Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-22 / 169. szám

­7v» aGKi Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 — lélévrs . . K «•­negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 ­Egyes szán ára M Ittéc. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egészévre . K»- félévre . . K H.­negyedévre K 7*— egy hónapra K 240 Egyes uém ára IS fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Tclefon-szAm: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 169. szám. Kedd, julius 22. A horvát megoldás. Miniszterelnöki székfoglaló beszédjé­ben Tisza István gróf igen határozott és már akkoriban nagy megnyugvást keltett szavakban jelentette be azt a szándékát, hogy Horvátországban az alkotmányos élet normális menetét mielőbb újra meg­indítani óhajtja. Öt hete, hogy ez a nyi­latkozat elhangzott s ,a gyorsaság és ha­tározottság, amelyet a Tisza-kormány eb­ben a kérdésben is tanúsított, máris meg­termette gyümölcsét. A szombati hosz­szantartó minisztertanácson határoztak a horvát ügyek rendezése érdekében szüksé­ges nagyjelentőségű előterjesztésekről is, amelyeket Tisza István gróf miniszterel­nök Ischlben fog őfelsége jóváhagyása alá bocsátani. Ezek a nevezetes határozatok ered­ményei azoknak a sürü tanácskozásoknak, amelyeket az utóbbi időben Tisza István gróf a horvát politikusokkal folytatott s a melyek folyamán a Tisza István gróf hor­vátországi politikája számára sikerült, ugy látszik, a kedvező alapot megtalálni, illetőleg a megoldandó kérdésekben olyan eredményre eljutni, mely a helyzetnek sza­nálására kedvező kilátást nyújt. Ezen az alapon indulnak el (azok a bevezető intézkedések, amelyek a horvát­a horvát miniszteri állásra Pejacsevich Ti­vadar gróf titkos tanácsost hozta javas­latba, aki a királyi kinevezés elnyerése után le is fogja tenni az esküt. Pejacsevich gróf volt horvát bán ,a magyar-horvát tör­vényes közjogi viszonynak ápolására irá­nyuló unionista politikának legelőkelőbb képviselője a horvát politikusok között s meghívása a magyar kabinetbe biztató je­le annak, hogy a horvát kérdés, amely az utóbbi esztendőkben félreértések halmozó­dása folytán elmérgesedett, rákerült a minden érdeket egyaránt kielégítő kedvező megoldás útjára. Az uj horvát miniszter kinevezésével kapcsolatban egyéb nevezetes intézkedé-. sek is fognak történni. Cuvaj Ede dr. hor­vát bán és királyi biztos elhagyja állását s helyére királyi biztosul a magyar kor­mány oly férfiút hoz javaslatba őfelségé­nek, akinek nyugodt egyénisége, képessé­gei, egész eddigi munkássága és hivatali múltja garanciát nyújtanak arra, hogy a magyarok és horvátok között való jóvi­szony helyreállításában és ápolásában, va­lamint a történelmi hagyományokon és alapvető törvényeken alapuló . unionista eszmét hiven képviselve, ugy Horvátor­szágnak, mint Magyarországnak a legjobb szolgálatot fogja tenni. Az a körülmény, hogy az emiitett ki­váló egyéniség a horvát pártélettől távol áll és a politikai élet napi harcaiban részt országi uj kurzusnak első biztató jelei. Ne­vezetesen Tisza István gróf miniszterelnök nem vett, csak egygyel több ok arra, hogy a föllépésében és működésében bizalmat s a küldetésének eredményébe vetett jó hi­tet megnövelje s missziójának a horvát közvélemény részéről is elfogulatlan, ked­vező fogadtatást biztositson. Ezekkel az intézkedésekkel a horvát kérdés a megoldás útjára lépett ugy, amint azt Tisza István gróf kormányzati pro­gramjában egyrészt s a horvát képvise­lőkhöz intézett nyilatkozatában másrészt bejelentette. Alapelve ennek a megoldás­nak, hogy „a létező törvényes alapon a Magyarország és Horvát-Szlavonországok között fönnálló állami kapcsolat minden érintése és minden bolygatása nélkül az or­szágnak minden jogosult érdeke és óhaj­tása teljesüljön". Hisszük, hogy ezen az alapon nem­. sokára helyre fog állani a normális alkot­í rnányos élet Horvátországban és Magyar­ÓDON. KOMJÁTHY JENŐ HAGYATÉKÁBÓL. Uj ságiesők ti, hirre éhes Divathölgyek, divatfiak: Nem fértek ti szivem szivéhez — Engem olvasni nem divat. Ti, századvégi óriások, Korgőgön hízott főnagyok Kiknek foga mindenbe vásott: Ti akár meg se lássatok! Te külszerencse kapzsi népe, Kuliét unott lovagjai, Zug és perc satnya nemzedéke: Nem nektek jöttem dallani. Nem divatos ami szivemben Mint vad erő végiglobog, Nem, mai fény a szememben, Nem uj az érzés, mely zokog. Mi nekem fáj, amit én érzek, Oly régi bú, — tán épen az, Mitől Ádám vert szive vérzett; — Nem ideges modern panasz. Régész vagyok a fájdalomban, Beások a lét szivéig, Hogy összegyüjtsem egy halomban Az őssiralmak kincseit. S eljárok örömet tanulni Az Édenmuzeumba én; Istent lelek, hol minden szoborból Isten lehel s ragyog belém. Nem vagyok új, sőt olyan ódon Miként az ősz Idő maga; Antik váramba meghúzódom, Oltalmaz agg lelkek hada, Ez óriás ereklyeházban Nincs semmi uj, itt minden 6; S e régiségek tárlatában Csupán a szenny, a por muló. Örökké él az ősz Igazság És szent aggastyán fiai; A mindenséget általhatják Egy gondolat ősszálai. A jók java, a szépek szépe, A szentek szente ugyanaz S az áídottat, ki idelépe, Belengi az öreg tavasz. Ne várjon senki ujat tőlem, Csak azt, mi ősrég uj vala, A mű, mely épül im belőlem, Ódon, mint a világ maga. Sztina anyó kabátja. Irta: Albrecht Segerstedt. Jobb teremtés az egész faluban sem volt Sztina-Maja anyánál. Soha semmiféle asz­szonyt nem bántott sem szóval, sem tettel. Ha egyéb dolga nem akadt, kötését vette elő és olyan fürgén kötögetett, hogy gyönyörű­ség volt nézni. Mert ilyen volt, minden háznál szívesen látták vendégül s még a kávéfőző is sziveseb­ben duruzsolt neki, mint másnak. Mert ez seim olyan buta ám, mint aihogy hisszük. Egész jól megérzi, ahogy a tűzhöz állítják, hogy a benne főzött kávét csupán cukor és zsemlével isszák-e majd, vagy pedig becsü­letet, jó hírnevet, családi boldogságot is ap­rítanak bele az illetők. Sztina anyó ama rit­ka kávéivó nénikék közé tartozott, akik — csodák-csodája — sohasem csináltak plety­kát. Azért volt szívesen látott vendég minden háznál s ezért keresték föl őt is örömmel a falu lakói. Sztina anyó saját tulajdonu kis kunyhóban lakott, amely tiszta volt és csi­nos. Ablakán függöny volt és csinos csere­pekben geránium. Szobájának küszöbe előtt lábtörlő. Tehát olyan lukszust fejtett ki, ami­nőt kevés hozzá hasonló anyóka engedhetne meg magának. Ruházata is lakásához mél­tóan, rendes volt. tiszta és csinos. Vasárna­ponkint szinte pompásnak mondható. mm,

Next

/
Thumbnails
Contents