Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-31 / 177. szám

1913. julius 31. hírek. Petőfi. Ma van halálának évfordulója. Hogy há­nyadik, azt már nem igen tartják számon a magyarok. A halálának glóriája kezd halvá­nyulni, hogy életének glóriája annál jobbam felragyogjon! És igy van ez jól. Petőfi, többé nem pártok zászlója, Petőfi ma már minden müveit magyaré, sőt egyre jobban az egész miiveit világé . . . Életéneit csodája egyre nagyobb csodává lesz józan szemeinkben. Mindig inkább érezzük, hogy ő volt az a zse­ni, amilyen kevés lángolt és világított eddig e földi tereken. Huszonhat évet élt és milyen huszonhat évet! Huszownégy belőle szegénységben, nyo­morban, szenvedésben és bolyongásban telt el. De arra elég volt, hogy aki régigélte, a világ egyik legnagyobb poétája legyen. És hozzá megtanulja a müveit világ legtöbb nyelvét és megtanulja főleg azt, amit nyelvek és könyvek nem tanítanak: hogyan lehet va­laki halhatatlanná huszonhat éves koráig. Mit hagyott reánk Petőfi? Egy kötetre való verset mindenekelőtt, de ez a kötet fölér o» akkori magyar irodalom negyedrészével. Jói gondoljuk meg, Arany és Vörösmarty is ott voltak a kortársak között! Micsoda végtelenül gazdag és erős zeng és a Petőfi lirája, micsoda isteni kilengés a FALU VÉGÉN naiv egyszerűségétől a SZEPTEMBER VÉGÉN tulfinomult nagysze­rűségéig. És micsoda áraxlóam gazdag epika a Petőfié! Az iskolás könyvekben megrótt epikus irta a JÁNOS VITÉZ csodálatosan magyarul zengő alexandrinjeit s az APOS­TOL fönségesen egyetemes nyugati jambu­sait! Érzések és gondolatok micsoda hatalmas világtengere zúgott és zengett ebben a hu­szonhatéves, ferde koponyában. Eddig mindig a veszteséget sirattuk, a mely eltűnésével ért bennünket, az egész vi­lágot, uleje, hogy végre a nyereségnek örül­jünk, amelyet tőle kaptunk, annak a mérhe­tetlen nagy és szent kincsnek, amely müvei­ben édes mindnyájunké. Ma ismét lapozzuk föl a magyar bibliát, Petőfi össezs költemé­nyeit és társalogjunk vele. Ebben a kalmár világban, ebben a koldus világban nem lel­hetünk külörnb kincset, örökebb értéket. Ha valamikor csakugyan valóra válnék Madách Ádámjának lidérces álma: a falanszter világ, akkor csak egy kötet Petőfit kellene becsem­pészni e szomorú világba s a huszonhatéves titánnak forradalmas lelke tüzétől fölrobban­na ez a dohos mindenség! JUHÁSZ GYULA. — Vilmos császár a trónörökösnél. Ber­linből jelentik: Vilmos császár Ferenc Fer­dinánd királyi herceg, trónörökös meghívá­sára ősszel meg fogja látogatni a trónörö­köst eckartsau-i birtokán és néhány napig ott marad vadászatra. A császár már előbb is találkozni fog Ferenc Ferdinánd trónörö­kössel Lipcsében, a népek csatájának emlé­kére készült emlékmű leleplező ünnepén, a melyen Ferenc Ferdinánd királyi herceg, trónörökös a királyt fogja képviselni. — Uj egyetemi tanár. A hivatalos lap mai szánna jelenti, hogy a király Réz Mihály dr. eperjesi jogakadémiai nyilvános rendes, tu­dományegyetemi magántanárt a kolozsvári tudományegyetemhez a magyar közjog tan­székére nyilvános rendes tanárrá nevezte ki. Az uj egyetemi tanárnak a neve nemcsak tu­dományos körökben ismert, hanem publicisz­tikai .működése révén a nagyközönség előtt is. • , i — A görög-katolikus magyar püspökség székhelye. Tájékozott helyről ugy értesülünk, hogy a gorög-katolikus magyar püspökség sarMnelyérieik kérdésére nézve ugyan eddigelé döntés még semmiféle irányban sem történt, dé HE uj püspö'kbég stzékhejlyeérit verslenigö •városok között Nyíregyháza áll homloktér­ben. 'Mellette szól az is, hogy az tuj püspök­, séghez .tartozó görög-katolikus egyházközsé­gek zöme Sziabolicsmegyében van, melynek Nyíregyháza a középpontjában fekszik. — Uj jegyzéket küld Japán az Uniónak. Tokióból jelentik: Most derült ki, Ihogy Ame­rika válasza a kaliforniai kérdésben nem ki­elégítő. Az Egyesült Államok kormánya nem hajlandó interveniálni. Japán rövid idő alatt egy harmadik jegyzéket is fog küldeni az amerikai kormánynak. Időközben Jolkohamá­ban egy bankot állítanak föl azon célból, hogy a japánoknak, akik Kaliforniában az uj törvény életbelépte előtt /földet alkarnak vásá­rolni, pénzt bocsásson rendelkezésére. — Nincs pénze Lujza hercegnőnek. Brüsszelből jelentik: Lujza belga hercegnő, aki most Bádien-Báidleinban időzik, 'Brüsszelibe megy, hogy személyesen kérjen segítséget Albert királytól, pillamatnyi pénzzavarában. A hitelezők megelégedtek egyelőre követelé­sük negyven százalékával, azzal a föltétellel, hogy a hátralékos hatvan százalékot akkor kapják meg, ha a íhereeignő megkapja a Sa­rolta /mexikói ex-csáiszárnő utáin járó öröksé­gét. — Az árvíz kárvallottjainak. Szitányi Ödön, .a Hazai Bank vezérigaagatója ma ezer .koronát adott, az árvíz kárvallottjai ja/vára. —- A Mgyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósága az árvíz kárvallottjai javára 5000 koronát adott és ezt a.z összeget a ibeil­ügymiinisziter kezéhez juttatta. — Pöstyénből jelentik: Széky Lajos debreceni református teológiai akadémiai tanár, aki hosszabb .ide­je itt tartózikédott, megjelent a zsinagógában .a tegnap délután tartott istentiszteleten és beszédet mondott, melyben a hitközség, tag­jait adakozásra szólította lfö.1 a.z árvíz kár­vallottjai javára. A beszéd! utóm nyomban gyűjtést indítottak. -- A tejárak csökkenése. A tejbőség, valamint a takarmány gyarapodása követ­keztében csökkenés várható a tej árában. En­nek a jele már mutatkozik a tejszállitásokra vonatkozó, most kötött szerződésekben, me­lyekben négy-hat fillérrel kisebb árakat értek e! a tejkereskedők. Kiváncsian várjuk, hogy ennek .megfelelően a fogyasztók is olcsóbban fogják-e kapni a tejet? — „Két gépész." Lúgosról jelentik: Török Lajos rendőrkapitány betiltotta a moziban a Két gépész cdmű rémldráima előadását. A be­tiltást azzal okolja meg, hogy a darab rémes jeleneteket mutat 'be oly borzalmas beállítás­ban, hogy a legedzettebb ember idegére is kellemetlen hatással v,an. A képek nem szó­rakoztatók, hanem borzalmasak és megbot­ránkoztatás keltők és alkalmasak arra, hogy a nézők emberies érzését tompítsák, ami a moziszinházakmak nem lehelt föladatuk. — Az antimilitarista. Nagyváradon ösz­szeálllott néhány buzgó fiatalember s megala­kitotta a Hervé antimiiitárista asztaltársasá­got. Brosúrát .is- adtak ki ezzel a oimmel: Miért kell küzdeni a hadsereg ellen? \A rend­őrség kinyomozta, hogy a brosúrának a tár­saság .agilis tagja, Goldstein Dezső a szerző­je. Meg is jelentek Goldistei® .lakásán, hogy elkobozzák a füzetet. Az antimilitáris/ta ba­Jottsápadtan fogadta .a rendőröket és szó nél­kül rendelkezésükre bocsátotta a füzet példá­nyait, aztán egy percre bement a másik szo­bába.. Mikor a rendőrök ide követték, — mint mondani szokás — rémes látvány tártait elé­jük. Goldstein az ablak mellett állott és csupa vér volt a feje. A rendőrök hamar lefogták, bogy még több kárt ne tehessen magában és orvosért küldtek, a városiban peiddg elterjedt a hire, hogy a fiatalember öngyilkosságot kí­sérelt meg. Miikor a vért lemostak, a rendőr­ség emberei kíméletesen vallatni kezdték Goldsteiint, hogy miért akart meghalni. — Én? Meghalni? — csodáikozott Gold­stein. ••- Eszemágában sincs! — Hát mitől véres? — kérdezték. A vakmerő agitátor szégyenkezve vallot­ta meg: — Szó sincs róla, hogy én öngyilkosságot kíséreltem volna meg. Hanem, tetszik tudni, mikor megláttam a rendőröket, ugy megijed­tem, hogy — megeredt az orrom vére. Ezt a választ azzal a megnyugvással vet­ték tudomásul, bogy addig nem fenyegeti komolyabb veszedelem a monarchia hadse­regét, amig csak Goldstein .izgat ellene. — Az expressz katasztrófája. A dán államvasutak igazgatósága tegnap tette meg jelentését a brammingeni borzalmas katasz­trófa doigábn a közlekedésügyi kormánynak. A jelentésben az igazgatóság többek közt a következőiket mondja: Megállapítást nyert, hogy Bunderskop és Eslbjerg között hetenként 'kétszer megvizs­gálták a vasúti vonalat. A legutolsó vizsgá­latot szombaton délelőtt tartották meg s ek­kor a vágányok egy részét megerősítették, rendbehozták. A vágányok közt egyes helye­ken kihullott a tölteliékíö'ld s ennek az volt a következménye, Ihogy a vágány az utóbbi na­pokban uralkodott nagy hőség hatása alatt, körülbelül két hüvelyknyire eltávolodtak egy­mástól. Az abnormális helyzetibe került vá­gányokat a vonat érkezése előtt helyrehoz­ták ugyan, azonban valószínű, hogy a sze­rencsétlenül járt vonat olyan rázkódásokat okozott, hogy a vágányok ismét kiugrottak helyükből s ennek következtében rövid, de olyan éles elhajlást okoztak, mely felett a mozdonyok nem tudtak akadáilytalartül el­haladni. A kihallgatások folyamán több tanú azt állította, hogy a vonat túlságosan nagy sebességgel haladt. Ezzel szemben megálla­pították, hogy a vonat óránként kilencven kilométernyi sebességgel haladt, tehát nem többel, mint amennyit a vasúti szabályzatok megengednek, sőt még a megengedett legna­gyobb sebességet sem érte el. A kihallgatá­sok folyamán kiderült, hogy a vasút sze­mélyzetét ia szerencsétlenségért felelősség nem terheli s hogy mulasztást senki sem kö­vetett el. A vasutigazgatóság jelentése alap­ján a közlekedésügyi miniszter kijelentette, hogy nem indítanak bűnvádi eljárást senki ellen, mert ha történtek is- apróbb könnyel­műségeik, ezek nem voltak alkalmasak arra, hogy a szerencsétlenséget előidézzék s az végeredményében vis major következménye. A katasztrófa halottainak száma husz, de a sebesültek közül soknak még mindig rendkí­vül súlyos az állapota. A brammingeni kór­ház halottaskamrájában .megindító jelenetek játszódnak le naponta. Az áldozatok közül többnek még most sem sikerült a • személy­azonosságát megállapítani, mert a fölismer­hetetlenségig össze van roncsolva a testük. Az esbjergi kprház 'körül az utcán naphosszat nagy tömegekben táborozik a nép és lesi az áldozatokról érkező hireket. A kórházban a rendes orvosokon kívül még egész Sor se­bész ápolja a sebesülteket. A halottakat teg­nap temették el óriási részvét mellett. Esbjerg gyászpoimpát öltött, a házakat fekete drapé­riák borították. A temetésen részt vett vala­mennyi .hatóság s a gyászbeszédet a polgár­mester mondta. — „Én szerb tiszt vagyok!" Debrecen­ből jelentik: Sok gondot ád a debreceni rend­őrségnek néhány szerb katonaszökevénynek elhelyezése. A határrendőrségek a balkáni háborúból .menekülő katonákat imind Debre­cenbe küldik. E katonáik között v.an egy Mi­nics Mihály nevii szerb zászlós, aki csodála­tos eseteket mondott el a rendörségen hábo­rubeli élményeiből. Minics elbeszélésével nagy szimpátiát tudott kelteni a városban maga mellett és a rendőrség megpróbálta, hogy ,a, szerencsétlen fiatalembert állásba he­lyezze. Állami és városi üzemeknél nem si­került állást szereznie, mert a törvények elő-

Next

/
Thumbnails
Contents