Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-31 / 177. szám

1913. julius 31. 5. Egy volt miniszter a nemzetiségi kérdésről. — Magyar föld román kézen. — (Saját tudósítónktól.) A balkáni háború eredményei, Románia terjeszkedése, a nagyszerib álmoknak részben bekövetkezett megvalósulása föltétlenül nagy hatással lesznek a nemzetiségi kérdések további kialakulására s bizonyára olyan helyzeteket fognák teremteni, melyekkel a nemzetiségi mozgalmakat ellenőrző hatóságoknak feltétlenül számolniok kell. Tisza István gróf miniszterelnök, épen a szomszéd Balkánon előállott nagymértékű változásokra s a nemzetiségi mozgalmakat támogató apró országok hatalomgyaropodására való tekintettel, tárgyalásokba bocsátkozott a nemzetiségi párttal s 'hajlandónak mutatkozott arra, hogy annak követeléseit legalább részben kielégítse. Most ,a volt Fejérváry-kormány egyik tagja szólalt meg ebben az ügyben. Egy újságíró a minap fölkereste Feilitzsch Arthur báró volt földmivelésügyi minisztert s megkérdezte véleményét Tisza István gróf akciójáról. Feilitzsch .báró a kérdésről a következőiket mondotta: — Miután .a tárgyalások irányát ós főleg részleteit niem ismerem, ebben a tekintetben természetszerűleg niLn.cs módomban .részletesen nyilatkozni. Valószínű, hogy ezek a tárgyalások a nemzetiségi törvény végrehajtásának keretei között mozognak és elsősorban a nemzetiségi nyelvinek iskolában, törvényhatóságokban való használatára ® a román nemzetiségűek más hasonló sérelmére vonatkoznak. Annyit mindenesetre megállapíthatok, hogy amennyiben m erdélyi nemzetiségi kérfdlés megoldását ebeikben a keretekben szándékolják, ez teljesen elhibázott törekvés. Egészen másutt van a baj gyökere. — Nagy hiba, hegy ezekben a kérdesekben közvetlen tapasztalatokkal kevesen bírnak és egyes informátoroknak tájákozta! tásá után indulnak el, akik a nemzetiségi kérdés elfajulásának alapokaival rendesen nincsenek tisztában és ennélfogva nem is találhatják meg a baj orvosságát. Közvetlen tapasztalataim alapján alkalmam volt megfigyelni ozOknak működését, akiknek segítségével az érdekeltek a román kérdést a nemzetiségiek 'közt felszínen tartják és a nemzetiségieket a maigyarrail szembeállítani igyekeznek és tudják is. Bánffy Dezső báró volt miniszterelnök annak idején megbízást is adott a nemzetiségi kérdés tanulmányozására és .rendezésére s ezen megbízás alapján s a Bánffy báró egyetértésével — nem a nyilvánosság előtt, mert ezt elhibázott dolognak tartom — meg 'is indítottam az akciót, amely azonban egészen más alapon és •módon vitte volna dűlőre a nemzetségi béke kérdését, A politikái viszonyok .változása mega'kadlláyozott munkámban és azok, akik azóta hozzányúltak ehhez a kérdéshez, kevés hozzáértéssel és a felszínen maradva, esak ártottak a magyarság ügyének. Az a véleményem, hogy ezt a kérdést nem lehet gyüiésezéssel, vagy bármiiképp is a nyilvánosság előtt elintézni, mert mihelyt nyilvánosságra kerül valamely terv, megindul az ellenakció oly erővel, hagy az oltóiét meg Sem lehet kezdeni. Példa erre a földvásárlás kérdése. Együdőben a képviselőházban is és másutt is annak hangoztatásában keresték a fegyvert a nemzetiségi aspirációkkal szemben, hagy a fald a magyarság kezen van, 'aimi pedig tidegen kézben van, azt meg kell szerezni. Azonnal megindult az ellenakció. S ima már ott tartunk, hogy mag a kilencvenes óvekíben Erdélyben román földtulajdonlás még alig volt, most már a romának nagy földterületeket szereztek meg s alig van román ügyvéd, akinek földje, háza volna. Ezért nem nyila,tfcozhatam arról, annak idején a báró Bánffy Dezső bjyetértésével milyen utakon s módon .igyekeztem a nemzetiségi kérdést megoldani s nem volna helyes nyilatkozni arról sem, mit tartanék most célszerűnek a nemZctiségá mozgalom elílensiuflyoajására. Éppen ez okokból kívánatosnak tartanám, hogy ez a kérdés a Kolozsvárott tartandó választókerületi gazd,agyülésen se tángyOltassék. Erről a kérdésről legfeljebb annyit még, hogy ezt nem szabad pártkérdésnek tekinteni. A gazdasági kérdések egész kompleksziuimá va! van összefüggésben és amint a pártpolitikától független feladatnák tartam egy évtizedekre szóló, a pár,tok felett álló gazdasági program ikiidloílgozását, ugy ennél a kérdésnél ,is csak egy jól kidolgozott és a gazdasági kérdéseket soha szem elől nem tévesztő munkaterv révén lehet előbbre vinni a nemzeti ügyet, (•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a Lányi hadnagy Szegeden fog repülni. {Saját tudósítónktól.) Lányi Antal jelenleg egyike a legjobb magyar pilótáknak. A Délvidék nagyobb városaiban szépen sikerült mutatványos repüléseiket rendezett kétfedeles repülésével ós mostan visszaindul Budapestre, előzőleg azonban Szegeden fog repülést rendezni. Augusztus hónap elején érkezik Szegedre s a lóversenytéren száll feli. .A kitűnő aviatikus előirt programjának nagy részét már lebonyóiitottia. Először Orosházán julius :27-én szállt fel és ez alkalommal ismételten bebizonyította, hogy a magyar aviatikiusak között métán érdemli meg az első helyet. Saját maga erejére utalva, erős akarattá! megmutatta., hogy hozzá fogható eredménnyel egyetTem magyar pilóta sem dicsekedhet és .nemcsalk sikerült felszállásaival, de azzal is méltóvá teszi magát jó hírnevére, hogy mostani tiurarepülése alatt, mikor egymásután prodíkuáitja az alföldi városokban a. szebbnél-szebb repüléseket, egyik városból a másikba nem vasúton teszi meg gépével az utat, hanem ugy repül oda és már ezzel előre megnyeri a közönség legteljesebb elismerését. Igy repült Debrecenből Berettyóújfaluba, onnan Nagyváraidra, Nagyváradról Nagy szalontára, majd onnan Gyulára, az elmúlt kedden, pediig Orosházára. Lányi hadnagy vasárnapi repülésének nem ta legjobb idő kedvezett, erős szél. fujt, még pedig nem egyenletes, hanem lökésszerűen, ami pediig az aviatilkusra nézve a levegőben a legveszedelmesebb. 'Délután 6 óraikor szállt ifel először és 8 percig maradt a\ lleveg|őlbeni, mintegy 80 méter magasban ikét nagy kört csinálva, majd egy negyedórái pihenés után újra a levegőbe emelkedett és ismét, körözött és remek siklórepüléssel ereszkedett le a főidre. Harmadszor is felszállott, dle ismét nagy küzdelemmel tudta gépét egyensúlyban tartani a minden pillianaithain meg-meghijulé széllökések ellen. Igy elmaradtak a fcörzések, valamint az utasrepülés is, pedig akadt méhész vállalkozó fölös számban ás, ki a légiutra örömmel ment volna. A repülőtéren mintegy 300 néző jelent meg, de a környékbei fcukoricafölldek és tanyák is meg voltaik szállva ingyenközönséggel. , Lányi hadnagy Orosházáról átrepül Hódmezővásárhelyre és ott jövő vasárnap, augusztus 3-án, mutatványos repülést fog rendezni, Hódmezővásárhelyről Szegedre, Szegedről Kiskunfélegyházára és ugy repül Bu dapestre, magraikodva .nem is annyira anyagiakkal, mint az alföldi' magyar közönség őszinte elismerésével. Hirdetések közlésére legcélszerűbb a Délmagyarország. Alsóközpontot elhagyja a papság. — A rendfőnök átirata a polgármesterhez. — (Saját tudósítónktól.) Köziéi harminc esztendeig szolgálták Alsóközpont katolikus népét a jSzentferencrendi barátok, akiknek a tartományi főnökük P. Unghváry Antal ima átiratban arról értesítette Lázár Qyörgy dr. polgármestert, hogy a rend lemond az alsóközponti plébánia adminisztrálásáról és végleg elhagyja Alsóközpontot. A ferencrendi barátok lemondásának oka az, hogy a rend nem reformált, idősebb tagjai nagyon megfogyatkoztak, reformált tagjai pedig az egyházi szabályok értelmében zárdájuk falain kivü'l nem működhetnek. A tartományi főnök kéri a polgármestert, hogy erről a tényről értesitse a megyé'spüspököt és kérje föl, gondoskodjék róla, hogy az üresen maradó alsóközponti plébánia világi papsággal töltessék be. Az átirat, amelyben a tartományi főnök rendkívül meleg hangon búcsúzik a várostól, mint 'kegyuraságtól, a következő: Nagyságos Polgármester Ur! Minthogy Szeged szabad királyi város kegyura az öszszes szegiedi plébániáiknak, Nagyságodhoz, mint a kegyúri város fejéhez fordulok a következő ügyiben: 'Mikor >a Szeged-allsóköxpcmtii plébánia megalakult, Szeged városa, megemlékezve a Ferencrend szolgálatairól, melyéket' századokon át teljesitett a városnak a feremerenidiefcet prezentálta a megyéspüspök urnák az uj plébánia vezetésére. A rend .hálával fogadta a város e kitüntető intézkedését és mindezidáig teljes erejéből iparkodott eleget tenni a kegyúri város várakozásának. A mostoha körülmények azonban nem engedik, hogy a rend' továbbra is adminisztrálja az alsótkíbzponti plébániát. Ugyanis a rend nem reformált tagjai az utóbbi időben annyira megritkultak, hogy az alsáközponti plébánia adminisztrálására képtelenné váltak, a reformált tagoknak pedig tiltják szabályai, hogy zárdán kívül lévő adminisztrációt fogadjanak el. Igy állván a dolgok, lehetetlenné vál't az alsóközponti plébánia adminisztrálása. Nincs tehát más hátra, mint megköszönni Szeged város megtisztelő hazaimat és a plébánia adminisztrálásáról tiszteletteljesem lemondani. Fogadja tehát Nagyságod rendiünk részéről hálós köszönetünket a város velünk tett jóságáért és szíveskedjék kegyesen elfogadni a rend lemondását az alsóközponti plébánia vezetéséről. Midőn az allsáközpantról távozunk, igérjülk, hogy ezentúl annál ügybuzgóbbam fogjuk a várost az alsóvárosban szolgálni. É:n TÓszemről értesitettem a megyéspüspök urat az alsóközponti plébánia ügyéről, nagyon kérem azonban Nagyságadat, hogy a város részéről szintén méltóztassék Ö méltóságát értesiteni, hogy igy az allsóközponti •plébániát mielőbb betöltesse. Magamat és rendemet Nagyságod további szives jóindulatába .ajánlva, vagyak tiszteletteljes nagyrabecsüléssel Nagyságodnak kész szolgája: P. Unghváry Antal s. ik., sz. ferencrendi tartományi főnök. A ferencrendi barátok távozása — mint már emiitettük — abból az óikból történik, hogy a rend nem reformált tagjai egyre fogynak, a reformált ferencrendi barátok pedig a pápának egy szigorító rendelete következtében kénytelenek visszavonulni. A pápa tudvalevőleg rendeletben kötelezte a ferencrendi barátokat, hogy szőr csuhát, sarut és fonzurát viseljenek, igy akarván ismét életbe léptetni az ó-konzervativ idők egyházi szabályait. A ferencrendiek egy része alávetette magát a pápa rendeletének, másrésze azonban reformálatlan .maradt. Az, hogy a ferencrendiek között azok maradtak aztán túlnyomó többségben, akik magukat ,a szigorított szabályoknak alávetni nem akarták, csak az idők változásának a jele s bizonysága annak, hogy az ó-konzervativ áramlatokat a modern korban pápai szigorral sem lehet visszaállítani. Még a papok között sem.