Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-09 / 158. szám

94. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. Huszár Károly végül pur et simple kijelenti, hogy az egész ország az ellenzék mellett áll. Láttuk Aradon, láttuk Jols­ván. Láttuk Bonyhádon, Dicsőszentmár­tonban, Eperjesen. És láttuk most Gyo­mán is. Ezeken p helyeken időközi válasz­tások voltak s az egyetlen Arad kivételé­vel, ahol Tisza István gróf miniszterelnök, több mint kilencszáz szavazattal győzött, az ellenzék még komoly jelöltet se tudott állítani a munkapárt tagjai ellen. . Azokból a megjegyzésekből, amelye­ket a .Kölnisohe Volkszeitung a budapesti fejtegetésekihez hozzáfűz, egyébként nagy elégtétellel állapítjuk meg, hogy a külföl­di közvélemény nem olyan hiszékeny, mint* azt Huszár ur képzeli. Németországban jól .tudják, hogy a nemzeti , munkapárt uralma a konszolidációt, a monarchia erői­nek harmonikus továbbfejlesztését, a nagy­hatalmi igényeknek szükséges és a ma­gyar nemzet életérdekeivel megegyező ki­elégítését jelenti és hogy ez a párt ez idő szerint semmiféle más alakulással nem volna pótolható. Legkevésbé azokkal, a kiknek nevében azt Írja, hogy a „Habs­burgok nagyhatalmi politikája" erős, te­herpróbának teszi ki az országot. Ezt a Huszár Károlyt a vezérlő­bizottságnak (ha ugyan még fennáll) hatá­rozatitag kellene eltiltani a cikkirástól. Bizalom Tiszának. Érsekújvárról jelen­tik: Az érsekújvári és vidéki községi jegyzők ma délelőtt Rabár ,Endre dr. királyi közjegy­ző kezdeményezésére egyhangúan bizalmat szavaztak Tisza Istvánnak és erről táviratban értesítették. Esszád basa Bécsbe utazott. Rómából jelentik, hogy Esszád basa az éjjel Bécsbe utazott. Országos ünnepség készül Szegeden. (Szeptemberben lesz a fogadalmi templom alapkőletétele és ugyan­ekkor leplezik le a Deák Ferenc és Széchenyi István gróf szobrát.) (Saját tudósítónktól.) Szeptember nő­napjában olyan impozáns országos ünnep­ség szinhelye lesz Szeged, amilyen régi idő­től nem volt már Magyarország egyik vá­rosában sem, a fővárost se véve ki. Szep­temberben lesz a szimbolikus .megörökítése ann'ak, hogy Szeged város népe az 1879-iki pusztulás után tett fogadalmát és a törté­nelmi nevezetességű királyi mottót, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt" — nagysze­rűen beváltotta s diszes, fényes templomot épittet fogadalma emlékének. De ez még nem minden. Ugyanekkor leplezik le Deák Ferenc és Széchenyi István gróf szobrát is és a nagyszabású ünnepségre a város a leg­magasabb személyiségeket s velük együtt mindazokat meghívja, akiknek valami részük volt Szeged ajjáépülésében. A külsőségeiben is hatalmas arányú országos ünnepség pro­gramját még nem állította össze teljesen a tanács, de —egyelőre még kerülve a nyilvá­nosságot — erősen dolgozik már az ünnep­ség előkészítésén. Pontos dátumot ma nem lehet tudni még, talán csak holnap. A tanács ugyanis holnap délelőtt rendkívüli ülést tart, amely a Szent Demeter-templom lebontásá­nak és (az uj templom építésének pontos ide­jét fogja meghatározni. Ezzel egyidejűleg tű­zi ki a fogadalmi templom alapkőletételének a napját is s amint emiitettük már, ezen a napon lesz Deák Ferenc és Széchenyi Ist­ván gróf szobrának leleplezése is. A program összeállítása rendkívül ne­héz és fáradságos föladat. Valószínű, hogy az ünnepség két-három napig is eltart s eh­hez képest kell a városnak már jóelőre gon­doskodnia mindenről. A készülő programból nagyon kevés hir szivárgott ki eddig, de már ezekből is könnyen, lehet következtetni az ün­nepség méreteire. Mindenekélőtt a fogadalmi templom alapkövét teszik le, azután kerül csak sor a szobrok leleplezésére. Arra nézve még csak ezután dönt majd a tanács, hogy az alapkövet az alapbontásnál, vagy az ala­pozási munkálatok elvégzése után tegyék-e le? Az alapkőbe beteszik majd a város tör­ténetét tartalmazó irást, az aznap megjelenő szegedi lapokat és az összes forgalomban lé­vő magyar pénzeket. Az alapkőletételnél ter­mészetesen fényes papi szertartás lesz, ame­lyen Glattfelder Gyula dr., megyés püspök fog celebrálni. Ugy az alapkőletételnél, mint a következő napokon a szobrok leleplezésé­nél jelen lesz Magyarország szine-java. A város — amint kitudnunk sikerült — meg­hívja majd először: a királyt, aztán a ma­gyar főrendeket, a képviselőházat, a magyar főpapságot, az összes magyarországi várme­gyéket és a többi törvényhatóságokat, vé­gül mindazokat, akik Szeged újjáépítésének munkájában közvetve vagy közvetlenül részt vettek. Kontúrjaiban tehát kialakulnak már előt­tünk az ünnepség méretei. Az eddig fölso­roltak csupán a program főgerincét adják, a részletek kidolgozása majd csak ezután következik. Például szerveznek majd lovas­bandériumokat is és feltámasztják a régi Szegednek sok-sok nagyszerű emlékét. Az ünnepség előkészítésével és a részletes pro­gram összeállításával a tanácsnak egyik ügy­osztálya foglalkozik a nyári szünet alatt is. A jelek szerint minden szépen, és simán fog menni, csak Zala Györgygyei ne legyen' me­gint baj. Tudvalevőleg Zala készíti Deák Fe­renc szobrát és köztudomásu, hogy a világ leglassúbb művésze ő. Késedelmessége miatt eddig sokat boszankodott már a tanács s vidáman koplalt szerelmesével, a kacér Mu­settével. Szinte feledtem, hogy immár elhagytam a virágos rétet, hogy utam már kopár tar­lón vezet tovább. Mit is fogunk tenni hol­nap? Kart karba öltve járunk majd séta köz­ben ott, ahol nem esik ránk az emberek gya­nusitó tekintete ... A rétet hosszú kanyaro­dással szegi be a vasúti sínpár. Távolabb van a kis állomás, mellette egy elhagyott kis örökzöld lugas. Ide vonulunk be, ha elfára­dunk. Bokrétába kötjük a virágot s ha Jolán pihegve vállamra hajtja fejét, elmerengve fü­lébe súgom csöndesen: Pihenj nyugodtan, kis galambom, mon­dok én mesét.» Mesét, igazi mesét . . . Elmondom néki, mit feledtem, megsúgom néki a szerelmem, megkérem szépen, hogy szeressen és bo­csásson meg, hogy szólni mertem ... Magános, végtelennek látszó utcába té­vedtem bolyongás közben. Köröttem min­denre temetői csönd borult. Valami különös láz fogta el egész valómat. Az utca hangta­lan, sötét mélyében, mintha fekete függönyt húztak volna föl hirtelen, szemem előtt lebe­gett délibábszerüleg a rét virágaival, rengő nyárfáival, a távolban kéklő hegyormokkal. Szinte hallottam a madárdalt, a patak cse­vegését. De csak egy pillanatra, azután is­mét koromfekete, kietlen sötét lett. Emlékszem . . . Ugy mentem előre, mindig csak előre, mintha fekete, gyászos országon (kellene áthaladnom, hogy eljuthas­sak a boldogság hónába. Hosszú, hosszú idő •múlva jutottam el halálos fáradtan rideg le­génylakásomban s a mindössze néhány órai csillogtató reménykedéstől kimerülve dől­tem le pihenni. Az ábránddal átszőtt lázas éjet arany­sugaras szeptemberi nap követte. Korán oda­ültem a kávéház széles üvegtáblája mögé és vártam. Előttem húzódott el a körút zakatoló zűr-zavarával. Az emberek jöttek-mentek s én kerestem köztük Jolánt. Lestem, mikor pillantom meg bájos alakját a számtalan ide­gen között. Nem volt egy pillanatig sem egy­forma a kép, ezernyi változat követte egy­mást, a beszivárgó zugásból tömérdek hang hallatszott ki. Engem minden, minden hide­gen hagyott. Ugy tűnt föl nekem az egész, mint az a kép, amelybe nem öntött lelket a művész ihlete. Pedig minő édes emlék fog fűzni valaha ehhez a helyhez, ehhez a táj­hoz? Itt volt az első randevúnk . . . És amig merengve vártam, telt, mult az idő. Órák suhantak tova észrevétlenül, egy­re gyorsabban ... , Szorongva ültem helyemen. Egyszerre fényes fogat robogott el a kávéház előtt, a Komorányi gróf kocsija, gummikerekein szin­te kigyószerü simasággal gördült ©1 a többi kocsi között. Magam sem tudom, miért döbbentem meg ugy a láttára és miért lopódzott a szi­vembe hirtelen ábrándüző szomorú sejte­lem ... Jolán nem jött el . . . Kimondhatatlan komor bánat szállott reám, azt hittem, megőrülök. Sietve hagytam el a kávéházat. Amint kiléptem, a hűvös le­vegő kissé magamhoz téritett. Előttem ka­nyarodott el a körút, jobbról-balról homá­lyos ködbe veszett el a szemem. Az emberek csupa idegen, jöttek mentek, kocsik robog­tak össze-vissza A szürkület lomhán terjeszt­gette óriási szárnyait a város fölé. Itt-ott már kezdtek kigyúlni a lámpák, az utca meg­élénkül ilyenkor . . . minden ugy van ime most 'is, mint szokott lenni máskor, közönsé­gesen. És én? Tulajdonképen miért is vagyok én szomorú? Itt, a nagy város ezernyi zajá­ban minek sóhajtozom? Ki hallja meg? Ki­nek van hozzá köze? Ki mondhatná meg őszintén, ha kérdeném; miért csalódtam? Ná­lamnál bölcsebb emberek talán azt is be tud­nák bizonyítani, hogy nincs jogom, sem okom erre a vigasztalan bánatra. Talán igazuk van. Hisz elvégre nem történt semmi, csak sivár szürkületre vált egy napfényes, bájos délután. *** Kizárólag helybeli, hirne­Teieton ves asztalosmesterek által 5s5- készített, elismert jóminő­üjcHpf ségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült /Ytűasztalosok Buiorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetésre is.

Next

/
Thumbnails
Contents