Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-10 / 186. szám

1913., augusztus 10. DÉLMAGYARORSZÁG T. te művét. Ha, mint Nákőfalván és másutt, a panasztok Mldabták, nem sokat törődött vele. Ahol ellenben megtűrték imaignk 'között, ott ugyancsak megnőtt a taraija. Orendi lapjának azon kijelentésére, hogy a délvidéki svábság „elmaradott", igy válaszol: — Mi (svábok) miniden tudományos pályán erősebben vagyunk képviselve, mint a szászak; bizonyára azért, mart a mi (íliőgy magyar, magátél értetődőnek tartja) középiskoláink sokkal jobbak, mint a szászokéi. Ebbe az energikus tollharoba beleszólt most a Der Freimütige utolsó számában a délvidéki hazafias sváb intelligenciának egyik legkiválóbb tagja, Muth Gáspár dr., temesvári ügyvéd i's. Az egész sváb intelligencia szócsöve ő, mikor igy ir: „Bár azt gondolom, hogy a mi népünk elég intelligens ahhoz, hogy idegen individuumok heccelésemek és izgatásainak föl ne üljön, de, miként a magánéletben is minden tisztességes ember kötelességének tartom, hogy a hamisjátékosokat és méregkeverőket leálcázza, azonképpen kötelességemnek ismerem, hogy a hazaellenes áramlatokat leleplezzem és leálcázzam." Majd szembeállítja Blaskovics kanonok közgazdasági és népjóléti tevékenységét Orendiével, akinek egész működése abban merül ki, hogy néhány jóhiszemű sváb parasztot egy zászló alá tereljen az irredenta és hazaellenes románakkal a saját hazájuk ellen és „a magyarok ,ellen" jelszóval. Igaza van abban is Muth dr.-nak, hogy a svábság nem .szorul a szászok segítségére. Törődjenek ök önmagukkal. Elég ok erre, hogy napról-napra siklik ki a föld a lábuk alól és oláh kézre jut, holott Délmagyarországon a svábságot illetően ép fordítva áll a dolog. Ha a szászok zászlóvivőket akarnak küldeni, küldjenek olyanokat, akik az erkölcsöt, hazaszeretetet, a hűséget a népjogok és a haza iránt hirdetik., — Elleniben azokat, akik idegenből idegenből idegen pénzzel a zsebükben azért jönnek, ihogy (bennünket pártokra asszanak, a gyermekeket a szüleiktől, a testvéreket egymástól eliidegenifcsék, azokat az urakat nemcsak az ügyészségnek, hanem nekünk magunknak is korbácscsal kell oda kergetnünk, ahonnan liidökeriilitielk. Ismertettem az egész tollharcot azért, hogy egyrészt rámutassak arra a pángermán aknamunkára, mely a svábság között folyik, másrészt, hogy olvasóközönségünk lássa azt a bátor, férfias küzdelmet, melyet a sváb intelligencia hazafiságból, a magyar haza iránti törhetetlen hűséggel és szeretettel folytat Orendi és lapja ellen. Lapunk csak kötelességét teljesiti Délmagyarországgal és annak magyarérzésü svábságával szemben, mikor erre a derék küzdelemre fölhívja a magyarság figyelmét. Fölemelő, hogy a svábság ilyen bátran sikra száll, de lesújtó, hogy erre egyáltalán szükség van. Itt a legfőbb ideje, hogy energikus és hathatós törvé^jy alkottassék az ilyen, nemzetiségi izgatások ellen. Addig, mig — nem késő! Harkányi min sztert képviselőnek váasztottók. Nagyszentmiklósról jelentik : Ma reggel nyolc órakor Hauser Károly báró választási elnök megnyitotta a választást. A választókerülethez tartozó községek választói zászlók alatt már korán reggel rendkívül nagy számban vonultak föl a nagyszentmiklósi községháza elé, hol a választás lefolyt. Mintegy 1300—1500 választó vonult föl lelkesen éltetve Harkányi János bárót. Miután kilenc óráig ujabb jelöltet nem jelentettek be, Hauser Károly báró választási elnök 9 óra 15 perckor a városháza erkélyéről Harkányi' János bárót a kerület megválasztott országgyűlési képviselőjének jelentette ki. A mandátumot 250 tagu küldöttség fogja a kereskedelmi miniszternek Budapesten átnyújtani. A záróra-törvény és a szegedi kereskedők. — Három nyilatkozat. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi kereskedővilágot rendkívül közelről érdeklő leirat érkezett ma a város -hatóságához a kereskedelmi minisztertől. A leirat elsősorban értesiti a várost, hogy a záróráról szóló törvény Budapesten, Újpesten, és több budapestkörnyéki községben életbe lépett, majd fölhívja a hatóságot arra, hogy a záróratörvényt a törvényhatósági bizottság által alkotandó szabályrendelet utján Szegedre is terjessze ki. A miniszter leirata igy szól: Az üzleti záróráról szóló 1913. évi XXXVI. t.-c. végrehajtása tárgyában fenti szám alatt egyidejűleg kiadott rendeletemet tudomásul vétel végett Címnek mellékelten megküldöm. A törvény hatálya ugyan egyelőre csak Budapest székesfővárosra, Újpest rendezett tanácsú városra, továbbá Rákospalota, Erzsébetfalva, Kispest és Pestszentlőrinc községekre terjed ki. Tekintettel azonban a törvény 8. paragrafusának arra a rendelkezésére, mely szerint szabályrendelettel a törvény hatálya oly városokra és községekre is kiterjeszthető, melyekre a törvény egyelőre még ,nem érvényesül; tekintettel továbbá arra, hogy a törvény rendelkezéseinek ily érvényesítése nemcsak az üzleti alkalmazottaknak önmagában is fontos védelmére szolgál, hanem szolgálja maguknak az üzlettulajdonosoknak is az érdekét, midőn a verseny egyenlőségének szem előtt tartásával megóvni kivánja azokat az üzlet tulhosszu ideig tartó nyitvatartásának hátrányaitól; tekintettel végül arra, hogy épen ezért igen kívánatos, hogy a szabályrendelet alkotása jogával elsősorban a fejlettek kereskedelemmel biró törvényhatósági joggal fölrulházott városok minél terjedtebb mérvben éljenek: a szabályrendelet alkotás módozatai iránt való tájékozódás céljából ta rendeletnek további dok egy jó boltot itt. De igy most... koplalunk ! — És ráadásul nincs cigarettám! — mormogta a férj újra kedvetlenebbül. De akkor egyszerre megállt hirtelen és a feleségére mosolygott. Szinte elpirosodva, kicsit bűntudatosan ugyan, de azért megmondta az ötletét. — Te, kicsim! Nincs más hátra, mint... megpróbálni... — Mit? Hogy a hamis pénzzel?... — Mért nézel ugy rám? Gyerek! Azt hiszed, bolondok leszünk. Emlékbe tartsuk? Mindenki ugy tesz azzal, igyekszik túladni rajta, ha hozzájnt. — No igen! ,Ha van egyéb pénz is nála, amivel fizessen, Iha észreveszik. De igy!... — Ép ez az érdekes benne! Hogy fognak mulatni otthon, ha megirod. Csák igy ér valamit a tréfa, ezt meg kell csinálnod! — Hogy én? ... Most már ő komolyodott el egy kicsit, rejtett kis asszonyi méltatlankodással. hogy a társa nem akar vállalni helyette valami kellemetlent. S tán érezte a cigarettákat a háttérben, mint főmotivuimot; amit a viszszajáró aprópénzből venni akarna. Makacskodva mondta: — Miért nem mégy be te? — Én már megkaptam a magamét. De nem, ez más! Nem lelhet kellemetlenséged, ha észreveszik, szépen kijösz, hogy nem tudtad. S a hus mégis asszonydolog. És te olyan ügyes vagy. — Gyerünk ketten. — Feltűnő volna. Kicsit alkudoztak még, aztán rászánta magát; megindult szinte vadásziihlettel, játékosan, hazárdosan, közönyös nyugalmat tetetve, mint a csinytevő gyerek. Az ura másik sarkon várt rá óvatos távolban. A boltajtócska megcsendült és egy kis szomszédfülkéből kilépett a szék gazdája. Barnapiros, kövéres, bogárszemü fiatal férfi, amilyennek a mészárost festik a gyerekek képeskönyvében. Tán szunyókált odabenn az imént, mert bámészan áll meg a vevő előtt és nagy szemekkel az arcába néz... Igen, az asszony köszönése hangjában lehetett valami szokatlan, kis izgalomtól fojtott friss, szeleskedő, eleven, valami félreérteni-vaió; vagy mert az egész urinőcske olyas volt a szalagcsokros (kalapban, bodros, szőke hajával, violás, .nagy szemével, pirosra rágcsált kis szájával, mint egy szép, — egy szép virágszál. Milyen is, — barackiák virága, mikor kis bolond szél (fuj közte tavaszkor és pereg és minden csupa jószág. Egy mészárszék gazdája is gondolhat néha ilyesmit!... Mert hogy gyümölcsvirág a jóter| més virága, — és lám, — ez is helyre kis menyecske. Ilyenkor szépek az asszonyok, mert jó étvágygyal esznek ... (De ilyen szamárságokat, Putovics ur, ejnye!) S hogy ezt mind végig győzi nézni és gondolni, mig egy ismeretlen kis nagysága 'félkiló bélszint kér a pult előtt, lágy zümmögésü szivigvágó, szép beszédhangon. És hogy a szemét, mely szinte nedvesen csillog, de azért huncutkás kicsit, folyton a férfi arcán tartja. Közben újra beszél, fejét fontoskodva ingatja hozzá. — Félkilót igen. Kilója forint negyven? Óh, rettentő, hogy drágul. Nézze, az Arér.auto'i most is egy-huszért veszem/Komolyan mondom! — Igy letisztítva? — kockáztatja meg a férfi és nagyot szel a jégről levett, friss szagú, vérpiros húsból. „Tetszetős kis személy ez!" vallja be önmagának is, amíg a faggyút tisztogatja, aztán kitör belőle az önkényteleri hódolat. — Hát fizesse akkor nálam is egy-huszával, — na! Én se legyek rosszabb. Megröstelli, amit mondott, mintha éláru'ta volna magát. Kint már esteledik, meleg, nagyvárosi alkonyat, villanylámpák gyúlnak, az utcalárma nyújtottabb, zenésebb. Egy közel kávéházban cigánybanda cincogása kezdődik. Lám! Hogy egy perc alatt mi minden járhat az ember eszében? S a vásárló újra szóbafog, látszik, készakarva. a Corsó-kávéházban :: zene esté|yt Kóczé Antal és fiai —