Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-28 / 199. szám

BAÜLÁ Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN egész évre . K24- lélévre . . K 12-negyedévre K 6 — egy hónapra K Egyes árs 19 'Mkt. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K télévre . . KI*.— negyedévre K T— egyhónapraK 2*0 Eeres ssha ára IS SHér. Kii , 1 Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305, Szeged, I9S3 II. évfolyam 199. szám Csütörtök, augusztus 28 Nevet a gyermeknek. Szeptember 14-én végérvényesen, visszavonhatatlanul megalakul Andrássy Gyula és Désy Zoltán pártja. De a szülök és keresztszülők nagy gondban vannak. Iletek óta törik a fejüket azon, hogy milyen nevet adjanak ia korán vagy későn, de semmiesetre sem jókor született csecsemőnek. Désy Zoltán a minap elárulta, hogy a névadás nagyon fontos dolog, de még eddig nem sikerült egy valamire való nevet találni. Abban reménykedett azonban, hogy majd csak kisegíti valami jó ötlet. Ez az ötlet azonban még mindig késik. Lehet, hogy pályadíjat lesznek kénytelenek majd kitűzni egy használható névre. Mi eleve kijelentjük, hogy nem pályázunk semmiféle jutalomra, de emberbaráti érzés késztet bennünket arra, hogy szorultságukban egynehány hitünk szerint hasznavehető ötlettel segítségükre siessünk. Mindenekelőtt arra gondolunk, hogy az uj alakulásnak valami népies nevet kellene adni. Igaz, hogy a párt tagjai túlnyomó részben nagyon előkelő, zárkózott urak, de hisz épen azért tömörülnek most párttá, hogy érintkezési pontokat keressenek a néppel. Leghelyesebb volna egy olyan elnevezést találni, mely hiven és röviden fejezi ki, hogy gondolkodik a nép az uj pártról. Erre való tekintettel melegen ajánljuk ezt a nevet: Rosszkorgyütt pórt. Ha ez ellen az elnevezés ellen bizonyos aggodalmak mutatkoznának, akkor viszsza kell térni vezérüknek, Andrássy Gyulának arra a nevezetes mondására, íneflylyei azt a kísérletet jellemezte, hogy a választójogi ellentéteket valaha kompromiszszummai ki lehessen egyenlíteni. „Hát minden humbug már Magyarországorr' igy kiáltott föl akkor a vezér. Miután a mostani alakulásnak bevallott célja, hogy ezt a kompromisszumot programba vegye, ugy gondoljuk, hogy igen szép és találó elnevezés volna a „Magyar humbug párt". Ezek népies, népszerű és nagyon kifejező nevek. De ha tekintettel akarnak lenni a pártnak .arra a sajátságos helyzetére, hogy ha megalakul, lesz ugyan neve, lesz klubhelyisége, lesz néhány kevés nagyúri képviselője, lesz talán még programja, de nem lesz népe, nem lesznek választói, akkor olyan elnevezés .volna .a legmegfelelőbb, mely népies is, irodalmi is és hiven fejezi ki ezt a különös állapotot. Ajánljuk tehát, nevezzék el az uj alakulást: „Lenn az ernyő nincsen kas — pártnak". Kereshetünk történelmi és irodalmi neveket is. Andrássy múltjából emlékezhetünk a „babyloni zűrzavarra", melyet egykor elitélt, később magáévá tett és ez megszerezte számára a babyloni gróf nevet. Ez a bábeli zűrzavar most sokkal inkább megnyilatkozik az uj párt céljaiban, programjában, tagjainak összetételében és az egész alakulás -múltjában és jövőjében. Erre és a vezér kiváló személyére való tekintettel ajánljuk, nevezzék el magukat: Babyloni pártnak. Vagy emlékezzenek vissza kegyelettel arra a jámbor tótra, aki az egyetlen választó volt széles Magyarországon, aki büszkén vallotta magát Andrássy hívének. Az ő klasszikus fölkiáltás'a már azért is ajánlatos a párt címéül választani, mert egyes nemzetiségi vidékeken, ahol pedig hőditani akarnak, a felét legalább megértik. Elnevezhetik tehát pártjukat: „ja szom disszidens pártnak". Ha zűrzavaros programjuk és politikájuk nehézzé is teszi 'a helyes elnevezést, taktikájuk, eszközeik már -nyújtanak némi világos útbaigazítást. Van a magyar drámairodalomnak egy nevezetes alakja, aki minden lépésében élénken emlékeztet az ő működésükre. Idegen volt, lovagi formákkal ékeskedett, cselt szőtt, mérget kevert, illegitim szövetkezéseket közvetített. Ez az alak Katona Bánk bánjában szerepélt és Biberaebnak hivták. Ha meggondoljuk, hogy ők alig tesznek egyebet, mint rágalmakkal, iritr'ikákkal és hajszákkal mérgezik meg a Az eljegyzés. Irta: Arnold Bennett. Az anyám nem szokott kijönni elibém a vonathoz, mert olyankor rengeteg sok a dolga. Készül az én fogadtatásomra. És én ennek most örültem, mert alkalmam volt mégegyszer meggondolni, .hogy hogyan mondjam el neki azt az óriási meglepetést, amit a számára tartogattam. Igaz, hogy a mióta a londoni pályaudvaron elváltam Ágnestől, mindig csak azon gondolkoztam, de tudja Isten, most, hogy otthon voltam, egy kissé nehezebbnek látszott az ügy. Pedig hiszen alapjában véve nem is volt .nehéz. Minden héten egyszer szoktam irni az anyámnak és olyan részletesen megírok neki mindent, hogy .a barátaimat a nevükről ismeri, sőt azt hiszem, Ihogy a kinézésükről és szokásaikról is elég tiszta képet alkotott magának. Gyakran emiitettem leveleimben Ágnest és a családját is. De, ugy-e, azt .még az .anyjának sem írhatja az ember: „azt hiszem, hogy kezdek szerelmes lenni Ágnesbe", — „azt hiszem, Ágnes is szívesen lát engem", — „imádom azt a leányt", — „biztosan tudom, hogy ő is szeret", — „ekkor, meg ekkor -meg fogom kérni a.kezét". — Ugy-.e ezt nem lehet megirni? Én legalább is képtelen voltam rá. Azután december huszadika lett, amikorra én megkértem Ágnes kezét és huszonkettedikén elutaztam haza, hogy imin.t mindig, anyámnál töltsem a karácsonyi ünnepeket. Én vagyok az anyám , egyetlen fia, minden öröme és büszkesége és jaj! — én eljegyeztem magam egy leánynyal, akit ő nem ismert és -még titkolóztam is előtte. Mennyire meg lesz lepve, sőt ki tudja, talán, egy kissé haragudni is fog — az első percben. Mindenesetre az ügy nagyon kényes volt és nekem okosnak kellett lennem. Anyám, mint -mindig, nagy örömmel fogadott. — Hozott Isten, édes fiam, hogy vagy? — kérdezte. — Köszönöm, anyám. És te? Csak -most vettem észre, hogy az anyám még izgatottabb volt, mint rendesen a megérkezésemnél szokott lenni. A szeméi könynyesek voltak és szemmelláthatóan remegett az idegességtől. De jó színben volt, fiatalnak látszott és könnyen letagadhatta volna a negyvenöt évet és huszonkét éves özvegységét. — Alighanem neszét vette az eljegyzésemnek, — gondoltam magamban. — De vájjon, honnét tudhatta meg? De nem szóltam 'semmit. — Majd inkább vacsorakor, — gondoltam magamban. Alighogy bementünk ,a szobába, csengettek az előszoba ajtón. Anyám maga szaladt ki ajtót nyitni. A hordár volt a podgyászommal. Az anyám izgatottan járkált ide-oda a szobában és azután, kiment a konyhába,, hogy útjában legyen a cselédnek, aki nagyon jól boldogult volna egymaga is. Én boldogan és megelégedetten néztem körül a régi meghitt szobában. Milyen jó otthon, lenni! Vájjon Ágnes is ilyen otthonosan érzi-e -majd magát ebben az öreg házban? Átmentem az ebédlőbe, ahol nagy meglepetés várt rám. Az asztal három személyre volt terítve! — No, ez nagyszerű, — mormogtam magamban. — „Három személyre v,an terítve és az anyám nem szólt egy szót sem". Az anyám olyan édes és figyelmes volt mindig, 'hogy én azt hittem, hogy csodákat is tud művelni. Valahogyan -megtudta, hogy szeretem Ágnest és a két nő összeesküdött ellenem, hogy engem meglepjenek. Ágnes Iskola öltönyök, fa'öli'íik, castamitk Kérjen árjegyzéket. fink és leánykák szeged, Kérász-uftca 5NEUMANN M. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál