Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-26 / 197. szám

4. 1913. augusztus 26. • •egyedik ezred zenekara játszott az ablakok alatt.Sofe éhezéssel, fáradsággal, nyomorusággal igy telt el a tél. A szolgálat egyre nehezebb lett. Máj-us elején megkaptuk a parancsot, hogy élesítsük a bajonettel. Másnap tábori mise volt. A pap ránk adta az áldást. — Menjetek, — mondta — s akinek meg kell halnia, haljon 'meg vitézül, bátran. A hazáért és a királyért hal meg. Mind sírtunk. A tisztek is. Ugy volt, hogy táviratban kapjuk meg at indulási parancsát. Minden ordonáncot aggódva figyeltünk. Szabadnap nem völt. Teljes fegyverben felkészülve vártuk az indulást éjjel-nappal. Igy mult el egy hónap. Junius elején aztán parancsban jött meg, hogy jóra fordult minden s ihogy a császár köszöni a fáradságunkat. Nagy megkönnyebbülés volt éz akkor. Újságot olvastunk ugyan, Volt á kantinban mindenféle, de sokszor volt az kéthetes is. Julius huszonkettedikén tudtuk meg. hogy mehetünk haza nemsokára. Azóta folyton vártuk az indulási parancsot. Mult kedden jött meg. Hej, de boldogak voltunk. Olyan éneklés volt Bitekben, hogy szinte belerengettek a sziklák. Dalmáciából . . . A pozsonyi háziezred, a hetverihármas gyalogezred tartalékosai ;is megérkeztek Dalmáciából. Óriási közönség várta őket a pályaudvaron. Kivonult Pollák altábornagy vezetésével az egész tisztikar. Háromnegyed hét órakor este robogott be a tartalékosokat hozó vonat. A pozsonyi veterán-egyesület zenekara erre a Gotterhaltét kezdte fujnl, majd az Eugen-marsot. A hosszú Stefániauton véges-végig a közönség sorfala között haladtak el a tartalékosok. Az arcuk barnára sült, le voltak rongyolódva, agyonfáradva. Mig a bevonulókat éljenezte a tömeg, senki sem vetté észre, hogy a katonai korházba, csukott kocsin, föltünés nélkül egy csomó beteget csempésztek be, akik ott lent betegedtek meg a nehéz kilenc (hónapos szolgálat alatt. ' Lefújták a lovas gyakorlatokat is. Bécsből jelentik: A letnbergi hadtest területén tervezett nagyobb lovassági gyakorlatok is elmaradnak. A lovasgyakorlatokat a rossz időjárás miatt halasztották el. Az avtováci katonák fogadtatása. Felejthetetlenül Impozáns fogadtatásban részesítette Szeged közönsége az Avtovácról hazaérkezett 46-os katonákat. Már kilenc óra tájban óriás embertömeg feketélett a rókusi állomás körül, de a konflisok serege, meg a villamosok szüntelen ujabb és ujabb embertömegeket ontottak magukból. Féltíz órakor a rókusi állomás várótermeit, perronját is zsúfolásig megtöltötte a közönség. Ugy jelezték, hogy tíz óra tizenöt perckor érkezik be a katonákat hozó Vonat, háromnegyed tizkor azonban ötven perc késést jeleztek. Közben a tömeg még nagyobbra nőtt, ugy, högy Gróf Dezső rendőrbiztosnak husz rendőrrel kellett fentartania a rendet. Az avtováci katonák és a tisztikar fogadtatására megjelentek az Összes helyőrségi tisztikarok, sőt Meimer Ottó altábornagy, a VII. hadtest parancsnoka is Szegedre jött Temesvárról és a közösök laktanyájában várta az érkezőket. Tiz órakor megérkezett az állomásra Lázár György dr polgármester, Gaál dr. kulturtanácsos és Szalay József dr helyettes főkapitány, akik a város nevében fogadták a hazatérőket. A katonai notabilitások közül ott volt Dempf Henrik, altábornagy, a szegedi helyőrség parancsnoka, SchUtteisz Emil altábornagy, Seide Oszkár honvéd gyalog dandárparancsnok, Sértic Ottó, Nonai Dezső, báró Henneberg József, Knezel József, Jóni László ezredesek, Fabinyi László földbirtokos, Mjk Ignác, Zinner Alajos, Schiffer Alajos, Szivy Sándor, Guggenberg -Oszkár, Fuchs Béla őrnagyok, Gráf Oszkár, százados, valamint a tisztikar többi tagjai, továbbá kivonult a közös gyalogezred és az utászzászlóalj egy-egy csapata. Tizenegy óra öt perckor Subica József állomásfőnök jelentette Sertic Ottó ezredesnek, hogy beérkezett a vonat. A közösök kivonult csapata és a zenekar közvetlenül a mellett a sinpár mellett helyezkedett el, amelyiken a vonat befutott. A 46-osok, kürtjelzése, majd a közönség zúgó, lelkes éljenzése fogadta az érkezőket. Hosszu-hosszu kocsisor gördült be az állomásra, zöld lombokkal' teleaggatva minden kupé, az ablakokban fekete, markáns arcok hajoltak ki, lengették sapkájukat a katonák, ' végtelen öröm sugárzott a szemükből. Ujabb és ujabb éljenzés tört ki, mig néhány perc multán megállott végre a vonat. Háromszázötvert 46-os katonát és negyven árkászt hozott, ugyanazzal jött szintén háromszázötven 64-es közös gyalogezredben katona, akik azonban tovább utaztak Szászváros felé. Az A tokáéról érkező szegediek Radelovics SztaUiszlau 'százados élén jöttek, aki a leszállás után jelentette Dempf Henrik helyőrségi parancsnoknak, -hogy rendben, baj nélkül érkeztek valamennyien. Az utirányuk a következő volt: Avtovácról 'Cattaróba, majd onnan Fiúméba mentek hajón, ott vonatra ültek s azon jöttek Szegedig. A leszállás után haptákba áltak a katonák, akiket Sertic Ottó ezredes üdvözölt, Radelovics századoshoz intézve szavait, Dempf Henrik helyőrségi parancsnok ezután ;rövid szemlét tartott, majd Lázár György •dr. polgármester odaállt Radelovics százados elé és a következő rövid beszédet intézte hozzá: ; — Szeged város közönsége nevében üdvözlöm önt és a vezetése alatt érkezett katonákat. Kívánom, hogy a nehéz megpróbáltatások és a sok szenvedés napjaiért e város közönségének lelkes szeretete és a családi tűzhely melege kárpótolja Önöket. Az isten sokáig éltesse mindannyijukat! Most riadót fújták, tisztelegtek és megkezdődött a katonák bevonulása. Legelői haladtaik a diszfoe öltözött rendőrök, majd a honvédzenekar következett, közben egy nagy csapat 46-os, azután a közösök zenekara, majd ismét a katonák hosszú serege. A tömeg olyan óriási volt, hogy a rókusi állomástól' egészen a Nagy-körutig állott sorfalat. Ellenzéssel, zsébkendőlobogtatással és soksok virággal fogadták a katonákat. Amikor elindulták a rókusi állomásról, egy öreg anyóka keresztül' akarta törni a rendőrkordont, hogy a katonákhoz rolhanjon. — Ne menjen nénike, ugy se ismeri meg most, ilyen sötétben- a -fiát a sok száz között — szólt neki Gróf rendőrbiztos. Az anyókát azonban nem lehetett föltartóZtatni. — Megismerem én ezer között is! — kiáltotta és keresztül furakodva a rendőrkordonon, tipegett lihegve az elvonuló csapat felé. Ott aztán a nyakába borult egy vállas, erős, fekete fiúnak, majd könyben uszó szemekkel visszafordult a rendőrbiztos felé és boldog örömmel kiáltott fel: — ;Ez az én fiam! Ez az én édes fiam ... A bevonulás körülbelül husz percig tartott s ezalatt fölváltva játszott a honvéd, majd a közös zenekar. A Nagy-körutnál fordultak be a katonák a Mars-téri laktanya felé. Ott Meixner Ottó hadtestparancsnok fogadta és meleg, szavakkal üdvözölte őket. Azután imához vezényelték a katonákat, akik az ámen elhangzása után nyugalomra tértek. Holnap a Vöröskereszt Egyesület megvendégeli az avtováci katonákat is, ép ugy, mint hétfőn délelőtt megvendégelte az utászokat. Féltizkor lesz a villásreggeli, amelynek a menüje paprikásból, fonott kalácsból és sörből áll, azonkívül szivarokkal is megkínálják a rezervisták-at. Holuap este pedig valamennyien levetik az egyenruhát és kiki uj*ra visszátér a polgári életbe, a rendes foglalkozásához. <éilMiiHnnniMunnaH»Muiuiu»MHu«ut A kauciócsálók királya. - Takács Zoltán barátját elfogták. — (Saját tudósítónktól.) A h-udapesti rendőrséig tegnap egy veszedelmes szélhámost tett ártalmatlanná Nagy Károly harminchét éves kereskedelmi ügynök személyében, akii kaució szédelgésért kilenc évvel- ezelőtt -már négy évi fegyházra volt büntetve, Nagy Károly csakis az állásnélküli emberekre veti ki hálóját, ezeket alkalmazza levegő vái 1 alatához s megtörtént, hogy hatvan kauciós alkalmazottjával a Városligetben bankettet rendeztetett, melyen ezek a szeretett főnököt pezs-gődurro1 gás közepette ünnepelték. A fegyháziból kikerült Nagy Károly különféle vállalatoknál dolgozott, de sikkasztás miatt -mindenünnen e-lbocsájtották. Erre a derék férfiú visszatért, régi metierjóhez s Gazdasági és Kereskedelmi iroda cimen az Ügynök-utca 8. számú háziban irodát nyitott. A vállalat célja ingatlanok adás-vételének, gazdasági gépek eladásának közvetítése, vállalatok fuzionálása -lett volna, de Nagy Károly ezt az üzletkört teljességgel mellőzte s ehelyett óvadékkal rendelkező alkalmazottak szerződésével foglalkozott. Hirdetéseire temérdek ember jelentkezett, a többi közt Barka József füld-mives, Antal József komive®, Pintér Ján-os vadőr Babarczi Lajos urasági inas, Petrics Antal irodaszolga, Varga István -gyári munkás. Ezektől ötszáztól ezerötszáz koronáig terjedő kauciót vette fel s valamennyit szolgának alkalmazta. De a sok ember hetekig tétlenül -lézengett az irodában, mire Nagy Károly a Margit-kőrút- 13. száma házában fiókirodát rendezett be. A szélhámos az első hónapban a -kauciókból valamennyi emberéneik kiadta a fizetését, de azután, már csak hitegette őket. Május elseje óta ment ez igy. Végre is a becsapott emibere-k feljelentették a rendőrségen, ahol Dietz Károly fogalmazónak osztották 'ki az ügyet. Bvaloszkurszky -Géza lovag detektivjeivel együtt napokig figyelte a szélhámost, akiről megállapította, hogy éjsza-káukint pezs gős -vacsorákat rendez barátnőivel; az éjjeli mulatóhelyeken törzsvendég s mindezt a szegény emberektől ki-csalt pénzen teszi. De megtudták a detektívek azt is, hogy Nagy 'Károly ezer korona, kölcsön ellenélben irodavezetőnek szerződtette Bosenblüth-Zádor József tordai ügyvédjelöltet is, akit a birhed-t vállalathoz egy nagymezőu'teai pék-kisasszony protezsált be. A ikauciószédelgőnek t-öblb embere egyébbel sem foglalkozott, mint kauciós embereket hajtott fel Nagy Károlynak. Vasárnap -délelőtt iBialoszkurszky lov-ag egész d-eteikt-ivsereggel megjelent az -ügynökutcai irodáiban, ahol az unalomtól ásítozó szolgákon k-i v ül ott találta a főnök urat is, a,kii egész éj-szaka -pezsgőzött. Nyomban bevitték a főkapitányságra, ah-of beismerte, hogy május óta tizennyolcezer korona összegű kauciót csalt ki, mig -az iroda mindösze nyolcszáz koronát jövedelmezett. Az irodáiban megtartott házkutatásnál rengeteg kompromittáló leve,léket találtak. Nagy Károly sürü korresipon-