Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-30 / 201. szám

t'li. DELMAOYARORSZAO 1913. augusztus 31. Elkészült a város jövő évi költségvetése. — Lakrészadó helyett házbérflllér. — Hat és fél millió lesz a város jövő évi kiadása. — (Saját tudósítónktól.) A város számvevősége most készült el a jövő évi költségelőirányzat összeállításával. A költségvetés szerint a jövő évi kiadások, valamint a íedezetek összege 6.547,614 koronát .tesz ki, a múlt évi költségvetés ugyanezen tételéhez képest tehát az emelkedés. 378,396 korona. A számvevőség hozzáfűzi, hogy az előirányzatból hiányzik a lakrészadó helyett életbe lépő házbér fillérek jövedelme, ami körülbelül 60— 80,000 korona, de nem foglalták bele a kövezetvámból eredő mintegy 80—100,000 korona jövedelmet Sem. Az ezekre vonatkozó közgyűlési határozatok most a belügyminiszter élőtt fekszenek és jóváhagyásra várnak. Há á jóváhagyás meglesz, mintegy 140—-180,000 korona ujabb jövedelemre számíthat a jövő évben a város, addig azonban a'számvevőség — igen helyesen — nem kiván gondoskodni ennék a jövedelemtöbbletnek a hovafordításáról. A jövő évi költségvetés uj szükségleti tételei között szerepel annak a három milliós kölcsönnek az első évi 145,500 koronás annuitása is, amelyet októberben fog fölvenni a város a Földhitelintézettől. A beruházások között szerepéi továbbá 320,000 koronával a köztisztasági telep és a munkásházak, a tanyai posta évi költsége, a tisztviselők fizetésrendezése és több kisebb uj szükséglet. Az 1913."évi költségvetéshez képest a jövő . évi előirányzat szerint a szükségletek 378,39§ koronával, mig a fedezetek csak 220,765 koronával emelkedtek. A póitadő ik mintegy másfélszázezer koronás emelkedést mutat az előző költségvetéshez képest, aminek a magyarázata az, hogy az állam tizennégy százalékkal emelte föl a házbéradót. A pótadó -százaléka azonban nem változik. Az ötven százalékos pótadó fölemelése elkerülhető volt, sőt rendikiviili szükségletekre is maradt még körülbelül 50,000 korona. A költségvetés tehát a körülményékhez képest jól mutat. Sajnálatos azonban, hogy a hatóság ismét megfeledkezett gondoskodni a íengő-lengő szegedi ipar érdekeiről, általában a város hanyatló közgazdasági életének bizonyos úton-módon való föftenditéséről. Pedig volt alkalom meggyőződni arról, hogy a szegedi ipart és kereskedelmet a bajok és vál.ságok egész áradata nyomorítja, senyveszti és végül majd annyira megbénítja, hogy hosz'szu évtizedek kellenek hozzá, amig valamennyire újból életre tud kelni. A tanács bizonyára észlelni fogja a költségvetésnek ezt a hiányosságát és ha szem előtt tartja a város közgazdasági érdékeit is, föltétlenül keresni igyekszik majd módot arra, hogy a szegényes szegedi ipar reális támogatása is helyet találjon a költségvetésben. Iparfejlesztési programot kérünk. A jövő évi költségvetés, amelyet Várady Jenő alszámvevő ma terjesztett be Lázár György dr. polgármesterhez, részleteiben igy fest: Az 1913-ik évre számvevőileg összeállított költségvetési előirányzat tervezetét további elbírálás és letárgyalás végett '/. alatt tisztelettel bemutatom. A költségelőirányzati tervezet a törvény és szabályrendelet rendelkezéseinek szigorú betartása mellett állíttatván össze, főelvem az volt, hogy a rendes és rendkivüli szükségleti és fedezeti, továbbá a hivatalomnak adott utasításokkal fölvétetni rendelt összegekkel a legnagyobb mérvű takarékosság figyelembe vételével áz összes szükségletek kielégítést nyerjenek. Az 1914. évi költségelőirányzati tervezetben ugy a szükségletek, mint a fedezetek összege 6.547,614 korona, mely összeg az 1913. évi költségvetéssel szemben 378,396 korona emelkedést mutat. Szükségesnek tartom azonban már itt jelezni, hogy a felsőbbhatósági jóváhagyás alatt áiló s a lakrészadó helyett életbe léptetendő házbér fillérek után előálló mintegy 60 -80,000 korona, valamint ugyancsak felsőbbhatósági jóváhagyás alatt álló kövezetvám díjszabályzat tételeinek ujabbi megállapítása folytán várható mintegy 80—100,000 korona többletjövedelem jelen költségelőirányzati tervezet fedezeti tételei közé fölvéve nem lettek s igy azok jóváhagyása esetén ujabb bevételi jövedelmet fognak képezni s hova fordításukról annak idején a törvényhatósági bizottság közgyűlése lesz hivatva határozni. (A jövő év uj szükségletei.) (Elleniben az 1914. év folyamán előálló uj szükségleti tételek, mint: 1. a felveendő 3.000.000 koronás kölcsön annuitása részletében 145.500 ,K; 2. a köztisztasági telep és munikásházak 320000 K; építési kölcsönén ek anniuitási részletében 18.800 K; 3. az 1912. évii kövezési program keretéken, teljesített aszfaltozási munkák költségeire fel veendő 700.000 koronás kölcsön annuitás! részletében 35.000 K; 4. a tanyai posta ellátására évi 6.000 K; 5. a városi tisiativiselők részére az 1918. évi LVIXI. t.-éikk alapján megállapított illetményeik kieigésiZlitésére 118.500 K; 6. a fiók kórház bérletére 8.000 K; 7. az alsóközponti plébáni hivatalnál szervezendő két segédlelkész illetményére 1.400 K; 8. a sziülkiségies káplán lakiások építési költségeire 5.000 K; a jelen költse,gelőirányzati tervezet kiadási tételei közé felvétettek s a várnai .adóhivatal által az 1914. évire kimutatott 2.047.296 korona állami adó után az 50%-©s városi pótadó érintetlen fenntart,ása mellett számitásba vett 1023648 korona, felvétele után a rendkivüli szükségletekre 46154 korona volt az 1914. évre beillesztlhető. összdhasonlitáisaíl az 1913. évi költségvetésihez képest a jövő 1914-ilk évre a saükségletek 378396 koronával, mig a fedezetek 220765 koronáival emelkedtek. Itt említem még meg, hogy a városi adóhivatal által kimutatott 50%ios városi pótadó \az mete kunyhóját elérte völna, megállíttatta, leszállott loyáról és egyedül járult az öreg elé. Mikor a király megérkezett, a remete éppen a veteményes ágyakat ásta föl a 'kunyhója előtt. Mihelyt a királyt észrevette, üdvözölte őt, azonban folytatta az ásást. Lesővahyodott és erőtlen ember volt s miközben az ásót a földbe böésátótta és kis göröngyöket kiemelte a földből, nehezen lélegzett. A király odalépett hozzá és igy szóit: — Azért jöttem hozzád bölcs remete, hogy megkérjelek, felélj, nekem három kérdésre: „Milyen időt kell kiválasztani minden cselekedetünkhöz, hogy aztán utólag meg ne bánja az ember? Kik azok az emberek, akikre valakinek leginkább szüksége van, kivel kell hát inkább, kivel kevésbé foglalkoznunk? Mily cselekedetek a legfontosabbak és miért kell őket elsősorban elvégeznünk?" A remete végighallgatta a királyt, de nem válaszalt, hanem a tenyerébe köpött és tovább ásta a földet. — Kifáradtál — szólt a király, — add Ide, én majd segítek. — Köszönöm, — mondta a remete, miközben átnyújtotta az ásót s azzal leült a földre. Amikor a király két ágyat fölásott, félbeszakította a munkáját és megismételte kérdéseit. A remete hem válaszolt, Ihanem fölállott és a kezét az ásó után nyújtotta. — No, pihend csak ki magad1 s add ide az ásót! . . . — mondta. A király azonban nem adta vissza neki az ásót, hanem tovább vájta a földet. Eltelt egy óra, aztán még egy; a nap már eltűnt a fák mögött, amikor a király az ásót a főidbe döfte és megszólalt: — Azért jötetm hozzád, bölcs férfiú, hogy választ kapjak a kérdéseimre. Ha nem tudsz válaszolni rájuk, akkor mondd csak meg és én ismét hazatérek. — Nézd csak, valaki rohan felénk, — mondotta a remete. — Nézzük meg csak, ki az. A "király visszatekintett és látta, hogy az erdőből valóban futva közeledik egy szakállas férfi. Kezét a testéhez szorította és az ujja közül vér csurgott. Amikor a szakállas egészen közel ért a királyhoz földre zuhant; szeme bezárult, nem moccant többé, csak halkan nyögdécselt. A király a remete segítségével levetkőztette s akkor észrevette, hogy seb tátong a hasán. A király, amilyen alaposan csak lehetett, kimosta a sebet és bekötözte a zsebkendőjével és a remete törülközőjével. A vérzést azonban sehogy sem lehetett elállítani s jó néhányszor le kellett venni ,a vértől átitatott köteléket és a /sebet újból ki keilett mosni és bekötözni. Miután a vérzés végre elállott, 'a sebesült ismét magához tért és panaszkodott, hogy szomjas. A király friss vizet hozott és a sebesültet megitatta. Időközben a nap teljesen aláhanyatlott és a levegő meghüvösödött. A király a remete segítségével, becipelte a sebesültet a kunyhóba és lefektette az ágyra- A sebesült most ismét lehunyta a szemét és elcsöndesedett. A király pedig, akit a hosszú ut és a munka kimerített, a küszöbön összekucorodva, mély szunnyadásba merült és igy átaludta az egész rövid nyári éjszakát. Amikor 'kora hajnalban fölébredt, sokáig nem tudta megérteni, hol van s ki az a különös szakállas ember, aki az ágyon feküdt és aki csillogó szemét nem vette le róla. — Bocsáss meg, — szólalt meg a sebesült halk 'hangon egy idő múlva, amikor látta, hogy a király fölébredt és rátekint. — Nem ismerlek és nincs mit neked megbocsájtanom, — mondta a király. — Te nem ismersz, de én ismerlek. Ellenséged vagyok, az, aki megesküdtem, iiogy boszut állok rajtad, mert a testvéremet kivégeztetted és a vagyonomat elkoboztattad. Megtudtam, hogy egyedül rn-égy a remetéhez és azért elhatároztam, hogy visszafelé jöttödben megöllek. De eltelt egy teljes nap s te még mindig nem jöttél. Akkor elhagytam rejtekhelyemet, hogy kikémleljem, hal vagy és aközben kiséret ed re bukkantam. Fölismertek és megsebesitattek. Valahogy megmeneKizárólag helybeli, hirneTelefon ves asztalosmesterek által 5i5. készített, elismert jóminőségű és bámulatom olcsó első kézből csakis az Egyesült N /Ylűasztalosok Butorrakfárában (Szeged, Tisza Lajos-kőrút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is