Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-31 / 177. szám

3 Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12-negyedévre K 6-— egy hónapra K 2Ecyes szán ára M Mér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre . . K M.negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szán ára t« Mér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 385. Szeged, 1913. II. évfolyam 177. szám. Csütörtök, julius 31 Az őszi feszültség. Kétségtelen, 'hogy az utolsó napokban a nemzetközi pénzpiac helyzete némileg javult. Az angol, a francia, a német, az osztrák-magyar jegybankok aranyfedezete növekedett, bankjegyforgalma apadt, váltóállománya csökkent, szóval olyan szimptómákat lehet észlelni, mintha a világ gazdasága kezdene visszatérni a normális állapotba. Kissé furcsa ugyan, mikor a mai viszonyok közt normális állapotról beszélünk. Mert, hogy idáig eljutottunk s hogy a gazdasági élet ma már nem .lép föl olyan követelésékkel a jegybankokkal szemben, mint még csak hónapokkal ezelőtt is, ez a konjunktura hanyatlását, a kereskedelmi forgalom pangását, a termelés csökkenését bizonyítja s ha erre azt mondjuk, hogy az a normális állapot, csak tulaj donképen a gazdasági haladás és fejlődés ellen látszunk állast foglalni. Az ipari konjunktura derékon tört ketté; virágzó ipari és kereskedelmi vállalkozások menték tönkre, vagy kaptak a válság alatt súlyos sebeket; a jegybankok váltóál'lománya csökken; a magánkamat-' láb mindenütt alacsonyabb a hivatalos leszámítolási kamatlábnál; kevesebb a forgalomban levő bankjegymennyiség, ami arra mutat, hogy kisebbek a kölcsönigények; szóval a gazdasági krízis megtette hatását s a lázmérő ma kedvezőbb kórképet nyújt. De nagy kérdés, hogy ez örvendetes-e s főleg, hogy a nemzetközi pénzpiacnak az a javulása, amelyet olyan sóvárogva várunk s amelyben reménykedünk, bekövetkezik-e? A jelek néhány nap óta biztatók, de kérdés, állandóak maradnak-e a jelek s hogy nem önmagunkat ámitjuk-e, mikor szándékosan félreismerjük és félremagyarázzuk azokat az okokat,, amelyek a pénzpiac javulását előidézték? A javulás első jelei az angol piacon mutatkoztak. Az angol bank státusa volt az első, amely /megjavult, ennék hatása lett a német birodalmi bank helyzetének kedvezőbbre fordulása s amit mi érzünk s ami bennünk annyi reménységet ébreszt, nem egyéb, -mint egy kis hullámgyürüje annak az aranyáradatnak, amely Amerikából megindult Anglia felé. De ép ez az, amivel tisztába kell jönnünk, hogy magunknak az igazi helyzetről tiszta képet tudjunk alkotni s csak ha az események oka és hatása között lévő összefüggést fölismerjük, látjuk be, hogy ez a mostani javulás nem állandó, hogy csak muló jelenség, amelyre nem lehet építenünk s amelyből nem szabad messzebbmenő következtetéseket levonnunk. Amerika az utolsó hetekben nagymennyiségű aranyat küldött Európába. Párisból és Londonból aztán eljutott kisebb mennyiségben Németországba, hozzánk is, aztán Oroszországba s az angol és francia pénzpiac javulása némileg enyhítette a feszültséget Berlinben, Bécsben, Budapesten, Pétervárott egyaránt. Csakhogy egy körülményről nem szabad megfeledkezni, arról tudniillik, hogy ezeknek az amerikai aranyszállitmányoknak sajátságos okuk van. Brazíliának, Argentínának, Uruguaynak most rengeteg fizetéseket kellett teljesíteniük Angliában, mert a folyamatban lévő vasút- és kikötőépitkezésekhez Angliából szerezték be annak idején a kölcsöntőkét is, a nyersanyagot is. A kölcsön kamatait s a nyersanyagok árát rnost kellett megfizetniük s miután az aratás ezekben az országokban csak később kezdődik s igy szátnbavehető gabonaekszportjuk ebben az időszakban nincs, ideiglenesen a konverziópónztárban levő arannyal voltak kénytelenek tartozásaikat Angliában törleszteni. Erre vezetendő vissza, hogy Angliában a mu'lt héten egyszerre annyi lett az arany, hogy a jegybank is fedezhette szükségletét. Németország is, sőt a hajszálcsövesség törvénye folytán a délamerikai arany egy része hozzánk is eljutott. A francia jegybank az Egyesült Államok aranyából tudta a maga aranyszomját csilA gólyahír. Irta : Strlegl F. József. Kivülről behallatszik az eső kopogása, amint szabályos ütemekben veri az utca kövezetét. A bánáti kisváros vezető járásbirójána'k a felesége az ablaknál ül és hallgatja. Az utcára néz, de látszik rajta, hogy gondolatai selkikaíl tmesszibb járnak. Aki tudja, 'hogy még csak egy pár ihete vitte el a leányát messze Erdélybe Kiss Márton^ megyei aljegyző, sejtheti, hogy Faragóné hol időzik most gondolataiban. Többet sir, mint nem, mióta férjhez ment az ő egyetlen1 leánya, Malvin. Most is csafk .azért szünetel könnyeinek az árja, mert 1— kiapadt. — Belül azonban most is sir. Az a könnytelen sirás az, mely összeszorítja a szivet és fojtogatja a torkot. Mikor fia, a hadnagy benyit, összerezzen. De csakhamar összeszedi magát, mert titkolni akarja fájdalmát. Pista azonban tudta, mi bántja a mamát, azért Malvinkáról kezd beszélni: — Nem is hinné az ember, hogy már két kónapjia, Ihogy Malvinka 'férjhez ment. — Bizony már két hosszú hónapja, só'hajtoz az asszony. Vájjon igazán olyan boldog-e, a lelkem, mint ahogy irja? — Mit szólná1! édes mama, ha most meglátogatnám őket? — Igazán PUsta? —kiált föl kitörő örömmei a járásbiróné. — Igazán? De örömét csakhamar fölváltja a kétkedés: — Delhá't kapsz-e szabadságot most, mikor a levegő tele van háborús hirekkel?! — Kapok, édes anyám! — Bár igazad volna, mondja még mindig két'kedőleg az asszony. — Már meg is kaptam, — szól megnyugtatólag a .hadnagy és büszkén odatartja édes anyja elé a tiz napi szabadságról szóló irást. Faragóné boldognak érezte magát. Az ő (minden értelemben vett) drága hadnagy fia meg fogja látogatni Malvinlkát. Malvinkáékat. A saját szemével fogja látni az ő egyetlen, édes leányát. Az ő saját fészkében, annál az idegen embernél, aki olyan messzire vitte az ő szépséges Malvinlkáját. Együtt lesz vele. Beszélni fog vele. Meg fogja csókolni. Meg, ő helyette is. Látni .fogja igazán boldog-e az •az édes, jó teremtés? Nem-e beteg a honvágytól, a mama utáni vágyakozástól? Igen, igen látni fogja. Mindent fog látni. S Pista .majd Ihirt visz neki és hirt Ihoz tőle, — felőle. Nemcsak, hanem üzenetet is hoz majd tőle. Tőle, az édestől, üzenetet neki, a mamának. Örömében izgett-mozgott az egész teste a széken, de fölkelni nem tudott. Odaláncolta a bénasága. A bénasága, mely már tiz év óta tehetetlenné teszi a hajdan, irigyelt, ünnepelt szépséget. — S miikor indulsz, Pisitukám? — Még ma este. — Még .ma este? Óh, iha veled mehetnék! . . . Közben hazaijött a járásbiró, ellátta a fiút útiköltséggel és Pista az esti vonattal csakugyan elindult a Bánátból messzi Erdélybe a húgához, Maivinlkálhoz. Ugy föl volt pakkolva mindenféle elemózsiával, mintha legalább is északsarki expedícióra indult volna. Hiszen Malvinhoz sment. a pár hetes aszszonyihoz. Az ilyen fiatal házasóknál pedig mindig elkel a jó ihazai, mondta a mama, mikor a hadnagy tiltakozni próbált a sok cókrnólk ellen. II. Milyen hamar is telnék e! a szabadságos napok, — gondolta Pista. — Akárcsak a vicinális, mely hazafelé döcögött vele, oly ólomlábon járnak a kötelességteljesítés egyhangú, kemény napjai, ellenben a repülőgép ijesztő gyorsaságával soihanik e1 fölöttünk a szabadság változatos, vidám ideje. Amúgy sem rajongott a .murikáért, amelyről nem azt tartotta, hogy nemesit, hanem, hogy fáraszt, azért a tétlenség és szórakozások napjai után undorral gondolt az ő lélekölő katonai foglalkozására. Vidámabb gondolatok foglalták el azonban, mikor a vonat kibu.it vele az erdélyi hegyek közül és átszállt a gyorsra, mely nyargalva rohant át vele az Alföld kalászdus tengerén. Nem hiába szerelme legnagyobb költőnknek az Alföld. Szép is az! Olyan, mint egy kiterített végtelen papírlap, melyet az Isten keze ró tele az élet és halál betűivel. Az élet és halál folytonos küzdelmének, váltakozásának a szintere ez a végtelen sikság. Csakhogy itt a halál kaszása az ember, aki dalolva vág bele kaszájával az élet aranyka-