Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-03 / 180. szám

4. DEEMAGYÁRORSZAG 1913. aajmztm 3. Drinápoly romjain. Konstantinápoly, julius 21. A török (hadseregnek egy hatalmas mar­sa révén az ozmán birodalom megint Dri­nápoly birtokába jutott, amelyet fegyveres erővel nem bírt megtartani. Libabőrzik az ember 'háta, ha az angol államférfiak ag­resszív hangja és az angol sajtó provokáló magatartása őszébe jut. Itt nem hiszik, hogy Drinápolyt ismét el lehet venni Tö­rökországtól és eszük ágában sincsen a tö­rököknek kivonulni belőle, de nagyon tar­tanak azoktól a „kárpótlásoktól", amelye­ket más oldalon hajthatnak be a birodal­mon, — szóval félnek, hogy a nagyhatal­mak ázsiai Törökország fölosztására fog­nak törekedni. A Drinápolyba való bevonulás elsősor­ban belpolitikai események következménye. AzoKra a következményekre, amelyekkel ez a lépés a külpolitikában járhat, nem gondoltak. Drinápoly visszaszerzésétől azt várták, hogy a most csak brutális terror­ral kormányzó ifju-török csoport tekinté­lyét meg fogja növelni, hogy a hadsereget megszilárdítja, szellemét megjavítja és figyelmét eltereli a belpolitikáról. Habozni nem lehetett és nem volt szabad, ha el akar­tak kerülni egy uj tiszti lázadádt. A török forradalom évfordulóján, julius 10 - 23-ika között .megtörtént a Drinápoly­ba való bevonulás. Az iiju-törökök megkísé­relték, hogy ünnepies szinezetet adjanak a nagy napnak. De ami történt, abból minden­ből hiányzott az elevenség jellege, a lelkese­dés. Mert hiányzik a hit is az ügy sikeré­ben. De hogy is lehetne másképen? A török forradalomból mindössze néhány ifju-török uralma maradt meg és Törökország katonai erejéből csak — Drinápoly romjai. Drinápoly megszállásának és a régi te­rület egyéb helyeken való visszaszerzésének erkölcsi hatása Konstantinápolyban magában ugyan nem volt valami nagy, de a vidéken annál hatásosabban érvényesült. A muzulmán népesség újra magához kezd térni. A háború szerencsétlen lefolyása mélységes aggoda­lomba ejtette és mindjobban visszahúzódott a keresztények elől. Most azonban fölemeli a fejét és vissza akarja adni a kölcsönt. A rodostói összeütközések ennek a következ­ményei. Sajnos, tartani kell attól, hogy az ilyen események más helyeken is előfordul­nak. Rodostóban az örményeket mészárolta a muzulmán népesség. A kormány eleinte tagadta ugyan félig-meddig a dolgot, de később kénytelen volt bevallani, hogy Ro­dostóban 18 örményt meggyilkoltak és hogy a mohamedán népet „föllázitották". Az a vizsgálat, amelyet az örmény patriarchá­tus rendezett, bebizonyította, hogy maga a török katonaság kezdte meg a fosztogatást a helység elfoglalása után és a mohamedán csőcselék folytatta a progromot, kivonult a városból a falvakba is, ahol a muzulmán pa­rasztokkal egyesült alz örmény falvak ki­fosztására. Á vidéken rettenetes dolgokat művelhettek. Az örmény újságok szemtanuk­kal igazolják ezt. Ezért be is szüntette a kor­mány két itteni örmény lap megjelenését. A török kormánynak nagyon alkalmat­lan most ez a progrom. Anatóliának örmény lakosságára, mely a háború .kezdete óta nagy izgalomban van, mivel a kurd feduálisok szo­rongatják és általános mészárlás kitörésé­től félhet, kínos visszahatása lesz. Ez két­szeresen kellemetlen a kormányra nézve ak­kor, amidőn az orosz annektáló kedv újra meg kezd nyilvánulni. Egy örmény, aki nemrég utazta be a Fe­kete-tenger egész déli partvidékét, meg ke­leti Anatóliát, beszélte nekem, hogy az ör­mény népesség szinte napról-napra várja már az orosz annexiót. A tengerparton már csak névszerint áll fönn a török állam. A tö­rök pénzt már egyáltalában nem is fogadják el. A kereskedelmi forgalomban, sőt az ide­gen postahivatalokban is csak orosz váltó­pénz érvényes. Emellett a birodalom gazdasági és pénz­ügyi gondjai is folyton szaporodnak. 150 ezer embert elküldtek ugyan Drinápolyba, de ho­gyan lássák el őket élelemmel? A sereg föl­vonulása kétszer is letarolt vidéken történt. Minden barmot levágtak már, minden gabo­nát fölhasználtak, a falvak porig égtek, a pa­rasztok elmenekültek. Ennivaló sehol és még azok a hivatalnokok is, akiket a vasúti vonal átvételére küldtek ki. Konstantinápolyból kénytelenek élelmezni magukat. Nincs kizár­va, hogy az eleségthiány arra kényszeritheti a török sereget, hogy bevonuljon Bulgáriába, ahol talán könnyebben juthat eleséghez. Parvus. Miniszterek utja az árvizterületen. (Saját tudósítónktól.) A mlagyar 'kormány két 'tagja, mint rövidesen már miegtrltiuik, sze­mélyesen kereste föíl 'Endlelyintetk m áflvfe áll­tai sújtott vidékeit éis közvetettem itlaipiasiztáffat nyomán nyújtotta segiitőkezét éis hlatlaitta vi­gasztaló szavát a káirviaPIlotit l-afccteiaágnnik. Sándor János bellügytmiilnáisatiefr é® Ghil­lány Imre ibáró föMmnwviefléetülgyá smiinFaztens nek szemleutja ataitt alkalmla volt személye­sen meggyőződül! a Tengettek kárról, amit Er­dély némely vidékén az évenként mrgilsimét­lődő, iaz idei 'zivataros időben pedig íoko-zoitt erővel jelentkeze-tlt vizáraidás :a -didtgczó nép vagyonában, valamint az áilliamlkmiestiár tu­lajdonában okozott. Nyomban, laz ánvizka­tasztrófa utam a föl|dm:iiveílésügyi miiniisziter két bizottságot küllidatt kii 'az elöntött ternlle­teik.ro, lliogy a valódi kár kelő pontossággal megállapithiaitó Legyem. A kiküldött bizottsá­gokban a k e r esik ed eil ©in ügyi minisztérium is ! Ed iso n'-IV lozil V asárnap augusztus 3-án. Az előadások szombaton 5, vasárnap 3 órátál 11 óráig H lelyárak, mint rendesen!! Szeged elit-mozgója 1. Hullámok harca. Természetes. 2. Polidor megveszett. Humoros. 3. Az ördög megtérése. Vígjáték. 2 felvonásos. 4. Togyer nem ad boravalót. Humoros. 5. A lelkész leánya. Nagyhatású dráma 3 felv. képviselve volt a közutak forgalmában oko­zott kár megállapítása é® ia forgalmi .aikiadá­lyok lehető gyors elhárítása végett. A (két miniszter azonban: nlem elégedett meg ezzel az imtézkédáss-elt:, hainiem kötetes föladatuknak tartották, hogy személyesen ts meggyőződjenek a-z álilápotiokriól; magjuk 'el­lenőrizzék a közigazgatási hatóságok munká­ját; ott, ahol kell, segítő ikézzell támogatásuk­ra tegyenek iá károsuttakn-aik és kikutassák a veszedelem okát, v-alámmt azokat a, lehető­ségeiket és renideiLkezélsre álló kormányzati eszközöket, amelyek segítségével a jövőben elhárítsák, vagy elejét vegyék a hasonlóan súlyos katasztrófának, Ghillány Imre báró fotdhüvelíésiügyi miniszter julius 29-én inldüLt él Budapestről s Aradon át előbb Dévára utazott, liogy on­nan folytassa útját az árterületre. Mező-Ko­esárdon csuflak-azott hozzá Sándor Jlános bel­ügyminiszter s ilnnen együtt jártiák be az egész vádékeit részint vasúton, részint gép­kocsin, némely helyen -padig, ahol a vasúti forgalmat még nem 'lehetett heTyreál-ltiitaínli, dreszinán. A kormány lkét tagjának szomorú látványt nyújtott 'a iMairosvöilg-yéin, különö­sen Déván alul az él pusztult hatalmas termé­keny terület Innen a Mláres völgyén át ha­ladtuk if öl egészen Mairosuj várig, hol a kincs­tári sóbánya-telepen okozott kárt sízem'Mlték még. Ttjuk ezután a Küküillő-völgyön ke­resztül vezetett Szovátálig, majd a Nyárád ment én íMiarctaváisláriheflyiig. iMí'nidenü'tt a rette­netes pusztulás képe táruiit eléjük. 'Marosvá­sárhely után ia Iki-slsiáirmíáisi fcödgázforráraoikát tékinitették meg, oinnlain a Sajó-völgyben Besz­tercéig hialiaiditialk, mfajid a íSizaimo isvölgyébein Deésig, azután föl Szurdokig s végiül a Szar­ni os-völgyén Kolozsvárra. A minisztereik megállapították, Ihogy az árvíz főleg a Maros-, a Küküllő-, a Nyárád-, a Sajó- és Szamosmenti vidékeket sújtotta ér­zékenyen. Legnagyobb kár ia mezőgazdasági terményekben és épületekben, ide főként a vasúti pályatesten és az 'Orsizáguitalkan mutat­kozott. Nagy meigeiMigeidésisat tapasztalták, begy a vasú Társaságok, — nevezetesein :a miagya r államvasutak ép ugy, minit a Számosivölgyi vasúttársaság — ímegfelszátleltt etoelrgiáival ós jelentékienyen szaporított munikaerővél fára." doztak azon, hogy a számos helyen megron­gált. pályákon a forgailima.t IheljyiraáÖlihsálk. Az egésiz utón állandó érintkezésiben vol­tak a közigazgatási bat-ósiágokkail, ia kulltur­mérnökségekkel és az álllájmépitósiziefii hivata­lokkal s imimiden (irányban alapos és kimeritő tájékozódást szerezlek. Sándor' János betügyminliis-zter Ibahatóan érdeklődött laz iránt, hogy a veszedelem ide­jén a közigaizgatiálsii hatóságok a iliafcoisiság se­gítése és támogatása körüli menhyiben felel­tek meg felaidlaitiulknjak. örömuiél tapasztal­ta, hogy mindenfelé, lahol gyors és energikus intézkedésre vőlit szükség, ia közigazgatási ha­tóságok hivatásuk -magaslatán állítottuk. A miniszter, akinek közigazgatási szakértőimé éltialános-an ismert, ifelhialsizniálta az alkalmat arra is, liogy a közigaizgatás szervéit lelkes ós buzgó tevékenységre sarkallja- a -lakosság min-den irányú érdékeiinlék fáimogatása és elő­mozdítása körüli. Ghillány Imipe báró füliámiviellásügyi >mi­miszternek ügyélme a viszonyok alapos tanul­mányozása után főleg arra terjedt; ki, bögy megfelelő kormányzati intézkedésekkel a jö­vőben eleje vétessék az árvizvesizedélöminek. Jóllehet la mai pénzügyi helyzet és az általános pénzvisizonyiok nem kedtvezok a na­gyobb beiruházásckra, a gazdasági állapot ja­vulásával mégis -remélhető, hogy ia miiniszter t apaszt a llatai lallapjlán a kormány messzeme­nő intézked-ésekkél1 fogja elejét vielnlm az egyes vidéket miniden évben fenyegető árvizvesze­• delem nek. A három napos szemle után Sándor János Kolozsvárról Kiskapusra utazott-, iGhiliiány Tmre báró pédiig Koós (Milhálly miniszteri osz­tálytanácsos kiséretében visszaérkezett Buida­pestre s ia minisztériumban szlaikórtekezletet biivotit össze aiz -árvíz -álltat Sújtott lákolsslág ér­dekében teehdő további intézkedések céljából,

Next

/
Thumbnails
Contents