Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-02 / 179. szám

1913. augusztus 2. délmaoyarorszAq 3. vidéki városok látogatására. Hatvan milliót előteremteni a mostani pénzkrizises, hábo­rús időkben és azok után súlyos, szinte ke­resztül'Viíhetetlen föladat. Nagyon kérdéses tehát, hogy a városok bankjának egyébként életrevaló eszméje mikor valósulhat meg. Dagadnak a közvágóhidi botrányok. — A vágóhídi főfelügyelő és segédfelilgyelő harca. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi közvá­góhíd botránykrónikájában aj fejezet kezdő­dik ismét. Ezúttal nem a (mérnökség és a felügyelőség összeütközése, (hanem a Só- és segédfeliigyelő másfél év óta tartó ellensé­geskedése kerül a nyilvánosság piacára. On­nan indul ki az egész, hogy Balázs Károly főfelügyelő, akit a tanács julius tizenkette­dikétől a vágóhíd egységes vezetésével bí­zott meg, — mint mondja, ,— tapasztalni ] kezdte, hogy Beck Aladár segédfelügyelő túllépi a hatáskörét és bizonyos dolgokban magának vindikálja az intézkedés jogát. Igy például legutóbb is, amikor a tiz vaggon .szén a vágóhidra megérkezett, Beck Aladár til­totta meg a vágóhíd munkásainak, hogy a szenet kirostálják. A felügyelő rossz szemmel nézte a segédfelügyelő ténykedéseit és vég­kép ellene fordult, amikor megtudta, hogy Beck Aladár különféle szabálytalanságok miatt följelentést tett ellene a polgármester­nél. Ezeknek a szabálytalanságoknak egy része beigazolást nyert, más része azonban alaptalannak bizonyult. A vádak egyike sem súlyosabb természetű. , , Ezek után B'alázs Károly felügyelő sem maradt adós a vádakkal. Eltűnt egy levele az íróasztaláról és megtudta, hogy azt a se­gédfelügyelő tartogatja magánál azzal a célzattal, hogy alkalomadtán a levél adatit fölhasználja ellene. Beck Aladárt ezt a levelet többeknek mutogatta. A felügyelő erre a bíró­sághoz fordu'ltt, ahol Némedy Gyula dr. és Hajnal István, dr. ügyvédek utján levéltitok megsértése miatt följelentést tett a segédfel­iigyelő ellen. Az ügyet Somlyódy István já­rá'sbiró fogja tárgyalni. A másik vád, amit a felügyelő a segéd­felügyelő ellen hangoztat, az, hogy Beck Aladár egy szegedi hentesmestértől, aki a közvágóhiddal mindennapos nexusban van, kétezer korona kölcsönt vett föl. Állítja to­vábbá a felügyelő, hogy aktákról, amiket ő láttamozott, Beck Aladár kitörülte az ő ne­vét és a saját láttamozását irta az aktákra. Mindezeket a felügyelő a polgármesterhez terjesztett följelentésében teszi szóvá és kéri a polgármestert, hogy a segédfeliigyelő ellen indítsa meg a fegyelmi vizsgálatot. , A Délmagytyrország munkatársa kint járt a közvágóhidon, ahol Balázs Károly fel­ügyelőnél érdeklődött az ellenségeskedés ke­letkezése és okai felől. Balázs ezekről a kö­vetkező fölvilágositásokat adta: , — Én csak nemrég tudtam meg, hogy a segédfelügyelő, Beck Aladár folytonosan és alaptalanul intrikál ellenem. Azt hiszem, azért haragudott meg rám, s onnan dotáló­dik az ő aknamunkája, hogy egyszer egy aktáról kitörülte az én láttamozásomat, ami ellen és erélyesen tiltakoztam. Ettől kezdve áskálódni kezdett ellenem a polgármester ur­nái. Formálisan följelentést is tett, melyben vádakat sorolt föl, ezek egy része beigazo­lódott, a legtöbb azonban alaptalan volt. Föl­jelentésében Beck teljesen lényegtelen dol­gokat tárt föl. Erre azonban én is előrukkol­tam azokkal a dolgokkal, amiket róla meg­tudtam. Még 1910-ben elveszett egy levelem az Íróasztalomról, de ennek semmi fontos­ságot nem itulajdonitottam. Nemrég aztán megtudtam, hogy ,a levelet Beck Aladár vitte el és föl akarja használni ellenem, hogy kom­promittáljon vele. Ekkor jöttem rá arra is, hogy másfél év óta folyton intrikál és ada­tokat gyűjt ellenem, hogy lehetetlenné te­gyen a pozíciómban. A levél egyáltalán nem fontos tartalmú, el is mondhatom a törté­netét. A budapesti bőrértékesitő szövetkezet fölhivta az itteni mészárosokat, hogy alakít­sanak egy ,húsipari szövetkezetet és mert tudták, hogy én a szegedi iparosokkal jó vi­szonyban vagyok, ,a budapesti szövetkezet igazgatósága engem kért föl, hogy a mé­szárosokat hozzam össze s világosítsam föl a szövetkezés előnyeiről ,és hátrányairól, össze is hoztam őket s a tanácskozáson je­len volt Beck Aladár is. Fáradozásaimat az­tán a budapesti bőrértékesitő szövetkezet igazgatósága levélben fejezte ki köszönetét. Ennyi az egész. — Följelentést tettem továbbá a polgár­mester urnái azért, mert értesültem arról, hogy Beck Aladár azoktól az iparosoktól, akik a vágóhíddal mindennapi érintkezésben vannak, kölcsönöket vesz föl. • Igy egyik iparostól, akinek a nevét nem akarom a nyil­vánosság elé vinni, kétezer koronát kért és kapott kölcsön. Én, mint aki ezidőszerint a vágóhíd élén állok, ilyesmit nem tűnhetek el, mert az ilyen természetű szívességek elfo­gadása nem történhetik Valamiféle ellenszol­gáltatás vagy ennek Ígérete nélkül. Ennyit azokról az okokról, amelyek Beck Aladár­nak velem szemben való viselkedését és el­járását megmagyarázhatják. — Van aztán egy másik kérdés, amiben még megjegyezni valóim volnának. Uton­utfélen azt hangoztatják, hogy a vágóhíd ezek miatt a belső ellentétek miatt nem jö­vedelmez annyit, amennyit kellene. Ezért van, Ihogy 50—60,000 korona helyett alig tizezer korona hasznot ha.it a városnak. Ilyes­mit állítani nézetem szerint képtelenség. A vágóhidakról szóló miniszteri: rendelet azt mondja, hogy a vágóhíd közegészségügyi intézmény, amelynek hasznot hajtani nem szabad, csak annyit, amennyibe a föntartása kerül. Amennyiben hasznot hajt, agy í hasz­not a vágatási dijak arányos leszállítására kell fordítani. Annak, hogy a vágóhíd nem jövedelmez mostanában annyit, mint ameny­nyit például 1909-iben, amikor 20,000 koro­nát hozott a városnak, korántsem mi, vagy a mérnökség vagyunk az okai, hanem tisz­tán a súlyos gazdasági viszonyok. A vágatá­sok bizony megcsappantak, unert megszűnt például a Czinner-gyár, ahonnan nagyon sok sertés került a közvágóihidra. Azonkivü 1909-ben volt a párisi birkakivitel, ami mos nincs. Ezekben a körülményekben kell tahá: az okát keresni annak, Ihogy a vágóhid nem jövedelmez annyit, mint néhány évvel ez­előtt. Ez az ügy kétségtelenül nagyon bonyo­dalmas. Épen ezért, hogy végre tisztázódjék a dolog, szükségesnek tartottuk Beck Aladár vágöhidi segédfelügyelő nyilatkozatát is ki­kérni. Beck nyilatkozott is, meg kell azon­ban jegyeznünk, hogy ez a nyilatkozat sem vetít teljes fényt az ügyre és egyes kérdé­sek még ez által sem tisztázódnak. Beck Aladár nyilatkozata a következő: — Balázs Károly vágóhídi felügyelő elle­nem emelt vádéi nélkülöznek minden alapot és teljesen valótlanok. Én már egy hét óta beteg vagyok, — erős neureszténiában I szenvedek, — ennek dacára haladéktalanul megkérem magam ellen a fegyelmi vizsgá­latot. Mivel a vádak valótlanok, a vizsgálat elégtételt fog nekem feltétlenül szolgáltatni és ekkor majd nem mulasztom el, hogy Ba­lázs ellen a megtorló lépéseket megtegyem. — Anélkül, hogy a dolog meritumába bocsátkoznék, ki kell jelentenem, hogy Ba­lázs egész vádaskodása és támadása, csak kontrakarirozás. Balázsnak ugyanis tudomá­I sa van 'arról, hogy nekem olyan dolog kulcsa van a birtokomban, amelyet ha kipattantok, az ő egzisztenciája tönkre van téve. Balázs :ehát engem meg akart előzni, gondolván, hogy ha én az ö vádaskodása után előho­zakodom valamivel ellene, akkor mindenki azt fogja ihinni, hogy ez tőlem csak boszu, vagy mosakodás. — Balázs azonban tévedett. Én nem fo­gom nyilvánosságra hozni az ő dolgát, — amit ugyan már több embernek bizalmasan elmondtam és mindenki a legnagyobb mér­tékben elitélőleg nyilatkozott róla, — mert jól tudom, hogy az ő vádjai alaptalanok, ezekből kifolyólag nekem nem lehet bajom, mért tegyek akkor tönkre egy családos em­bert. Én tehát a támadások dacára hallga­tok! Ha azonban majd megsokallom és lá­tom, hogy ölre kell mennem, akkor bár nem szívesen, de én is beszélni fogok! Gerliczy Ferenc főijelentése Szapáry Pál ellen. (Saját tudóshónktól.) A magyar mág­násvilágnak szenzációja van. Gerliczy Fe­renc báró, Szeged -város országgyűlési kép­viselője bűnvádi följelentést adott be Sza­páry Pál gróf ellen, kinek neve nemcsak az országban, de külföldön is ismert már. Ma pattant ki ez a szenzáció és min­denütt érthető feltűnést keltett. Akik Gerliczy Ferenc báró egyéniségét ismerik, azok rög­tön tisztában voltak azzal, hogy a báró ala­posan megfontolta a dolgot, mielőtt e döntő lépést megtegye Szapáry gróf ellen, aki kü­lönben neki rokona is. Ha egy Gerliczy báró, — aki császári és királyi kamarás, a főren­diháznak örökös tagja, Fejérváry Géza bá­rónak veje — följelentést ad be egy Sza­páry gróf ellen, az nem lehet pillanatig sem rosszhiszeműség, avagy manőver. És Ger­liczy báró azzal vádolja Szapáry grófot, hogy megtévesztette, megcsalta, ihogy több százezer koronával megkárosította. S Ger­liczy Ferenc a bűnvádi följelentésben hang­súlyozza, hogy vádjait jrásos bizonyítékok kai támogatja. Szapáry Pál gróf négy óv éta küzd 'már anyagi (bajokkal. A beosztás nélkü'l (költekező magyar grófot Parisban, Bécsben, Londonban ép olyan jól ismerték, mint Budapesten. Európa egész arisztokráciáját, herceg Feste­Uth Taszilón kiviül alig ismeri oly jól valaki, minit Szapáry Pált. Párisi, összeköttetései ré­vén lett tagja a „Wnggan-Líts" magyaror­szági igazgatóságának és igen. solk nemzetkö­zi vállalatnak. Népszerűsége tetőpontján ő rendezte a hires és olyan gyakran emlegetett Dunaünnepélyt is. Aiz -utóbbi évtizedben álig volt társadalmi akoió, melyiben, ne szerepeit volna Szapáry Pál gtfóf neve. A Fejérváry­kormány idejében igen rövid ideig Fiume kormányzója volt. Az előrelátás nélkül élő gróf teljes vagyoni összeomlása már 1911. ősizén következett be. Az ügynökei és ügyvédje Farnady József idr. fühöz-fáíhoz kapkodtak, hogy egy tranzakció­val legalább a fenyegető csődöt körüljék él. A rossz pénzügyi viszonyok miatt a különben is diiszbrieditállt hiitéllü Szapáry grófot azon­ban egy pénzintézet sem akarta rendezni. A kétségbeesett helyzetben Farnady dr. és Pitrof Kornél felkeresték Kugler Albertét, a Szeged-Alföldi Takarékpénztár volt igazga­tóját és megkérték, hogy bírja rá bálrió Ger­liczy Ferencet, a Szeged-Alföldi Takarék­pénztár elnökét, a Szapáry megmentése érlde­kében létesítendő tranzakció véghezrvibelláre. Miután gróf Szapáry ezt személyesen is kérte a Nemzeti Kaszinóban a bárótól, Ger­liczy vállalkozott arra, hogy mint magám­ember obligát vállal rokona megmentése ér­dekében. Farnady, Kugler, valamint Pitrof azzal biztatták a bárót, hogy az obligló válla­lása miniden ianyagi áldozat elkerülésével fog mentnii, mert gróf Szapárynak összesen 3 és fél millió korona adóssága van, ezt az ösz­szeget könnyen ki lehet hoznii a paroelllázan­• dó Sorokuj faluból. Megindult a tranzakció, báró Gerliczy 900.000 koronás obligát vállalt a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál s meg­A

Next

/
Thumbnails
Contents