Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-30 / 176. szám

SS Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12-n egyedévre K 6-— egy hónapra K 2°— Egyes szán ára t« Mér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28*- félévre . K 14negyedévre K 7-— egy hónapra K 2-40 Egyes szám éra lé fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, I9!3. II. évfolyam 176. szám. Szerda, julius 30. Könyv az ifjúságnak. Az idei iskolai értesítők sok érdekes adatot tartalmaznak, a középiskolai oktatás mai állapotáról tanulságos tények, beszédes eredmények felsorolásával számolnak be. Nemcsak a pedagógus, hanem a laikus is látja, érzi az iskolai beszámolók forgatása közben, hogy a modern élet hatása aiatt szinte öntudatlanul nagy változáson megy át az iskola: a tanterv ujabb szempontokhoz ragaszkodik, az oktatás az élettél való kapcsolatot keresi. Ez a törekvés nagy belső szükségből fakad és ez azt jelenti, hogy a pedagógiában is kezdenek érvényesülni a gyakorlati követelmények. Az összhangot kell megteremteni az élet és az iskola között, mert akkor a közoktatás sem lesz meddő és az élet is nagy szellemi értékekhez jut. Ez a gondolat inspirálja a középiskolai reformtörekvéseket, egyszersmind ez veti föl azt a kérdést, hogy miképen illeszkedhetik bele a középiskola a modern élet kereteibe, hogyan érheti el céljait a modern szellemi áramlatok között? A társadalmi fejlődés, a szociális átalakulás a lelkekben is nagy változást Okoz, a modern ember szellemi világában uj érzések, uj törekvések fakadnak. A megváltozott életmiliőben más szükségletek jelentkeznek: a geográfiái, átalakuláshoz hasonlóan a szellemi flóra is megérzi, hogy uj égöv levegőjébe, napsugarába jutott. Ez a nagy szociális nyugtalanság, ez a szellemi metamorfózis már a középiskola padjain hatalmába keríti az ifjúságot, már ott megérinti az ifjú lelkeket a társadalmi problémák, a modern életkérdések szele, sőt ott gyakorolnak azok döntő hajtást az uj nemzedékre. Ilyen körülmények között elemi szükségletként merül föl az a kérdés, hogy mi az iskola teendője ebben a tekintetben: a tanterv eszközeivel terelje a helyes irányba az ifjú lelkek fejlődését, vagy más úton-módon elégitse ki e szellemi igényéket? Az iskolai oktatás nagyon sokat tehet ezen a téren is, de az ismeretterjesztés programja nem ölelheti föl az ifjúság enemü összes szellemi szükségleteit. Itt lépnek előtérbe az önművelés szempontjai, itt értjük meg azt a szerepet, amelyet az ifjúsági könyvtárak töltenek be a középiskolai oktatásban. Az iskolán kívüli olvasmányok, az ifjúsági könyvtárak közvetítik az uj nemzedékkél az emberi széllem régi alkotásait és uj áramlásait, az olvasmányok vésik az ifjú lelkekbe a legmélyebb szellemi hatásokat. Az ifjúsági könyvtárak mintegy kiegészítik az iskolai oktatást és megadják azt a szellemi táplálékot, amely a mai élet szükséglete és a mely az iskola és az élet közti kapcsolatból fakad. Azért az ifjúsági könyvtárak gondo! zása, fejlesztése, az olvasmányok megvás logatása elsőrendű, pedagógikus föladat: 1 ez olyan kötelességeket ró az iskolára, a melyeket csak nagy odaadással, gonddal lehet elvégezni. Az ifjúság kezébe nemcsak jó könyveket kell adni, hanem az ifjú elmét tájékoztatni is kell, hogy miképen igazodbati'k el az irodalomban, hogyan Ítélje meg az eléje kerülő szellemi alkotásokat? Az ifjúsági könyvtárak hatásának és jelentőségének emelkedésével egyre jobban érezhetőbbé lesz az a szükség, hogy a középiskolai irodalomtanítást ki kell egészíteni: a régi irodalmi alkotások megismertetésén kívül a mai irodalmat is tárgyalni kell főbb vonalaiban. Nem rendszeres, a részletekre kiterjedő tanításra gondolunk, hanem csupán olyan tájékoztatásra volna szükség, amely eligazítja és kritikával fegyverezi föl az ifjúságot a mai irodalmi viszonyok között és ezzel egyszersmind az irodalmi multat kapcsolja bele napjainkba. Néhány középiskolában meg is próbálkoztak ilyen föladattal és bizonyára egyre több helyen fogják honorálni azt az intenciót, mely meg akarja óvni az ifjúságot az irodalmi aberrációk, az irodalmi köntösbe öltöztetett destruktív szellem hatásától. Ez a szempont egyébként az ifjúsági könyvtárak rendezésénél és fejlesztése kérdésénél is fölmerül, a könyvek beszerzésénél is — a vallás-erkölcsi nevelés imperativ szempontjai mellett — az irodalmi kritériumokat kell szem előtt tartani. Az idei értesítőknek az ifjúsági könyvtárakra vonatkozó ada'tai — sajnos — arHazai hirek. Irta : André Pérye. Felütötték a tábort nyolc napi erőltetett menetelés után és az ügyeletes tiszt fölolvasta a napi parancsot. Hicks, az idegenek csapatából, nagy lelki gyönyörűséggel hallotta, hogy mást rendeltek őrségre. Lefeküdhetett, vagy elmehetett egyet sétálni a táborban. Ólmos eső szitált. Ugy gondolta, bemegven a tábori kantinlba egy pohár bókára. Nem soká tépelődött. Ott állt a kantinos sátor, már messziről világított a fehér, n,£igyvirágos vászonteteje. — Idebenn mégis csak jobb! Mit 'gyünk? Egy nagy darab gyarmati tüzér ott ivott ll egyik sarokban. Hicks leült melléje. Jókedvűen beszélgettek. ,.., A kantinos egy gézengúz görög közibük állt; — Mit hozzak? ~~ Egy tisztát. Hat sous az ára. A légionárius békésen mosolyog: N,agy a bizalom, az már biztos! Nebze! Hozd! A hizér az öreg katonára nézett. ~ Régóta vagy itt? j. ~ Un tizenöt hónapja. Amióta kezdtük. \fll,1 'kilencig maradunk, aztán haza. Nem lesz korán. — Francia vagy? A neved oly idegen hangzású. — Ühüm. Hicks. A szülőim ott feledtek egyszer az ut szélén. Nem értek rá velarn, sokat törődni. — Felnőttem, ahogy tudtam; a giz-gaz is föliperedik. — Egy napon kidőltem az 'éhségtől, szerettem volna sor aiá állani, de nem voltak irataim. — Még a nevem sem tudtam. Párisban azt mondották, álljak a légióba. Oda semmiféle irás sem kell. Beállottam. Hicksnek hivták. Jó. Legven ez a nevem. Igy vagyunk. A tüzér ráhagyta. Aztán mégis megszólalt: — Szegény öreg fiu, igv hát nincs senkid. Se apád, se anyád, mi? A légionárius intett a 'fejével. — Hisz hallod ... Ez is jó valamire... Legalább ha elpusztulok, nem sir senki se utánam. Ujat hörpintett a tiszta absintihe-ből. A tüzér kinézett az ajtón. Kürtszó hallatszott a sátor falánál. A tüzár fölugrott. — Itt a posta. Az áldóját szaladok a leveleimért. A légionárius kényszeredetten mosolygott: — írnak niéha neked? A másik már az ajtóból felelt: — De irnak ám! Két-három levelet minden postával kapok. Ha még az se volna, hazai hirek. Elszaladt. Az ősz katona rákönyököl az asztalkára.^ Egyet legyintett a kezével, mintha valami fájó, kinos gondolatot űzne el magától. — Zukkos . . . Még egyet, de tisztát! Felhajtotta egy ivásra. • Újra megszólalt a kürtszó. Megélénkült ,a tábor. Mindenütt sereglettek a katonák. Zuávok, légionáriusok, tüzérek, szekerészek, mind, mind jókedvűen kiáltozta: — Itt a posta. Van-e levél? Hej, jó kis hazai hirek. Káplár, gyere csak — szóltak az öreghez, — nem vársz valami jóféle kis hazai hirt? Az öreg légionárius elkomorodott. Halálsápadtan ült a helyén, keze reszketett. — Üsse a kő ezt a postát! Nem várhatott volna reggelig? Levelekért szalad ez mind! Dadogva 'fölkiáltott: — Zuikkos . . . még egyet! A kantinos a fejét rázta. Nem lehet . . . Két absintlh untig elég, ha éppen nem is sok. Nem szereti a komédiákat. Tiltja a rendedet. Barátilag támogatja a tilalmat. — öregem, .a maga javára beszélek. Hagyja, elég volt!