Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-23 / 195. szám

1913. augusztus 23. DBLMAQYARORSZAQ 3. minisztert, Láng Lajos bárót, Bakonyi Samu ; dri és Tüdős János dr. országos képviselők, to­vábbá Domahidy Elemér főispán, Kovács Gyula alispán és Kovács József polgármes­ter vezetésével nagy küldöttség keresi föl. A küldöttség arra kéri majd a pénzügyminisz­tert, hogy az Osztrák 'Magyar Bank olcsó, maximálisan öt százalékos pénzt adjon a deb­receni nagyobb pénzintézeteknek, azzal a szi­gorú utasítással, hogy ezt a pénzt olcsón he­lyezzék ki a szövetkezeteknél. A pénzt a szö­vetkezeti igazgatósági tagok személyes jótál­lása mellett adnák s így biztosítanák a lassnl ós zökkénés nélkül való fölszámolás lehetősé­gét, * Amennyiben ez nem yóíná lehetséges, az állam és a város hatalmi tényezőit arra kérik, hogy a nagy intézetektől a visszleszámitolási követelések visszafizetésére eszközöljenek ki egy-két évi moratóriumot. Tisza nem polemizál. Tisza István gróf miniszterelnök nem fog válaszolni Károlyi Imre gróf ujabb .nyilatkozatára, mert fölös­legesnek tartja a poiémát, .mivel a dolog lé­nyegével mindenki tisztában lehet. Justh Gyula Budapesten. Négyheti tá­vollét után szombaton Budapestre érkezik Justih Gyula, a függetlenségi párt elnöke. In­nét Ra'hóra utazik, ahol fia, Justh János kép­viselő tartja esküvőjét Baross Katinkával. Esküvő ,után szombaton este visszatér a fő­városba és néhány napig ott marad. Á jövő héten tornyai birtokára utazik Justh Gyula, de a nyár végén újra Budapestre megy. Verekedés Klofac miatt. Chicagóból jelentik: Miikor Klofac osztrák Reichsrath­kép viselő az itteni szláv egyesületi házban előadást tartott az ausztriai politikai hely­zetről kapcsolatosan a Balkán-kérdésekkel, véres 'verekedés támadt az egyes pártárnya­latok hivei között. Az általános dulakodásban sokan megsebesültek. Klofac 'embereit az el­lenkező véleményen levők kiverték a terem­ből. , * * ( *! csak néhány pillanatra is, a Gymase-szin­ház egyik páholyában'. — Komolyan tanácsolod ezt? — A legkomolyabban 1 Mert ritka do­log ugyan, Ihogy a nő meghal szerelméért, hogy lemond minden fényűzéséről, ihogy hosszú időn át megelégszik az egyszerű gya­potruihával, bútorozott hónaposszobával és megmarad a munkánál, a varrógépnél, de a legnagyobb, legmagasztosabb, legcsodála­tosabb és legkótségtél'enebb bizonyíték az, ha beleegyezik abba, hogy bár egy pillanat­ra is, az egész világ előtt rútnak és nevet­ségesnek látszassák 1 . . . • Egy óra óta ülénk már kényelmes zsöl­léinklben a szinlház nézőterén... Az első föl­vonás már véget ért és Nadója még min­dig nem mutatkozott a páholyban, amelyet számára Valentin kibérelt. Barátom a nyűg-' talanságtól és izgatottságtól idegesen fész­kelődött helyén. — Meglásd, Ihogy élj ön ... szentül meg­ígérte nekem! — suttogta reszkető ajkak­kal. Én nem válaszoltam, de .kétkedően' mo­solyogtam. i i i A páholyajtó fölpattant és Nadéja .csip­keöltönyben burkoltan, szemén az utálatos kék szemüveggel megjelent a páholy nyílá­sában. Minden látcső azonnal Mé irányult, de ő hősiesen tűrte és Végignézte az egész elő­adást. — Feleségül veheted és aranyba foglal­hatod! — biztattam Valentint, aki előadás végén boldogan sietett a páholy kijáratához és menyasszonyát gvöngéden karonfogva el­távozott a színházból . . . A pénzügyminisztérium munkaprogramja. — Megoldják a földgáz kérdését. — Nem léptetik életbe az adótörvény revízióját. — A városok ügye. — (Saját tudósítónktól.) A levegő tele van nagy .pénzügyi reformok terveivel. A mi nagy és szomorú közgazdasági gyámoltalan­ságunkban minden szem a pénzügyi kormány akcióit figyeli és általános az érdeklődés, hogy mit terveznek a pénzügyminisztérium­ban. Teleszky János pénzügyminiszter tá­vollétében, a minisztérium vezetője, Mada­rassy Gábor államtitkár érdekes tájékozta­tást közöl, 'hogy milyen reformokon, dolgoz­nak a pénzügyminisztériumban. .— A pénzügyminiszter ur -— mondja Madarassy, — most egyetlen dologgal fog­lalkozik s ez a földgáz kérdése. Egyelőre kizárólag ez a munkaprogramja, mert a föld­gáz-kérdés oly nagyjelentőségű, bonyolult és nehéz, hogy egymaga kitölt egy egész munkateret és a minisztérium sok munka­erejét veszi igénybe. A pénzügyminiszter ur legközelebbi egész munkásságát a földgáz­ügynek óhajtja szentelni, ez tmost egyik leg­életbevágóbb és legfontosabb aktuális gazda­sági kérdésünk. Egyelőre különben semmi fi­gyelemre méltóbb reform nem készül a pénz­ügymiuisztérinmban. A budget-évet áthe­lyezték és költségvetési évünk ezután jufius­tól június Végéig tart. Mivel pedig a jövő év első fele a költségvetés szempontjából cson­ka marad, törvényjavaslatot fogunk előter­jeszteni, hogy ,az 1914. év első felére a folyó év elmúlt első felének megfelelő költségveté­si összeg szavaztassák mieg. Ebbe a költség­vetésbe természetesen főleg a rendes kiadá­sokat vesszük föl, a rendkívüliek közül csak amelydk sürgős és halaszthatatlan természe­tűek. A még föl nem vett rendkívüli kiadá­sokat azután az 1914. és 1915. évek budget­jeibe helyezzük el. Az adótörvények revíziójára vonatkoí­zólag az államtitkár az alábbi1 érdekes nyi­latkozatot tette: — Az adótörvények revíziójáról szó sincs. Hogy egyáltalában mikor lesznek az uj adótörvények életbeléptethetők, az ma még teljesen bizonytalan. Hatálybaléptetésé­re, sem a törvények esetleges módosítására vagy javítására vonatkozólag semmiféle el­határozás és intézkedés a pénzügyminiszté­riumban nem történt. Azt hiszem: ezekről jó ideig szó sem lehet. Az életbeléptetésről sem. Még nagyon rövid idő múlt el, mióta az adó­törvényeik életbeléptetését elhalasztották s az-ck a isulyos indokok, amelyek jogosulttá tették az adótörvények életbe nem1 léptetését, még ma is fönnállanak. Az általános gazda­sági helyzet, fájdalom, még ma is a lehető legszomorúbb s igy az adótörvények kérdé­se egyelőre nem aktuális. A balkáni békétől pozíciónk és hitelképességünk megerősödé­sét, pénzügyi helyzetünk megszilárdulását várjuk. S ha a béke tartós lesz, remélhetőleg gazdasági életünk is föllendül. — Mozgalom indult meg, hogy a ka­tonai szolgálattételrde berendelt kisiparosok tortái szolgálattételre berendelt kisiparosok tartó katonai készenlét az államot sok jöve­delemtől fosztotta meg. A távollevő kato­nákban az állam legjobb fogyasztóit nélkü­lözte s igy tekintélyes összegektől esett el. Tehát minden fillérre szükség van és ezért nem gondolnám, hogy a katonai szolgálatra berendelt kisiparosok adója elengedhető vol­na. De ugv tudom, hogy éppen méltányos­sági okokból ez adóknak a behajtását a pénzügyminiszter ur egyelőre fölfüggesz­tette. Még egy kérdésről nyilatkozik 'érdeke­sen az államtitkár. Ez a kérdés: a városok hiteligényeinek kielégítése, községi takarék­pénztárak fölállítása és az egységes tipusu kölosönkötvények kibocsátása; pénzügyi problémáink iegaktuáiisabbjai. Hogyan fo­gadták ez eszméket a pénzügymiisztér ium­jan és mit tartanak azok kivihetőségéről? Erre vonatkozólag Madarassy a következő­ket mondja: — Városaink .ma már nagy fényűzést fejtenek ki, rohamléptekké1 akarják a kis Budapestet, vagy a kis Párást megteremteni. És ami a legnagyobb baj: nem jól választ­ják meg a beruházások és kölcsönmüveletek időpontját. A városok hiteligényeinek ilye­tén kielégitése meglehetős nehéz. Kivihető­ségének elég akadálya van, 4e őszintén szólva, a .mai válságos gazdasági helyzet annyira nem alkalmas e tervek megvalósí­tására, hogy nem is találom aktuálisnak s jelenleg legalább célravezetőnek, e különben nagyfontosságú kérdés részleteibe bocsát­kozni. A tanács és a szinflgyi-bizottság. — össze kell hivni a szervező-bizottságot. — (Saját tudósítónktól.) Augusztus huszon­kilencedikén ismét megnyílnak a szegedi szín dház kapui s az uj szezon kezdetével megint az aktualitás homlokterébe lép a szinügyi bi­zottság újjászervezésének imég mindig eldön­tetlen kérdése. A szinügyi bizottság ezidősze­rint csonka, összesen négy tagja van: Gerle Imre dr., Meák Gyula, Palócz László és Wim­mer Fülöp, mig Back Bernát, Balassa Ár­min dr., Becsey Károly dr., Csernovits Age­nor, Kovács János, Szmollény .Nándor, Wei­ner Miksa és Ujj József dr. lemondottak tag­ságukról. Becsey Károly dr. és Weiner Mik­sa szóban, a többiek Írásiban jelentették be lemondásukat. A tömeges lemondások során került fel­színre a bizottság újjászervezésének kérdése. Wimmer Fülöp, mint törvényhatósági tag in­dítványt terjesztett még ez év tavaszán a köz­gyűlés elé, amelyben annak kimondását kér­te, bogy szinügyi bizottság tagijait a jövőben ne a tanács, hanem a közgyűlés válassza, A célja ennek a tervnek az volt, bogy a jövő­ben a szinügyi bizottság és a közgyűlés kö­zött nagyobb legyen a kontaktus, mint eddig, másrészt, hogy a közönség is nagyobb biza­lommal viseltessék az újjászervezett bizott­ság működése iránt. A közgyűlés Wimimer Eüllöp indítványát magáévá tette, mielőtt azonban érdemben ha­tározatot hozott volna, természetesen átutalta a szervező bizotsághoz, mint amelyhez min­den ilyen, a városi szervezetet érintő kérdé­sek véleményezése elsősorban tartozik. Ami­kor a szervező bizottság befejezte a fizetésren­dezési javaslat letárgyalását, ugy volt, hogy utána mindjárt a szinügyi bizottság ügyét veszi elő, azonban ez mind a mai napig nem történt meg. A színház körül azóta sok min­den történt, mintegy két héttel ezelőtt, am'nt megírtuk, a belügyminiszter jóváhagyta a városnak Almássy Endre színigazgatóval kö­tött, illetőleg ujabb három esztendőre meg­hosszabbított szerződését, amelyről jól tud­juk, bogy miféle kedvezményeket biztosit a színigazgatónak. Viszont a szabályrendelet szerint, épen mert a szerződés értelmében sem tekinthető magánvállalkozásnak a szegedi színház, léteznie kell egy olyan közegnek, a mely ellenőrzi, bogy művészileg és erkölcsi­leg kellő garanciát, nyujt-e a színigazgató a városnak, vagy sem. Ez az ellenőrző közeg a szinügyi bizottság, azonban a helyreállítását szorgalmazni a város tanácsa mindeddig fö­löslegesnek tartotta. Nem intézkedett, ihogy

Next

/
Thumbnails
Contents