Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-17 / 191. szám

10. Gyula (korcsmáros, Magyar István sertésivá­gó, Bálint Kálmán gépkezelő, Berger Imre joghallgató, Bálint .Sándor gazdálkodó, Széli Pál gazdálkodó, Hevesi Kálmán törvényszéki bíró, Pottyonldy (Miklós reudörkapitán,y Bíró Imire vasúti tisztviselő, VirágiEaty Lajos sziumiüivész, Niedérmayer Antali plébános, Nóvák István városi adióttiszt, Raidványi Já­inos máv. főellenőr, Légnádd István malom hi­vatalnok, Gsiilkós Nagy Józsfef dtr. ügyvéd, Márki Kálmán gazdálkodó, Tótlh András gaz­dálkodó, Kiss János kalauz, ördög Dezső ka­lauz, Dávid Mihály főkántor, Kovács István lakatos, Balázs József lelkész, Károlyi Viktor gyógysizerószsegéd, Nagy gyöngy János föid­mdves, Csillag János fölidtoiiivee,, Goda Ferenc földmii;ves, Kovács Károly táblabíró, Vadász István városi kliladió, Mezei Mihály vaskeres­kedő, Urlbán Mihály vaskereskedő, Fatragó Bora IMihály, Takács Mihály, Bodor Péter, Katheiiner Sándor. Boríbóla János, Pap Ist­ván, ifja Szél János, Janika Ferenc, Széli llsiváml földlm;i|vesek, Jenőfi Sándor vasúti leszáimáitoilió ihivatlM osztályvezető, Sándor János kertész Papdii József iflöldmiives, Tápai József földmilves, Mortiics Sándor mozdony­vezető, Pálfy Dániel: vasgyáros, Csikós Antal iföldmliives, Halász Málé szertárőr, Mozotika Pál tanitó. — Halálozás. Szécsi Márton szegedi szahóiparos, törrvényhatóságd (bizottsági tag csütörtökön (hosszább betegeskedés után meg­halt és szombatom délután temették el a Má­tyás-tér 8. számai házból. A gyászoló család iránt maigy részvét nyilvánul meg. A teme­tésen testületileg megjelentek a különböző mépböirök, amelyeknek Szócsi Márton népsze­rű tagja volt. — Ezer anarchista gyűlésezik. Most nyúlt meg Parisban az anarchista kongresz­szus, amelyre 34 párisi és 24 vidéki anarchis­ta egyesület küldte le képviselőit és mivel franciaországi és külföldi anarchisták százá­val jöttek mandátum nélkül, ezernél is töb­ben vannak jelen a kongresszuson. Az idei anarchista komgressziusnlak az a feladata, hogy az anarchista szervezetek között szoro­sabb kapcsolatot létesítsenek. Ez a napirend főtárgya és ezenkívül a következő tárgysoro­zata van a kongresszusnak: — Harc a milita­rizmus elleni, általános sztrájk, agitáció a par lamentárizmus ellem és döntés a legközelebbi anarchista kongresszus ideje és helye felett. Az általános; munkásszövetség, amelyet lanlairdhista törekvésekkel viádolmiak, mióta hadat üzent a hároméves katonáskodás ellen, nem képviselteti magát a kongresszuson. A legutolsó anarchista kongresszust 1900-ba.n akarták megtartani Párásban, de az akkori mijnisjk terel tnöikl, Waldeok-Rousseau felosz­latta, mert mém kizárólag (francia, harieim nemzetlközi jellege volt. — Baj van . . . Töpörödött ügyes-bajos emberke áll a. kapitány előtt. Zsíros kalap­ját forgatja, fellöki szúrós szemöldökét 'és jelentősem szói: — Baj van tekúntetös ur! — Mi baj, tán ellopták a ludat? — Nem a, mer hogy metm is vét! — Hát talán valamelyik öszömadta lány a csinált valamit? — Az só, mer hogy férjnél van az a csu­pa egyetlen. — Mi (baj hát? — Ellopták a dugóhuziós bicskámat! — Ezért kár idé jönni, ez nem is olyan nagy ibaj. — Nem a csudát,, — fortyan fel a kis öreg, — hát hogy iszi mög az ember a sört, ha nincs gyugéhuzó! — A nap gyógyító ereje. Ha a nagy­közönség tájékozódva volna arról, hogy mi­nő nagy gyógyító erejük van a napsugarak­nak, bizonyára többet törődnének a termé­szet eme áldásával és az orvosok, valamint a vállalkozók figyelríié is ráterelődnék a nap­DÉLMAGYARORSZÁG és légfürdők hatásának kiaknázására. Nagy j tudósok megállapították, hogy a nap a leg­hathatósabb eszköz mindennemű betegségek csiráinak kiirtására. — A'hová nem hatol be a napsugár, ott rendszerint az orvosnak akad sok dolga, — mondja a példaszó és ez a bölcs vélemény legfőképen a tuberkulózis elleni küzdelemben találó. (Igazolja ezt a fölfogást Malgat doktor nizzai orvosnak a legutóbbi nemzetközi tuberkulózis-kongresz­szuson tartott előadása, amelyben a követ­kezőket mondotta: — Vallom és állítom, hogy a krónikus tuberkulózisban megbetegedettek rövidebb­hosszabb (időn belül föltétlenül .meggyógyul­nak, ha meztelen testüket ,a közvetlen nap­sugarak hatásának teszik ki. A javulás még akkor is bizonyosan bekövetkezik, ba a be­tegség terjedelme nagyobb és ha az infekció súlyosabb, amely esetekben természetesen hosszabb időn át és nagyobb mértékben kell igénybe venni a napsugarakat. A napsugár a legideálisabb eszköz a tuberkulózis ellen va­ló küzdelemben, imivei az eg'ész szervezetre jótékonyan és üditőleg hat, a mikrobákat megtámadja és elpusztítja, anélkül, hogy a használt gyógyszereknek a gyomorra, bel leikre és a bőrre gyakorolt káros hatásait elő­idézné. Azoknál a tüdővészeseknél azonban, akiknél gyakorta szokott vérzés beállani, a napsugarakkal vaM kezdéssel elővigyázat! tal kell eljárni és csak rövid ideig tartó, bi­zonyos hélyre korlátozott napfürdővel sza­bad élni ... / , — Felfalta a cápa. Borzalmas esetet jelent egy triesztii szlovén napilap. Far .nap­pal ezelőtt öt személyiből álló bécsi társaság bárkát bérelt és kievezett a engerre. Mikor rná.r jó messzire künn, voltaik a nyi.lt vízen, siroccós hullámok jötteik, amelyeik felboritot­táik a csónakot és a bennülök a tengerbe es­tek. Valamennyien jó úszók, inem akartaik a csónak felford itasával bajlóidlni, hanem úsz­va igyekeztek elérni a kikötőt. Rettenetes ve­szedelem következett ezután. Az úszókat ész­revette egy (hat méter hoesiziuságu cápa, mely villámgyorsan utánuk vetette magát es Őrült iramban hasította a menekülők irányában a vizet. Utói iis érte őket a szörnyeteg és fogso­rával megragadta Neumann Mánia buszéves bécsi kereskedelmi hivatallnöknőt, akit ma­géval rántott a mélységbe s ott felfalta. A társaság egy máisiilk hölgytagja a borzalmas pillanatok hatása alatt elájult és a vizbe ful­ladt. A másik háromnak sikerült úszva meg­menekülnie. — Hogyan termelik a kínaiak a gabonát? A legprimitívebb módon, Ok nem vetik, ha­nem ültetik a gabonát. A magot előbb ganéj­lében csiráztatják. Ezzel a netalán a mag kö­zé keveredett rovarok és férgek is elpuszul­nak. Aztán hárman .látnak neki az ültetés­nek. Az egyik mintegy 10 centiméter távol­ságban egymástól kapával gödröcskéket váj a földbe, a másik elülteti ezekbe a csirás ga­bonaszemeket, a harmadik egy kanálnyi fe­kete hamut szór rá és letakarja a 'kiemelt földdel. Persze ez a gabonatermelésnek igen fáradságos és lassú módja, de az eredmény is mesés a miénkhez képest. Egy-egy göd­röcskéből csakhamar husz gabonaszár is nő ki. De földjük nagysága miatt is rá érnek er­re a, lassú munkára. Kis, kert nagyságú par­celláik vannak és nem akkora birtokaik, mint a mi parasztjainknak, — Kiugrott az ablakon. Pénteken dél­után Szegeden, a Zerge-utca 1. számú 'ház Cgyik első emeleti ablakából az utca köve­zetére vetette magát egy fiatal cseléd,leány, Illés Erzsébet. A leány egy ideig mozdulatla­nul heveirt s azt hitték, hogy halálra zúzta magái Mire azonban a meintőik kiérkeztek, föl eszmélt és slirva elmesélte, hogy nem akart öngyilkos lenni, hanem a gazdaasszonya elöl menekült, aki meg akarta verni. Rémületé­ben elvesztette az öntudatát s igy ugrott ki az ablakon. Beszállították a közkórházba,, ahol megállapították, hogy csak könnyebb sérülé­seket szenvedett. A lelkiállapotok hatása az emberre. Erre vonatkozóan igen érdekes esetet közöl a párisi joürnőlbáü dr Cábaries: Izzed pasa 1913. augusztus 15. török nagyvezir Lajos Fülöp király uralko­dása idején Párisba jött és itt életbiztosítást kötött. Attól a perctől kezdve, hogy az élet­biztosítási kötvényt kézhez kapta, •halhatat­lannak tartotta magát, (mert ő az életbizto­sításnak ezt a jelentőséget tulajdonította. Mikor azonban egy alkalommal súlyos be­tegségbe esett, be ikel'lett látnia, hogy a köt­vény nem éppen föltétlenül, megbízható ellen­szere a halálnak. Ennek következtében bus­komorrá lett és leszámolt a halál gondola­tával. Konstantinápolyban egy csónakázása alkalmával egy hal ugrott bele a csónakjába. Ezt rossz jelnek vette, irögtön haza vitette magát, rendbe 'hozta az ügyeit, intézkedett a temetését illetőleg és visszavonult az ázsiai Szkutariba, ahol az ijedtségtől és izgalomtól okozta láz három nap alatt végzett vele.' Két spanyol város versengése a ki­rály kegyeiért. Satander és San Sebaistan között (érdekes versengés folyik XIII. Alfonz •spanyol király kegyeiért. Mindkét város für­dőhely a Bisciaya-öbölben. San iSebastian évszázadok óta a (spanyol királyi család nyá­ri üdülőhelye, mig Santander még néhány évvel ezelőtt is jelentéktelen fürdőihely volt. Lakóiban azonban niagy a becsvágy és min­denképpen anra törekedtek, hogy városukból látogatott fürdőhely legyen. Építettek tehát a királynak egy kastélyt — ajándékba, ab­ban a reményben, hogy igy udvarával . a nyárnak egy részét .majd Santanderban töl­ti. Számítottak egyúttal arra, hogy ez nagy vonzerőt fog gyakorolni az idegenforgalom szempontjából, ami föl fogja lendíteni a vá­ros üzleti forgalmát. San Sebastian lakosai azonban nem nézték tétlenül a szomszéd vá­ros törekvéseit. Tudták, hogy Alfonz király szenvedélyesen szereti a vitorlás-sportot. Vannak, akik azt állitják, hogy a király mindennél többre becsüli az ő három jacht­ját. Azért a Club Nantico tagjai .elhatározták, hogy minden regatta versenyen a királynak a kezére juttatják a (győzelmet. A verseny a mult héten folyt le és a három királyi jacht: a Hispania, a Giralda és a Barandil 10.000 koronányi dijakat nyert. Mikor Santander városa erről tudomást szerzett, közhírré tet­te, hogy szintén rendez regatta-versenyt, de tízszer nagyobb dijak mellett. Előrelátható, sőt bizonyos, hogy itt is a király lesz a győztes. Szóval XIII. Alfonz nemcsak a re­gatta terén, hanem a két város versengésé­ben is az — egyedüli nyertes lesz. — Az exhumált papucs. Egy meiningeni lap irja: A meiningeni kerülethez tartozó egyik faluban meghalt egy öreg ur. Ápoló­nője a hozzátartozók tudta nélkül fölhúzta a halott lábára a 'halott menyének a papu­csait. Néhány nappal a temetés után a fiatal­asszony kereste a papucsait. Mikor az ápoló­nőtől megtudtj, Ihogy ezek elhunyt apósa lábain vannak, követelte a sir fölnyitását, hogy visszakaphassa a papucsait. Még pedig azért, mert..attól tartott, hogy elianesetben hamarosan követnie kell apósát a másvi­lágra. — „Zsurnalisztikái elgaloppozás." Sza­badkáról jelentik: Vojnits Sándor báró, Szabadka országgyűlési képviselője, tegnap két huszártiszt utján magyarázatot, kért a Bácsmegyei Napló Szabadikán megjelenő na­pilap szer,kasatőjótól azért a tréfás liairgu cikkért, ami a lapban olyanok információjá­ra, jelent meg, akik egy a Paliosfürdőn le­folyt „tréfában" érdekelve voltak. Ugyanis a báró családja társaságában lévő Capdebó husz átrfő'had nagy és fíunczer huszár önkén­tes,, ia fürdő Vigadójának terraszán, a közeli asztalok felé fújták a szörp szívására hasz­nált szalmaszál papirhüvelyét. E miatt né­melyik asztalnál komolyan fölháborodtak. Vojnits Sándor báró nem volt jelen s bár maga a tréfa is bántotta, amikor tudomást szerzett róla, az azután végleg felháborította, mikor a fenti kelyilapbuin tulerős s az ő fel­fogása szerint sértő tónusban az esetről kr z­leméuy jelent meg. A lovagias utón való magyarázatkérés azután azt eredményezte, hogy a lap szerkesztősége ma nyilatkozatot tesz lapjálban s utal arra, hogy sam Vojnits Sándor bárót, sem pedig családjai sérteni

Next

/
Thumbnails
Contents