Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-09 / 158. szám

94. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. Huszár Károly végül pur et simple kijelenti, hogy az egész ország az ellenzék mellett áll. Láttuk Aradon, láttuk Jolsván. Láttuk Bonyhádon, Dicsőszentmártonban, Eperjesen. És láttuk most Gyomán is. Ezeken p helyeken időközi választások voltak s az egyetlen Arad kivételével, ahol Tisza István gróf miniszterelnök, több mint kilencszáz szavazattal győzött, az ellenzék még komoly jelöltet se tudott állítani a munkapárt tagjai ellen. . Azokból a megjegyzésekből, amelyeket a .Kölnisohe Volkszeitung a budapesti fejtegetésekihez hozzáfűz, egyébként nagy elégtétellel állapítjuk meg, hogy a külföldi közvélemény nem olyan hiszékeny, mint* azt Huszár ur képzeli. Németországban jól .tudják, hogy a nemzeti , munkapárt uralma a konszolidációt, a monarchia erőinek harmonikus továbbfejlesztését, a nagyhatalmi igényeknek szükséges és a magyar nemzet életérdekeivel megegyező kielégítését jelenti és hogy ez a párt ez idő szerint semmiféle más alakulással nem volna pótolható. Legkevésbé azokkal, a kiknek nevében azt Írja, hogy a „Habsburgok nagyhatalmi politikája" erős, teherpróbának teszi ki az országot. Ezt a Huszár Károlyt a vezérlőbizottságnak (ha ugyan még fennáll) határozatitag kellene eltiltani a cikkirástól. Bizalom Tiszának. Érsekújvárról jelentik: Az érsekújvári és vidéki községi jegyzők ma délelőtt Rabár ,Endre dr. királyi közjegyző kezdeményezésére egyhangúan bizalmat szavaztak Tisza Istvánnak és erről táviratban értesítették. Esszád basa Bécsbe utazott. Rómából jelentik, hogy Esszád basa az éjjel Bécsbe utazott. Országos ünnepség készül Szegeden. (Szeptemberben lesz a fogadalmi templom alapkőletétele és ugyanekkor leplezik le a Deák Ferenc és Széchenyi István gróf szobrát.) (Saját tudósítónktól.) Szeptember nőnapjában olyan impozáns országos ünnepség szinhelye lesz Szeged, amilyen régi időtől nem volt már Magyarország egyik városában sem, a fővárost se véve ki. Szeptemberben lesz a szimbolikus .megörökítése ann'ak, hogy Szeged város népe az 1879-iki pusztulás után tett fogadalmát és a történelmi nevezetességű királyi mottót, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt" — nagyszerűen beváltotta s diszes, fényes templomot épittet fogadalma emlékének. De ez még nem minden. Ugyanekkor leplezik le Deák Ferenc és Széchenyi István gróf szobrát is és a nagyszabású ünnepségre a város a legmagasabb személyiségeket s velük együtt mindazokat meghívja, akiknek valami részük volt Szeged ajjáépülésében. A külsőségeiben is hatalmas arányú országos ünnepség programját még nem állította össze teljesen a tanács, de —egyelőre még kerülve a nyilvánosságot — erősen dolgozik már az ünnepség előkészítésén. Pontos dátumot ma nem lehet tudni még, talán csak holnap. A tanács ugyanis holnap délelőtt rendkívüli ülést tart, amely a Szent Demeter-templom lebontásának és (az uj templom építésének pontos idejét fogja meghatározni. Ezzel egyidejűleg tűzi ki a fogadalmi templom alapkőletételének a napját is s amint emiitettük már, ezen a napon lesz Deák Ferenc és Széchenyi István gróf szobrának leleplezése is. A program összeállítása rendkívül nehéz és fáradságos föladat. Valószínű, hogy az ünnepség két-három napig is eltart s ehhez képest kell a városnak már jóelőre gondoskodnia mindenről. A készülő programból nagyon kevés hir szivárgott ki eddig, de már ezekből is könnyen, lehet következtetni az ünnepség méreteire. Mindenekélőtt a fogadalmi templom alapkövét teszik le, azután kerül csak sor a szobrok leleplezésére. Arra nézve még csak ezután dönt majd a tanács, hogy az alapkövet az alapbontásnál, vagy az alapozási munkálatok elvégzése után tegyék-e le? Az alapkőbe beteszik majd a város történetét tartalmazó irást, az aznap megjelenő szegedi lapokat és az összes forgalomban lévő magyar pénzeket. Az alapkőletételnél természetesen fényes papi szertartás lesz, amelyen Glattfelder Gyula dr., megyés püspök fog celebrálni. Ugy az alapkőletételnél, mint a következő napokon a szobrok leleplezésénél jelen lesz Magyarország szine-java. A város — amint kitudnunk sikerült — meghívja majd először: a királyt, aztán a magyar főrendeket, a képviselőházat, a magyar főpapságot, az összes magyarországi vármegyéket és a többi törvényhatóságokat, végül mindazokat, akik Szeged újjáépítésének munkájában közvetve vagy közvetlenül részt vettek. Kontúrjaiban tehát kialakulnak már előttünk az ünnepség méretei. Az eddig fölsoroltak csupán a program főgerincét adják, a részletek kidolgozása majd csak ezután következik. Például szerveznek majd lovasbandériumokat is és feltámasztják a régi Szegednek sok-sok nagyszerű emlékét. Az ünnepség előkészítésével és a részletes program összeállításával a tanácsnak egyik ügyosztálya foglalkozik a nyári szünet alatt is. A jelek szerint minden szépen, és simán fog menni, csak Zala Györgygyei ne legyen' megint baj. Tudvalevőleg Zala készíti Deák Ferenc szobrát és köztudomásu, hogy a világ leglassúbb művésze ő. Késedelmessége miatt eddig sokat boszankodott már a tanács s vidáman koplalt szerelmesével, a kacér Musettével. Szinte feledtem, hogy immár elhagytam a virágos rétet, hogy utam már kopár tarlón vezet tovább. Mit is fogunk tenni holnap? Kart karba öltve járunk majd séta közben ott, ahol nem esik ránk az emberek gyanusitó tekintete ... A rétet hosszú kanyarodással szegi be a vasúti sínpár. Távolabb van a kis állomás, mellette egy elhagyott kis örökzöld lugas. Ide vonulunk be, ha elfáradunk. Bokrétába kötjük a virágot s ha Jolán pihegve vállamra hajtja fejét, elmerengve fülébe súgom csöndesen: Pihenj nyugodtan, kis galambom, mondok én mesét.» Mesét, igazi mesét . . . Elmondom néki, mit feledtem, megsúgom néki a szerelmem, megkérem szépen, hogy szeressen és bocsásson meg, hogy szólni mertem ... Magános, végtelennek látszó utcába tévedtem bolyongás közben. Köröttem mindenre temetői csönd borult. Valami különös láz fogta el egész valómat. Az utca hangtalan, sötét mélyében, mintha fekete függönyt húztak volna föl hirtelen, szemem előtt lebegett délibábszerüleg a rét virágaival, rengő nyárfáival, a távolban kéklő hegyormokkal. Szinte hallottam a madárdalt, a patak csevegését. De csak egy pillanatra, azután ismét koromfekete, kietlen sötét lett. Emlékszem . . . Ugy mentem előre, mindig csak előre, mintha fekete, gyászos országon (kellene áthaladnom, hogy eljuthassak a boldogság hónába. Hosszú, hosszú idő •múlva jutottam el halálos fáradtan rideg legénylakásomban s a mindössze néhány órai csillogtató reménykedéstől kimerülve dőltem le pihenni. Az ábránddal átszőtt lázas éjet aranysugaras szeptemberi nap követte. Korán odaültem a kávéház széles üvegtáblája mögé és vártam. Előttem húzódott el a körút zakatoló zűr-zavarával. Az emberek jöttek-mentek s én kerestem köztük Jolánt. Lestem, mikor pillantom meg bájos alakját a számtalan idegen között. Nem volt egy pillanatig sem egyforma a kép, ezernyi változat követte egymást, a beszivárgó zugásból tömérdek hang hallatszott ki. Engem minden, minden hidegen hagyott. Ugy tűnt föl nekem az egész, mint az a kép, amelybe nem öntött lelket a művész ihlete. Pedig minő édes emlék fog fűzni valaha ehhez a helyhez, ehhez a tájhoz? Itt volt az első randevúnk . . . És amig merengve vártam, telt, mult az idő. Órák suhantak tova észrevétlenül, egyre gyorsabban ... , Szorongva ültem helyemen. Egyszerre fényes fogat robogott el a kávéház előtt, a Komorányi gróf kocsija, gummikerekein szinte kigyószerü simasággal gördült ©1 a többi kocsi között. Magam sem tudom, miért döbbentem meg ugy a láttára és miért lopódzott a szivembe hirtelen ábrándüző szomorú sejtelem ... Jolán nem jött el . . . Kimondhatatlan komor bánat szállott reám, azt hittem, megőrülök. Sietve hagytam el a kávéházat. Amint kiléptem, a hűvös levegő kissé magamhoz téritett. Előttem kanyarodott el a körút, jobbról-balról homályos ködbe veszett el a szemem. Az emberek csupa idegen, jöttek mentek, kocsik robogtak össze-vissza A szürkület lomhán terjesztgette óriási szárnyait a város fölé. Itt-ott már kezdtek kigyúlni a lámpák, az utca megélénkül ilyenkor . . . minden ugy van ime most 'is, mint szokott lenni máskor, közönségesen. És én? Tulajdonképen miért is vagyok én szomorú? Itt, a nagy város ezernyi zajában minek sóhajtozom? Ki hallja meg? Kinek van hozzá köze? Ki mondhatná meg őszintén, ha kérdeném; miért csalódtam? Nálamnál bölcsebb emberek talán azt is be tudnák bizonyítani, hogy nincs jogom, sem okom erre a vigasztalan bánatra. Talán igazuk van. Hisz elvégre nem történt semmi, csak sivár szürkületre vált egy napfényes, bájos délután. *** Kizárólag helybeli, hirneTeieton ves asztalosmesterek által 5s5- készített, elismert jóminőüjcHpf ségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült /Ytűasztalosok Buiorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is.