Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-30 / 176. szám

DELMAOYARORSZXO wm"m 1913. julius 30. Semmiségek. Sok mindenféléről esik szó társalgás köz­iben. Sok mindenféle - semmiségről. Igazi sem miiségekrol. Nem ©.miit.ve az időjárást, — bár ha őszinték akarunk tenni, legtöbbét érről be­szélgetünk, különösen .az idén — beszélgeté­sünk anyaga rendszerint: a drágaság, az étel. a bor, a szomszéd, a szomszédasszony (főleg Iha kikapós), a nyaralás, az utazás, a ruha, a háziúr, a .cselédek, a termés,, Tisza Pista, a bivatalfőnőkök, a háború, a sport (amihez nem értünk), a lapok és folyóiratok, a. bal­káni háború és, ia jé isten tudja elősorolni mindazt, ami társalgásunk tárgyát képezi. Sok mindenféle tárgy,, amit szalonjainkban, a kaszinóban, a kávéházban vagy korcsmá­ban meghányunk-megvetünik. Atzaz inkább csak ,a szalonokban,, mert a kaszinókban és kávéházakban beszélgetni nem ügen tehet, ott kártyáznak, hilliárdoznalk, sakkoznák és do­minóznak, a korcsmákban pedig isznak ós huzatnak (iha van miiből) ,a cigánnyal. Bár változatos beszélgetésünk anyaga, azért még jóakarattal sem foghatjuk rá szokásos beszél­getéseinkre, 'hogy azok valami mélyenszán­tők. Inkább csak mgy siklunk végig az egyes tárgyakon, mint a könnyű szandóliinok a Ti­sza hátán. Könnyű témáik, melyeket többé­kevésbbé szegényes szókkicesél letárgyalunk. Ha valaki csak kissé ,is eltér a sablonos véle­ményektől, vagy a szokottnál, ügyesebben tudja a szókat osoportositank vagy éppenség­gel kissé eíősebb .logikával dolgozik, mindjárt kész a közvélemény, hogy az illtető okos em­ber. De különösen imponál az, aki egy-egy uj témát is fel tud vetni, iha pedig a téma nemcsak uj, hanem olyan, hoigy a többi egy kukkot sem tud hozzászólná, akkor 'az illető általános bámulat és csodálkozás középpont­ja. hlyen mindig egyedül 'beszélő középpont­tal volt szerencsém egyszer egy kisebb vidé­ki városban megismerkedni. Meglehetősen nagy intelligenciája volt a városnak, a me­gye székihelye volt. Az >a tudós bácsi pedig, aki ,a kaszinóban hangadó volt, mert min­dig ő vitte a szót, az egyik elemi liskola igaz­gató-tanitójia volt. Ragyogóan kopasz feje, hófehér szakálla, fülbemászó, kellemes hang­ja, mind jó ajánló levél volt és már az első pillanatra rokonszenvet keltő. A kaszinóban mindig egész kör képződött körülötte, mert Miklós bácsi mindig nagyon érdekes dolgo­kat tudott mondani .S hozzá tudott szólni mindenhez. Akárki akármiről ihászéit, azaz kezdetit beszélni!, csakhamaij ő vette át és vitte a szót. Nem tagadam, eleinte nekem is nagyon imponált a nem ds annyira öreg, mint inkább kopasz és fehér szakállas ur. De csak­hamar rájöttem Miklós, bácsi turpisságára s egy alkalommal. (Miklós .bácsi már eltávozott volt), kijelentettem a kaszinóban, hogy ezen­túl én fogom vinni a szót, 'Miklós bácsi pe­dig — hallgatni fog. Nagy kétkedéssel fogad­ták ezt a szerintök nagyon is merész kijelen­tésemet. De helyt álltam magamért. Mikor másnap az öreg ur megérkezett a kaszinó­ba, ón javában beszéltem az ő hallgatóinak; & különböző rendszerű ivlámpákról. Miklós bácsi hallgatott egy darabig, majd kijelen­tette, hogy nagyon érdekes, amiről beszélek, de sokkal érdekesebb: az ecetsav és annak sói. CsakÜiogy ón nem engedtem és tovább folytattam a megkezdett témámat, Miklós bácsi morgott egyet a bajusza alatt és elvo­nult az olvasóterembe. 'Mindennap más ' anyaggal mentem a kaszinóba. Hiába ipar­j kiadtam 'Miklós bácsit belevonni az eszmecse­I írébe, ő mindig az Olvasóterembe menekült. Végire rávezettem az urakat az öreg ur nagy j tudásának a nyitjára. Miklós bácsi mindig elkészült a lexikon valamelyik szakaszából. Én ás megtetem ugyanazt, de mert ón más szakaszból készültem, ő hallgatásra volt kárhoztatva. Mikor pedig észrevette, hogy le van leplezve, felcsapott az olvasóterem leg­buzgóbb látogatójának. Mindezt pedig azért mondtam el most, hogy ne ugorjunk he olyan könnyen a hangadóknak, akik feltolaksza­nák egy-egy társaság tudósainak és nagy­képűsködnek, ök nem beszélgetnek a mi meg­szokott semmiségeinkről, ellenben — szorgal­masan 'készülnek a lexikonokból, amit meg tudsz terfá te is, ión ás, mindenki. Nem is olyan .megvetendők ezek ,a mi társaiigásbeli semmiségeink. Azok számára, akik egész nap szellemi munkával vannak elfoglalva, akik a maguk és 'a családjuk anyagi megélhetésé­hez (ritkább esetiben jólétéhez) szükséges anyagiakait szellemi munkájuk árán teremtik elő, azok számára éppen ezek la könnyed könnyű semmiségek a változatosságot, az üid/ülóst, a pihenést jelentőik. Niayyképüsköd­jék, aki akar, de akinek szellemi pihenőre van szüksége, az elégedjék meg ezekkel a — semmiségekkel. —gl. laaiaiaiiiBBBiiBiaiiiiiiiaiiiaiiaiiBiKiiHiiiHHsa A nagyszentmiklósi mandátum. A nagy­szentmiklósi választókerület végrebajtó-bi zottsága tegnap délután tartott ülésén elhatá­rozta, hogy küldöttséget meneszt Harkányi János báró 'kereskedelemügyi miniszterhez. A küldöttség .föl fogja ajánlani a miniszter­nek a nagyszentmiklósi mandátumot és meg­kéri, hogy augusztus 9-én mondja el pro­grambeszédét. ,A küldöttséget Rónay Jenő nyugalmazott főispán, országgyűlési képvi­selő, a nagyszentmiklósi kerület munkapárt­jának elnöke vezeti. A miniszter a küldött­ségeit holnap délelőtt .tizenegy órakor fo­gadja. Berettyóújfalun a munkapárt gyözött. Ma reggel nyolc órakor kezdődött a bereíy­tyóujifalui választás. Nagy csendőri és kato­nai kirendeltség 'vonult föl, mely megszállotta a választás helyiségeit, a községet és a kör­nyéket. Két szavazatszedő küldöttségnél kezdődött meg kilenc órakor a szavazás. A választási elnök a választás megnyitásakor bejelentette, hogy ikét jelölt ajánlása érke­zett hozzá: Balogh Tihamér a függetlensé­giek, Cziffra Kálmán a munkapártiak jelöltje. Tiz órakor a szavazatok aránya ez volt: Balog/h Tihamér 95 Cziffra Kálmán 43 Féltizenegykor igy állottak a szavaza­tok: Balogih Tihamér Cziffna Kálmán 132 43 A bírósági tisztviselők a függetlenségi Balogih Tihamérra szavazták. Mint ismeretes, Károlyi Milhály gróf tegnap este táviratilag tett panaszt Sándor János belügyminiszter­nél a miatt, ihogy a berettyóújfalui kerületből főszolgabírói rendelettel kitiltották az idege­neket, köztük az ellenzéki képviselőket is. Károlyi azonnali intézkedést kért a rendélet visszavonása és a főszolgabíró feleletre vo­nása iránt. A belügyminisztériumban a táv­irati panasz elintézése dolgában azt a föl­világosítást kapta, hogy a belügyminiszter Bihar vármegye alispánját táviratilag tör­vényszerű eljárásra és jelentéstételre hivta föl. 12-fcór a szavazatok aránya ez volt: Balogih Tihamér 215 Cziffra Kálmán 150 Délután még mindig Balogh vezetett és öt órakor ez volt a szavazatok aránya: Balogh 699 Cziffra i . 653 7 órakor: Balogh 816 , Cziffra 809 Este nyolc óra előtt aztán előrenyomult Cziffra és ez volt már az arány: Cziffra 915 Balogh 897 Este kilenc órakor kihirdették a végleges eredményt, amely szerint Cziffra Kálmán, a munkapárt jelöltje 870, Balogh Tihamér pedig 839 szavazatot kapott, igy Cziffrát 31 szó-< többséggel megválasztották. A törökkanizsai csősz szobra Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt a Szé­chenyii-tóren egy különös viselkedésű ma* .gyár sassirozett. Megállt mindegyiik szobor előtt és műértő szemekkel nézett végig raj­tuk. Egyedül volt, mégis mindent hangosan magyarázott; ez bizonyította, hogy ő proto­típusa a fajinak: a böcsületességnek, nyíltság­nak, magyar lovagiassá,gnak és még néhány jó tulajdonságnak, eigy kis igazi nevetséges­seggel keverve. A Rákóczi-szobor előtt so­káig állott, bámészkodott ós végre niegszó lalt: — Aszondom, ihogy ilyen köllene neki, életéi) 11 szögény úgyis gyalog járt mindég, legalább halála után rángathassa a kantár szárat. A magyar ezutján gyorsan körül nyár­galászta a szobrot, bement a 'gyepre és a jobb tenyereiből ellenzőt csinált, ugy kémlel­te a talapzat cifra oldalát. Aztán megint csak megtette észrevéteS&it: — Szép, szép ez a ló, de a mi „Mir­záink" mégis csak többet ér; az nem lopkod ilyen' biceenősen. De azért neki, szögénynek ez is jó iössz. A JÓSZÍVŰ, öreg magyar nagy föltűnést keltett a korzón. A jaró-kelök kezdtek barát­kozni, szóba elegyedni vele, de ő csak rendü­letlenül folytatta az útját a szobrok irányá­ban. A Tisza Lajos-szobra előtt ismét meg­állt, vizsgálódott, aztán előadta szakvélemé­nyét: — Ilyen nem kéne neki, mert ez nagyon komoly, szigorú. Különben nem is hasonlil rá, mert ő télen-nyáron szalma kalapba járt ós nem volt botja, hanem puska, volt a kezé­ben. Má' én mégis csak nézek másfajtát neki• Lejébb a Széchenyi-szobor előtt állott meg; ide már négy-öt kitartó hive kísérte a ma­gyart, Ezeknek nagyon tetszett a viselkedése ós abban a reményben mentek utána, hátha valahol botrányt csinál. De az öreg a hideg­vérét itt sem vesztette el. Érdeklődve szem­lélte a talapzat alján, lévő márvány reliefet, majd felnézett a szoborra s csúfolódva mond­ta: — Üihm. Ez biztosan nem hasonlít a gaz­dájára, hát inem meri aki csinálta, lehúzni ruta azt a lepedőt. De a kép ami alá van aggatva nagyon szép, csak ehelyett a viz he­lyett én írnár neki inkább mezőt, mög erdőt tötetnék. Egyszerire csak megszálltja valaki az öreg magyart, egy fiatalember, aki folytono­san mellette al:lt: — Hát mondja, bácsi, ki az a: „neki"? Az öreg visszafordult és csodálkozva vet­te észre, (hogy négy-ötén is körülállják ós bámulják. Erre már (hosszabb magyarázat dukál, Megköszörülte a torkát és az alábbia­kat mondta el a viliág legtermészetesebb hang ján:

Next

/
Thumbnails
Contents