Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-26 / 173. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24- félévre . . K 12-negyedévre K 6-— egy hónapra K 2•Egyes szán ára M BUár. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egészévre . K28- télévre . . K U.— negyedévre K T— egy hónapra K Z40 Egyes sxáa ára 1* Btlér. Kiadóhivatal Kárász-utca S. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 173. szám. Szombat julius 26 Szünet. A politikai agitációk szünetelnek. Az aratás miatt — mondja gróf Apponyi. Azért, mert 'az ország belefáradt és megunta, — mondja minden elfogulatlan szemlélő. . Szünet van. Az ellenzéki lapok még gyanúsítanak és rágalmaznak; Justh néha még panaszkodik elvbarátaira; Szterényi még védelmezi a koalició erkölcseit: de a közönség nem hallgat rájuk. Régi frázisok; régi fogadkozások; régi komédiák. Elkopott a nimbusz s már nagyon keveseket tud megtéveszteni a mülelkesedés és a müföiháborodás. Mene tekel. Andrássy ugyan még hivja zászlaja alá a nemzetet; de a nemzet helyett csak Désy jelentkezik. Hivja, hivja újból, de a nemzet helyett csak Mezőssy kész — tárgyalni vele. Minden nap „megnyer" valakit; most már a sógorát is! Micsoda diadal. És foly a privátszorgalomból magánúton eszközölt nemzetmentés tovább. Károlyi elvette Justhtól és Kossuthtól a hiveket; Andrássy Károlyitól próbálja elszedni a lelkeseket. És ezt nevezik, együtt-müködésnek. Előbb Apponyiék sodródtak a Justh választójogi radikalizmusa felé, most Andrássyék. És ezt nevezik a radikálizmus mérséklésének. Előbb eszköz volt ez az alkotmány kormegmentésére. Most már cél — mányképességet nem alteráló. így lehet lassan levetkőzni a kényelmetlen közjogi programpontokat. így feledtetheti el Károlyi kényelmesen az önálló vámterületet s Andrássy a katonai követeléseket. Hol van már mindez! Hol vannak az elvek azóta! Most már csak választójog van; 'a tavaly áltáluk gyűlölt demokratikus választójog. És a hatalomért való tehetetlen, de olthatatlan vágyakozás. Az ország — erre nem gondoltunk. Nehéz külpolitikai válságban vagyunk s Andrássy — Mezőssyt kapacitálja. Súlyos pénzügyi viszonyok s nincs egy komoly gondolatuk. Az ország fele árviz alatt s ők — szünetelnek. Mennyit adott a károsultaknak Károlyi gróf? Hol látták a bajban Andrássyt vagy Apponyit? Ez nem pártpolitika: ez nem hatalmi politika; ez őket nem érdekli. Nem érdekli. Játékaikba beleszólalt az élet >a maga súlyos problémáival s nekik azokra nincs szavuk. A palotaőrség fontos nekik, mert ,az őket dobta ki. Az árviz nem fontos, mert az csak a szegény népet hagyta hajléktalanul. Csak arra jó nekik, hogy „sláger" legyen a kormány ellen ez is. A nagy szerencsétlenség errtlitése nekik csupán kortesfogás. i Jó arra, hogy lapjaik megvádolják az eddigi kormányokat. Hogy ők ezek ellen mit proponálták; hogy ellenőrző kötelességüket hogyan telj esitették: arról nem beszélnek. És azt sem mondják meg, hogy mik voltak azok az ő propozcióik, amiket elfogadni a kormányok elmulasztottak s a miknek elmulasztásából támadt ez a veszedelem. Személyi célokért folytatott, személyes boszuvágytól sugallt harc. Hatalomért való törtetés. A nemzeti munkapárt azonban a nyugodt tudatlan hallgatja az ellene szórt rágalmakat, hogy a harag eme kitörései immár nem hátráltatják az események folyamatát. Csak esztétikai érzékünket bántják e támadások. Csak sajnálkozunk Apponyin, aki politikai pályájának négy évtizede után, miután egykor a magyar parlament legnépszerűbb embereinek egyike volt; miután vezéralak volt a nemzet tanácsában a nagyok idején: most a — Károlyi vezérlete alá kerül, ő, aki Szilágyi Dezső vezértársa volt; ő, aki egy Horánszkyt, egy Hódossvt vezetett egykoron: most a Károlyi gondnoksága alá került. Mi csak sajnáljuk az ellenzéket és mérlegeljük egyben, hogy a munkapárt az elmúlt év nagy eredmények egész sorozatát mutatja föl. Megvan a véderő reformja s a balkáni háború nem talált készületlenül. Megvan a házszabályrevizió s a parlamenti anarchia minden törekvése szegett. Dyonisos borából. A szőlőhegynek ormát Uj hold sarlója vágja, A fanyaxr zöld borostyán Bus homlokomra kúszik; Távol kékes ködéből Vonatok integetnek Mámorpiros szemekkel; Ó bor dalol szivemben. És uj igékre várok. / Nun cest bibendum. Itt van Az ihlet drága perce, A röppenő, örök perc; Napóleont ilyenkor Csókolta homlokán a Nikészárnyu szerencse, Goethét a múzsa és lány; Ilyenkor forr a vér és Fogan az áldott csíra: A jövendő — A kalmár aranya most gurul És én most kezdek dalolni! JUHASZ GYULA. Gonosz tavasz. Irta: Erik JuelA (kisasszony halálosan fáradt volt. Napokon, éjjeleiken áit ,folyton varrt. Színes selymet, habkönnyű csipkét másoknak. Most kimerülten sóhajtott és csüggedten hanyatlott karja az ölébe. A szemközt levő tükör kicsi, sápadt, keskeny arcot mutatott. Ez ő Volna? . . . Mi lett belőle! Az 'édes szőke teremtésből, akibe minden ur szerelimes lett, ha csaik egy keringőt is táncolt vele. De most? Az a gyermek elrontott mindent. Elvitte arca rózsáit, (teste ifjú üdeséget. Még jó szerencse, hogy meghalt a kis kölyök! Elég gond magának is megkeresni az élet szükségleteit, hátha még az a csöppség itt volna, akiről az apja tudni sem akart. Az ölében tartott (blúzból kiszedte a fércszálakat, a hosszúakat szépen' egymás mellé helyezte. — Istenem, nem lehet eleget takarékoskodni •— aztán kopott, fekete gyapjubluzába tűzve a varrótűket, szomorúan indult az ablak felé. Friss levegő ömlött be most, hagym'aililattail, pecsenyeszaggal telítve. A mellékutcának nyári vendéglője már megnyiiJt. Lund Amanda kisasszonyt majd elölte a vágy, a tavasz, a nyári vendéglő, az élet után . . . A szomszédban az elegáns fűszeres most zárta be üzletét. Jó negyvenes, nőtlen, tetőtől talpig elegáns ur volt Holmström. Üzletzárás előtt miindig átöltözött s ahogy most kilépett, boltja ajtaján, nem csoda, hogy megdobogtatta a küs Lund Amanda sz'ivét. Megborotválva, frissen mosakodva, elegáns frizurával, egyenesre vasalva — a leghóditóbb fűszeresnek lehetett mondani. Hoilmström szivarra gyújtott s amint a vékony, (karcsú füstkarikák menetét követte, szeme találkozott Amanda kisasszony elragadtatott tekintetével. Gentleman volt, tehát megemelte kalapját: i — Jó estét, Lund kisasszony! — Jó estét, Holmströtn ur! A kisasszony (hangja fátyolozott volt, halk. alig halható. Aztán beszélgettek az időről, a cukor, a kávé és egyéb termények áráról. A világeseményekről, amelyek oly bolondul kergetik egymást. Ha ők ketten kormányozhatnák ,a Világot, 'bezzeg másként menne minden. Ezekután, hogv utasíthatta volna vis'sza Lund kisasszony Hoilmström ur indítványát, aki sétára hívta őt! Tavasz volt, a fasor fái üde zöldek és Holmström ur oly elegáns! És távolból a zene hangjai is csábították. — No, szedje magára a rongyait és jöjjön. Tiz rierc múlva itt leszek érte. — Rongyok! — azt 'ünneplő ruháiára értette! Alapjában véve igaza van. Régi ko-