Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-02 / 179. szám

10. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. augusztus 2. nak az iránt, hogy Apponyi a valósággal homlokegyenest ellenkezőleg beszélt, amikor azt mondotta kortesfogásból Nyírbátorban, hogy ő „ki akarta elégíteni a protestáns felekezetek által támasztott összes igényeket". t Jól vigyázzunk, mert az összes szón van a hangsúly! , Tehát Apponyi azt merte mondani, hogy ő kultuszminisztersége alatt a protestáns egyházak összes igényeit. Lássuk, mit mondanak Apponyival szemben a tények. 1906-ban a zsinat fölterjesztette az általa hozott törvényeket szentesítés végett. Természetesen a kormány utján. A zsinati törvények a 48. XX.-al is foglalkoztak. Ez ,a t.-c. (a 12. szakaszban :— Apponyi ur, ugy-e, jól .idézünk?), amely adóalap létesítéséről szól, igy kezdődik: „Egyetemes egyházunk addig is, amig összes egyházi és iskolai szükségleteinek kielégítése iránti igényei törvény által rendeztetnék . . ." (adóalapot létesít.) i Tehát összes igényei, azok az összes igényék, amelyekből Apponyi a nyírbátori piacon azt mondta most, hogy ki akarta azokat elégíteni! És mit tett erre Apponyi, a kultuszminiszter? Átirt a konventhez, hogy mielőtt szentesítés végett őfelségéhez fel terjesztetnének a zsinati törvények az előbb idézett szakaszból törölje ki a zsinat az „összes" szót! Azért, — mondta tovább, ,— mert a 48. XX. t.-c. intencióinak nem felel meg az, hogy a református egyház összes egyházi és isikolai szükségletei az állam által fedeztessenek! Ez természetesen nem igaz, mert a 48. XX. t.-c. intencióinak igenis megfelel a zsinat értelmezése, de mind ettől eltekintve, hogy merte Apponyi kortesbeszédében azt állítani, hogy ő kultuszminisztersége idején a protestánsok „összes" igényeit ki akarta elégíteni, amikor, — ime, hogy jó házból való vagyok. Szüleim gazdagok voltak és kitűnő nevelést kaptam. Szüleim azonban néhány év előtt elszegényedtek s nemsokára meghaltak s. én magam maradtam, testvérek meghaltak, barátok nélkül, vagyontalanul. Zongoraleokéket akartam adni, hogy a mindennapi kenyeremet megkeressem . . . De ön tudhatja . . . (Sóhajt.) Az iró: Tudom. A hölgy: Később gyorsirónő lettem... De ön tudhatja. (Sóhajt.) Az iró: Tudom. A hölgy: , Több nnáls foglalkozást is kezdtem, mignem a varrásra adtam magamat. Azóta nehezen, de jól-rosszul megkerestem kenyeremet . . . (Sóhajt.) Az iró: ön jól varr és rosszul keres, azt akarja mondani. A hölgy: Igy van . . . Oly rosszul, hogy tegnapelőtt el kellett zálogosítanom a varrógépemet ! S ép most kapnék munkát, de nincsen varrógépem. (Sóhajt.) Az iró: Értem ... De nem haragszik, ha egy kérdést teszek? A hölgy: Tudom, mit akar kérdezni. Elmondom ön helyett . . . Az iró: Kérem. — aktaszerüleg bizonyítható, hogy kultuszminisztersége alatt ráparancsolt a zsinatra, hogy az az „összes" szót törölje, mert az összes igényeket nemcsak nem fedezi, de a törvény sem engedi meg azok fedezését! Itt az irás, letagadhatatlan pecsétes dokumentumok arról, hogy Apponyi menynyire ellentétbe jött a valósággal. Menynyire vakmerő volt azt mondani, hogy ő az összes igényeket ki akarta elégíteni, a mikor az igazság az, hogy ráizent a zsinatra éppen az összes szó miatt s hangoztatta, hogy a protestánsoknak nincsen joguk az összes igények kielégítését kérni! Akkor azt mondta, hogy a törvénynek sem felel meg ,az összes igények kielégítése! Most pedig, hogy ki akarta az összes igényeket elégíteni! Szeged és a városok bankja. — Egy érdekes nyilatkozat. — (Saját tudósítónktól.) Mai számiunkban már behatóan ismertettük azt az akciót, a melyet Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő indított a városok bankja érdekében. Az akció kezdetleges stádiumban van még: Lengyel Zoltán egyelőre azon fáradozik, hogy a nagyobb vidéki városokat megnyerje tervének és most sorra látogatásokat tesz a városok irányító faktorainál. Uti programjában benne van Szeged is. Szegedet különben is közelről érdekli az akció minden fázisa annál is inkább, mert a városok bankjának az a célja lenne, hogy a városok hitelszükségleteit kielégítse. Szeged éppen most készül fölvenni három milliós kölcsönt, később pedig fokozatosan még néhány millióra lesz szüksége. Lengyel Zoltán a városok bankját olyanformán akarná megalapozni, hogy az állam kötvénykibocsátás! jogot biztositana a nagyobb vidéki városoknak. Méltán kíváncsiak lehettünk arra, hogyan ifogadják ,majd annak idején Lengyel Zoltán tervét a városnál. Megkérdeztük tehát Szeged közigazgatási életének egyik hivatott és elismert tényezőjét, hogy és mint vélekedik erről a nagyszabású tervről és érdekes nyilatkozatot kaptunk. Álljon itt teljes egészében: — A városok bankjáról szó volt imár régebben is, de aztán ez az akció abbamaradt. Magam is bővebben érdeklődtem a terv iránt és jegyzeteket is készítettem annak idején róla. Á városok bankját, ha komolyan beszélhetünk a dologról, csakis belga mintára lehetne megcsinálni. Belgiumban van már ilyen intézmény: a Crédit Communal, amely a törvényhozás utján létesült állami bank, a belga városok a részvényesei, papírjai állampapírok. Ugy van megszervezve, hogy a hitelre szoruló városnak öt százalékkal nagyobb összeget kell fölvennie, mint a szükséglet és ennek az öt százaléknak megfelelő összeg mindig részvényeikbe fektetendő. A bank részvényese az a város lesz. amelyik fölveszi a kölcsönt. Kétféle típusa van a kölcsönnek: 33 éves és 66 éves s a kölcsön kamatlábát mindig a kormány' állapítja meg. A szükséges tökét, mikor az intézetet megalakították, részben állami támogatás utján, részben pénzcsoportok: tőkések, bankok pénzéből tereimtették elő. Az öt százalékos szaporulatok pedig a bank alaptőkéjét növelték. A bank nagyon szépen virágzik és mindig ki tudja elégíteni a városok szükségleteit s a városok amellett még osztalékban is részesülnek. Ilyen módon, lelhetne ezt megcsinálni Magyarországon is. Ma ugy áll a dolog, hogy az összes magyar vidéki városok tartozása 30 millió korona, ebből 76 százalék négy nagy banknál van, még pedig a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál, az Első Hazai Takarékpénztárnál, a Magyar Általános Hitelbanknál és a Magyar Jelzálog és Hitelbanknál, amelynek Széli Kálmán az elnöke. A kölcsön 24 százaléka más forrásokból van föl véve. Ebből látszik tehát, hogy először is kellene 30 millió, a városok szükségletére pedig, ha nagyon, de nagyon keveset mondunk: még 30 millió, tehát egy olyan banknak kellene alakulni, amelynek az alaptőkéje' legkevesebb hatvan millió korona. Hát tessék most, a mai viszonyok között hatvan milliót összehozni! Honnan? Ha vannak olyan ügyes emberek, akik ezt meg tudják csinálni, akkor állni fog a városok bankja. Egyébként pedig nem egyéb, mint egy szép, sokat és sok mindent ígérő ábránd. . Ezután a nyilatkozat után Lengyel Zoltán bizony nem sok reménnyel indulhat a A hölgy: Azt akarja kérdezni, miért a varrógépeimet zálogosítottam el, melyet nem nélkülözhetek s miért nem a gyűrűimet? Az iró: ön jó gondolatolvasó. A hölgy: A dolog egészen egyszerű. Már régen rá vagyok utalva jó emberek kegyére. Ha azonban valakihez megyek azzal, hogy segitsen a butonjaimat kiváltani, kinevet. Ha azonban arról van szó, bogy a varrógépemhez segítsenek ... Az iró: Értem. A hölgy: Oh, édes Istenem , . . Ezekután , . . Az iró (nagylelkűen): Csak mondja meg. Nem vagyok gazdag ember, de néha megengedhetem magamnak azt a fényűzést, hogy jótékonyságot gyakoroljak. Mondja meg az összeget , . . Elég száz korona? A hölgy: Száz korona? , . . Oh, édes Istenem! (Sirni kezd.) Az iró: Ne sirjon, kérem . . . még teszek inkább hozzá valamit, ha kevés . . . (Átadja neki a pénzt.) A hölgy: Ellenkezőleg. Sok. Engedje meg legalább, ihogy imádkozzak önért . . . reggel és este ... Az iró: Feltétlenül szükségesnek tartja ezt? A hölgy: No, kérem. Nem tudja, mit tett velem? Megmentette >az életemet . . . még többet, megakadályozta, hogy az erény útjáról letérjek! Megmentett . . . Az iró (meglepetten): El akarta hagyni az erény útját? . . . S én megmentettem! A hölgy (sóhajtva): Igen. Kétségbe voltam esve! Ha ön nem lett volna . . . Az iró: Ej, ej! (A füle tövét vakarja.) Ej, ej! A hölgy (kíváncsian): Mit jelentsen ez? Az iró: Semmit. De miért nem mondta ezt előbb? A hölgy (vidám mosollyal, távozásra készen): Nem könyörült volna rajtam? Az iró: Természetesen. De igérje meg nekem ... hogy legközelebb ... ha ismét abba a helyzetbe jut, hogy meg kell menteni ... és ha nem talál mást, aki meg akarja menteni . . . jöjjön csak bátran hozzám, mielőtt ... ön már tudja . . . A hölgy (megindultan): S ön meg fog engem menteni? Az iró: Majd meglátjuk! első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is. xxx Kizárólag helybeli, hirneTeiefon ves asztalosmesterek által 5 5- készített, elismert jóminőif^f ségü és bámulatos olcsó