Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-29 / 175. szám

tlÉLMAGYARORSZÁG 1913. julius 20 Zimony, a kolerafészek. — Védekezés a veszedelem ellen. — (Saját tudósítónktól.) Egész Európa rettegő félelemmel lesi a 'kolera-lhire'ket. A rettenetes járvány hire már nagyobb és nagyobb erővel üti föl fejét s egyre jobban bebizonyosul, ihogy a balkáni bordérről elindult kolerajárvány erősen döngeti Európa kapuját. A nyilvánosság már nagyon toizaikadott az utóbbi napokban, 'hogy elülnek a kolerás hire'k. Annál szomorúbb és megdöbbentőbb adatokkal számol be most a kolerajárvány terjedéséről és a zimonyi állapotokról zimonyi tudósítónk. Zimony, ez az alig 'húszezer la'kosu kis határváros igen szomorú nevezetességre vergődött: legveszedelmesebb fészke a terjedő kolerajárványnak. Kapuja a rettenetes vésznek, mely Zimonyon keresztül fog Európába törni. A hatóságok intézkedésére működnek ugyan a járásorvosok a városban, akik lel- í kiisimeretességgel töltik be hivatásukat, de erejüket messze túlhaladja föladatuk nehézsége s bár a község minden anyagi erejét latba vetette, hogy a járvány terjedését megakadályozza, a kolera egyre terjed. Kétségtelen, hogy Szerbiában erősen dühöng a kolera. Zimony vedig, amely naprólnapra, óráról-órára érintkezik Szerbiával, leginkább ki van téve a kolera pusztításának s ha a járványgátló intézkedéseket továbbra is olyan felületesen hajtják végre, mint eddig, akkor a kolerajárvány Ziimonyban fogja fölütni hadiszállását. A város szegény. Nagyobb akcióra képtelen. A hatóságok intézkedései kétségbeejtően bürokratikusok, bakteriológus nincs a városban. Hia meghal valaki koleragyanus tünetek között, negyednap múlva megállapítják a belgrádi bakteriológiai intézetben, hogy a szerencsétlen kolerában halt meg. i Az orvosok naponta értekezletet tarta- j nak Zimonyban, hogy megállapítsák a teen- • dőket. Néhány nap előtt arra a fölfedezésre f jutottak, hogy a zimonyi piaci árusitó aszszonyok hurcolják be a kolerát Belgrádból. Naponta körülbelül százhúsz zöldséges és tejes asszony megy át Zimonyból Belgrádba, hogy ott túladjon áruin. Különböző élelmicikk-maradékkal teli, piszkos tejes kannáikkal és kosaraikkal azután visszdtérnek Zi monyba. De nem egyedül — a kolera-bacillusokkal. Ezek a piaci árusitónők száz és száz már megfertőzött emberrel érintkeznek a belgrádi piacon s igy mindennapos bahurcolói a járványnak. Végre az orvosok erélyes előterjesztésére a hatóság néhány nappal ezelőtt megtiltotta ia zimonyi piaci árusítóknak, hogy Belgrádba átmenjenek. Az orvosok különben azt is javasolták, hogy a Duna mentén katonai kordon ügyeljen föl, hogy a lakosság ne igyák az esetleg megfertőzött folyam vizéből. A javaslat javaslat maradt, a hatóság nem intézkedett, a íolyan-határok őrizetlenek, senki és semmi sem állja útját a kolerajárvány betörésének. Minden erővel, minden eszközzel csirájában kell elfojtani a veszedelmet. Az egész monarchia létérdeke követeli, hogy azonnal országos egészségügyi bizottság szerv ezt essék Zimonyban a közös kiadások terhére. Elvégre, ;ha tudnak őröket állítani a határra, hogy a szerb marhák át ne léphessék véletlenül a sorompót, talán az egészségünk, az életünk is ér annyit, hogy sürgősen, a mig nem késő, megtegyünk minden intézkedést a kolera béhurcolása ellen. A belügyminisztérium közlése szerint a Temesszigeten előfordult gyanús esetek egyikében a bakteriológiai vizsgálat kolerát állapított meg. A belügyminiszter a párisi egyezményben előirt értesítéseket erre vonatkozólag szétküldte. Tekintettel arra, Ihogy a Temesszigeten, tehát a Duna mentéti fordult elő, — bár az illetékes hatóságok már annak idején megtették a legmesszebbmenő óvóin tézkedésőket — a belügyminiszter egy ma küldött rendelettel Magyarország valamennyi hajózható folyója mentén lévő élénkebb forgalmú kikötőben állandó szigorú orvosi vizsgálatot léptetett életbe. Az összes délvidéki határállomásokon a legszigorúbb orvosi ellenőrzés iránti intézkedések május harmadika óta hatályban vannak. 2 ne'k. És ez elmondhatta volna, el kellett volna mondania, hogy mire keresnek ök az országban mandátumot. Tisztában vagyunk azzal, hogy korteskedni menvén, mindezekből egy kukkot se fognak elmondani sehol. De tisztában vagyunk azzal is, hogy ha el se mondják, az ország túlnyomó közvéleménye, a józan, világosan látó, egyenesen gondolkodó emberek igen nagy többsége, jól tudja, jól látja mindezt még akkor is, ha ők elhallgatják, akkor is, ha ők az ellenkezőjét hirdetik, akkor is, ha egészen más mesékkel próbálják is meghamisítani az ország fölfogását és hitét, ők ugyan mehetnék korteskedni. Ami az ő rendelkezésükre áll, az mind csak szó, üres mondás. De a tények, a megfogható igazságok, a kedvező és a keserves tapasztalatok, mindmind mellettünk korteskednek. És ezeknek a jegyében terem a győzelem! . . . Páris Berlin ellen. Parisból jelentik : Doumer, a szenátus hadügyi bizottságának jelentésében behatóan foglalkozik a német létszámemeléssel és Európa mostani helyzetével. A jelentés szerint a balkáni háború a kontinens politikai és katonai egyensúlyát megzavarta. A Rajnán tuli fegyverkezés nem azt bizonyítja, hogy a béke megszilárdult. Az a hatalmi csoport, amelyhez Franciaország tartozik, nem rendült meg. A súlyos és döntő válság folyamán Franciaország, Anglia és Oroszország közt egy pillanatig sem volt egyenetlenség és ez a jövőben sem fog megtörténni. Franciaország biztonságát önmagának akarja köszönni és integritását saját erejével akarja megvédeni. Németország sajnálatos és nyugtalanító politikát követ, a mely a közelmúlt bizonyos óráiban agresszív volt. Németország 'könyörtelen ellenség és a legveszedelmesebb. Franciaországnak az erős nemzetek közt erősnek kell lennie, mert •mindig első helyen állott és első helyen kell maradnia. a lunclhot. De nekem nem volt pénzem és nem inertem ive'le menni. Hazamentem hát és .mindent elmondtam a 'mannámnak, ő elkezdett sirni. — Szegény, szegény gyermekem, nem ismered te még az életet! ... — zokogta. — De anyuskám, ne sírj, — mondtam én, — hiszen pénzt fogok ikeresni néked és nem Ifogunk többé nélkülözni, örülj inkább velem együtt. De ő csak tovább sirt, majd levettette velem a cipőjét és ő maga húzta föl, aztán elment hazulról. Mikor visszajött, sugárzott az arca. — Cissy kém, édes, veled méhetek én is, — mondta boldogan. — A ruhatárt fogom rendben tartani, vigyázhatok reád! Még kapok is egy fontot egy hétre. Elutaztunk. A társaság nagyon jó volt hozzám. Bejártuk a vidéki városokat és én játszottam minden este. A kezdő hibáimat takargatták, olyan jószivü emberek a vidéki színészek. A szivük csordultik van szeretettel, csak kár, hogy a zsebük mindig üres. Nekem a 'legjobban a zongoristánk tetszett. Huszonöt éves lelhetett, sima arcú iiu volt és képzett ember. Elvégezte a zeneakadémiát is, csalk hogy nem tudott máshol állást kapni. So'kat beszélgettünk együtt, azt mondta, szereti a vándoréletet. Gyönyörűen játszott, Bemard volt a neve és minden reggel próba után egy félóráig tanított engem külön. Egyszer egy próba után, mikor egyedül maradtunk, azt mondta, (hogv ő szegény fickó, nincs egyebe, mint a muzsikája, meg a szerelmes forró szive, de mind a kettőt a lábamhoz teszi, mert szeret. Olyan jó volt ezt hallgatni, llányok és én o'lyian boldog voltam ... de olyan boldog! Ekkor nyitott ajtón keresztül Radley (lopózott a 'szobába. I Rettenetes volt a szép álomból az ő csúf, I sápadt arcával ébredni föl. Azt mondta, nincs ; semmi értelme ezeknek ,a magánieckéknek, ; hagyjuk abba. Mind ia ketten sápadtan hagy- I tűk el a szobát. Radley utánam jött és cél- ; Z'ásokat tett arra, hogy mennyire szeret. A mezőn át haziakisért, a mamáim, a drágám! mint egy szomorú kis árnyék jött mindig utánunk, mig haza nem értünk. — ígérd meg, Cissy, hogy sohiase mégy férjhez ehhez az emberihez! — 'kelt ki otthon izgatottan. — De 'édes anyám, hova gondolsz? — Féltelek tőle! Rossz ember. Boldogtalanná tenne. ígérd meg, Cissy . . . Elájult. Radley mé'g azon iaz estén megkérte a kezemet. Elkezdtem sirni ijedtemben. Nagyon megijedt. — Cissy, édes kis leány, hát igy gyűlöl engem? — kérdezte. Nem mondtam meg neki, hogy igen, hanem csöndesen szepegő hangon kérdeztem tőle: „Kivánja, Radley ur, hogy azonnal elhagyjuk a társulatot?" — Nem, nem — felelte ő, — majd megszokja az arcomat, Cissyke. Nem mondtam el a dolgot a mamának, mert ő rögtön csomagolt és 'hazavitt volna, pedig még nagyon 'kevés pénzünk volt öszszegyüjtve. És én különben sem szivesen hagytam volna el a társulatot. Esténkint, fölvonásközben, kint sétáltunk Bernarddal a mezőn. Tavasz volt, csudaillatu virágok között jártunk . . . csak a csillagok mosoiyogtag le ránk, más nem látott. Olyan mámorító szellők csókdosták az arcunkat. — Cissy, édes, eljönnél hozzám fele .. . Nem fejezhette be, mert a kővetkező pillanatban már a karjában voltam . . . csókolt, csókolt . . . Oh, Istenem, milyen csókok voltak azok! Még a sírban is égetni fogják az ajkamat. J _ _ ' Azt se tudtam, hol vagyok . . . önfeT ledten bolyongtunk — egymást átölelve a ; holdvilágos mezőn. Közben csókoltuk egymást. Radley hangja riasztott föl. — Ugy látszik, kellemesen töltik az időt, — mondta gúnyosan. — S azalatt nekem kell az ügyelőt helyettesítenem, mert az sehol sem találja magukat. Bementünk, kezdődött a második fölvonás. Most már nem törődtem semmivel. Bernardra néztem egész idő alatt, neki játszottam. Másnap reggel hallottam, (hogy Bernardot elbocsájtották. Még az éjszaka elhagyta a várost. Sírtam keservesen. Három hónapra rá meghalt a mamám is. Akkor elhagytam Radleyt és feljöttem Londonba. — Cissy, — mondta búcsúzáskor érzelgősen a kövér igazgató, — gondolj rám, ha rosszul megy a dolgod. Te Londonban nem fogsz boldogulni, nincs sem hangod, sem tehetséged, csak szép vagy. Nagyvárosiban ezer veszedelem leskelődik a lányokra. Ha belefáradtál a küzdelembe és hajszába, én mindig elveszlek feleségül. Mégis feljöttem. Kaptam is nagy nehezen alkalmazást, de Radleyne'k igaza volt... Csak szépségemért vettek föl. Nem való vagyok színésznőnek . . . Kedvetlenül ásított egyet, a barátnői vigasztalták, bátorították, aztán hazaimentek. Este Cissy egy levelet vitt magával a színházba. Egykedvűen mondta: — Búcsúzom tőletek, leányok. Férjhez megyek. — Kihez? Kihez? — Radley irt. Újra megkérte a kezemet ... és én olyan fáradt vagyok . . . olyan fáradt vagyok . . . Kezébe hajtotta a fejét. Sirt. •-— • -Itat