Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-20 / 168. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2'— Egyes száia ára >0 Ulíér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 - félévre . . K 14­negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szán ára tá fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. II. évfolyam 168. szám. Vasárnap, julius 20 nem Andrássy. Szóval: az ellenzéki és el­sősorban a függetlenségi törekvéseknek ma Károlyi Mihály gróf az egyetlen és igazi vezére, mindenki más csak utána követ­kezhetik és csak általa érvényesülhet. Ezt nem szemrehányásképen mondjuk, hanem egy kétségtelen politikai tényt állapítunk meg vele, méllyel számolni kell. Kossuth és Justh nem vesznek részt a párt vezető és szervező munkájában. Apponyi csak mint Károlyi elnöki tanácsának tagja sze­repel hatodmagával. Folynak ugyan egyes , oldalról bizonyos kisérletek, hogy egész­ben vagy részben Andrássy kezére játsz­szák át a vezérséget, de egyelőre ugy áll a dolog, hogy a Károlyi és pártja nem tesz Andrássynak koncessziókat, sem a 67-es­ség, sem a választójog dolgában. Károlyi Mihály marad tehát a nagy függetlenségi párt igazi vezérembere. Most, mikor politikai szempontból mérlegeljük ennek a politikai ténynek je­lentőségét, nem volna helyes, ha ,a párt­vezér személyi és politikai képességei, tu­dása, hivatottsága, talentuma, rátermett­sége felett mondanánk kritikát. Mi politi­kai ellenfelei vagyunk a gróf urnák is, párt­jának is és igy — valószinü — bizonyos elfogultságoktól nem tudnánk szabadulni. Ma még — ugy gondoljuk — nem egészen aktuális az a kérdés, hogy a függetlenségi párt uj vezére mennyire alkalmas az or­szág ügyeinek vezetésére. Ebből a szem­pontból tehát nekünk Károlyi Mihály egyé­nisége bízvást indifferens lehet. Azt pedig, hogy pártja ügyeit milyen sikerrel vezeti, elsősorban a párt és az ellenzék dolga. Ez­úttal bennünket egészen más szempontból érdekel a gróf ur egyénisége. Azt akarjuk kutatni, hogy ő, akire ma a legnagyobb el­lenzéki pártnak korlátlan és teljhatalmú vezetése hárul, milyen elveket, milyen pro­gramot képvisel .a politikai életben? Az a program, mellyel a független­ségi párt a nyilvánosság elé lépett, elég homályos ugyan, de azért tudjuk, hogy — bizonyos körülírásokkal benne van a régi függetlenségi program: az önálló hadse­reg, önálló külügy és — mint terminushoz kötött legközelebbi föladat: az önálló vám­terület és önálló bank. Kifejezésre jutott tovább benne a szél­ső demokratikus, a politikai jogok és sza­badságok tekintetében, a radikális irány, a birtokpolitika, nevezetesen a hitbizományok és a holtkézi birtokok tekintetében, radiká­lis szociálpolitika, mely a szegényebb nép­osztályokon kedvezőbb munkaföltételék megteremtésévei magasabb munkabérek­kel, a drágaság enyhítésével, progresszív adózással, szociális gondoskodással segít­sen. Ezért a programért küzd a függet­lenségi párt élén Károlyi Mihály gróf. Ép­pen azért politikai vezérükké fogadták őt nemcsak a függetlenségiek, hanem a szo­ciálisták, a demokraták és polgári radiká­Szerkesztőség Kárász-utca 9. ••tu Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. Pártvezér és pártprogram. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnöke kétségkívül igen jelentős té­nyező. Ö ma az egyetlen teljhatalmú ve­zére az ország legnagyobb ellenzéki párt­jának. Jelentőségét nagy mértékben növe­li, hogy a függetlenségi párt a múltban v kormányon volt és most is ragaszkodik a kormányképességhez, sőt egyenesen aspi­rál a kormányvállalásra. A magyar köz­véleménynek ugy kell tekinteni, tehát Ká­rolyi Mihálynak politikai jelentőségében is megnőtt alakjára, mint aki ma egyedül ve­zeti a függetlenségi pártot és egyedül as­pirál az ellenzék vezérei közül a parla­menti váltógazdaság elvénél fogva az or­szág ügyeinek vezetésére. A függetlenségi frakciók többi vezé­rel: Kossuth, Justh, Apponyi, az alvezé­rek: Désy, Holló, Batthyány, Földes és a többiek mind háttérbe szorultak. A nép­párt számbeli jelentéktelenségénél és kü­lönleges programjánál fogva csak a többi ellenzékkel való szövetségben kivánja ha­talmi céljait megvalósítani. Andrássy Gyu­la most dolgozik egy 67-es párt megala­kításán, de Károlyi Mihály górf azt a vá­lasztójogot állította az ellenzéki kormány­alakítás programjának központjába, me­lyet Andrássy ellenez, ámha végül hozzá is járul, a parlamenti váltógazdaság tör­vényeinél fogva, akkor is Károlyi Mihály lesz hivatva a programot végrehajtani és Példa az egy igaz emberről és az ő két igaz asszonyáról. Irta: Kaffka Margit. Élt vala az időben egy istenifélő férfiú, Bethékiel nevü a coífeusok tartománybeli Kháleliben; .ki is tkalmár vala és a fügefák gyümölcsével kereskedők. Az Ur köntösének szegélye terült vala pedig őrá és egész ház­népére. Az ő felesége, Pennina szép volt, mint a virágzó almafák és kedves, imint a tejben feresztett galambok; az ő kisded férfigyer­meke pedig jámbor és kezes, mint az áldo­zatra való szelid juhoeskák a templom udva­rának aklában. Egy napon hajóra volt szállandó eme Bethékiel, hogy elmenvén a tengerentúli Tha­rcmbe, bévegye a fügefák tavalyi termésének árát a kufároktól, kik írott szerzéseket há­nyának arany- avagy ezüstpénzek fejében. Szomorú vala az ő .szive, mikor eltávolodék házának kapujától és kevésség menvén, visz­szafordula, fennszóval mondván az ő fele­ségének: „Asszony, ügyelj az én pajtámra es csűreimre, jól eszedbe vegyed a szőlőkben toló munkákat; s az öszvérek seregét, a gyümölcsök zsákjait számlálva tartsad!" Is­m.ég kifordul a akkoron és röstelkedék ma­gban, mondván: „Lám, azért szólék csak, ríert látni akartaim még egyszer az ő barna a]ának fonadékait, kicsinyded kebelét és az ő lábainak járását, mely mint a fiatal zergék szökellése Edon hegyének oldalán!" Azonközben -megerősité magát a füge­kalmár és fel-szállá egy tirsusi emíber hajó­jára, mely utasokat viszen vala és elefánt­csontért men e Hharetn városai felé. Másodnapon, estennet üle ama tirsusi hajójának fedelén; egy drágalátos szőnye­gen, melyet Pennina kezei szőttek tele bár­sony liliomokkal, kék- és vioíaszinü virá­gokkal. Elnézegete messze a portok felé és az ég verestüzü fellegeibe, melyek olyanok valónak neki, mint Egdon ormai a tavasznak és 'harcoknak ünnepén vagy ama tüzek, me­lyeknél ifjú pásztorok alszanak .mátkájuklkai a favirágzás éjszakáin; —eközben szép sza­kállát kezébe eresztvén, simogatta és húz­gálta azt. Akikor egv a'sszony ment vala el megette a hajófedélnek sátora felé, karja az ő vállát súrolta és fátyolának nárdus szagú szegélye az arcához csapódott. Erre felijede az ő gondolataiból és utánanéze a kárpit visz­szalebbentéig, mert ifjú és gerjedeknes vérű férfi vala. Ama tirsusi hajósember pedig mondá neki aznap még, hogy egy özvegyasszony volna a hajón, kincses, ifjú és ékes ábrázatú, bizonyos iMiléda nevü, ki szintúgy az ő föl­déről utaznék napa-asszonyával Sikurba, az ő bátyjainak házokhoz. Harmadik .napon támada !felette igen nagy szélvész a tengeren és kiveté a hajót ösméretlen vizekre, messzire minden földtől. És a tengernék habjai hovatovább ugy meg­növekedének vala, hogy dobálák és verdesék a hajót minden oldalon, mignem összetöré­nek annak bordái és szétmene egészen derék­ban, majd egy zátonyhoz ütődvén, hirtelen sülyedni kezde. Koromsetét éjszaka vala ak­kor é-s az utasok jajveszékelének, kilki az ő istenéhez, a halál előtt. Bethékiel, a kalmár is felfohászkoda egyszer még, — áköziben szörnyű lármát halla zavarosan az ő fülé­ben és borzalmas recsegést-ropogást; az­után el kellé eresztenie a gyapjas zsákot, melybe fogódzkodék, mert ujjai elgémbere­dének a hideg viztől és szeme lezáródott. Mikorra pedig kinyitotta volna őket, lá­tá, ihogy egy fövenyes parton feküdnék és ama hajóbeli asszony, kit Milédának mon­dottak, napon melegedett iszap homokjával dörzsölgeti homlokát, testét vizzel locsolja és az ő szájának leheletével élesztgeti ajakát. És mondá néki akkor az asszony: .„Uram, az éjtszakán elveszett a hajó minden népestül és én csodakép menekedtem egy deszkaszálon úszván, — téged pedig hajnalban leltelek holthideg testtel, fennakadva a parti hínár­ban!" Az idegen asszony ábrázata fedetlen volt akkor és halmos mellei fölé vizesen ta­padt a köntöse gyolcsa. Az ő szemöldöke olyan volt, mint a kadárénusok surranó ivü, fekete ijjai, — arca, mint a drágakővel rakott elefánttetem, szemei zöldes szafirok és hia­cintusszinü veres az ő lobogó haja sörénye.

Next

/
Thumbnails
Contents