Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-24 / 171. szám

Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 - íélévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-Ezyes szám ára 10 Mór. ,M lit r I r ÜUJAsJy ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K28 - félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 240 Egyes siám ára 10 BHér. Szeged, 1913. Egy reform. A hazánk számos vidékét sújtó elemi csapások alkalmat adtak egy belügyminiszteri rendeletre, amely nemcsak azáltal kelt figyelmet, hogy valóban mindenre kiterjedő gondossággal intézkedik a teendőkről. Ez érdemét a rendeletnek messze haladja az a benne folgla'lt elvi rendelkezés, mely fölhívja a vármegyéket, hogy ne csak bekért jelentések alapján alkossák meg a pusztulások képét, hanem a megbízott főtisztviselők maguk szálljanak ki a helyszínére a nép közé. Sándor János belügyminiszter e nevezetes fölhívásának kettős intenciója van. Az egyik egy időleges és gyakorlati cél: az, hogy a közigazgatás képviselői személyes tapasztalatok, közvetlen szemlélet utján győződjenek meg a bajokról, az orvoslás szükségességéről. Az autopszia mindennél többet ér, mert közvetlen impressziót ad s ezáltal határozottabb, megingathatatlan meggyőződést érlel meg. A másik célzat, mely ezen intézkedésében a belügyminisztert vezeti, nem ilyen muló, átmeneti jellegű. Örök érvényű, eU vi jelentőségű. Mert azt foglalja magában, hogy aki a népért és a néppel akar dolgozni, annak nem elég bármily önzetlenséggel és nagy szivvel, bármily elméleti készültséggel munkához fognia, annak állandó érintkezést kell fentartania a néppel, annak ismernie kell a népet s a népnek isOda a boldogság! Irta: * * * Guschof Demetert, az oroszt, nyájasan köszöntötte szomszédja, a suszter. — Adjon Isten. Hova igyekezel? Mondd Guschof, miért nem küldöd feleségedet is le a bányába dolgozni. — Mert nem akarom. Mert utállak benneteket mind, akik apák, férjék vagytok és leányaitokat, meg házatok asszonyát igába fogjátok, mint a barmot. — Látszik, hogy nem vagy avoldi. Avoldnak nevezték ugyanis azt a bányafalut, ahol Demeter már tiz év óta dolgozott. — Ember vagyok, férfi. És van annyi erőm és önérzetem, amivel megbírom a magam és páromnak kenyerét keresni, meg azonfelül is valamicskét. Szégyeljétek magatokat ti többiek. Már a biblia is ugy beszélt, hogy Ádám kereste meg verejtékes homlokkal családja kenyerét. Mit akarsz a feleségemmel. Szép, jó, megérdemli, hogy a ház asszonya, nem pedig szolgálója legyen. — Jó, jó — mondta a kegyeslelkü szomszéd — de nem jutott még eszedbe, hogy az asszony túlságosan sokat van egyedül. Még utoljára is megunhatná jó dolgát. — Mit akarsz ezzel mondani, mi? A suszter vállába húzta nyakát és csúfondárosan csettintett. Akkor Guschof Demeter megragadta őt. II. évfolyam 171. szám. mernie kell őt. S ez utóbbi talán a legfontosabb. A nép lelke tartózkodó. Csak az előtt tárul föl, aki közelébe férkőzik, aki jóindulattal érintkezik vele. A nép lelke gyanakvó is. Bizalmát csak hosszas érintkezés utján lehet megszerezni. Már pedig a bizalom a nép kormányozhatóságának alapvető föltétele. A kormányozhatóság alatt ezúttal nem az állam kormányzatának érdekében való irányítás értendő. Az a kormányozhatóság, amelyről itt szólunk, semmi egyéb, (mint a nép fölvilágositásának, a nép nevelésének lehetősége. Ez egyaránt érdeke magának a népnek, egyaránt érdeke az államnak és a müveit társadalomnak. Senki sem ámitja magát azzal, hogy a kuliurának, az ismereteknek, a tudásnak egyenlő mértéket lehet szétosztani az emberiség milliárdjai között. A kulturában való egyenlőtlenség valósággal természeti törvény, mert az egyéni képességek különbözőségén, a fejlődés és visszafejlődés váltógazdaságán alapszik. De van egy határ, amelyet minden rétegben el lehet érni: a fölvilágosodottságnak egy olyan legalsóbb szintje, a melyre minden emberfiát, aki nem beteg és nem gyógyíthatatlanul degenerált, föl lehet emelni. A nép elméje és lelke tele van babonával. A babona a téves ismereteknek és helytelenül magyarázott érzéseknek korcsszülöttje. A modern civilizáció legmegrázta és hatalmas rúgással ellökte magától, — Nesze, te undok rágalmazó! Demeter homlokán mély ránc képződött. A suszter szavai befúródtak agyába és megfeszültek ott. Másnap megfigyelte feleségét. De nem fedezett föl semmit. Akkor megcsókolta szép, erős, barna nyakát szenvedélyes hevességgel, mialatt az asszony szép haját fonta be este lefekvés előtt. Mintha gonosz gondolatait akarta volna elűzni a csókkal. Karján vitte fekhelyére és másnap elfeledett mindent. Egy héttel utóbb a suszter feleségével találkozott. Ez anélkül, hogy megállította volna, valamit súgott feléje. Mire föleszmélt, eltűnt mellőle az asszony. És annak a napnak éjfelén észrevette, hogy otthon feledte az olajos kannának kulcsát. Gépész lévén, erre feltétlenül szüksége volt. Elzárta tehát a gépház ajtaját és hazarohant. Ott óvatosan nyitotta ki a kaput. És akkor valami rendkívüli neszt hallott. Idegei megfeszültek és szeme mereven feszült a hátulsó szobának gyengén világított ablakára. Mintha azon tul, odabenn kacagtak volna — ketten. És akkor kinyílott az ablak, mire Guschof észrevétlenül a sötétbe húzódott. Széjjelbontott hajjal hajolt ki azon a felesége és közvetlen mellette egy sápadt, élveteg, keskeny férfiarc. Guschof Demetert mintha ostorra! verték volna. Összeszorította fogát és visszatarTelefon-szám: 305. Csütörtök, julius 24 nagyobb eredményeit eddigelé is a babonák kiirtásában érte el. A helyes imeretek terjesztése, a valóságnak megfelelő természet- és világlátás népszerű alakban való tanítása volt az a fegyver, méllyel a népnevelés harcba szállott a tudatlanság szellemével. Sok vonatkozásban sikeres volt ez a harc már eddig ds. De minden téren egész sora van még a fogalmaknak, amelyek a nép legjózanabb fiai előtt is még homályban állanak. Babonák, tartalmatlan ábrándok, hamis délibábok tartják béklyóban a nép szivét és elméjét. Mindenkinek, akinek adatott, kötelessége, hogy minden erejével, tudásával részt vegyen a nép tanításának, a nép felvilágosításának nemzetmentő, nemzetfejlesztő nagy munkájában. Aki az ábrándók és babonák világából átvezeti ,a népet az életvalóság talajára, aki megszabadítja a pusztán fonetikus értékű üres jelszavak rabságától, az a legnagyobb, legkorszakalkotóbb munkát fogja elvégezni a nép, a nemzet, az állam és a kultura érdekében. Mert lelkeket szabadított meg lerázhatatlan bilincsektől, amelyéktől azok a maguk erejéből talán sohasem szabadulhattak volna; mert megtisztitotta a nép fiainak a tudatlanság ködgomolyai által elhomályosított látókörét és ezzél szabaddá tette a népben rejlő józan itélőképeséget. Ez a jelentősége ennék a jelszónak: a népért •— a néphez. És ebben a jelmondatban fejeződik ki Tisza István politikai tott lélegzettel figyelt. A férfi elvonta az aszszonyt onnét és becsukta az ablakot. Vad ugrásokkal indult Demeter az utca ielé. Annak keresztezésénél leült egy padra és várt. Erre kell jönnie a gazembernek. Hideg volt s a zord szél majdnem iöldig hajtotta a fák ágait. A bánya órájának ütései élesen, hivúlag hangzottak. Demeter egykedvűen számlálta. Gép és a felvenószijak közömbös dolgok voltak előtte. ö kész volt a világgal. Csak egyetlen számadást kell még elintéznie. De ezzel várni kell. Várni, mig a kutya elillan a házból. A falu órájában is kongtak az ütések. Aztán egyszerre csönd lett. Demeter nyilaló fájdalmat érzett mellében. Mintha kést (forgatnának abban. Remegni kezdett. Miért nem jön? Miért nem jön még a kutya? A kutya. Miért? És akkor eszébe jutott a suszter felesége. Micsoda ocsmány szavakat mondott az ő nejéről. És íme, — igaza volt. Kezére támasztotta fejét. Villámgyorsan eszébe jutott a múltnak minden emléke. És most a becstelen asszony, aki életének minden öröme volt . . . Oh, miért is nem jön még az a kutya! De hiszen ő tud várni és összeszoritott ököllel várt. Aközben eltörlődött a múltnak minden emléke lelkéből s csak a jelen gyalázata élt előtte. Hát ennyire jutott. Árnyék osont a fasoron keresztül, mely