Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-02 / 152. szám

1913. julius 2. DÉLMAGYARORSZÁG ? 9 gatóság jelentését. Most föl kellett volna ten- I ni a súlyos indítványt. Az elnök azonban kijelentette, hogy azt nem létezőnek tekinti, mert egy fél évvel ezelőtt ibe kellett volna nyújtani. — Gazembereik! — Csalók! Rablók! Pillanat alatt öklök, botok, esernyők emelkedtek, óriási zaj támadt. Nőik és férfiak leesem .dühvel rohantak az elnök felé, már sjl asztalt érték a botütéselk. E válságos pereljen felugrott az elnök, Bartolfy János és az .emelvény mögötti hátsó ajtón futva menekült. Az elnökség futása utón a megcsalt részvényesek elhatározták, hogy a felügyelő-bizottság utján követelik a közgyűlés folytatását. H.a ez sem használ, a törvényszék utján f ognak fellépni. Nagyszerű jelenetek tehát még ezután is lesznek. Mert igy ihal meg egy tipikus pesti bank. . ! Adatok Petrovics főszolgabíró gavallér életéből. (Saját tudósitónktól.) Országszerte ismeretes, hogy Petrovics Mihály volt battonyai főszolgabiró szilárdnak látszó karrierje micsoda puccsal végződött. A Simon—Peirovics-iigy vasembernek látszó hőse hat héttel ezelőtt a nyugalomba vonulást megelőzni szokott három havi szabadságra ment és ezt követőíeg junius 19-én Battonyán összes in. góságait elárverezték. Mielőtt ez történt, Petrovics nyaralni volt a Liclón. Pénz nélkül állt s ugy segitett magán, hogy a garderobe-jának egyik értékes darabját, egy prémes téli bundát elzálogosított. Száz koronát kapott érte egyik battonyai ismerősétől s azzal utazott el. A Liclon napi 35 líráért szobát bérelt, de csakhamar utolérte a pénztelenség ott is és egymásután küldözgette haza a sürgönyöket, a melyekben részint battonyai parasztoktól, részint hivatalnokoktól pénzt kért. Amig oda volt, összes hitelezői, aki'k legnagyobbrészt súlyos összegekkel voltak érdekelve nála, összefogtak ellene és megcsinálták a gavallér főszolgabiró adósság listáját. A végső összege ennek a sokakat érdeklő listának jóval több, mint 200,000 korona és éles reflektorként világit bele Petrovics nagyúri életmódjának kulisszatitkaiba. Az első végrehajtást Fischer Árpád dr. battonyai ügyvéd foganatosította ellene, aki 3000 koronával volt érdekelve Petrovicsnál. Dömjén Lajos községi jegyző követte azután Fischer dr.-t, Dömjénnek 4600 koronával tartozott Petrovics. Igy sorra jötték a többi hitelezők is és érvényesíteni akarták követeléi veiket, de egész Csanádmegyében nyilvánv alóvá lett, hogy Petroviesnak 4000 korona é\ 'i fizetésén és némi ingóságain kívül semmi va gyona sincs. Az ingósága főleg ruhákból, but orokból és hasonló dolgokból állott. Pollacs ~ek Áron járási állatorvosnak 500 koronává Ü tartozott a főszolgabiró ur. Szilágyi Kálm áh nagylaki főbíró negyvenezer koronával érdekelt , nála. Szilágyi Gyula 24— 30,000 V Elezsánszky Kázmér battonyai szolgabíró pedig 30,000 koronát adogatott részletekbe in kölcsön Petroviesnak. Érdekes esete volt Justh Jánossal, Juáth Gyula fiával, aki a i szomszédos Tornya községben lakik. Justh J 'ános nem tudta, hogy Petroviesnak milyen horribilis adósságai vannak és negyvenezer koronát kölcsönzött neki. Mivel Justh János a határidő lejártával hiába várta a pénzét, fölkérte Petroviesnak két hitelezőjét, Szilágyit: és Elezsánszkyt, hogy szólítsák föl Petrovic.sot Ígéretének beváltására. Szilágyi és Elezsánisz'ky eleget tették a megbízásnak, fölkérték Petrovicsot a hivatalában, ahol rendkívül h eves jelenetet rögtönzött Petrovics a föl$2iólitás miatt. Végül aztán bevallotta, hogy Justh Jánosnak csakugyan tartozik negyvenezer koronával, de „momentán" fizetni nem tud. Az öcscsénék, aki Battonyán írnok volt, ihatezer koronával adós Petrovics. Mareczky battonyai .szabó 2500 koronával érdékeit nála. Győrfy Etele dombegyházai jegyző hatezer koronát adott neki kölcsön, Hegedűs Pál iratosi jegyző szirítén ennyit: Kiss Vilmos kevermesi jegyzőtől 4500 koronát vett föl Petrovics kölcsönképen. Iloffmann Antal battonyai járásorvostól pedig 200 koronát. Gruncsics Mladen nyolcezer koronát hitelezett neki, Kohn József kaszinói vendéglős kétezer koronát. Vogel Antalt, egy szegény korcsmárost 500 korona erejéig károsított meg. Ez a szegény ember hosszú éveken keresztül kuporgatta össze az 500 koronát, mikor együtt volt a pénz, bankba tette, hogy majd ebből férjhez adja a leányát. A pénz aztán elúszott Petrovics kezén. Tönkretette Jerivál Mladen battonyai embert, aki egy színésznővel kötött házassága révén egy kis pénzt és néhány szoba bútort kapott. Petrovics Jerivállal egy nagyobb összegű váltót zsiráltatott s amikor fizetésre került a sor, persze, hogy nem rajta, hanem a zsirálón hajtották be a pénzt, deriválnak elárverezték az egész kis vagyonkáját és koldusszegénnyé lett a feleségével együtt. Argyelán Milos odavaló gazdának 3000 koronával. tartozott. Kohn Miksa fakereskedőtől szerezte be állandóan faszükségletét, de soha egy krajcárt nem fizetett. Aki nem volt hajlandó kötélnek állnii, azt Petrovics kitagadta baráti kegyeiből; Igy például kölcsönért fordult Kertész testvérek battonyai malomtulajdonosokhoz is, akik első izben kifogásul azt mondották, hogy a pénzüket az aradi bankban tartják s csak akkor nyúlnak hozzá, amikor nagyobb vásárlásokat eszközölnek. Petrovics belement, hogy majd alkalmasabb időben jön. Néhány hét múlva újra megjelent Kertészéknél, a kikkel mellesleg pertu barátságban volt. Nagyobb összeget kért kölcsön, de ekkor Kertészék nyiltan kijelentették, hogy nem adnak. Petrovics gőgösen távozott s az elutasításra azzal felelt, hogy — fölmondta a pertu barátságot. Nagyösszegü életbiztosítási kötvényei is voltak. Ezekre mintegy hétven-nyolcvanezer korona kölcsönt vett föl, amire a hitelezői kényszeritetté'k. Ezt a pénzt adósságai egy töredékének rendezésére forditotta ugyan, de a hitelezői kiszámították, hogy ha a 4000 korona fizetésének a lefoglalható részét huszonöt éven át törlesztette volna, akkor is csak a hitelezőknek egy igen kis része kapta volna meg a járandóságát. Ezzel a horribilis adóssággal szemben a lakásán, amely a battonyai járásbíróság épületében volt, a foglalás alkalmával a következő ingóságokon osztozkodhattak a hitelezők: százhúsz ingen, tizenkét pár vadonatúj cipőn, amiket még egyáltalán nem viselt, hatvan öltözet többé-kevésbé uj ruhán és végül — két láda pezsgőn. Ennyi volt Petrovics összes aktivája. A karrierje ott végződött, hogy mindenki elfordult tőle, legjobb barátait sem véve ki. Amikor a Liclon töltött nyaralásából hazaérkezett Battonyára és a kaszinóba ment, legjobb ismerősei kikerülték, magára hagyz ták. Holott azelőtt, amikor a gavallériája fénykorát élte, az egész község egy kis rettegéssel vegyes hódolattal vette körül a főszolgabírót, aki ime, elérte végzetét. A horvát kérdés megoldása. Tisza István gróf miniszterelnök alkalmasint körutat tesz a nyári szünet alatt Horvátországban, hogy közvetlenül érintkezzék a horvátokkal, megismerkedjék kívánságaikkal és az ottani helyzettel, végül, hogy mindezekhez képest a kormány föltételeit a saját tapasztalatai szerint szabja meg. Mindezeket a terveket meg fogja előzni a horvát miniszteri méltóság betöltése. Értesülésünk szerint horvát miniszterré gróf Pejacsevich Tivadart fog ják kinevezni. Ezzel egyidejűleg uj bánt is kap Horvátország, még pedig alkalmasint Tomasics Miklós volt bán személyében, a mennyiben ez a fölajánlott alapon vállalkozni fog. Meg akart halni két leány. — Titokzatos öngyilkossági kísérlet a Feketesasban. — Egy gyógyszerész-segéd gyanús szereplése. — (Saját tudósitónktól.) Tegnap este 10 órakor két feltűnően csinos, üatal leány, egy elegáns ur kíséretében becsöngetett a Feketesasszálló kapuján. A Feketesas húsz évvel ezelőtt Szegedinek legelőkelőbb szállója volt, időközben azonban uj és szép szállók épültek és a Feketesasból garmi-szálló lett. Éjszakai nőik járnák oda randevúra, kétes elemek húzódnak meg ódon szobáiban, bár a szálló jelenlegi tulajdonosa, Fodor Albert, mindent elkövet, hogy a Febetesas hirnevón, lehetőleg csorba ne essék. Mikor az éjjel a portás beengedte a kapun a három látogatót, jól szemügyre vette őket. Először is azért, mert a nőik ismeretlenek voltak előtte, — nem a .megszokott törzslátogatók, — de különösen azért, mert mind a hárman egy szobát kértek. A portás a tizes szánni szobában helyezte el őiket és később egészen megfeledkezett a furcsa vendégekről. Éjfél után egy óráig nem adtaik magukról életjelt a látogatók. Egy órákor a gyógyszerészsegéd kijött a szobából, izgatottan lefel szaladgált a folyosón, majd .ismét visszatért. Később azután, hajnal felé járt már az idő, mikor Waehsman Ferenc szolga halk sikoltozást hallott. A szolga végigjárta a folyosót és csakhamar megtudta, hogy a jajgatás n 10-es számú szobából hallatszik. Mindjárt figyelmeztette erre Fodornét, aki felköltötte Major Erzsébet takarítónőt és meghagyta neki, hogy .nézzen ibe, mi történik a 10-.es számú szobában. A takarítónő azonban még alig indult el a szoba felé, mikor annak ajtója hirtelen kinyílt és a fiatalember, aki a leányokkal volt, kiszaladt a szobából a folyosóra és kiabálni kezdett: — Baj van, baj van, segítsenek! Ekkor a szolga is oda sitett és a takarítónővé] együtt, bementek a tizes szobába. A szobában a két leányt aléltan találták. Az •egyik leány az ágyon feküdt, a másik pedig a padlón; mind a ketten rettenetesen jajgatták. Az asztalon a szolga egy poharat látott, amely félig telve volt feloldott zsirszódával, a pohár mellett egy csomag feküdt, a mely szintén zsirszódát tartalmazott. A jajgatásra ekkor már a szoba elegyült a szálló egész személyzete. Az éjszakai látogatók kíváncsian készültek ki szobáikból és egy-kettőre mindenki talpon volt. A portá3 telefonált a mentőikért, aikik azonnal kivonulták a helyszinére és a két leányt életveszélyes belső sérülésekkel beszállították a közkórházba. Ezután a mentőik értesitették az esetről a rendőrséget, amelynek részéről Dreyer József dr. ügyeletes rendőrtisztviselő nyomban kiment a 'kórházba, ahol megállapította, hogy Zádori Erzsébetnek és Grosan Ételnek hívják az öngyilkosjelölteket; mindkettő 15 éves szegedi házi leány. Zádori Erzsébet, ki eszméletnél volt, előadta a rendőrtiszt kérdésére, hogy közös elhatározásból akartak meghalni. O egy szegedi (uriosaládnál volt, de onnan most elsején el kellett jönni,' haza azonban nem mert menini, mert az anyja nagyon rosszul bánik vele. Grosan Etel pedig elválaszthatatlan barátnője volt és azt mondta, hogy haljanak meg együtt. Még tegnap délután vették egy fél kiló zsirszódát ós az este szobát béreltek a Fe-