Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-20 / 193. szám

2. DÉLJVLAQYARORSZÁQ 1913. augusztus 19 a legprimitívebb parlamenti elvekbe üt­köznék. Látnivaló ebből, hogy az ellenzék ré­széről a törvényhozásban való békés együttműködésre formulázott föltételei ré­szint lehetetlenek, részint a kormány és a munkapárt oly leálázásával jártak, hogy azokat az önérzetes munkapárt el nem fo­gadhatta. És miután az ellenzék minden ár­nyalata a törvényhozásban, de különösen az ülésszak elején a Ház tisztikarának és a bizottságok választásában való részvétel végett a munkapárt által újból levélileg íölszólittattak, — az eziránti levelek föl­bontatlanul küldettek vissza. Erre a mun­kapárt minden további kísérletet abba ha­gyott. Lássa az ellenzék, miképen tudja elfoglalt álláspontját saját lelkiismeretével és választói iránti kötelességével össze­egyeztetni. Az ellenzék távolmaradása azonban nem akadályozta meg, ,hogy a képviselő­ház törvényhozó működését folytassa és valóban az utolsó év lefolyása alatt hosz­szu sora a fontos, az ország érdekeire nagy kihatással biró törvényjavaslatok lettek le­tárgyalva, melyek azután törvényerőre is emelkedtek, ugy, hogy az előző években az obstrukció által okozott mulasztások nagy­részt helyre hozattak. Francia tánr-dás. Parisból jelentik: A Temps ismét 'bizonyságot tesz a monarchia ellenes magatartásáról, amennyiben orosz forrástól jelenti, iliagy Ausztria és Magyaror­szág a hármas szövetségben a legutolsó hely­re szorult Olaszország javára, amely Német országgal egyetértésben a többi hatalmak­nál mértékadó lett a hármas szövetség po­litikájára vonatkozóan. Ezért a változásért a belül került csinos legényt, elfutja amúgy is rózsás arcát az iindiulat tüze. Jóska a kocsit készíti. Amaz odaköszön Kozáknak. — Adjon Isten Imre bácsi! Hát mire végzi? — Pipálgatok! Mondok, igy könnyebben telik az idő. — Hát eljöttél? — El ám! — Aztán volna kedved, hogy beállj 'hoz­zánk? — Ha egyességre jutunk! Amint igy alkudozik Kozák Imre a bé­resnek Ígérkező Vőneki Illéssel, kitoppan Vi­tus is. Látm-lám, csak gyorsam föl tudott ká­szálódni. Hiúiba nő! búzta a kíváncsiság. Egészen belepirosodott a sietésbe. Vagy ta­lán nem is abba? Vőneki Illésnek megakad a szeme a csi­nos menyecskén. — Adjon Isten! — köszön neki és bele­tekint az asszony mosolygós szemébe. Jóska fakó arccal szemléli a kocsi mel­lől. Még meg is állapodik a gyeplő fölrakásá­val, annyira elbámul, Ihogy azok összetekin­tenek. — Mért nem sietsz? — ripakodik rá a gazda. — Leáldozik, mire elindultok, ha ilyen unámosan kászálódsz .... Jóska elhallgatja a feddő szót, de a ké­pe lángba borul. Siet! Telefon 5.5. felelősség a bécsi tofitügyministztarkimot tér­béli, aimfelyinetk külügyi politikája soha sem irányult az egészre, hanem mindig kis ügyek­kel foglalkozott. Mégis behozzák Szegedre a vízórákat. — A következetlen város és a következetes miniszter. — (Saját tudósétónktól.) Másfél év óta fog­lalkoztatja a vizóra-kérdés a város hatósá­gát s egyben a közönséget, de mindeddig se jobbra, se balra nem dőlt el, fölállitják-e csakugyan a vízórákat, vagy más uton-mó­don segítenek az évről-évre megujuló viz­mizériákon. Az oka ennék a hosszas huza­vonának az a következetlenség, amelyet a törvényhatósági bizottság ebben a kérdés­ben tanúsított. A tanács elejétől kezdve a viz­órák kötelező beállítása mellett foglalt á­lást, hangoztatván, 'hogy a vízhiányon egye­dül a vizórákkal lehet segíteni, mert a közön­ség pazarolja a vizet. A. múlt év őszén aztán a közgyűlés elé került a vizóra-rendszert pártoló tanácsi javaslat. Egy kisebb csoport ugyan a javaslat elvetését kivánta, a több­ség azonban leszavazta őket s elvben kimon­dotta a vízórák kötelező beállítását. Meg­bizta továbbá a közgyűlés a tanácsot, hogy a vízóra beállítására vonatkozó terveket és költségvetést dolgoztassa ki és ha .készen lesznek, terjessze be ismét a közgyűlés elé. A mérnökség hónapokon keresztül dol­gozott a vizóra tervein és költségvetésén, bemutatta ezeket a műszaki bizottságnak is, amely több ízben ülésezett ebben az ügyben, mig végre megállapodott a kirovandó vízdí­jak összegében. Időközben aztán több tekin­télyes városatya kezdeményezésére akció in­dult a vizóra-rendszer ellen, mert sokan ugy vélekedtek, hogy a Vizóra nemcsak hogy nem fog segiteni az eddigi bajokon, de még inkább tetézi majd azokat. Azt ajánlották a kezdeményező városatyák, hogy tiszai viz­mütelepet létesitsen a város, esetleg furas­— Készen vagyok! — No, üljetek föl! — mondja Kozák a feleségének. — Nézzétek körül a szőlőt, hát­ha lopják a kajszit. Vitus föl is lépett könnyű mozdulattal a 'hátsó lépcsőn. Jóska habozott. — Eridj te is! — parancsolta Kozák. — Inkább talán gazdüraim menne, majd én helyt állnék a jószágoknál? — Látod, Ihogy nem mehetek! Jósika felült és dübörögve gördült ki az udvarból a sárgára festett kasos kocsi. Miikor meg beérték a szőlők közé, az akáoos útra, Vitus hirtelenül megszólalt. — Jóska! . . . — Mit akarsz? — Odia üllők melléd! . . . — Gyere! . . . Vitus, a Kozák felesége, mint a lapda, ugy perdült föl ,az ülésből. Gyorsan ráve­tette az ülésre az egyik pokrócot, hogy ne lásséik. A kocsi szőlők közt haladt. A nyári nap melege meglhervasztotta az akác levelét. Kel­lemes, altató illat áradt a lankadó levelek­ből. A kocsi nyikorogva, szinte sírva haladt a mély homokon. A keskeny ut szélébe ül­tetett sürü akácsor árnyékba boritotta őket. Innen is, onnan is hallott egy-egy rigó éles füttye. A lombók közül helyenként kikan­dikált a pirosló nyári selymes-alma. son még egy artézi kutat, mert nem ott van a hiba, hogy a lakók pazarolják a vizet, hanem ott, hogy kevés a viz. A tanács szakértő bi­zottságot is küldött ki a szolnoki tiszai viz­mütelep tanulmányozására, a bizottság azon­ban azzal tért vissza, hogy a szolnoki viz­mütelep korántsem elégíti ki azokat az igé­nyeket, amilyeneket Szeged közönsége vár­na egy ilyen telep fölállításától. Azonkívül közegészségügyi szempontokból sem kifogás tatan a szolnoki vizimütelep. A tanács tehát megmaradt a vízórák mellett és ez év tava­szán egy teljes részletességgel kidolgozott vizóra-javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. A hangulat ekkorára már olyan erősen alakult ki a vizóra-rendszer ellen, hogy a ta­nácsi javaslat bukását bizonyosnak lehetett tekinteni. Pedig a tanács következetes volt, mert a közgyűlés megbízásának tett eleget, amikor a részletes javaslatot a törvényható­sági bizottság elé vitte érdemleges határo­zathozatal céljából. Azoinikivül a tanács, mint egyik legerősebb indokra, arra is hivatkoz­hatott, hogy a közgyűlés által első ízben megszavazott vizóra-javaslatot a belügymi­niszter is ellátta jóváhagyásával. Mégis, má­sodízben maga a közgyűlés szavazta le azt a vizóra-javaslatot, amelyet csak hónapokkal ezelőtt üdvösnek és helyesnek tartott. Most aztán a miniszter előtt fekszik a határozat, de a miniszter aligha fog hozzájárulni. Sőt, mint hírét terjesztik a városházán, állítólag már döntött is a vizóra-kérdésben, még pe­dig ugy, hogy — amint az előrelátható volt — egyszerűen ráparancsolta a városra a vízórák kötelező beállítását. És ez ellen nem lehet appelláta, mert a .miniszter, igenis következetes volt önmagához, mert elejétől kezdve a vizóra-rendszer mellett foglalt ál­lást, a közgyűlés azonban egyszerűen gye­rekjátékot űzött ebből az egész kérdésből. Előbb megszavazta a dolgot, azután néhány hónappal később még harcot is indított elle­ne. Mondani is fölösleges, 'hogy az ilyen já­ték erősen' a közgyűlés komolyságának a rovására megy és fölöttébb alkalmas arra, hogy a .közgyűlésnek, mint hangadó s szank­cionáló fórumnak a hitelét megingassa. Szép itt minden, Vitus oda simul Jóská­hoz. Illenek egymáshoz. Mint rózsa a rózsá­hoz. Fiatalok, életerősek. Vágy lobog a sze­mük sugarában. — Látod, igy szalkitanak el egymás­tól. — Igy! . . . Köll a huszár a császár­nak. Vitus elkomolyodik. — Nekem is köll esz . . . Hirtelen földerül az arca, mintha nap­sugár szökkent volna rá. Oda fordul Jóská­hoz. Szembe néz vele. — Ugy-e, akkor is eljössz hozzánk, ha a huszárruhát fölveszed? — El . . . — Jó! . . . Várlak . . . Jóska .hangja kissé hidegen, tompán hangzott. Vihar dúlt belsejében. — Vitus . . . — Mondjad, — törleszkedett hozzá ked­veskedve. — Igaz maradsz hozzám? . . . Vitus megütközött. ' — Miért kérdőd? . . . — Hát csak! . . . Az ut kanyarodott. Az akácok elmaradtak. Nyilt közre értek. Csak imitt-amott terpesz­kedett a szőlőszélekben egy-egy terebélyes diófa. Az ut mentén, az árokparton vadvirá­gok pompáztak. Változatos, tarka színűek. Vitus azokat nézte. Jóska a .lovakkal foglalta le magát. Csapdosta, csipdeste a rá­Kizárólag helybeli, hirne- * a A elsö kézbö1 csakis 32 Eflycsült ves asztalosmesterek által Möasz,a,osok Butorraktárában 1111 Tffll^ffl ST (Szeged' Tisza Lai°s-körút 19 szám keszitett, elismert jomino- IBII I BJ B JJ|% alatt, Kertész pékkel szemben) kap­ségű és bámulatos olcsó wHI ¥1 W hatók; esetleg részletfizetésre is.

Next

/
Thumbnails
Contents