Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-24 / 171. szám

2 bÉLMAQYARORSZÁÖ 1913. julius 24 koncepciójának egészen uj és első pillan­tásra meggyőző egyik alapgondolata. A kormányelnök több izben, de különösen a Beöthy Pál házelnök lakomáján mondott beszédében fejezte ki azt a gondolatát, hogy a nép fölvilágositása, a-nép józan Íté­letének önállósítása, a demagógia megté­vesztő látszatai ellen való, szinte védőol­tása, a politikai, a nemzeti és a gazdasági fejlődésnek szinte mérhetetlen erőforrá­sait nyitja meg a jövendő számára. Csak meg kel! mutatni a valóságot a népnek s akkor annak helyes ítélete s éber életösztö­ne maga fogja útját vágni minden destruk­ciónak. Mintha csak a Sokrates erkölcsi ta­nítását hallanók: ,,A jót csak meg kell mutatni az em­bereknek, hogy kövessék is." Balthazár Dez«ö a munkapártban A hajdumegyei függetlenségi és 48-as párt teg­nap este Debrecenben népes pártgyülési tar­tott, melyen mintegy száz törvényhatósági bizottsági tag vett részt. A pártgyülés tár­gyalta Balthazár Dezső református püspök kilépő levelét, melyet a volt 48-as és radi­kalizmusáról hires Balthazár Veszprémy Ist­ván országgyűlési képviselő, pártelnökhöz intézett. A levél igy hangzik: Tisztelt pártelnök ur! Kedves Barátom! Van szerencsém becses tudomásodra hozni, hogy a bölcs vezetésed alatt álló hajdume­gyei függetlenségi párt kötelékéből kilépek és a párt kebelében viselt alelnöki állásról irán­tad érzett szeretetem, tiszteletem és hálás köszönetem állandó megőrzése mellett le­mondok. Fogadd őszinte tiszteletem nyilvá­nítását. Kész szolgád: dr. Balthazár De­zső. Kibontakozás utján a horvát helyzet. (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap mai száma közli azokat a királyi kéziratokat, amelyek a horvát kormányzásban beállott változásokról szólanak. Cuvaj bán fölmen­tése alkalmából a bárói méltóságot kapta. Az uj királyi biztoshoz, Skerlecz báróhoz intézett kézirat fölhívja a királyi biztost, hogy „a normális állapotoknak Horvát-Szla­vonországokban oly kívánatos mielőbbi hely­reállítását a Magyarországgal fönálló közjo­gi kapcsolatnak változatlan föntartása mel­lett készítse elő." A királyi kéziratok igy szó­lanak: Kedves gróf Tisza! (Előterjesztésére Önt a hoii'vát-sz]ía.vonh(lalmátörszá@i miniszter te­endőinek ideiglenes ellátásától ezenlnel kegye­lemben .fölmentem. Keit Bad-fccliliiben, 1913. évi julius 21én. Ferenc József s. ik., Gróf Ti­sza István s. k. Kedves gróf Pejacsevioh! M agyar mi­nisztarelniököm előterjesztésére önt ihiorvát­szlavonedaimátországi táiroanélkiili miniszte­remmé ezennel kinevezem. Kelt Bad-Isóh 1­ben, 1913. évi julius 21-én. Ferenc József & k. Grólf Tisza István s. k. Kedves Cuvaj! Önt, magyar miniszterel­nököm utján előterjesztett, kérelmiére Iborvát­szlarvon-dalmátországi báni és királyi biztosi állásától, fölmentem s .ezen. alkalomból Önnek és törvényes utódainak <a magyar bárói mél­tóságot .díjmentesen, adományozom. Kelt Bad Is ebiben, 1913. évi julius 21-én. Ferenc József s. k. Gróf Tisza István s. k. Kedves dr. báró Skerlecz! Magyar mi­nisztereknöiköm előterjesztésére Önt Hiorvát­Szlavomországba királyi biztosommá ezennel kinevezem éls fölhívom, hogy a normális ál­lapotoknak Horvát-Szlavonországban oly annyira kívánatos mielőbbi helyreállítását a Magyarországgal fennálló közjogi kapcsolat­nak változatlan, föntartása mellett készítse elő és vonatkozó javaslatait annak idején terjessze Elém. Egyúttal1 Önnek ez alkalom­ból a belső titkos tanácsosi méltóságot díj­mentesen 'adományozom. Kelt Bad-Isehlben, 1913. évi ju/üus 21-én. Ferenc József s. k. Gróf Tisza István s. k.. A bécsi lapok bőven foglaltoozniak az uj horvát királyi biztos kinevezésével és az en­nek kapcsán várható 'fejleményekkel. A Neue Freie Presséinek Isohlből beava­tott helyről vannak inlformációíi Skerlecz bá­ró föladatairól. E szerint a horvát-szerb koa­lició kétségtelenül meggyőződhetett Cuvaj biztosságának hosszú tartama által1 a felől, hogy az 1868. évi XXX törvényeiíkk a,Iap­igondalatáJhoz, vagyis Magyarország és Hor­vátország állami közönségéhez hozzányúlni nem szabad. A m:i ,a horvát politikusok más, ismert sérelmeit illeti, amelyek első sorában áll a vasúti szolgálati pragmatika, a horvá­tok számiithatnak arra, hqgy a magyar kor­mány részéiről a lehető legnagyobb előzékeny­ségre fognak találni. Tisza szilárdan el van tökélve, hogy a magyar-horvát kiegyezés müvét végrehajtja. Skerlecz mint kiegyezési biztos jön Horvátországiba, inem pedig az or­szág büntetése és ,az 'alkotmány 'felfüggeszté­se céljából Ezt konstatálni kell. A királyi biztosi eim Skerlecznét csupán a báni méltó­ság előfoka, A Neues Wiener Tagblatt budapesti leve­lezője Slkei'lecz báróról szimpatikus személyi képet ad is azután azt mondja, hogy Sker­lecz a legjohb szándékkal eltelve megy Hor­vátországba. A horvát pártok (hibáit, — mondja a lap — melyek az országot a tarto­mánygyülés fölifüggesztéséig vezették, termé­szetesen egy ember nem teheti jóvá. Remél­hető azonban, hogy ezek a politikusok tanui­háza irányából vezetett erre. Demeter föl­ugrott. Nyugodt volt, Ihideg, mintha elállt volna szivének dobbanása egészen. Az árnyék egyre közelebb jött. A kes­keny fehér arc a kielégített kéjtől ragyogott. Az ut kavicsai zörögtek. Akkor ő eléje állt az érkezőnek. — .Qossaert Gerlén, aki nem akartad elvenni a feleségemet annak idején, mert sze­gény volt, miért jössz most erre? A megszólítottnak hangja reszketett a hogy felelt: — Guschof Demeter, már visszajöt­tél? Demeter nem felelt, akkor az éjszaka lovagja megpróbált menekülni. De ez megragadta karját és fölordított: — Hohó, ne menj! Nekünk még beszél­ni valónk van egymással, — De csak nem most, éjfélkor. Külön­ben is fázom, engedj el! — Csak jöjj. Gondoskodni fogok róla, hogy kiimelegedjél. Akkor a férj elvonszolta magával vetély­társát és hasztalan iparkodott ez menekülni, nem bírt az erős karok közül. — Jöjj csak kedvesem, semmit sem használ ellenkezésed. A keskeny hegyi ösvényen mentek föl­felé. Alattuk zúgott a folyam. Az ut egyre meredekebb lett. Kövek gurultak el lábaik alatt le a mélybe. — Átkozott mélység, ugy-e, Gerten? Végre fönn voltak a tisztáson. A férj padra kényszeritette barátját. Egész testében remegve ült ez ott és szemében állati félelem tükröződött. — Ülj egyenesen, te kutya! Ugy tünt föl, mintha a csábító lovag­nak borzalma gyönyört szerezne a férjnek. Lassan vonta elő késeit öve mellől. — Látod, arra fog vinni utad a méiy­be! Mint őrült ugrott föl Gerten és rohant Demeterre. Ugy birkóztak, mint két vadál­lat. Némán, dühös fölindultságban. Egész szikladarabok dübörögtek a mély­ségbe. A védőrács ropogott. Aztán iszonyú üvöltés hangzott föl. Gerten leharapta Demeternek ujját. De akkor már nem isimert ,a férj dühe határt és vad erővel kapta föl ellenfelét és széles ivben dobta át a korláton a mély viz­be. Tu'lnan tizszeres visszhang adta vissza a loescsanás zaját. Demeter föllélegzett. Leharapott ujja he­lyét átcsavarta zsebkendőjével és megindult le a völgy felé. Egész távol kelet felől vér­vörös sáv látszott az égen. Az országúton megállt. Ettől oldalt feküdt háza. Kísérteties fe­Telefon 515. Kizárólag helybeli, hírne­ves asztalosmesterek által készitett, elismert jóminő­ségű és bámulatos olcsó hérségben világitott a hajnali szürkületben. Egyik ablakból világosság látszott. A ház ké­ménye füstölni kezdett. Hosszú, szürke osz­lop. Fönn megszélesedett, mint egy sötét ha­lotti lepel. Ez volt Guschof Demeter szerelme. A felkelő napot nézte. Távol a láthatá­ron nagy sötét fák látszottak ide, mintha csu­pa férfi lett volna valamennyi, aki sirásókö­penyt visel vállán. Föléjük ugy borult az ég, mint valami dóm kupolája. Egy sereg asszony ment el mellette. A bányához igyekeztek. Amikor meglátták De­metert, barátságosan köszöntötték. Néme­lyik kíváncsian tekintett utána. Demeter ki­köpött és arra gondolt, hogy holnap felesége is ezeknek a társaságában iesz. Akkor telje­sedik a nép akarata, akik irigyelték eddig. Nem is érdemel mást ez a piszok nép, mint, hogy a csille elé fogják. Mint az igavonó ál­latot. És ugy is bánjanak vele, mint az iga­vonó állattal. Mindig szijkorbácsesal járva hátamögött. Kinyújtózkodott és lerázta magáról mindazt, ami eddig életének tartalma volt. Nagyra nyitott szemmel ment a nap irányá­ban. Mindig tovább az aranyosan csillogó égbolt felé. És egyszer sem fordult vissza. És a nagy, sötét fák összecsukódtak fe­je fölött. első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részlettlzetesre is.

Next

/
Thumbnails
Contents