem határoztunk": vétkes gondatlanságra mutat. A tisztességes embernek már februárban kell tudnia, hogy hol fog elbújni a nyár heve vagy hidege elől. Ha eziránt nincs tisztában, akkor „micsoda ember"? Legboldogabb még az, akinek egy jó májbetegsége van. Azt mindenki igy szólítja: „Hol nyaral ön az idén? Persze, Karlsbadban ... Az ön mája . . . hm." A szegény flótás szeretné ugyan egy negyed órára elfelejteni a máját. Nem lehet. A minden szellem, iminden társalgó képesség híján lévő jó barátok emlékezetébe hozzák. Mert ők szeretnek beszélgetni; és nem tudnak másról, mint a nyaralásról. De az ilyen ember legalább nem kénytelen felelni. A kérdő maga kitalálja a Karlsbadot és iaztán abbahagyja a fürkészés! Most pedig előkerül a sztereotip: „ön még itt van?" Ami, vagy valamely mentegetődzéssel, vagy mint fönnebb mutattuk, kötekedéssel végződik. De se baj! A „társalgás" megvolt. Szeptemberben aztán változik a formula, — majd azt irtam, hogy az „ischli formula". Szeptembertől késő októberig minden embert azzal szólítanák, hogy „hol voltak önök az idén?" Ez aztán már kritikus. Ezzel a kérdéssel szemben már szint kell vallani. Nincs menekvés. Tavaszkor, mikor a nyaralás fanatikusai még csak a tervezgetés zsenge korát élik, lelhet habozni, bizonytalankodni, imérlegelni, válogatni. Az ember akkor még ötöl-hatol, amint kedve tartja és a kérdező engedi. De őszkor már minden közbecsülésre igényt tartó embernek befejezett tényekkel kell előállnia: számolnia kell eltöltött napjairól; semmi kitérés többé meg nem engedhető. Mikor azt kérdik, hogy ,jhol volt önt?", nem lehet azzal felelni, hogy „nem tudom még!" Az őszi hónapokra tehát minden .komoly férfiúnak és tekintetre vágyó asszonynak el kell készülnie egy elmúlt nyaralással. Különben a csodálkozás, a sajnálat, a szánakozás tárgyává lesz; ami pe-^ dig nem kellemes, ősszel minden ember fegyverkezzék föl azzal, hogy valahonnan hazajött; mert máskép nem fogják neki elhinni, hogy itthon van! 7cf*h1í5 mnn 6 6rai égésseI. legnagyobb /^SCUiailipa üveggel lencsével és fémszálas izzókörtével darabja 3 korona. világítási üzletében, Kölcseyutca 4. Wagner-dalota. Fonyó Soma KÖZGAZDASAG x A spekuláció és az uj termés. Az abnormis időjárás következtében julius hónap elején észlelt kis fellendülést rövid idő óta ismét a legteljesebb stagnáció váltotta föl a gabonatőzsdén. Az üzletkötések száma ugyanis olyan minimális, hogy gyakran nem is lelhet egy-egy cikknek az árfolyamát megállapitani. Egyideig a pénzviszonyok rovására irták a nagy üzlettelenséget, holott abban jelentékeny része van az általános bizonytalanságnak is. Az időjárás miatt megnyilvánult aggodalom túlzott volt és hogy a belföldön egész bizonyosan lehet számítani a legutóbb hivatalosan kimutatott 39 millió métermázsa búzatermésre. Igaz ugyan, hogy a vidék, amelynek megbízása máskor ebben az időtájban, rendkívül megélénkítette a gabonatőzsde forgalmát, teljesen távol tartja magát az üzlettől, mindazáltal az osztrákok által piacra dobott kötéseik könnyen fölvételre találnak a helyi spekulációnál. Nem is szólva anról, hogy az aratás, cséplés és behordás késése az uj termés értékesítésénél óvatosságra inti a gazdát, a vidéki piacok készáru forgalmában már nagyon is észrevehető az, hogy ,a búzából legalább is 8—9 millió métermázsával kisebb lesz az idei termés. A nagyobb vidéki lisztgyárák ugyanis élénken vásárolják a búzát, rnitsem törődnek a fővárosi malmok üzemredukciójával, mert az árukínálat úgyszólván mindenhol annyira megcsappant, hogy most már egyáltalában nem akarják tovább halasztani a következő hónapokra szükséges áru beszerzését. A balkáni államok kedvezőtlen termés kilátása, továbbá az a körülmény, hogy mindtöbbet foglalkoznak annak a lehetőségével, hogy a most következő kampányban esetleg idegen áru behozatalára lesz utalva a monarchia, szintén hozzájárul a hosszmüveletek kötéséhez. Hogy az ár javulás mégis olyan lényegtelen, annak az az egyszerű magyarázata, hogy a kulissz a vidék támogatása hiányában sehogysem képes ngyobb élénkséget vagy ármozgalmat hozni az üzletbe. x Javul a pénzpiac. A pénzpiac várvavárt javulása ugy látszik, előbb érezteti jótékony hatását a vidéken, mint a fővárosban. Legalább erre következtethetünk abból a nagyváradi jelentésből, amely íhirül adja, hogy tegnap egy millió korona érkezett zsíróban a pesti bankoktól a nagyváradi pénzintézetekhez. Az Osztrák-Magyar Bank