Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-27 / 174. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. julftis 2? Ez év elején került is előnyös vállalkozó; azonban kettős -baj derült ki, ami a feltöltésit több évi küzdelem után isimét bizonytalan időre elodázta, ezzel az uj gyárak létesítése s azoknak nyújtott áHatni segélyezés is elmaradt. Vájjon minő okok idézhették ezt elő? Hatóságunk elköltötte a JBuvártó feltöltésére összegyűjtött százezreket, más üres telek vételére, ami évek óta parlagon .hever, jövedelmet nem hoz és a vételárnak megfelelő 13—14,000 korona évenkint kamatveszteséggel növeljük a teleik vételárát. Tehát részint a pénztelenség, részint a téves féltöltési tervezet miatt, hogy a'feltöltésihez az anyagot a vállalkozó a körtöltés bevágásával nem szállíthatja, az egész feltöltési müvelet előnyeitől a létesitendő uj gyárak és munkás népünk ta feltöltésből szerezhető munkadijaktól elestek. K'íszámlfthatllan tehát ©zen kár, ami a téves hatósági ügykezelésből eredt. 1911-ik év őszén, a csanádi-ut és az államvasút töltésvonala között lapos, mély, gödrös terület háztelkeknek lett kiosztva Újszeged fejlődése célábók Ezek a telkek négyszögölenként 23—32 korona árban keltek el. Átlag 25 koronáért négyszögölenkint. Tehát katasztrális holdja' elkelt 40,000 koronáért. Ennek évenkint 5 százalékos kamata kitesz holdanként 2000 korona kamatjövedelmet. Évek óta húzódik egy bizonyos állami kemderakadéimia létesítése Újszegeden. A föidmivelésügyi miniszteriiuimnalk eszébe jutott ez évben, midőn jó késedelmesen hatóságunk jóváhagyásra fölterjesztette, hogy talán azon néhány hold állami faiskola területre is szüksége lehet a kenderakadémiának, melyen most az állami faiskola létezik, az ujszegedi vasúti töltés mellett <és a kenderakadémiának átengedett telek táblában; tehát nem hagyta jóvá a minisztérium a csanádi-ut melletti, teleikéi adást, hanem odautasitotta hatóságunkat, hogy a jelenlegi állami faiskolát helyezze át a csanádi-ut mellé, a magas árban eladott iházi telkek helyiére, így aztán a miniszteri határozat előtt hatóságunk meghajolt, vevőknek a .befizetett vételári részletet szépen vissza adta és nagy bölcsen katasztrális holdanként 40,000 korona értékű földterületen létesiti, vagy oda áthelyezi az állalmi faiskolát s igy ennék a faiskolának holdanként használati ára városunknak 2000 koronába kerül évemként. Hogy az ilyen szűk iláfkörü hatósági intézkedés egy pár év alatt /pénzügyileg hova juttatja városunkat, azt mindenki könnyen beláthatja. Valóban különös dolog, hogy akkor, a midőn 60,000 katasztrális holdnál is több ingatlannal rendelkezik, Szeged egyszerű, vadoncfák részére oly terület jelöltetik ki, a minek éven/kint jövedelmi értéke 2000 korona. Ellenben a faiskola évi hozama 100 koronánál többet nem ér. Ily különleges telekeladás történt, a legutóbbi közgyűlésünkön, mert azt a város tanácsa ajánlotta. A Jankovics-u'tca 14. szám alatti ujszegedi telekből, a város tanácsa a szobrász-művészet támogatása céljából átengedett 352 négyszögölet a bácskai-utca sarkán, egy 2009 négyszögöles városi nagy telek közepén ugy, hogy majdan a pécska-utcát ki fogja nyitni egész a népkert-sorig. A gondos és jól kidolgozott mérnöki tervéket a város tanácsa pártolólag beterjesztvén a közgyűlés elé, azt a törvényhatóság el .is fogadta s megy a minisztériumhoz jóváhagyásra. A művészeti célra adott telekügygyei azonban összefüggésben van a délroagyarországi földnnivelők szegedi internátusának az ügye is, amennyiben ugyancsak közérdekből ennek- az Aranka- és Pécska-utoák folytatásába eső nagy iélektömbnek a félét, amely a népkerti soron van, törvényhatóságunk már átadta örök tulajdonjoggal a délmagyarországi földművesek Újszegeden építendő nagyszabású tápintézete telkéül; ezen a népkerti soron fog fölépülni a legalább iiS olyan nagyszabású épitmény, imint amilyen a szer'b konviktusé. Vájjon milyen indok vezérélhette tanárnég pedig — minél alaposabban. Mert ki tudja, mit hoz a holnap?! Hatósági tévedések. Amilyen áldásos következményei vannak a jó, helyes és gyors közigazgatásnak, ép oly káros lehet az, ha tárgyismeret, kellő tanulmányozás és alapos elintézés nélkül hozatnak meg a határozatok. Hatóságunknak számtalan téves határozatait súlyosan érzi, sokszor a város közönségének .nagy része. Ilyen visszás helyzetet teremtett a Buvártőnak feltöltése; ujszegedi, népkerti, második artézi kútjának berckedése, a csanádi utca déli vonalán egész az ujszegedi vasúti állomás följárójáig; magas árban eladott telkeknek vissza Vétele, hogy abból faiskola alkottassák. Számtalan példát lehetne fölhozni. Tulajdoukép hogyan lehet elrontani közigazgatási utón egy fontos ügyet, azt a Búvár tó esete bizonyltja legjobban. • Tör vié n yba 1ft/s águnk elrendelte annak feltöltését, gyárak és háztellkek részére. Félre is tette hatóságunk azon 2—300,000 korona összeget, amibe a feltöltés kerül. De ezután ameddig mérnökségünk elkészitette a tervezetet, hogy hogyan és miként lehetne feltölteni s mibe kerülne az, sőt a munka kiadására .az árlej'télsi föltételeket is megkészítette, annak alapján vállalkozó is akadt. Midőn már a munkáihoz hozzá kellett volna fogni, akkor hosszú idő után kitűnt, hogy rossz a vállalati föltétéi és egy évi csűréscsavarás után kénytelen volt hatóságunk a vállalkozót a munka teljesítése alól fölmenteni. Évek multán, midőn már a Búvárló jó nagy része gyári telepékül kiosztatott, amidőn már az uj gyárak réázére a kereskedelemügyi .miniszter az állami támogatást meg is szavazta, de azt ahhoz a föltételhez kötötte, hogy az uj gyárak a Buvártó helyén építtessenek föl, akkor folytatta azon téves eljárását, hogy a föltöltéshez vállalkozót szerezzen. — Mindig imádtam la természetet: a természeti főzést. A szabad lángot, a mint szinte bekap az étéibe. (Már csak csendes zsarátnoknál főtt az étel.) — Ugy látom, jól élsz! ,— jegyeztem meg én. — Voltaképen hogy élsz, öreg? No, csakhogy van miiből. — No, no. Gazdag épen nem vagyok. Mint járásorvosnak van harminc forint nyugdijam. Havi, nem negyedévi. A szőlő is hoz husz forintot havonta. Milyen okos voltam, hogy ezeket én igy beintézkedtem. Dicsérem az eszemet. Ha még öt évig működhettem volna, ezer pengő évi nyugdijam lett volna. Mi, ez csak valami? Ez lett volna a nagyszerű. Annak örült, hogy milyen pompás lett volna ugy, de nem tudott búslakodni, hogy nem lett. igy. Még az élfoszlott reményt is élvezte. — Pénzem^ nincs sok, de nekem mind kevesebb kell. És közben talán: örökölni is fogoik, ilyetn nagy csia'ládlbain1 meghat ez, vagy az. Mit tudom én, az atyafisiágom közül meghal valaki Amerikában, gyermekitelenül. A konzulátus fölveszi a hagyatékot, nem lopja el. Az egész intézmény jó, bárha osztrák is. — A parasztok hivatnák még? — Hinának, de nem megyek. Néha, konzíliumra. Itt öt orvos is van és rossz néven vennék, ha prakszist folytatnék igy. — Hogy? — Tudod, pajti, az mégis csak akadály az orvosnál, ha .az embernek „korlátolt tátképessége" van, mint nekem. Az örök sötétségre küldve, még sejtelmes fényt sem Játhat többé ,és borzalmas vakságát egyszerűen „korlátolt látképességnek" nevezi. Mint egy igazi orvos, gyöngéden bánik magával és a szörnyű tényt elszeliditi egy technikus terminussál! Ösztönszerűleg megszorítottam a kezét: — Te vagy az ember, te vagy az igazi ember! — Tudom. Engem szeretnek. — Hogy vagy az uraikkal? — Én még pénzért inem vettem egy szál szénát. És nézd meg a lovaimat. Szénát kapok, zabot kapóik a régi házaimtól. Olyan fertály hornyukat kapok, hogy no. Néhány embernek itt megmentettem az életét, disznóöléskor azok mind megemlékeznek: annyi orrját, fehérpecsenyét nem eszik senki, mint én. A tiszttartó utasítva van, hogy amig élek, a kommenció nekem kiijár. Kenyerem van és ez a fő. Az öreg grófné mindig meg akar látogatni ... És a parasztok, a nép! — A nép, az hálás. De kocsikáztál értük vagy negyven esztendőt. A rossz szekereik, a irossz utak, azt mondják, az csinálta a bajt, az rázta ki a . . . Nem tudtam kimondani a szigorú szót. ö még kevésbé. De megvédelmezte a szekerezést. — Ostobaság, a pásti doktorok mondják. Ha annyi eszem lett volna, hogy Bécsbe menjek! Én mint bécsi! orvosnövendék, velem egészen másképen bántak volna! Különben az egész ébrényi dolog. Embryonális. Eltűntek. Hogy egy .hegyes-orrú tiszai hal ilyen örömet szerezzen egy embernek! Ugy dicsérte a kecsegét, szinte hízelgő szavakat intézett hozzá: — lEz hal, mi? Hol az a tenger és hol az a tengeri hál, amely dilihez hasonló. (A Duna az egy piszkos folyam. A kecsege, mint küllönösen tiszta hal, nem is szeretheti.) Ez nem kemény és nem puha. És nézzed meg, milyenfehér! A csirkét is nagyon megdicsérte: — Egy ilyen magyar parasztcsinke minden más csirkénél jobb. .Egye más a stájerországit, már én csak ennél maradok. Hogy egy kissé sovány? Legalább benne marad az ize, i NFIMIM riuiTi «WMT minimum HI^AESAES ,.' I I mi .IHIIMK Ebéd után aludtunk ©gy - kissé a borházban. Azaz, hogy csak ő aludt, mélyen, komolyan, igazán. Én, az átlátszó szendergésemen keresztüli néztem jóságos és kellemes arcát és minduntalan egy pórias mondásra gondoltam: „a- jó ló örökké csikó!" Hogy féltem tőle, sírásaimtól, a reménytelenségtől, amely kell, hogy körülvegye. És íme, szinte megdöbbent a vidámság, amivel ébred. — Az álmom az jó, azt ,meg kell adni, hogy az álmom jó. Élettanilag üdítő, mert mély, egyébként kellemes, mert mindig álmodok és soha Olyant, ami rám nézve kedvezőtlen volna. Most például azt álmodtam, hogy egy miniszter, áki harminc év előtt látott engem és akinek kortesszolgálatokat tettem, megemlékezett rólam és kineveztetett egészségügyi felügyelőnek. Kéltett neki egy orvos, aki függetlenül ítél, valaki, akinek bár látképessége korlátolt, de az általános elvei és Ítéletei annál függetlenebbek. Itt a jó kis nyugdíj, ott a jó nagy, friss, fizetés, -t- nem is lenne rossz! Nem lehetett elunni a nagyszerű optimizmusát. mert minden hite azonnal vérré vált benne. És mert nem maradt meg egynél. A kecsegét azonban még hazafelé- az utón is tisztelte és dicsérte. Csak amikor közel értünk a házához, komolyodott el egy kissé: — Ha a feleségem el nem megy (szegény, tiz éve meghált), ö férjihez adja a leányom. Amilyen ügyes volt. De én itt a környéken nem találok hozzá méltó férfit. És egyáltalán nem találok hozzája méltót. Majd meglátod! Egy finomrajzu, 'laposanel'lü, sovány nőcske volt a leánya. Lankadtak a mozdulatai, halk a szava, /mintha mindég a sötétben és tapogatózva járna. Nem csúnya és nem szép: semmilyen. Úgyszólván minden életösztöne oly .gyöngén vert, iránt a halódó fehér (hal a .szárazon és csak egy tehetség fej-