Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-30 / 176. szám

2 DÉLMAQYARORSZÁG 1913. julius 30 rol is beszólnők, hogy az ifjúságnak szánt olvasmányokat nem válogatják meg mindenütt a kellő körültekintéssel: a legújabb irodalmi termésből olyan munkákat is szereztek be több helyen, amelyeket nem lehet fölvenni az ifjúsági könyvtárakba. A pedagógiai és irodalmi szempontok harmonikus érvényesítésével létesíthetők csak az ifjúsági könyvtárak: ezt hangoztatja a kérdésről a szakirodalom is. Sőt a közoktatásügyi minisztérium is ezeket tartotta szem előtt, mikor az ifjúsági könyvtárak jelentőségének megfelelően az iránt intézkedett, hogy e magas elvek szerint összeállított ifjúsági könyvtárjegyzék készüljön a középfokú iskolák ifjúsági könyvtárai számára. Ezzel a rendelkezéssel az ifjúsági könyvtárak ügye nagy lépést haladt előre, sőt ezzel elindult a kérdés a végleges megoldás irányába. 4a*uaaBBaaaaBaBaBBaaaHaaBBaaaaaBBsanaBuaBaBaaiÉ8BBaa Az okkupáció évfordulója. Ma, julius 29-én harmincötödik évfordulója van a boszniai okkiupációnak. E napon adta ki az okkupáló seregnek Philippovics táborszernagy a parancsot, hogy át kell lépni a Szávát és az okkupáció imég (az év októberében véget ért. A hadjárat körülbelül ezer ember életébe került s .ezek .az emberek majd mind magyarok voltak. A vér, ami kifolyt, magyar volt, a .magyar katona szívósságra, energiája megállta a helyét az öldöklő harcban, .a nem neki szabott sziklás, hegyes-völgyes, zugos földdarabon is. Az osztrák-magyar hadseregnek a kiegyezés után. ez volt az egyetlen erőpróbája. Lokális természetű háború volt, a civilizáció küzdelme a maradisággal, egy elmaradt, rakoncátlan délszláv tömeg megfékezése belekényszeritése & produktiv életrendbe. Ha az ember ezt számba veszi, mintha elhallgatnának azok a beszédeik, amelyek arról szólnak, hogy kár volt azért az egyetlen osöpp magyar vérért, mely annak a köves, sziklás országnak földjére hullt. Pénze után sir kétezer tisztviselő. — A Temesvári Tisztviselő-egyesület bajai — (Saját tudósítónktól.) Negyvennégy év előtt, amikor még csak német szó hangoztt el Temesvár szűk utcáin, amikor még hatalmas várfalak övezték a csöndes és puritán beamter-várost, a bécsi Beamtenverein fiőkat létesített a Délvidék e par exeelence hivatalnok-városában. Igy jött létre egy furcsa cimü pénzintézet, melynek „Osztrák-magyar monarchia első általános tisztviselőegylet temesvári takarék- és előlegtársulata" volt a neve. Temesvár azóta nagyot haladt, hatalmasan fejlődött, paloták emelkedtek a leomlott várfalak helyén és a bécsi Beamtenverein szerény fiókja is hatalmas intézetté nőtte ki magát. Két év előtt már több mint kétezer tagja volt, állami, megyei, városi tisztviselők és feltűnően nagy számban katonatisztek, öt millió koronát meghaladó törzsbetéttel. Voltak olyan tagjai is, akik egész vagyonukat, nyolcvan-százezer koronát itt helyeztek el és a virágzó intézet 1911. végén négyszázezer korona nyereséget múlatott ki. öt év előtt azonban súlyos bajok mutatkoztak az intézet belső vezetésében. Az igazgatóság könnyelműen hitelezett, igen sok követelés böhajIhatatlanná vált és a kétes követelések összege elérte a kilencszázezer koronád. A tagok sorában egyre nagyobb elégedetlenség nyilatkozott meg az igazgatósággal szemben, ami arra birta ikét év előtt a bécsi központot, hogy vizsgálatot indítva, alaposan betekintsen a temesvári fiók ügykezelésébe. A bécsi beavatkozás látszólag eredménynyel is járt. A személyi harcok megszüntetésére a régi igazgatóságot lemondatták, az intézet uj vezetőket kapott és a bécsi Beamtenverein ujabb ötszázezer koronás kölcsönt folyósított a temesvári fióknak, ihogy legyen kellő forgótőkéje üzleteinek lebonyolításához. Ezek a radikális változások sem hozták azonban a békét és az intézet fejlődéséhez szükséges belső nyugalmat. A lemondott vezetőség 'hívei most az uj vezetők ellen fordultak és bizalmatlanságuk jeléül fölmondták betétjeiket. Hozzájárult ebez még a bal\ káni háború okozta nagy gazdasági válság ' is és mindezek a körülmények azt eredmé1 nyezték, 'hogy a törzsbetétből két millió ko' rónát fölmondták a betevők. Ezen a bajon már Bécs sem tudott segíteni. Hiába folyósított fiókjának egyre nagyobb kölcsönösszegeket, a temesvári intézet végkép elakadt és . nem maradt számára más kivezető ut, mint a békés fölszámolás, vagy a csőd. Több ezer hivatalnok vitális érdéke forogván kockán, maga Telbisz Károly dr. Temesvár polgármestere vette a kezébe a kibontakozás ügyét. Közbenjárására két hatalmas intézet, a Temesvári Első Takarékpénztár és a Temesvár-Városi Takarékpénztár Részvénytársaság, karöltve az Első Magyar Általános Biztosító-Társasággal, vállalkozott a békés fölszámolás lebonyolítására. Ez évi május 18-án meg is tartották a rendkívüli közgyűlést, mély a fölszámolást kimondta és hálálkodó deputáciőt küldött a polgármesterhez eredményes közbelépéseért. Ezen a közgyűlésen fölszólalt Sútamorai János, a Temesvári Első Takarékpénztár vezérigazgatója is és a könyvek átvizsgálása révén szerzett közvetlen tapasztalata alapján megnyugtatta a tagokdt, hogy az intézet teljesen aktív és amennyiben ö, illetve a vezetése alatt álló takarékpénztár a felszámolás vezetését vállalja, ugy a betevők és tagok egész követelésüket, vagy legalább is követelésük legjelentékenyebb részét meg fogják kapni. A tagok tehát, nyugodt lélekkel távoztak a közgyűlésről. Reménységük azonban most sem teljesült. Az első akadályt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság gördítette a zavartalan fölszámolás elé, amennyiben eredeti ígéretével szemben vonakodott az intézet künnlevő'ségeit átvenni. Ennek folytán a fölszámolók nem rendelkezvén, pénz felett, nem tudták visszafizetni a közgyűlést megelőző november hclban szabályszerűen fölmondott betéteket. És itt tört ki az ujabb harc. A betevők követelik fölmondott betétjeiket, a fölszámolók pedig megtagadják a kifizetést, iázzál az indokolással, hogy a fölmondott betétek is a többi hitelezők követeléseivel egyenlő elbírálás alá vonandók. Ezzel természetesen nem érik be a jogaikban sértett betevők és ügyvédek kezére adták a dolgot. Most folyik az alkudozás az ügyvédek és felszámolók között. Maguk a fölszámolók is elkedvetlenedtek, az egész felszámolás elakadt és a több ezer egszisztenciát közelről érdeklő ügyben semmi nem történik jó idő óta. Állitólag a jövő hóban ujabb kísérletet tesznek majd a békés megegyezésre. A tehetetlenségben vergődő betevők és tagok — kétezer sarokba szorított beamter és katonatiszt — aggódva nézik most, hogy hogyan megy veszendőbe évek hosszú során át összekuporgatott vagyonkájuk. Hieks nem figyel rá. Fölugrik, fölkapja a nehéz poharat, a másik kirántja a kezéből, összeér a kezük ... A légionárius vérben Óorgó szemekkel ellöki: — Italt, vagy kitekerem a nyakadat! A görög a sátor túlsó falához esik, fölvesz egy kést. A katona nézi, fölugrik és a deszkák mellől fölkap egy ikis fejszét. Megfogja jó erősen: — Kést fogsz rám, te gazember? Na most 'véged van , . . . Szava eláll, karját egy erős, izmos kéz lefogja. Hátra fordul, Ihebegve köszön, szája az elfojtott dülhtől habzik: — Hadnagy ur, ön az . . . — Qyere csak! Hieks, előre! Az ólmos eső még mindig szitál. A hadnagy sátrához érve, az öreg katona szinjózan. • — Miért ittál ennyit? Hieks zavarodottan néz a földre. Hallgat: Miért? Vájjon miért? Tán meg se tudná mondani. A hadnagy szelíden ismétli a kérdést: — Felelj öregem. Nem büntetlek meg. Valami bánt ugy-e? Azért ittad le magadat? A gyöngéd szavakra valami átcikázik az öreg harcos agyán. Két könnycsepp pereg le marcona vonásain. — Igen . . . mert . . . én . . . még sose kaptam levelet és sose fogok! A hadnagy összerezzen. — Árva vagy, barátom? — Rosszabb, talált gyermek vagyok. A hadnagy két kezét nyújtotta az öreg katonának. Szelíden szólt: — Ne sirj, Öreg Hieks ... Megértelek ... Jó magam is nyomorult elhagyott ember vagyok . . . senkim sincs. A légionárius könnyes szemekkel tekintett az ifjú parancsnokra. — Ha elfog a bánat, .mint ma este, gyere csak hozzám. Szivesen elbeszélgetek veled, nem mint feljebbvalód, de mint megértő barátod. • A légionárius egy előcsapata künn állt örségen egy veszélyesen leirt tisztás szélén. Hirtelen lövés zaja hallatszott és a csapatot vezető hadnagy átlőtt mellel bukott hátrafelé. Üdvrivalgással rontottak elő a marokkói fegyveresek a tisztás mögül. A fiatal hadnagy holttestére estek, ámde mint egy vadállat tört rájuk egy szál ember . . . Hieks volt. Kilőtt fegyverét marokra fogva, mint az eleven ördög, izgett-mozgott az arabok között; puskatusa minduntalan halálos sebet ütött a megrémült arabokon. Könyökcsapások érték jobbról-balröl, vérbefagyva, vakon rohant maga elé, mig a tiszt tetemét elérte. Egy kard tövében levágta jobbkezét Az öreg vérbenforgó szemeikkel fogával ragadta meg a holttetemet. A csapat vágtatva közeledett. Az arabok megfutottak. Hieks kiszenvedett . . . Hat darab ellensége feküdt körülötte, vérző kezefejét óvólag tartotta kedvelt hadnagya holtteste fölé, mintha még haló porában is védhetné azt az egyetlen émibér, aiki életének 'legviharosabb, legkétségbeeséttebb órájában szeretettel hivta e néven: barátom. *** Kizárólag helybeli, hirneTeiefon ves asztalosmesterek által 515. készített, elismert jóminőyyy ségű és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorrakfáráhan (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is.