Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-06 / 156. szám

68. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. HÍREK. Az idén nem nyaralunk (Saját tudósítónktól.) Egy szegedi ur mondta tegnap, a.k>i nagyon jó ismerőse a pö­fékelő mozdonyok és végtelenibeifiitó sinek vi­lágának, ihogy a Péter és Pált követő napon az idén sokkalta sőt sokszorta is kevesebben utaztak el Szegedről, mint bármely más eze­lőtti évnek hasonló napjain. Azt mondta, hogy mig más évben vasúti személyforgalom tekintetében a Péter és Pál után való napok közvetlenül a Szent István napja mellett kö­vetkeznek, ez évben gyérebb forgalmúak vol­tak még bármely más előbbi évi egészséges szombat esténél is. Nem hisszük, hogy az iskolásifiuk mostan aktuális hazautazásának statisztkája mu­tatna visszaesést e szomorú esztendőben. Az iskolásifiuk örülnek, hogy vége a tanévnek és ujjonganak, hogy elhagyhatják a várost, a hol apagyilkosság számiba megy, ha sétapál­cával :a kezükben mennek végig egy utcán, vagy szülő kiséret nélkül mernek megjelenni a kerfecskékben, .ahol forróvérű pikkoló-ka­pncinerek 'mesélnek naiv meséket boldogabb tájakról fehér, fázékony fagylaltoknak. Azt sem liisszükl, hogy a hivatásból' utazgatok számát apasztaná meg ez esztendő szomorú­sága. Sőt ellenkezőleg, minél szomorúbb az esztendő, annál több utazásra van szüksége az utazónak, hogy akoikra mennyiségű árut, amennyinek a százalékaiból meg tud élni, eladhasson. A vasúti tolvajok és zsebmetszők száma az idén bizonyára megcsappant, hi­szen az idén nincsen kitől micsodát átemelni. Ez azonban, akármennyire is közkedvelt pá­lya a vasúti utazótolvajság, semmi szin alatt nem jelenthet akkora forgalomváltozást, hogy a vasút egyidejű aratási és szüreti ün­nepei a saját legszürkébb hétközi napjaivá értéktelened jenek. Szóval ha sem a diákok, sem az utazók, sein ezek, sem amazok, akkor talán a nya­ralók? A nyaralni indulók? Azok ;a mellbe­tegek, akik máskor ilyenkor mennek Men­toneba, szívbajosok ,akik ilyenkor keresik fel Nauheimot, gyormorbajosok, akik ilyenkor szokták meglátogatni 'Robitscíhot és egészsé­ges emberek, akik ilyenkor szállítják fölösle­ges pénzüket Karlsbadba, Ostendébe, St.­iMoritzba, a Tátrába, vendéglősök zsebébe, Siófokra derüre-borura, a fjordokihoz ós más száz disztingvált 'és drága helyre. Valószí­nűleg a nyaralók, vagyis :a nem-nyaralók azok, akik az okaii, hogy tegnap és tegnap­előtt nem volt semmitféle tolongás a Máv. el­ső- és másodosztályú személypénztárainál. Valóban nem érdemes sokáig elfilozofálni ezen a jelenségen. A hatásaiban amúgy sem lesz valami olyan mélyreható következménye. Legföljebb, hogy az majd az ősszel X-nótől az Y-ék zsurján Z ur megkérdezi: Nagysád­kám, hol voltak idén a nyáron, az X-né így fog felelni: Itthon voltunk, tudja idén olyan remek volt a kertünk, olyan gyönyörű virág­zás volt, hogy sajnáltunk elmenni és itt­hagyui. S az oka sem olyan az idei nyaralás­talanságnak és ifürdetlenségnek, ami téma volna az elmélkedéshez. Úgyis mindenki tudja, liogy amikor minden befagy: befagy­nak a pénzforrások, befagynák a helyzet ja­vulásába vetett legutolsó remények, hűvö­sek a békekilátások, a bankok hidegek és kegyetlenek a feleikkel szemben, — ilyen ál­talános téli időjárásiból — úgyis tudja min­denki — mórt nincs szükség nyaralásra. — Sikkasztás az MLSz-ben. A péntek esti nevezetes tanácsülés szenzációs bejelen­téssel kezdődött. A szövetség elnöke, Kárpáti Béla ugyanis sajnálattal volt kénytelen beje­lenteni, hogy Vörös Kálmán, a szövetség el­lenőre, hetekkel ezelőtt az egyes pályákon jogtalanul szedte föl a szövetséget illető szá­zalékokat és egyéb utón is a szövetség részére pénzeket pumpolt ki. Egyik igen előkelő egyesületünkhöz például elment azzal, hogy adjanak 200 koronát, mert a Magyar Labda­rugók Szövetségének nincsen pénze és majd a százalékkifizetéseknél később beszámítják ezt a pénzt. A legérdekesebb a dologban az, hogy az illető egyesület felült Vörös meséjé­nek és elhitte, hogy a 100.000 koronás költség­vetéssel dolgozó MLSz-nek tényleg nincs pénze. Kiderült azután, hogy Vörös ilyen eszközökkel 1134 koronát harácsolt össze. Minder Frigyes, a szövetség pénztárosa, per­sze azonnal rájött a hiányra és először kí­méletesen, majd a legerélyesebben. felszólítot­ta Vöröst az elszámolásra. Azonban Vörös még csak nem is válaszolt, mire Minder je­lentést tett az elnökségnek. Az elnökség 01­gyay dr. szövetségi ügyész utján szólította fel Vöröst a huszonnégy óra alatti elszámo­lásra, mind amellett méltányosságból több huszonnégy órát várt és a legnagyobb titok­ban tartotta a dolgot. Tovább azonban várni nem lőhetett és igy a szövetség megtette Vö­rös ellen a bűnvádi följelentés?. Gondoskodás történt közben az összeg biztosításáról is. A megtévedt tisztviselő igen érdekes alakja volt a tanácsnak. A mult évben nagy feltű­nést keltett azzal, bogy alaptalanul könnyel­műséggel vádolta a szövetség pénztári keze­lesét. Ezt a kiruccanását annak idején meg­bocsátották neki é saz idei közgyűlésen meg­hagyták 'ellenőrnek. Most azután saját ma­gát vádolhatja meg, még pedig nem is alap­talanul. — Uj ügyvéd. Biró Sándor dr. szegcdi •ügyvédjelölt az ügyvédi vizsgát (Marosvásár­helyen letette és ügyvédi irodáját Szegeden nyitja meg. — Házasság. Vágh Sándor dr. vasárnap délelőtt 11 órakor tartja esküvőjét a zsidó teplomban Bach Irmával. — Áldd meg Isten a magyart! Még az első balkáni Iháboru elején történt, hogy egy török zászlóaljat a szerbek átszo­rítottak Boszniába, ahol lefegyverezték őket és mint hadifoglyokat különböző helyeken szállásolták él. Most véget érvén a törökök ellen viselt háború, a hadifoglyokat vissza­adják hazájuknak és a szegény emberek, a kik féléven át meleg menedékhelyet találtak Magyarországon, fájó szívvel búcsúztak a magyaroktól, akik különösen Kaposvárott és Lőcsén nagy szeretettel igyekeztek elvisel­hetővé tenni a hontalanok szomorú életét. Megirtuk, hogy milyen bensőséges és érzé­keny volt a törökök meghatott lőcsei bu­csuzása és elutazása. Annak a ragaszkodó szeretetnek, mellyel a törökök irántunk vi­seltetnek, megkapó bizonysága az ,a levél, a melyet a lőcsei török tisztek elutazásuk al­kalmából Kelemen Alberthez intéztek. Sze­rencsétlen sorsú emberek meghatottságtól áradó irása ez a török-magyar testvériség és együttérzés dokumentuma: Kedves jó Barátunk! Kérünk, Közöld a magyar sajtó utján Lő­cse város közönségével szenvedő szivünknek legőszintébb érzéseiből; fakadó hálás -köszöne­tünket azért a szerető bánásmódért, megható vendégszeretetért, amivel bennünket szeren­csétlen sorsunkban részesített. Elvisszük lel­künkben kitörölhetetlen emlékeiteket. El­mondjuk hazánkban megtört honfitársaink­nak a magyarok végtelen jóságát. Terjeszt­jük a Ti szivetek ragyogó nemességének mü­vét, a Ti vigasztaló rokoni érzelmeiteket, hogy a török anya ez imára tanítsa meg 'gyer­mekét: Áldd meg Isten a magyart! És a lőcsei hölgyeknek, azoknak az an­gyali lényeknek, add át mindnyájának külön­ikülön hódoló kózcsókunkat. Isten veled és fe­lejthetetlen földieiddel! Lőcsén, 1913. évi julius hó 2-án. Hasszán Basszei tüzérfőhadnagy, Musz­tafa, Reschik, Haudi, Kasszin, Oszmán, Hfam, Abdurhaman, Ismail Hoki, az ottornán had­sereg volt plevjei helyőrségének hadnagyai. Lőcsén azzal a szeretettel és melegség­gel gondolnak a távozókra, mint amilyen ér­zelmeket ők maguk visznek. Egy szerencsét­len nemzet szomorú fiait ezer jókívánság ki­séri utjukon, hogy legyen erejük és lelkese­désük dolgozni az elbukott ozmán biroda­lom szebb és jobb jövendőjén. — A vasárnapi munkaszünetről szóló törvény reformja. A vasárnapi munkaszünet­ről szóló törvény egyes rendelkezésének megváltoztatására már többször indítottak mozgalmat. Nemcsak az alkalmazottak, de a főnökök is országszerte kívánják, hogy a Sztcrényi József által előkészített munka­szünet-törvényt megreformálják. Értesülév siink szerint a kereskedelemügyi miniszté­rium törvény-előkészifő bizottsága Matleko­viis Sándor dr. elnöklésével Diószeghy Jó­zsef miniszteri osztálytanácsos és Papp Ár­pád miniszteri tanácsos részvételével moSi dolgozza ki a vasárnapi munkaszünetről szó­ló' uj törvény tervezetét. A törvényjavasla; a kereskedők többféle óhajtását fogja kielé­gíteni. Mint értesülünk, az uj törvény a vi­déken is csak a legszükségesebb néhány cikk árusítását engedi meg. Az alkalmazottak szociális igényének is megfelel a törvény, a mennyiben ha nem is mondják ki angol min­tára a harminchatórás vasárnapi munkaszü­netet, de néhány kivételes esetet leszámitva, a főnökök és az alkalmazottak megkapják a háborítatlan vasárnapi munkaszünetet. A törvényjavaslat az alkalmazottak jogviszo­nyáról szóló javaslattal egyidőben, ősszel fog a Ház elé kerülni. — Megszűnt a köztársasági párt. Hódmezővásárhelyről jelentik: dr. Nagy György, a köztársasági párt elnöke ma dél­utánra gyűlésre -hívta össze a párt tagjait. A gyűlésen bejélentette, hogy a köztársasági párt megszűnik. Egyúttal kijelenti, hogy megalakul egy uj párt, Országos Kossuth Lajos-párt cimmel. A megszűnt köztársasá­gi párt a nemzethez intézett kiáltványában mondja el, miért kellett a mozgalomtól el­állani. — A csókái fehér. E cimmel mult va­sárnapi számunkban a legtöbb fővárosi és vidéki lap azon híréhez, hogy a Léderer-pin­cébol kikerült borok hamisítottak, egy rövid elmélkedést fűztünk. Lédererék környezetéből a borhamisítást most cáfolják. Ezen cáfolat alapján múltkori kis elmélkedésünk tárgy­talan. — A kis gyilkos. Az ujszegedi Árpád­Otthonban történt gyilkosság tettesét, a 14 éves Varga Istvánt a rendőrségen őrzik. Val­lomásában beismerte, hogy dikicsével agyon­szúrta társát, Komaresetvits Istvánt. El­mondta azután, — hogyan történt az "eset. Komaresevíts a műhelyben játékból Varga fejéhez vágott egy spárga-gombolyagot, aki erre dühében társához vágta a dikicsét. A kés pengéje a hóna alatt érte .a fiiut és át­vágta az ütőierét. A megsebesült fiút a men­tők beszállították a közkórházba, azonban már nem lelhetett megmenteni az életnek, szál litás közben meghalt a kórház kapujában. Varga Istvánt letartóztatta a rendőrség. Föl­tűnően vézna, csenevész, hJac&oiny termetű

Next

/
Thumbnails
Contents