Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-28 / 199. szám

4. DELMAQYARORSZÁQ 1913. augusztus 28. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. * A magyar színész nyomora. A kul­tuszminisztériumban végre megsokallották a Szinészegyesület örökös panaszát az úgy­nevezett hátralékos vidéki színigazgatókról és elhatározták, hogy azoknak az igazgatók­nak, akik nem teljesítik kötelességüket a Szinészegyesüleítél szemben és nem fizetik meg a nyugdíjjárulékot meg áz egyéb fizetni valót, nem adnak többé koncessziót. A Szi­nészegyesiilet minduntalan koncesszió-elvo­nássa! fenyegette és rémítgette szinigazgató­adósait és most mégis, amikor a miniszté­rium csakugyan nem akarja megadni a hát­ralékosoknak a koncessziót, a Szinészegye­siilet vezetősége a megindult színész-szív melegével a fenyegetett direktorok mellé áll és igyekszik könyörületre birni a miniszté­riumot. Ha megvonják a kipéoézett tizenegy vidék: igazgatótól a koncessziót — jajdul föl a Szinészegyesiilet — , 700 magyar színész marad kenyér nélkül. És hogy meglágyulja­nak a kultuszminisztérium illetékesei, hamar­jában siránkozó kommünikékkel árasztotta el a Szinészegyesület a budapesti sajtót, ame­lyek mind a magyar színész nyomorát ecse­telik megható szavakkal és számokkal. Az érzelmes Szinészegyesület, ugy látszik, még a bécsi sajtót is alármirozza. Az egyik nagy bécsi újság tegnapi esti lapjában azt olvas­suk, hogv egv minap összeállított statiszti­ka megrendítő képet ad a magyar színészet gazdasági helyzetéről. E statisztika szerint 420 magyar színész van jelenleg állandó szer­ződés nélkül és a szerződésnélküliek nyomo­ra olyan nagy, hogy sokan közülök kényte­lenek külvárosi és vidéki mozikban két film ' zött népdalokéi és kuplékat énekelni, hogy igy naponta két-három koronát megkeresse­nek. Ez mindenesetre megható, de nekünk arról, hogy színészeink a mozikban énekel­nek két koronáért, mindmáig nem volt tudo­másunk. A bécsi újságból kell megtudnia a kultuszminisztériumnak is és éppen akkor, amikor néhány nem fizető vidéki direktor­nak vonakodik megadni a koncessziót. * Megnyitó előadások a színházban. A színházi iroda jelenti : Csütörtök reggel meg­kezdődik a szorgos munka a színpadon. Az első próbák a megnyitó előadások s a bemu­tatkozások darabjaiból lesznek. Az első elő­adáson mutatkozik be A farkas-ban Kör­mendy Kálmán, ki a darabban Szabó Györ­gyöt játssza. A tavalyi előadás többi sze­replője megtartja szerepét. Vasárnap délután Az aranyember-ben az uj drámai személy­zetnek majd minden tagja föllép. Noémit Pálmai Tusi, az uj naiva, Tímeát Simkó Gizi, az uj szende, Kristyánt Körmendy Kálmán, Kadisát Turányi Alajos játssza. Vasárnap este Luxemburg grófjá-ban Irányi Ella, az az egyik uj énekesnő mutatkozik be, mig Bé­kéli Lajos és Sümegi Ödön régi szerepeikben lépnek két évi távollét után újra a közönség elé. A színházi pénztár péntek reggel 9 órá­tól kezdve árusitja 'a fenti előadásokra a je­gyeket. * K. Hegyi Lili szerződése. Janovics Jemő dr.. igazgató — minit értesülünk, — Krémemé Hegyi Lilit isimét a kolozsvári színház tagijai sorába szerződtette. * Kabarék alkonya. Tudvalevőleg Sze­geden hosszú hetekig szüneteltek a kabaré­előadások, annál az egyszerű okinál fogva, hogy a kabarék kivétel nélkül .megbuktak. A szegedi sors, ugy látszik, általános. Most Aradról jelentenek hasonló hírt. Az utóbbi években ugyanis Aradon is hanyatlásmák in­dult az orfeumok ós kabarék látogatáisia. A nyomasztó anyagi gondok és a kedvezőtlen .pénzügyi állapotok az okai annak, hogy ma Aradon nein tudnak boldogulni a kabarék. A vállálko'zók rendszerint üres zsebbel hagyják el Aradót, sőt egyszerűen megszöknek a vér­tanuk városából. Ma is hasonló eset törtónt. A Központi-szállóban e hónap 15-étől tartott előadásokat Lendvai Farkas Pál kabaréigaz,­igató társulatával. A társulat tagjali mindent elkövettek a közönség szórakoztatására, de vajmi kevés anyagi eredménnyel, mert. leg­több esetben gyér számú közönség előtt foly­tak le az előadások. Az igazgató nem hirta a nagy összegekre rugó gázsikat fizetni és ma reggel miniden szó (nélkül meglépett Arad­ról, ott hagyta a társulatát, tanáes és póniz nélkül. A visszamaradt tagok igy ma este saját maguk rendeztek egy bucsu előadást, hogy a bevételből eltudjanak utazni. Hama­rosan röpcédulákat nyomit,attak a következő szöveggel: — Ma este a tagok javára bucsu-előadás a kabaréban. Teljesen uj műsor! iA közönség soraiban esiaikbamar hire ment, hogy az igazgató megszökött, hátra­hagyván társulatát,, igy mi sem természete­sobb, mint az, hogy az előadásira sokan men­tek e.l és .igy lehetővé tették, hogy a társultat tagijai elutazhatnak. * Zilahy — Pesten. Zilahy Gyula a debreceni színház volt .direktora, újra meg­jelenik a budapesti közönség élő ti. A kiváló művészt a Royal-Orfeurn szerződtette; Móricz Zsigmond ós Nagy Endre idarabjaihoz. Ez azonban nyilvánvalóan csak átmeneti állo­mása lesz Zilay Gyulának. Hiszen az ő kivé­teles művésze,gyén,isége a nagy színpadé, eliső sorban a Nemzeti Színházé, mert igazán nem kell felfedezni a színházak Számára. EIBAEABAAABBBBABABABBAAASISSAAASAGABAIIIAAASTIAAASBLIAAASB Szíiz Mária aranykoronája. — Történnek-e csodák vagy nem? — (Saját tudósítónktól.) A budapesti har­minckettedik gyalogezred egyik bakája ré­vén furcsa dolog foglalkoztatta a hadügymi­nisztériumot. Afölött töprengett a hadügy­minisztérium, hogy van-e csoda, vagy nincs. Csak ennék eldöntése után lehetett volna ugyanis megállapítani, hc»gy nagyszabású bűntény történt-e az ezrednél, vagy pedig valamelyes bibliai jelenet variációja eleve­nedett meg. Az őszi gyakorlatok miatt tartózkodott Triesztben a budapesti harminckettedik gya­logezred negyedik zászlóalja. A zászlóaljat Triesztből elvezényelték a néliány kilométer­nyire flokvő Basovicába, ahol a lövőgyakor­.latoikat tartják. Közel Basovioához, az or­szágúton van, egy kegyhely. Sziklába vájt üregben áll Szűz Mánia szobra, amelyre egy birtokos fogadalomból tízezer korona értékű arany koronát készíttetett. Aki arra felé járt, az láthatta, hogy a szobrot a tündöklő arany koronával, melynek felügyeletével' megbíztak egy őrt. A környékbeliek és katonák gyakran jártak kii a szoborhoz. A harmiinickettősök negyedik zászlóaljának tizenharmadik száza­dában szolgált egy jámborképü baka, aki, mint szerét tehette, csaknem miniden nap él­ment a kegyhelyrie ájtatoskodnii. Vagy bárom hétig tartott ez ós mire a zászlóalj visszament Triesztbe, eltűnt Szűz (Mária szobor fejéről a tündöklő aranykorona. Az őr csak akkor vette észre, amikor már nem volt .a helyén az arany korona. Futott a polgári ós katonai hatósághoz s vallomásá­ban a gyanút a tizenharmadik századbeli áj­tatos katonára irányította. Franz kapitány, a tizenharmadik század parancsnoka glódába sorakoztatta a szakaszokat s fölhívta a Le­génységet, hogy jelentkezzék az arany ko­rona tolvaja, vagy aki közelebbi adatokat tud a lopásról. Nem jelentkezett senki és a .kapi­tány kénytelen vtíl.t a tornister-visit^et elren­delni. ;S ime, a jámbor baka borjú-iából ©lő­cs i.l log az arany korona. — iMért nem jelentkeztél? — rivall rá iFranz kapitány a jiámbor képűre, aki olyan egykedvűen áll ott, mintha misem történt volna. — Mert nem loptam. — Hát akkor hogyan került hozzád a ko­rona? — Kapitány urnák jelentem alássan, ugy, hogy minden nap elmentem imádkozni. Tiz­.beli vagy ok, az idén haza kerülök, aztán ninscs semmim, amivel valamihez foghatnék. Az utolsó nap, hogy kinn voltam a Szűz Máriá­nál, gondoltam, megkérem Szűz Anyánkat, segítsen .rajtam. Meg is tette. Valami szent láng csapott ki Szűz Mária szeméből s rá mindjárt Szűz Mária megelevenedett, föi­nyuít a fejéhez s leadta nekem az arany ko­ronát. Ha nem tetszik igy elhinni, tessék ki­jönni velem, talán tesz .Szűz Mária még egy szer csodát s nem hagy elveszejteni. Franz kapitány nem ment ki a csodaté­telre, hanem kóterbe dugta a katonát. Jegy­zőkönyvet vett föl arról, amit a jálmlborképü baka mondott s egyedül akarván intézkedlni, föl terjesztette a jegyzőikönyvet a zászlóaljhoz. Ott is kényesnek találták e kérdést, mert ha van osodia, akkor a baka ártatlan, de a zász­lóalj nem mert határozni afölött, ihogy van-e csoda vagy nincs? Igy a. jegyzőkönyv hiva­talos utóin, döntés végett fölkerült az ezred­hez, onnan a dandárhoz, azután a hadosztály­hoz, majd a hadtesthez és végül a — hadügy­miniszterhez. Milyen jó, hogy a zászlóalj nem tudta vagy nem merte eldönteni a esodia kérdését, mert bizony a hadügyminisztérium sem tar­totta magát illetékesnek. Azonban leirt a tá­bori vikáriusnak. — Történnek-e még manapság csodák? A tábori vikárius^ mint újkori deltfii orá­kulum felelt a hadügyminisztériumnak s a felelet hivatalos uton lekerült a harmincket­tedik gyalogezred negyedik zászlóaljának ti­zenharmadik századához. Szól pedig a nagy rébusz megfejtése pontos magyar fordításiban a következőképp: — Bár manapság még történhetnek cso­dák, mégis a legénység kellően kioktatandó, hogy hasonló értékes ajándékok még Szűz Mariától sem fogadhatók el. Ennek alapján a jámborképü 'bakát sza­badlábra helyezték, de a koronát, természe­tesen, a vikárius véleménye alapján elkoboz­ták. BBBBaBBaBBBBBaiBiiaaaBBBsaaBaaaaaaBBBK •••••••••••••• Három kémet letartóztattak. Lemberg­ből jelentik: A jaroszlávi rendőrség letartóz­tatott három kémet, akik közül az egyik ,a vártüzérség kantinjában volt pinoér, fia mint munkás a katonai építkezéseknél dolgozott, egy harmadik társuk pedig az egész környé­ket járta zarándokruhában. *** Kizárólag helybeli, hirne­Teiefon ves asztalosmesterek által 51!> készített, elismert jóminő­ségű és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesüli Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetésre is

Next

/
Thumbnails
Contents