Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-06 / 156. szám

1913. julius 6. DELMAGYARORSZÁG 6. neki ufravalókat. Virágos beszéded elejtett fonalát most én vettem föl és én fűzöm kö­rülötted és igy adjuk egymásután egymás­nak a szót, mig szivünkbe nem nyilallik, mint neked most, a nagy hallgatás. Ugy haltál meg, ahogy egy hőshöz illik, harc­közben .a csatatéren, munkatermedben a munkaasztalod mellett, amint vezéri gondo­lataidat épen mozgósítottad az ellenségek el­len, melyek e küzdelmes, viharos, földrengé­ses idők gondjai, bajai képében körülözön­löttek. Te, aki mindig oly készségesen vetted mindenki gondját, baját a szivedre és a fa­lak között, ahová az élet kiizködö százainak sok-sok gondja bemenekül és védelmet ke­resve ugy összefut, a magadéról szinte meg is feledkezve küzködtél azokért, melyeket a szivedre vettél, csoda-e, ha abba a helyzetbe kerültél, hogy nagy terhektől nemes szived végre is megszakadt, hogy a körülözönlő ellenség egy orozva .kilőtt nyila eltalálta s megállította szívverését. Elődöd is a munka halottja volt, Te is a kötelességek lebirkó­zott hőse vagy, tisztelet emlékednek. Szávay Gyula után Tóth József, a felső­kereskedelmi iskola igazgatója az intézet ne­vében búcsúztatta el a halottat. „Kétszer bú­csúztatlak, — mondotta, — először akkor bu­csuztattunk, amikor elhagytad az iskola fa­lait, hogy tudásodat, ambíciódat és munka­erődet, hozzád megfelelőbb téren érvényesít­sed és most másodszor, sajnos utoljára." Tóth József beszéde után a koporsót föltet­ték a gyászkocsira és megindult a menet a Széchenyi-téren, Kárász- és Kálvária-utcán át a református temetőbe. Hosszú kocsisor kisérte a menetet, amely a Nagy-körutig gyalog haladt a koporsó után. A Nagy-kör­utnál aztán közönség egyrésze visszafordult, a többség azonban egész a sirig kisérte Per­jéssy László tetemét. Kint a temetőben Szabó Gyula, a ka­mara másod titkára mondott a koporsónál Isten hozádot: — Kedves Laci bátyánk, utolsó utad­nak utolsó stációján mi állítunk még meg: a legközelebbi munkatársaid, akik család­tagjaidon kivül tán legközelebb érezhettük magunkat a szivedhez. Együtt róttuk a kö­telességteljesítés útját, együtt ábrándoztunk a gondjaidra bízott törekvések sikeréről, együtt szőttük álmainkat iparfejlesztésről, közgazdasági haladásról, népjólét, kultura, városi élet s más közérdekű dolgok korszerű fejlődéséről. Te voltál a hatalmas irányitó erő, aki szeretetteljes biztatással élesztetted bennünk a munkakedvet, nemes példával jár­va elől a kötelességteljesítés mezején. Mé­lyen megrendülve, hogy megszakadt köztünk a kapcsolat, mélyen lesújtva, hogy megfosz­tott a s_ors tőled: hozzádtartozóid zokogásá­val együttartva, a gyötrő fájdalom együtt­érzésével, hálát akarunk rebegni néked néma porhüvelyed előtt állva inkább a magunk tar­tozására gondolva azért a sok jóért, azért a nagy szeretetért, melyben részeltettél ben­nünket. Elakad a >szó ajkunkon, összeszo­rul a szivünk e pillanatban, mert a vesztesé­günk nagv és pótolhatatlan. Ezután a család hangos zokogása kö­zött behantólták a sirt és Perjéssy László temetése véget ért. A temetésen jelen voltak névsora itt kö­vetkezik: Lázár György dr. polgármester, Jászai Géza püspök, Vén .András táblai elnök, Nagy Aladár idr. törvényszéki elnök, Hósa Izsó dr., az ügyvédi kamara elnöke, iSzarvady Lajos és Weiner Miksa vezetésével a kereskedelmi és iparkamara választmánya, Rainer Károly és Pálfy Dávid vezetésével az ipartestület elöljárósága valamennyi szakosztály vezető­ségével, Gallovics Jenő főtitkárral a DEMKE igazgatósága, Lövész Antal vezetésével a kis és középkereskedők egyesülete, JIofTer Jenő Vezetésével a magántisztviselők vezetősége, Wimmer Fülöp vezetésével a kereskedelmi alkalmazottak választmánya, Thomay József ág, ev. lelkész, Lőw Lipót dr. főrabbi, Pálfy József árvaszéik elnök, Haube zombori pol­gármester, több város kereskedelmi és ipar­kamarának küldötte, a hódmezővásárhelyi, és szentesi ipartestületek küldöttei, Somogyi j Szilveszter dr. .főkapitány, Bokor Pál 'helyet­tes polgármester, Balogh Károly és Tóth Mi­hály .dr. tanácsosok, Koos Elemér, Ohlátli Li­pót, a Lloyd-válaszmányának élén Turóczy Mihály városi főügyész, Kovács József és Polgár Péter a ref ormátus egyház presbiteriu mával és még igen sokan. A Kertész-féle zárgyár és a Gazdasági és Iparbank. (Saját tudósítónktól.) A zárgyár rész­vénytársaság ellen épen egy héttel ezelőtt elrendelték a csődöt. Ez a birói határozat még nem végleges, mert könnyen lehet, hogy a tábla, ahová felebbezés folytán kerül az ügy, megváltoztatja az első fokú bíróság határozatát, vagyis a csődöt megszünteti. A zárgyár részvénytársaság ugyanis a legtöbb hitelezőjével kiegyezett és aránytalanul kis összeggel van érdekelve az jp Kern Róbert, akinek a kérelmére a mult héten a csődöt megnyitották. Már pedig a bírósági gyakor­lat ép a legutóbbi időkben nagyon helyesen, abba az irányba terelődött törvényes intéz­kedések hiányában, hogy a hitelezők nagyobb részének érdekeire kell tekintettel lenni ak­kor, amikor arról van szó, hogy egy vállal­kozás ellen megnyissák-e a csődöt, vagy se. A zárgyár részvénytársaság tudvalevő­leg összes ingó és ingatlan vagyonát részint birói, részint közjegyzői árverésen 250,000 koronáért adta el a Ferrarie részvénytársa­ságnak. A vételárból a Ferraria 75,000 koro­nát lefizetett és 175,000 korona akkor lesz esedékes, ha a kilátásba helyezett kormány­hatósági segély utalványozva lesz. A segély ügye ma felette jól áll. Az elmúlt héten ugyanis Szegeden járt a kereskedelmi mi­niszter megbízásából egy iparfelügyelő és egy jogügyi tanácsos, akik olyan nyilatko­zatot tettek, hogy a 200,000 korona állam­segélynek minél előbb való utalványozását fogják javaslatba hozni a miniszternek. A zárgyár ellen elrendelt csőd nagyon elkeserítette a Ferraria részvénytársaság agilis vezetőségét, ami odáig vezethet, hogy az egész üzemet beszüntetik és igy a város­nak ez, a nagy áldozatokkal és agilitással megmentett vállalkozása teljesen elpusztul. Szegényes ipari viszonyaink mellett felette kivánatos, hogy ez meg ne történjék, ép azért, helyénvalónak látnók, ha végre a ha­tóság is beleavatkoznék ebbe a dologba és teljes energiával azon lenne, hogy ezt a 100 munkást foglalkoztató üzemet megmentse, sőt megszilárdítsa. Ipari kérdéseikben eddig se tapasztaltunk valami túlságos lelkesedést, de az igazán olyan kötelesség, amely elől minden programtalanság mellett se lehet ki­térni. A Szegedi Gazdasági és Iparbank köz­gyűlése tudvalevőleg junius 7-én kimondot­ta a fölszámolást. Fölszámolókul a közgyű­lés Pálfy József dr. árvaszéki elnököt, Kele­men Dez'ső dr. ügyvédet, Kompolthy Ábra­hám dr. ügyvédet és Boros Ignác igazgatót választotta meg. A fölszámolás kimondását a részvénytárság igazgatósága azért tar­tatta szükségesnek, mert a folytonosan rosz­szabbodó gazdasági viszonyok a bank feritar­tását lehetetlenné tették. A fölszámolás kimondása után a fölszá­moló bizottság tagjai körlevelet intézték a betétesekhez és a hitelezőkhöz, amelyben fel­szólítják őket, hogy járuljanak hozzá ahhoz, hogy a bank csöndesen fölszámolhasson, mert csakis igy juthatnak rövid időn belül a hitelezők és betétesek pénzükhöz, vagy annak legalább is nagy részéhez, mig a föl­számolás megakadályozása esetén, kényte­len lenne a részvénytársaság csődöt kérni maga ellen, ami olyan tetemes költségeket vonna maga után, amelyek a hitelezők kö­vetelésének nagy részben váló elvesztését eredményezhetnék. A fölszámoló bizottság egy nyilatkoza­tot is csatolt a körlevélhez, amelynek tartal­ma szerint aki aláírja a nyilatkozatot, az kötelezőleg kijelenti, hogy a bank fölszámo­lásához hozzájárul és a fölszámolás tartama alatt semmiféle eljárást nem indit a bank el­len. A nyilatkozatot a betétesek és a hitele­zők nagy része alá is irta, akadt azonban egy-két olyan kisebb, például hélven korona betéttel biró betétes, aki a nyilatkozatot nem irta alá, hanem a pénzét követelte, sőt kö­vetelésére csődöt akar nyittatni a bank el­len. A fölszámoló bizottság természetesen nem teljesítheti az ilyen kérést, mert ebben az esetben a többi hitelezőt megkárosítaná. Érdekes azonban, hogy mig a nagyobb hite­lezők várni tudnak és várnak is a saját jól fölfogott érdekükben, addig a kis betétesek akarják megkérni a csődöt. A bíróság aligha fog az ilyen kicsinyes álláspontnak helyt ad­ni és bizunk benne — a közös érdekek ki­elégülését nézi. Ebben az esetben természete­sen nem lesz csőd, ami a szegedi piacnak — tudhatná a Gazdasági bank minden betétese — eminens érdeke. Hirdetések közlésére legcél­szerűbb a Délmagyarország. ídison Feketesas és Gsekonics-u. s. Vasárnap 6. Egy kiálhafatlan ember. Humoros. Dráma. Egy falusi Den-Juan, Humoros. VILÁG-SLÁGER! Hazáért. Dráma 3 felvonásban. A „Paté-iiet" eseményei. Újdonságok mindenfelöl. Előadások szombaton délután 5, vasárnap délután 3 órától éjjel 11-ig folytatólag tartatnak. Helyárak, mint rendesen I!

Next

/
Thumbnails
Contents