Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-18 / 166. szám

soooaz Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szára: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN II ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12*— || egész évre . K 28*— félévre . K 44.— negyedév/e K S — egy hónapra K 2•— [I negyedévre K T— egy hónapra K 2*40 Egyes szám ára M fillér. [1 Egyes száa ára IS fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 166. szám. Péntek, julius 18 Gazdasági helyzetünk. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara most,hozta nyilvánosságra beszámolóját, amely nemcsak a főváros, hanem az egész ország gazdasági viszonyaival behatóan foglalkozik. Van a hatalmas kötetben néhány olyan kijelentés, amely méltán feltűnést fog kelteni. Ilyen az, amit a vidéki pénzintézetekre vonatkozólag mond. A jelentés szerint a balkáni események folytán pénz- és hitelválság állott be, „de azért visszaesés tulaj donképen csak azon a téren, főképen a .vidéki és apróbb pénzintézetek több év óta tapasztalt tultengésében állott be, ahol az megokolt és szinte kívánatos volt". A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tehát a gyönge és rosszul fundált kis pénzintézetek elbukásában és tönkremenésében nemcsak mezőgazdasági válságot nem lát, hanem azt egyenesen megokoltnak és kívánatosnak jelenti ki. Ez az elfogulatlanság nagyon figyelemreméltó, mert ezzel egyszerre véget érnek majd azok a vádak, melyeket nálunk szüntelenül a nagy bankok és az állam ellen hangoztatnak, hogy szükkeblüen nem siettek a veszély perceiben a gyöngék támogatására. Nálunk amúgy is régi baj az iniciativa hiánya gazdasági életünkben. Senki sem akarja a fejét törni egy önálló gondolaton, senki sem a'karja a kezdés kockázatát viselni, de aztán, ha valaki hozzáfog valamihez s látják, hogy ez némileg sikerül neki, egyAz olasz királyi pár megérkezése Svinemünde, julius 9. Kiéiben elvégezték a nagy dolgokat, letárgyalták a balkáni események ujabb fordulatait, — azután indult a német császár beszédet mondani Helgolandba, az olasz királyi pár pedig pihenni Kelet felé. (Elővettem az összes német újságokat, keresem a hasábos tudósításokat, fejtegetéseket és óriási csalódás ér. Még a helyi lapok iis csupán rövid hir eket közölnek arról, hogy jön az olasz király pár. Semmi izgalom, semmi készülődés, mert természetesnek találják, hogy a királyi pár, ha már erre vette útját, megnézze iHeringsdorf, Svinemünde s Misdroy gyönyörű vidékét is. És ilyenkor eszembe jut, hogy odahaza mily fölfordulás esnék, mennyi szó, vitatkozás folynék, mennyi összeveszés történne ilyen alkalommal! Valószínűleg akadna párt, mely nemzeti vívmányt is kovácsolna a dologból. A Prinz Heinrich hajón utazom. Egy katonatiszt ül mellettem s Zeppelin gróf 75. születésnapjáról beszél lelkesedéssel. Érdekli az olasz királyi pár is, de minden valóját elfogja inkább az a távirat, melylyel Vilmos császár üdvözölte hü s okos szolgáját. Hozzám fordul s büszkén, mutat a háborgó tengerre: a mi iszép tengerünk: Mert l'tt minden a miénk: unser e Mari'ne, unser szerre százan utánozzák, százan vetik magukat rá s ha valakinek kezében egy falat kenyér van, százan rohanják meg, hogy elragadják tőle. Erre lehet visszavezetni azt, hogy nálunk egymagában Budapesten háromszor annyi pénzintézet, bank, takarékpénztár és hitelszövetkezet van, mint Ausztriában, Bécset is beleértve. Nagyon természetes, hogy ezeket lehetetlen valamennyit jól megalapozni, tehát a bukás csiráját már születésük pillanatában magukban hordják, viszont Magyarország közgazdasága sem olyan erős, hogy az apró-cseprő intézetek legitim téren érvényesülni tudnának. Saját tőkéjük kevés, idegen pénzre van szükségük, amit csak drágán tudnak megszerezni maguk is, az üzemköltségük is nagy s hogy élhessenek, kénytelenek uzsoráskodni. Nagy és szolid ipari s kereskedelmi vállalatok nem veszik ezeket a kis intézeteket s ezeket az uzsorapénzeket igénybe s igy kénytelenek a kisiparost, a kiskereskedőt, a rosszul fizetett hivatalnokot, az anyagi gondokkal küzdő láteiner-osztályt kliensül megszerezni s ezt nevezik nálunk „a kis ember hitelének". De aki a viszonyokat ismeri, az tudja, hogy nem az úgynevezett kis embernek van szüksége erre a hitelre, hanem azoknak van szükségük arra, hogy a kis ember verejtékén éljenek, akik ezeket a kis pióca-intézeteket alapítják s ezzel egész nagy társadalmi és gazdasági osztályokat döntenek az anyagi romlásba. Land, unser Meer, unser Kaiser. És miniden „schön", schön, a vidék, schön a város és még a pincér is schöner sörrel, schöne szivarokkal kinál. S ha ebédet rendelek, akkor is azt mondja: schön! (Boldogság s megelégedettség ragyog minden arcon, ha valamely hazai dologról van szó. Nincs semmi nagyzolás, de annál több önérzet, büszke öntudat heviti a sziveket. Mindenki érzi, hogy a német nemzeti erő tényleges valo/ság ési nem szorult hiu ábrándokra, biztató szavakra. Mellettünk siklanak el a büszke hadi hajók s szivem elszorul, midőn újra megszólal szomszédom: unsere Flotté! Más képet keresek . . . előttem a tenger, a német tenger a maga zordságában. Zug a hideg szél s magas hullámok ringatják hajónkat. S eszembe jut a Quarnero kék, felhőtlen ege, sima tükre, látom annak a vidéknek embereit örökké mosolygó arcukkal, daloló kedvükben. Csak ott önthette először dalba érzelmeit az ember, csak az a vidék lehetett a költészet és művészetek hazája. Teljesen ellentétes 'képet nyújt az itteni vidék s komoly emberek küzdő munkáját látom. Óriási távolságnyira vagyunk a partoktól, a tenger háborok, fázom a csípős hidegtől, de el nem mozdulok a hajó orráról, mert félelmes élvezetet nyújt szembenézni a közeledő hullámokkal s látni, amint zúgva, sisteregve megtörnek hajónk hatalmas testén. AzJoggal mondta tehát a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, hogy ezeknek visszafejlődése megokolt és kivánatos, főleg miután hangoztatja azt, hogy a kereskedelem és ipar legitim hiteligényei kielégítést találtak s hogy a külföldi hitelforrások többnyire elzárkózván, az OsztrákMagyar Bank a magánvállalkozások biztos pénz- és hitelforrása volt. A magyar pénzniac szilárd erejét mutatja az is, hogy nagyobb pénzintézeteink a külföldről visszaözönlő zálogleveleket és községi kölcsönkötvényeket minden fennakadás nélkül vették át és az egyéb külföldi tetemes hitelnyújtások gyors visszavonását is piacunk megrendülés nélkül tudta elviselni. Az is örvendetes jelenség, hogy Magyarország saját kereskedelmi mérlege egészben véve, valamint Ausztriával és a vámkülfölddel szemben, habár még mindig passzív, de azért mégsem rosszabbodott, sőt negyvennégy millióval javult. De Ausztria és Magyarország együttes, szerződéses vámterületének kereskedelmi mérlege tetemesen megrosszabbodott. Igy tehát a nagy osztrák önérzetnek, amely a mi gazdasági elmaradottságunkat veti folyton szemünkre, semmi alapja sincs, mert hisz a mi kereskedelmi mérlegünk javult, mig az osztrákoké rosszabbodott. Az elmúlt év a mezőgazdaság terén nem valósította meg teljesen a hozzá fűződő reményeket, mégis egészben véve közgazdaságunk főágazatai között ezúttal tán, egyszerre felcsap a viz arcomba, átázom teljesen s menekülök éni is biztosabb helyre. Igénytelen halászbárkák ringanak a háborgó tengeren, világosan látom a halászok nyugodt arcát, csupán meztelen karjukon feszülnek meg az izmok, megszokták a veszedelmet s egy pillanatig sem fogja el szivüket az az érzéi amit félelemnek nevézünk. Egy igen kedves szegedi barátommal utazom, ő ébreszti föl lelkemben az első nyugtalanító gondolatot, midőn megállapítja, Ihogy csupán egy mentő csónak van a nagy hajóm . . . Fél 10-kor dördül el az első ágyú, a parti ütegek azután sorba belekezdenek a pokoli zenébe, feltűnt immár a messziségben a fehér pont, a királyi hajó, a Trinacria. Semmi különösebb szépséget nem nyújt a feltűnő hajó s inkább a jelenséghez fűződő gondolatok, érzések adnak jelentőséget a látványnak. A régi, részekre osztott s nagyobb munkára képtelen itáliai félsziget s az egységes olasz nemzet jut eszembe. S rögtön fölvillan a gondolat, mely jelentőssé, fenségessé avatja azt a hajót, melyen annak az embernek a fia s eszméinek örököse tartózkodik, ki megteremtette az olasz egységet. Egy rokonszenves nemzet első fia közeledik felénk, 'kinek minden szava a jelen viszonyok közt százszorta súlyosabban esik latba, mint máskor.