Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-04 / 154. szám

•1,1 ­1913. julius 2. DÉLMAGYARORSZÁG ? 9 Perjéssy László halála. (Saját tudósitónktól.) Perjéssy László kamarai titkár ma délben egy órakor hirte­len meghalt. Váratlan halála annál tragiku­sabb, mert munkaközben, hivatali kötelessé­geinek teljesítése alatt érte a halál. Délelőtt 8 órakor ment föl a kamara épületében levő földszinti lakásából az emeleten levő hiva­talos szobájába és rendes napi teendőinek el­végzéséhez látott. Déli 12 óráig a folyó ügye­ket intézte. Szabó Gyula kamarai másodtit­kár több izben benyitott Perjéssy szobájába, hogy hivatalos ügyben beszéljen vele. Szabó a kimerültségnek, vagy fáradtságnak semmi nyomát sem látta Perjéssy titkáron, aki szo­kott energiájával és munkakedvével dolgo­zott. Mikor Szabó Gyula el akart távozni szobájából, visszahívta a másodtitkárt és ke­délyes beszélgetést kezdett vele. Mosolyog­va mutatott neki egy Besztercéről érkezett képes-lapot, amely fiát ábrázolja, aki ott mint tartalékos hadnagy fegyvergyakorlatra vo­nult be. Tizenkét óra után Perjéssy László még fent volt hivatalában. Ipariskolai bizonyítvá­nyokat irt alá, mert ő volt az ipariskola vizs­gálóbizottságának az elnöke. Az aláírásnál segédkeztek neki Blau Margit és Mihálovics Juliska, kamarai tisztviselőnők. A szobában még ott volt Perjéssy 13 éves Irénke leánya, aki a bátyjának a fényképét kérte az apjá­tól. ; . i Mikor a titkár az aláírásokkal elkészült, amerikai tiipusu Íróasztalának rollóját lehúz­ta és lezárta az Íróasztalt. Ezután föl akart emelkedni helyéből, de ebben a pillanatban visszahanyatlott. Hirtelen a szivéhez kapott, halkan hörgött és arca ugy elváltozott, hogy a még mindig szobájában levő kis leánya, annyira megijedt, hogy hangosan sikoltozni kezdett. A sikoltásra először Szabó Gyula másodtitkár rohant be Perjéssy szobájába. Perjéssy ekkor nagy karosszékében eltorzult arccal ült. Szabó azonnal élesztési kísérlete­ket alkalmazott, elvágta a titkár nyakkendő­jét, fölszaggatta gyorsan a gallérját és kibon­totta ruháját. Aztán lefektette Perjéssyt a díványra, ki ekkor már eszméletlen állapot­ban volt. Közben orvosért mentek, addig is vízzel próbálták föllocsolni a titkárt, ki azon­ban nem mozdult többé. Hosszas keresgélés után végre a kamarai szolga visszatért Ber­nát József dr. orvossal, aki azonban már csak a beállott halált konstatálhatta. Később még öt orvos érkezett, akik valamennyien megvizsgálták Perjéssyt és megállapították, hogy halálát szívszélhűdés okozta. Perjéssy László halálának 'hire villám­gyorsan terjedt el a városban és mindenütt nagy megdöbbenést és mély részvétet kel­tett. Feleségén kívül három gyermeke gyá­szolja. Fia, László törvényszéki jegyző Nagy­becskereken; jelenleg Besztercén tartalékos katona. Két leánya van, akik közül az idő­sebbnek, Alicének néhány hét múlva lett vol­na az esküvője Hubay László dr. ügyvéddel. A kisebbik leánya, Irénke, jelen volt délben az apja tragikus halálánál. Perjéssy László 1859-ben született A'l­sókálosa nevü gömörmegyei faluban, ahol az apja református pap volt. Életpályáját, mint tanár kezdte meg s ezt megelőzőleg, több fel­vidéki városban volt előkelő családoknál ne­velő. Már pályája kezdetén megérdemült elő­rehaladásban volt része s még egész fiatalon került a nagyrőcei felsőkereskedelmi iskolá­hoz, mint igazgató. A Felvidéken széleskö­rű társadalmi működést fejtett ki évtizedek­kel ezelőtt, amiből kifolyólag sok elismerést szerzett magának. Szegedre 1901-ben került, mint a felső­kereskedelmi iskola igazgatója. Az intézetet rövidesen magas nivóra emelte. Kiválóan kedves egyénisége, agilitása, nagy művelt­sége s a kulturális és közgazdasági ügyek­ben való nagy jártassága, hamar megalapoz­ták Szegeden is a népszerűségét. Igy tör­tént, hogy alig néhány évi itt tartózkodása alatt a törvényhatósági bizottságnak szá­mottévő tagja lett és több egyesület vezető tagjai sorába választotta. Kulinyi Zsigmond elhunytával pedig a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára lett, amely állásában ha­láláig csaknem 8 évig működött. Munkás életének eredményekben gaz­dag, legtermékenyebb szaka arra az időre esik, mikor már a kamarai titkári állásánál fogva tevékenysége úgyszólván a nyilvános­ság előtt folyt le. Széles tudással, nagy mun­kakedvvel és fáradhatatlan buzgósággal ál­lott a kereskedelem és ipar érdekeinek szol­gálatában, de megtartotta a kapcsolatot a közművelődési ügyekkel is. Mint kamarai titkár, tagja volt az Or­szágos Igazgató-Tanácsnak, az Országos Közlekedési Tanácsnak, az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanácsnak, Vámpoli­tikai Központnak, a Statisztikai Ármegálla­pitó Országos Tanácsnak. Igazgatósági, il­letve választmányi tagja volt az Országos Hajózási Egyesületnek, az Országos Keres­kedelmi Egyesülésnek, a Gyáriparosok Or­szágos Szövetsége szegedi kerületének; ál­landó miniszteri szakfelügyelője volt az ipa­ros és kereskedő tanonciskolának, miniszteri biztosa volt a szegedi s fölváltva az újvidé­ki, szabadkai és zombori felsőkereskedelmi iskoláknakk. Társadalmi téren is nagy tevékenységet fejtett ki, számtalan egyesületnek volt a tag­ja, elnöke, vagy alelnöke s előkelő szerep­vivője. Ügyvezető elnöke volt a DMKE-nek, végrehajtó bizottsági tagja volt a szegedi nemzeti munkapártnak, felügyelő bizottsági elnöke volt a Szegedi Kenderfo;nógyárnak, elnöke volt a szegedi tanonciskola felügyelő­bizottságának, alelnöke a Szegedi Népipari Egyesületnek, tagja a szegedi felsőiparisko­la felügyelő bizottságinak, a szegedi városi felsőkereskedelmi iskola igazgató-tanácsá­nak. Tagja volt a Dugonics-Társaságnak, a mely néhány évvel ezelőtt Szeged ujabbkori történelmének megírásával is őt bizta meg. Munkabuzgalma és fáradhatatlan agili­tása nem ismert határt. A kisebb jelentőségű dolgok épugy érdekelték, mint ahogy égették tettvágyát a nagyobb alakitások. Épen ezért a közgazdasági életben előfordult nagyobb akciókban való részvételen kivül időt fordí­tott a kamarai kerület rendkivül kiterjedt ér­dekeltségének minden ügyes-bajos dolgá­ra is. . • Perjéssy László sokoldalú működésének elismerése különben rendkivül impozánsan nyilatkozott meg az 1911. év folyamán, mi­kor országos méretű keretekben ülte meg a társadalom Perjéssy 'háromévtizedes közéleti munkásságát. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara tagjai különösen mélyen fájlal­ják Perjéssy titkár elhunytát, mert nekik volt legtöbb alkalmuk figyelemmel kisérni azt a szakavatott, céltudatos és lankadatlan mun­kásságot, amit a megboldogult a kamara iro­dájának élén, egyrészt a kamarai intézmény népszerűsítése, tekintélyének emelése, más­részt a kerület és az ország kereskedelmi és ipari érdekeinek erősítése és fejlesztése ér­dekében kifejtett. Halála váratlanul jött. Pihenésre adő nem jutott az ő számára, aki annyit dolgo­zott. Élete példázza a munkás ember éietét, akinek működése a közjólétet mozdítja elő, magának pedig több nem jutott, mint a ke­gyelet és hálás elismerés. Iskola-botrány Temesváron. — Tanfelügyelő a tanítók ellen. — Feltűnő rágalmazási pör. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes törvény­széki tárgyalás lesz nemsokára Temesvárott. Egy elemi iskola egész tantestülete kerül rá­galmazással vádolva a bíróság elé, mert pa­naszt emelt a kultuszminiszternél az iskola igazgatója ellen. A legérdekesebb a dologban az, hogy nem a megvádolt igazgató, hanem a dologban alárendelt szerepet játszó segéd­tanfelügyelő perelte be a tanitókat. Országszerte fel tünést keltett az a (hallat­lan iskola botrány, mely tavaly nyáron ját­szódott le a temesvári ferencvárosi népiskola tantestületében. Laub Pál, az iskola akkori igaizgató ja igazságtalanul lüLdjöjzni kezdte Nemes Irma tanítónőt. Köziben Temesvár vá­ros számvevősége kiderítette, hogy az igazga­tó tizenöt esztemdőn át szabálytalanul kezelte a pénzeket. Vizsgálat is indult ellene 'és Laub a vizsgálat tartama alatt teljes igazgató ha­talmával terrorizálta a vezetés© alatt álló tantestületet. Ezzel azt akarta elérni, hogy az összes tanitókat elhelyeztesse az iskolától, mert tartott tőle, hogy a pénzkezelés körül való szabálytalanságok miatt fegyelmi vizs­gálatot indítanak ellene és ennek során újból felvetődnek a minisztérium által már elej­tett régi visszaélései. A tanfelügyelőségtől nem kellett tartani, mert Ilaskó László segédtanfelügyelő, ki az iskola látogatásával rendszerint megbízatott, fiüggő viszonyban állott vele szemben. Laub ugyanis egy pénzintézetnek is igazgatója volt és bankjából harmadfélezer korona köl­csönt folyósított a segédtanfelügyelőnek. En­nek révén a segódtanfelügyelővel szemben biztonságban érezte magát és egy izben olyan jelentést küldött a tanfelügyelősóghez, mely­ben a tantestületet mint veszekedő torzsalko­dó, békétlen bandát tüntette föl. A királyi tan felügyelőség ezért megdorgálta az egész tan­testületet. A megbántott tanítók Agliceriu ítem/us vezetése alatt küldöttségileg járulták a vallás és közoktatásügyi miniszter elé és igazságos vizsgálatot kérték. A miniszter Neterda |Mo­ideszt, miniszteri titkárt küldte ki az ügy megvizsgálására. A vizsgálat megkezdődött és a miniszteri biztos felíhivta a tanítóságot, hogy panaszaikat terjesszék elő. A tanítók szép sorjában előadták panaszaikat az igaz­gató ellen és ezek során azt sem hallgatták el, hogy Raskó segédtanifelügyelő az igazga­tóval szemben íjiggő viszonyban van és ezért nem biznak pártatlanságában. A vizsgálat csakhamar! befejeződött és ekkor történt a csoda. A vizsgálat eredmé­nyeképen a miniszter Laub igazgatót elhe­lyezte a ferencvárosi iskolától ós a tanfel­ügyelőséghez osztotta 'be szolgálattételre. Laub tehát fölfelé bukott. Raskó segédtanfel­Telefon 5 5. Kizárólag helybeli, hírne­ves asztalosmesterek által készített, elismert jóiflinő­ségü és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesült /Y\űasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetésre is

Next

/
Thumbnails
Contents