Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-10 / 186. szám

1913. augusztus 10. DÉLMAGYARORSZÁG 13. ^®®s®®®®®0®®®®®® Uránia magyar tudom, színház. •1 Vasárnap 1 j® 0 0 LE 0 l? 0 0 0 a Válás után. Nordisk szinmű 1 felv. Főszereplök: Ebba Thomson és Wald. Psylander. Bohém furfang. 1 Nordisk vígjáték 2 felv. 0 Főszereplők: Else Fröhlich LE és Kari Aldrup. (ja 0 Előadások szombaton 6, M8 és 9 órakor. ® Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. [5" gghhhhhhsahgggg' VAS mozjgfószlnház. Vasárnap lelkiismeret szaVa. 1 Dráma 3 felvonásban. Irta: ® W. Hawthorne. 0 a 0 A Gaumont filmgyár újdonsága. Előadások szombaton 6, '|j8és9órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. Apolló mozgógzfnház. Vasárnap 0 per di iák, Nordisk-dráma 3 felvonásban Irta: Fred Jörgsen. Játsza: Buemann Edith. ® Előadások szombaton lja7, vasárnap 2 ja órától folytatólag. fi isa®®aaa®a®0 ••••on Buksifejüek. —Történetek a kis parasztok életéből.— (6. Tóni pénzt kapott.) Dobó István jómódú gazda itt >a könnyékben, afkli a gazdaságát mintaszerűen vezeti. Mindenki .becsüli a komoly, higgadt modoráért, Bár nem valami szószaporitó emiber, néihia megesik mégis tvéle, hogy tréfás kedve kereked Lk. Ilyenkor talpraesett észrevételei vannak. Szeret ezenkívül a gyermekekkel is foglalkozni. Ha az. -utón, jártában-keltében szemfüles nebulóval ,akad össze, nem áiltal vele szóiba elegyedni. A simogató szavaival bátorságot ébreszt a megszeppent kis magyarban. Épp egy ilyen beszélgetéskor talált rá a magához való lurkóra. • Hogy, hogy .nem, egy őszi napon az iskola fölé vitt az útja. A tanulók épen akkor iparkodtak oda. Illedelmesen köszöntek Pista bácsinak, alki aztán egygyel, a második osztályos ikis Varga Tóniikül szóbeszédet 'kezdett. Tóni kissé meghökkent ,a tekintélyes ember láttára, de aizért kihúzta magát álló helyében és ugy felelt a kérdésre. — Hányszor vert meg a tanító ur? —f kérdezte Pista 'bácsi. — Bátya, nem tudom, — válaszolta Tóni komoly tekintettel. — És miért kaptál ki? Tóni hallgat, lesüti a szemét és a homokban a lábával valamit íkapargat, — Rossz voltál? — kérdi Pista bácsi, a mikor látja a kis vitéz szótlanságát, — Kicsikét... — Tudsz-e már Írni? — Tiudok ám. — Hát hol a táblád ? — Nincsen. — Miért nincsen? — Mert .neim vöttek. — A jó tanulónak szőröz az alpja. — Szőröz ám, ha van miibül. — Hált nektiök nincs? — Nincs., mert szegényeik vágytunk. — Ide nézz! —mondja Pista ibác&i pénzt ad Tominak. — Olvasd meg, hagy bánj krajcár. Tóni ránéz a markában lévő pénzre éfe azután mondja: — Tizenikét péz ... — 'Mit vöszöl rajta? — Tá'blát, szivacsot, mög palavesszőt. Pista bácsi, várja, hpgy majd megköszöni Tóni a pénzt, de bizony íaz ahelyett rázogatja a markában. Egyszer csak előhozakodik. — Ha ennyit Oldott fcénid, ihát megmondom, hogy irkám, kaiaimiuson se nincs. Pedlig ugyancsak szorít érte a tani tó. — Mi a szösz?! Hóit azt még mennyi fiutná ki? — Vagy hait krajcár. — Itt van, de meg ne mutasd senkinek, mert elveszik, Tóni aliiig ér rá, hogy megköszönje, mart Ugy neki rugaszkodott. Mikor utolérte aiz első cimborát, büszkén nyitotta szót a tenyerét: — Nézd-e, mit kaptam 1 Mire bementem, unár mimdeniki tudta, hogy Tóni pénzt kapott. Tóni pedig nagy büszkén lépegetve jött ki az asztalhoz és lecsapva az irgalmatlan nagy rakás tizen nyolc pénzt, azt mondta: —Ezért adjon nelkiöm mindönl!.., ' • (7. Kié cl ló?) Egyik tavaszi reggelen rendőrök érkeztek az. iskola, elé. Kötőfékszáron egy bitangolásban fogott lovat vezettek, de nem tudták határozottan, hogy kié. A gulyásnak a fia hozzám járt iskoláiba. — Legyen sziives, küldje ki a Bánóczki Tónit, majd megmutatjuk neki ezt a lovat, hogy ,ismeri-e? A Bánóczki-igyerék aféle pöttöm legényke volt, akinek a tekintete nyílttá, a fellépése meg bátorrá fejlődött a gulya mellett, Szinte kivált a többi, közül, bár azok is a tanyán nőttek fel, csakhogy nem a szabad ég • alatt borult úlpipthozó éjj a fejűik fölé és nem is Marhákat, csulk jámbor birkáikat, vagy együgyű libáikat őriznek nyáron át, Kiváncsii voltam a Bánóczki-gyerek tudományára. Mit ért a. Iához egy tizenkét éves fiu? Kihivaitlaun. Tóni a reggeli ikemyér-sza'lonnáját fogyasztotta és aiféle bécsi bicskával szelte a szalonnát, amit közönségesen ,jbnigyli"-niak szokás nevezni. — Kié ez a lő? — szól rá kemény hangon az egyik rendőr. Tóni ugy iveszi ,aiz egész dolgot, mintha barátságos, simogató szóval mondták volna neki a fentieket. Nyugodtan fogja hailkezába a.z ennivaló mellé a „bugyiit", hogy jobb kezével ernyőt Iformállhasson a szeme elé. Szótlanul, vizsla tekintettel méri végig az eltévedt jószág elejét, Aztán egyet fal és csak ugy mondja ki a véleményét. — Há.t ez neim másé, mint a Cila Pétöré, az járt egyszer a falkánál a,z üszőjit föltekinteni ... A rendőr elmosolyodott és a kezét nyújtotta. — Elvezetjük a lávát Cila Pétörlhöz... • Igy festenek a kis iparasztok lelki világából vett pillanatképek, ilyen agyafúrt gondbI,átokkal van teli a buiksi fejtük — mégis, amikor az (idő távlatából sz/pmléil'eim /benső énjük cselekvéseit, ugy látom azokat,, mint mikor a, felbukkanó map ragyogó sugarai, az esőcseppeken szines, tündöklő szivárványt rajzolnak a fejünk fölé. Ebben ,a cselekvésekiben benne van a magyarság el nem piuló ősereje. Kutasi Ödön. Hii etessen q Délm agyai oiszág ban