Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-20 / 193. szám

1913. augusztus 17. DfiLMAGYARORSZÁG 9. Tisza miniszterelnök válasza Károlyi Imrének. — A Pallavicini-affér. — (Saját tudósitónktól.) Egymást marni, marcangolni és hajszolni a legsilányabb ürügyeken és ráfogásokon Is: ehez értünk s ebben mesterek vagyunk mi magyarok. Itt van a legújabb eset: Tisza István gróf megvádolása, visszafordulással a Lukács—Désy-pörre. Ravaszdi kísérlet arra, hátha sikerülne Tiszával is az, ami Lukácscsal szemben oly fényesen sikerült: hátha sikerül a hajsza közben valami ügyes gáncsvetéssel elbuktatni a legerősebb, tehát a leggyülöltebb magyart. Azt csinálják most Tisza Istvánnal, a mit a középkor boszorkány-pöreiben csináltak mindazokkal, akiket el akartak veszejteni: pört akasztanak a nyakába, még pedig oly pört, amiről -— hogy ebből pör, sőt politikai pecsenye lehet — nyilván sejtelme sem volt. i Eredetileg ugy szólt a vád, hogy Tisza kedvező vallomásra akarta birni a Désy-pör tanúit. Erre mondotta Tisza, hogy cz nem igaz, — mondotta Károlyi Imre gróf is, hogy nem igaz. Sőt most már maguk a hajszolok is azt mondják, hogy nem igaz, de — más történt, máskép történt, azonban Tisza mindenkép főbenjáró bünt követett el. Nevezetesen Tisza beszéli egyik-másik tanúval: ez az első főbűn. Iíogy mert Tisza beszélni azokkal, akik őt fölkeresték? Ez hallatlan vakmerőség volt, nemde? Továbbá azt mondotta Tisza Károlyi Imrének, hogy csak azt vallja, amit maga pozitive tud. Ez a másik bün. Mert minden biró ugyan szintén arra figyelmezteti a tanukat, hogy csák azt mondják el, amiről közvetetten tudomásuk van, Tiszától mégis főbenjáró bün volt, hogy efféle véleményének adott kifejezést Károlyi Imrével szemben. Neki ellenkezően az lett volna a kötelessége, hogy minden hallott pletykának elmondására biztassa a tanút, akivel beszélgetett. Végül főbűne az is Tiszának, hogy amikor maga is jelentkezett tanúnak, nem mondotta el mindazt, amit a tanuktól hallott. Furcsa logika és utálatosan magyar hajsza akar ez lenni. De emberül és férfiasan megfelelt ma gróf Károlyi Imrének nyilatkozatában s e válaszszal, — azt hisszük, r— elpukkan a föl fujt buborékszerü „politikai" játék. A Tisza—PallaviciniViigyben Károlyi Imre gróf egy napilapnak e hónap 15-én táviratilag a következő nyilatkozatot küldte: A Pesti Hirlap mai számában a Tifeza— ' Pallavicini ügygyei kapcsolatosan az én neveim említését is olvasván, kijelentem, ihogy Tisza István sem levélben, sem élő szóval nem iparkodott engem arra rávenni, hogy a Désy—Lukács-pörben a valósággal ellenkező vallomást tegyek. Károlyi Imre gróf. A nyilatkozatot csaklhalmar követte egy másik, ezúttal Teleki Pál gróftól eredő hírlapi nyilatkozat, amelyben1 Károlyi Imre grófhoz a következő kérdést intézte: Kérdem Károlyi Imre gráfot, Ihogy Tisza István gróf, máidon vele a vallomás ügyéről beszélt, kérte-e valamire és ha igen;, mire? Erre a kérdésre adja meg a választ Károlyi Imre gróf ma megjelent nyilatkozatában, mélyben többek közt ezt mondja: — Beszélgetésünk során Tisza István, ama nézetének adott kifejezést, ihogy vallomás tárgyát csak az képezheti, amiről a tanúnak egyenes, pozitív, határozott tudomása vem. Nem tartoznak tehát oda olyan idolgoik, melyeikről csakis hallomás utján értesült a itiatmi, mert ezek csupán szóin szédnek — Az uj béres! . . . Vönaki Illés! . . . juk rakodott legyeket. Olykor nagyokat is csípett rajtuk, Ihogy megrántották a kocsit. Ilyenkor Vitus 'is fölocsudott merengéséből. Hogy elváltozott az arca. A szelid fény, a mosoly eltűnt róla. Szinte ki lelhetett szeméből olvasni a keserűséget. Némi harag is vegyült közé. A sértett önérzet kacaja. Bántotta, hogy Jóska kérdőre vonta és nem vette tudomásul azt, amihez különben semmi közé sem lenne, hogy talán majd mást is szerethet. Jóska észrevette Vitus tópelődését és most már megbánta, hogy kérdőre vonta a gazdasszonyát. Igaz, ő csak béres volt Kozákoknál! A kívánatosan szép asszonynak igy még az is jogában állt, hogy a fiatal legényt magába bolondítsa. Szegény feje, Jóska, ugy gondolta, az a szeretet, a vérüknek az a forró vágyódása, mely kettőjüket eddig összekötötte, örökre tart. Vitus dacosan nézett maga elé. Jóska meg akarta békiteni. A kezét a kezébe vette. És ekkor egy könny csillánt meg a Vitus szemében. — Rísz? ... — kérdezte megdöbbenve Jóska. — Van miért! — — Te tudod! — Én hát! . . . — pattant föl Kozákné és egyszeribe a parancsoló gazdasszony lett. —i Megvádoltál! . . . Aztán ugyani ki az? Jósika szégyenkezve, halkan imoindta. Vitus gúnyosan végig mérte Jóskát és hátat fordított neki. Jóska arca lángba borult és a keze ökölbe szorult. Mikor haza értek és Jóska kifogta a lovakat, összecsomagolta a holmiját. Vacsoránál ültek. Vitus arcán meglátszott a boszuság, de Jóska sem ivolt nyugodt. A szemei vérben forogtak és a képe tüzelt. Kozáknak feltünit a fiatalok különös viselkedése. De inam szólt. Egyszer csak megmozdult Jóska. — Qazd'uram?! — Mit akarsz? — Kérésöm van ken'dlhöz. — Mi az? — Adja kend ki a bérömet. Elmögyök! — Miért? — kérdezte Kozák, rosszat sejtve. — Hát csak! . . . Elmögyök . . . Kozák ránézett Vitusra. Egyszeribe megértett mindent, amikor meglátta a felesége sápadt arcát. — Miért? ... — de ezt már az aszszonynak mondta. — Ezért? . . . ezért? . . . És neki rontott Vitusnak. Ugy érezte, meg tudná fojtani. De aztán megállapodott. Gúnyosan végig nézte a feleségét. — Ezért? . . . És belecsapott Vitus arcába az összeszorított öklével. tekintendők. A szóbanforgó pör,re vonaitikozóam ennélfogva én nem tartozom Elek Pálnak pusztán szóbeli állításaira biterjieszkedlni. Azt válaszoltam, hogy nézetéhez nem csatlakozhatom, mert ezeket a szóbeli állit,ásóikat — többféle oknál fogva — nem tlelhet egyszerűen szóbeszédnek tekintenem. Ez képezi -beszélgetésünk idevonatkozó részének tartalmát, ami az augusztus 15-én közölt cáfolatommal .nyilvánvalóan a legesekélyeibb ellentétben sincs,. Károlyi Imire. Tisza István gróf feleletével nem késett és ma este az alábbi nyilatkozatot adta ki: Ny üt levél Károlyi Imréhez. Kedves Imre! Miután megfeledkeztél arról a tekintetről, amellyel mindenki iránt tartozunk, akinek négyszemközti beszédét nyilvánosságra hoztuk és ,a Te egyoldalú visszaemlékezésed szerint közzétetted a Désy-perrel pacsolatban kiszakított részét, anélkül, Ihogy a közzéteendő szöveget velem előzőleg tudattad volna. Ezért a helyes tényállás egyetértő megállapítását kellett volna telhetővé tenni s mivel nem történt igy, kénytelen vagyok ezt a módszert alkalmazni, hogy a tényállást helyesen ismertessem. — Már a Désy-per tárgyalása előtt meglátogattál és távozófélben, mondtad nekem, hogy olyan részleteket tudtál meg, amely ugy reám, mint a kormányra nézve igen kellemetlen. Pár nap múlva fölkerestelek, hogy megtudjam, mi az, amiről szó van és minő álláspontot követsz. Ugyanekkor hangsúlyoztam előtted, hogy a Lukács László személye ellen indított hajszát mennyire becsmérlem és az országra nézve mennyire károsnak tartom. És Te sok tekintetben igazat adtál nekem lés azt mondtad, hogy e hajsza tényleg káros lehet az országra nézve. Amint mondám, Te sok tekintetben igazat adtál nekem és meggondolás tárgyává tétted, hogy elmaradsz a Désy-per tárgyalásáról, — de erről az eszméről letettél, mert meggyőződtél róla, hogy nem volna ez helyes. És én teljesen igazat adtam neked, mondván, hogy az én nézetem szerint is a tárgyaláson Hanuvallomást kell tenned. Második kijelentésed az volt, hogy csak a bíróság által hozzád intézett kérdésekre fogsz válaszolni s hogy se nem beszélsz többet, mint amit közvetlenül tudsz, se nem terjeszkedsz ki a hallomás •után tudomásul vett dolgokra. S ebben isimiét igazat adtaim Neked'. Beszélgetésünk során; fölmerült az a kérdés, hogy mit tudsz csak mások előadása után és mit tudsz közvetlenül. Különösen a Magyar Bank ismeretes dolgáról volt szó. És én itt figyelmeztettelek arra, hogy a tanúvallomásnál egészen más, ha hallomás vagy közvetlen tudomás utján tudunk valamiről. Azzal a határozott figyelmeztetéssel fordultam Hozzád, hogy: Mi az, amit közvetlenül tudomásodra jutott? Beszélgetésünk után közölted, hogy vallani fogsz és én azt feleltem, hogy Neked azt kell vallanod, ami a lényegnek megfelel s csaik azt jegyezd meg, amit 'közvetlenül tudsz. — Ebből megállapíthatja mindenki, — Megnyílt Bernovies Gyula bútor-és szö'nyegháza Teljes lakás berendezési és kárpitos vállalata Állandó bútor kiállítás Szeged, Xárász-u. 7. Kizárólag elsőrendű árúk, a legverseny:: képesebb árakban. ::