Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-30 / 201. szám

1913. augusztus 28. DFLMAOYARORSZAO 151. előző évi pótadóval szemben 157631 korona emelkedést mutat. {Emelkedő és csökkenő bevételek.) Közelebbi tájékoztatásul pedig jelzem-, miszerint a jövő 1914. évi előirányzat téte­leit aiz 1913. évi költségvetés tételeivel egyíbe­hasonlitva jelentékenyebb bevételi többletek a következő tételeknél állottak elő: tiszai híd­vám jövedelemnél 3.232 K, városi fogyasztá­si illetéknél 1.096 K; halászati jogíbérletnél 400 K; vízvezetéki dijaknál 7.353 K; tiszai jobbparti (szegedi) földeknél 32.231 K; iflübór dijak 1.836 K; gőzfürdő jövedelem ,1.075 K; vágólhid jövedelem 1.315 K; egyéb városi épületek jövedelme 19.825 K; adóbehajtási költségek 2.88Ó K; anyakönyvi dijak 2.580 K; megtérülendő vegyes bevételek 6.755 K; ka­mat bevételek 53.874 K; az év folyamán utó­lag kirótt állami adok ntán 50%-os városi pótadóból 18.435 K; lakrészadók 6.954 K; tan­dijaik 1.521 K; városi gimnáziumi államse­gély 4.000 K; városi felsőkereskedelmi iskola jövedelme 46.000 K; légszeszgyár Ibruttó be­vétele 5%-álból 8.101 K; rendkívüli vegyes be­vételek 2.646 K; pénztármaradiviány 22.139 K: rendőrségi államsegélyből 32.000 K. Ellenben csökkent a bevétel az alábbi tó­téleknél: az állami fogyasztási ós italaidénál 39.986 K; városi fogyasztási adőpőtléknál 4,517 K; tápéi rév vám jövedelemnél 594 K; tápéi réti földeknél 4.569 K; az építkezési és lakhatási engedély dijak 945 K; miarhajár­latak kiállitási dija 1.258 K. ,(Emelkedő és csökkenő kiadások.) Jelen tókenyebb kiadási többletek az alanti ciméken állottak elő: városi fogyasz­tási illeték kezelése 1.497 K; állami fogyasz­tási és italadó kezelése 11.108 K; állami és városi húsfogyasztás,i adló visszatérítés 2.633 K; vízvezetéki kezelési költségek 6.331 K; tápéi révvám kezelési költségek 1.004 K; gőz­fürdő kezelési költsége 22.044 K; egyéb vá­rosi épületekre 3.147 K; sétányok költségeire 1.621 K; kövezet vám kezelésre 3.287 K; tel­kek kisajátítására 1.256 K; állami és közsé­gi adókra 10.488 K; adóbehajtási költségek­re 1.024 K; tőkék törlesztésére 6.709 K; tő­kék kamataira 192.615 K; tisztviselők illet­ményére 109.615 K; közigazgatási hivatalok fűtésére és világítására 4.629 K; tanyai posta kézbesítés költségeire 6.000 K; rendőrségi tisztviselők fizetésére 5.700 K; rendőrök (bé­rére 33.547 K; rendőrök ruházatára 3.557 K; bejelentő hivatal költségeire 5.760 K; népis­kola épületek fentartására 5.894 K; népisko­lai helyiségek fűtésére 4.074 K; főgimnáziumi tanárok fizetése 3.280 K; városi felsőkereske­delmi iskolai költségek 19.778 K; lelkészek és hitoktatók fizetése 2.080 K; egyházi épületek fentartására 5.500 K; egészségügyi épületek fentartására 1.517 K; egészségügyi vegyes kiadásokra 7.762 K; légszesz és villanyvilági­tási költségekre 5.927 K; nyugdíjalap segé­lyére 4.701 K; szegónyalap segélyezésére 11.427 K; kegydijakra 844 K; vizszivattyuzás kezelési költségeire 10.581 K. Elleniben a kiadások csökkenése az aláb­bi tételeknél mutatkoznak: hördÓjelző hiva­tal kezelése 927 K; piaci helypénz kezelése 3.030 K; közigazgatási szolgák ruházata 1.104 K; népiskolai fizetések 2.720 K; népiskolai uj épületek 31.370 K; városi színház kezelésre 1.010 K; kőolaj-viláigitás 890 K; tűzoltó sze­mélyzet ruházata 1.254 K; vizeresztő árkokra a külterületen 16.006 K; szégadi ármentesitő társ. költségeire 6.044 K; szárazár és tói viz• szabályozó társ. költsége 2.881 K; napi ós élelmezési dijak 1.043 K; rendkívüli megha­tározott költségek 8.336 K . Mint már fentebb is előadtam, ezen költ­ség-előirányzati tervezet az összes szükségle­teket és fedezeteiket a lehetőség szerint fel­öleli, a tétetek részben a fennálló szerződé­sek, részben az utóbbi években elért ered­mények 3 évi átlaga alapján, továbbá ott a hol fokozatos emelkedés vgay csökkenés mu­tatkozott, az egyes költségvetési évek között ott a megfelelő százalékos emelkedés, vagy csökkenés figyelembe vételével -iráinyoztat­tak elő. Amiből kifolyólag azon tiszteletteljes elő­terjesztést teszem, miszerint az ezek után mép netalán érkező és a költségvetés megter­helését célzó költségeket, illetve kérelmeket szigorú elbírálás alá venni és a közszükségle­let nem igénylőket elutasítani méltóztassék. kültem a kezükből. Csakhogy olyan erősen vérzett a sebem, hogy -elpusztulok, ha be nem kötözöl. Én- ímeg akartalak ölni, te pedig az életemet mentetted meg. Most hát, ha életben maradnék és nincs ellenedre, mint a leghí­vebb rabszolga, téged akarlak szolgálni és fiaim ugyanezt fogják- cselekedni. Bocsáss meg . . . A király mód fölött örvendezett, hogy el­lenségéből ilyen könnyen sikerült barátot csinálnia; nemcsak megbocsátott néki, ha­nem azt is megígérte, hogy ,a vagyonát is visszaadja. A szolgáját s az orvosát is elküldi majd hozzá. Miután a sebesült ilyetén módon elvált, a küszöbre lépett s a remetét kereste. Távozá­sa előtt meg akarta kérni, utoljára, hogy ad­jon választ a föltett kérdésekre. A remete odakünn volt veteményes ágyai között, a föl­dön térdelt s magvakat dugdosott a földbe. A király közeledett h-ozzá és megszó­lalt: — Utoljára kérlek téged, bölcs férfiú, vá­laszolj kérdéseimre. — De hiszen már kaptál feleletet, — mondotta a remete, miközben sovány lábán guggolva, alulról föltekintett az előtte álló királyra. — Miképen kaptam feleletet? — kérdez­te a király. — Hallod hát! — szólt a remete. - Ha tegnap nem éreztél völna irántam, gyönge ember iránt, részvétet, ha nem ástad volna föl helyettem ezeket a veteményes ágyakat, hanem egyedül visszafelé indultál volna, ak­kor ez az erős, téged ellenségeként gyűlölő férfi megtámadott volna és neked lett volna rá okod, hogy megbánd, amiért nem marad­tál nálam, következésképen rád nézve ép kellő ideje volt, hogy a veteményágyakat fölássad, én voltam a legfontosabb ember s a legfontosabb tennivalód az volt, hogy velem jót tégv. És később, amikor a sebesült felénk futott, ép a kellő ideje volt, hogy ápolás alá vedd. inert ha nem kötözöd be a sebét, akkor meghait volna, anélkül, hogy kibékülne ve­led. Következésképen rád nézve ő volt a leg­fontosabb ember s az, amit cselekedtél, volta legfontosabb tennivaló. Jegyezd meg hát, hogy csak egyetlen egyedül fontos idő van, amellyel élnie kell az embernek: a jelen és pe­dig azért a legfontosabb, mert épen csak pillanatnyilag rendelkezünk önmagunkkal; a legfontosabb ember pedig mindig az, akivel a sors ép akkor összevezérel, mert sohasem tudhatjuk, hogy lesz-e még dolgunk valaha más emberrel; és a legfontosabb tennivaló az, hogy — ezzel az emberrel jót tegyünk, mert az ember egyes-egyedül ezért született életre. A tizenhárom-tagu család tragédiája. — Mi történt a Somogyi-utcában ? — (Saját tudósítónktól.) Délután liat óra­kor hatalmas csődület támadt a Somogyi-ut­cában a 19. számú ház előtt. Néhány perc alatt 3—400 emberre ru-gott a bámészkodók száma. Két rendőr is -előkerült csakhamar, ekkorra már azonban a kis földszintes háznak az udvarára is betódultak a kíváncsiak. Az udvaron egy jól megtermett, 40—45 év köriüli ember volt, aki hevesien gesztikulált, artikn­látlan szav-akat kiabált és magából kikelve rohant föl-alá. Később a mentők is megérkez­tek ós a szerencsét len embert, akin — ugy látszik — pillanatnyi elmezavar tört k-i, be­szállították a közkórházba. Hosszas és tragikus előzménye van en­nek a köznapi történetnek. Vastag Ferenc­nek hívják a szerencsétlent. A java-dalim hi­vatalnál volt irnok, hivatalát azonban elvesz­tette és már évek óta nyomorog ffieles-égóv-el és tizenegy gyermekével. Ma délután öt óra­kor tért haza és ahogy bement szegényesen bútorozott szobájába, egyszerre dühöngeni kezdett. Felkapott egy lámpát és belevágta az utcai ablakba, mely -csörömpölve hullott ki. Ezután az ágy támláját feszitette le és azt is kidobta a törött ablakon át a népes -Somogyi-utcáiba, Majd különböző butor-d-ah rabok következtek, amelyéket szintén hatal­mas iviben röpített ki az utcára. Néhány perc alatt az összeverődött emberek behatoltak a lakásába és megakadályozták a további rom­bolást. A rendőrök ártalmatlanná tették Vas­tag Ferencet és a mentők elszállították. Vastag -Ferenc tragédiája egy félmilliós örökösödési pörrel van kapcsolatban, amely­ről már a lapok többször irta-k. Felesége, Ré­mes Rózsi, nővére a nemrég elhunyt Gár­gyán Mártonná, s-zületett Remes Irmának és Mihály ovics Dezső bonvéd hadbíró százados feleségének, Remes Margitnak. Néhai Gár­gyán M-árton szegedi háztulajdonos, amikor néhány év előtt elhalt, félmillió korona ér­tékű vagyont hagyott feleségére, Remes Ir­mára. Gárgyán halála után nemsokára, Gár­gy-ánnó is súlyosan megbetegedett és a halála előtti napon, .betegágyához kérette Jedlicska Béla dr. közjegyzőt, aki előtt Jászai Géza címzetes püspök és Gyuritza Sándor dr. or­vos, mint tanuk előtt szóbelileg aként vég­rendelkezett, hogy egész vagyonát Mihályo­vics iDezsőné, született Remes Margitra hagyja. Mihály-ovicsné jelen vo-lt a végren­delkezésnél és állítólag a már ekkor eszmé­letlenül lévő G-árgy-ánnó nem is nevezte meg csak rámutatott. Gárgyánné másnap meghalt és végrendelkezése értelmében a félmillió ko­rona Mihályovicsnére szállott, dacára annak, hogy még négy nővére volt Gárgyánnénak, akik mindnyájan a legnagyobb nyomorban voltak. Az örökösödési pör természetesen a vég­rendelet nyilvánosságra jutása után azonnal megindult a testvérek között. Vastag Ferene­nének Széli Gyula dr. volt az ügyvédje, -aki Értesítés. I' Telefon 1203. sz. Kárpitos áruH bárHíneH r€szlctíizetftrg is Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­:: rüen és olcsón eszközöltetnek. :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám. a

Next

/
Thumbnails
Contents