Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-13 / 162. szám

1913 julius 13. DÉLMAGYARORSZÁO Buksifej üek. —Történetek a kis parasztok életéből.— (2. Apja fia.) Szalmatetős tanyalházban lakott Ábrahám Jóska. Aféle szegény napszámra járó ember volt, akii csak vasárnapra ment haza. Egy ideig nem is igen lehetett Ábrahámot a ház körül látni, mert munkán volt, de amint a tél1 beköszöntött, a munka elfogyott. Ábrahám ekkor beszorult a házba. Unta rnagát az egyedülvalóságban. Az asszony se tudta kedvre hozni. Egyik vasárnapi délután odavetődtek a szomszédok beszélgetésre. Ment is a körülmények 'vitatása, az állapotok mérlegelése. De, bogy ebbe is beleuntak, elővették a kártyát. Eleinte csak „bornyuztak", aztán buszonegyeztek. Lassanként odaszoktak a kártyázók. Utánuk meg az asszonyok telepedtek be, nehogy az „ernbör" ész nélkül játszón. De a nagy figyelésben a torkok száradni kezdtek, mások meg unták magukat. Ábrahám tehát bor után látott. Szerzett is, amit aztán jól megfizettetett. De azért fogyott a;z ital. Attól fogva gyakran boriali nevetés verődött ki a szalmatetős tanyából. Megélén kiilt a táj és hangos lett Abrabámék udvara a kutyaugatástól. , Húsvét felé járt az idő, a bónfökles emberek kamrájából rég kifogyott 'az ital. El= hallgatott a nótás kedv, no meg sokan a munka után is jártak. Ábrahám vállára vette a kapát, de csak nem izlett a munka. Régen mulattak jót. — Anyjuk, csináljunk emhör-bálat! Bort kapok a Vendeltől. Fáján bora van. •Az asszony ráállt és húsvét vasánnapján este báláztak. A bál híre elterjedt és igy hívatlan vendég is került a (házba. Azért még,is mulattak. Fogyott a bor, csörgött a pénz Ábrahám zsebében,. Kis dac i András, aki virtusos legény hírében állott, odaszólt Ábrahámnak, .amikor az megrázta zsebében a pénzt— Nem fél kend, hogy tilos kocsanázásórt j elöntik? Ábrahám az ital hevében föllobbant. — Ki jelenten,e föl? . . . hacsak te nem! — Egy nap se mult el belőle. Ábrahám indulatosan ragadta vállon a h Tényt. — Vigyázz, mert összetör,lök! . . . — Kend!? — vetette ki a mellét Kiadaoi András nagy önérzettek — Attól ugyan elkésett kend. Hanem a kézit nem állhatom a vállamon. — Ugyancsak! — mondta Ábrahám és mellbe vágta Kisdacit, Igy lett az emberbálbó.1 verekéSes és igy történt az, hogy Ábrahám és a társai ugy helybenhagyták Kisdacit, hogy az az ütlegelésbe pár nap mnlva belehalt. A főbünös természetesen Ábrahám volt. Elitélték és börtönbe került. Az asszony magára maradt a gyerekekkel. 'A legnagyobb, akit Ferkónaík íhivtak, rniár iskolába járt. Eleven szemű és helytelenkedő gyerek volt a Ferkó. Hazudni ugy tudott, mint a karikacsapás. A többi gyerek folyton vallatta, hogy hoYa vitték a rendőrök az apját. Ferkét egyet füllentett, hogy nagyon messzire, ahol az ő apja is rendőr ám. — Tudjuk, — kiáltott Vér Jóske a Ferkó beszédébe. — Rab a te apád. Bezárták, mert agyonverte a Kisdacit, Ábrahám Ferkét elfutotta a vér. Nagy 1 nasas®®®®®®®®®®® ^Uránia Ü magyar tudom, szinhílz. Vasárnap Két sláger! Két dráma! jVSárta ttőVcr. Dráma 3 felvonásban. Irta: Fritz Mauthner. A Deutsches Teater művészeivel. A browning Dráma 2 felvonásban. Előadások szombaton 6, i|s8és9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. sasaassasasasBs ntozgÓKzinház. Vasárnap ® ® B ® Láthatatlan kezek. Detekfiv dráma 3 felvonásban. Irta: E. Leuvir. Egy szöljtetéso Nordisk vígjáték 2 felv. A főszereplő Waldemár Psylander. Előadások szombaton 6,1|s8és9órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. BESEEEEEEBEEEEE Apolló mozgószinház. Vasárnap Szenzációs műsor! A halál küszöbén, Dráma 3 felvonásban. jYiegbíttsnlt gyilHosság Amerikai dráma 2 felv. Előadások "szombaton U7, vasárnap 2 órától folytatólag. ® BHBBBBBBBBBBSB •OD indlulattal, de csak némi hallgatás után, a levegőbe csapott az öklével. Majd megfordult, és akkor azt mondta: — Hazudsz! . . . Párat előre lépett, majd meg visszafordult. Merően nézett a többire, — Apád rab, én tudom, mert mindönki beszéli, ihogy vereködött . . . Ferkó fölemelte ismét az öklét, — A höcsületit védte, nean rosszbul csele,ködött ... — Kezdett pityergőre válni a szája, ,de azért még mérgesebben beszélt. — Ha a szád nem áll ,be, te is megjárod velem! . . . Minek bántod az apámat? Vér Jóska gúnyosan nevetett és a két mutatóujját egymáshoz (fente. — Talán te is veszaködnd akarsz? . . . Nem félünk ám tőled! ... — mondta Jóska és lábujjhegyen hátrafelé ugrált. Ábrahám Ferikő elsírta magát és vakon rontott Vér Jóskára. Ütötte, ahol tudta. Jóska felét sem vette tréfának s elhúzódott a többi közé. Ferkó pedig megtörülte kezefejével a szemeit és egyideig szobiamul állt egyhelyben. A többi gyermek bámulta Ferkét s nem nevette senki'. Mikor hazafelé mentek, Ferkó megfenyegette a Vér-gyeróket: — Várj csak, adok én neked vizsga után. (3. Legénykedés.) A télen tőrtént. Börcsökák férjhez adták a lányukat. Én is hivatalos voltam a „lagziba". El is mentem. Holdvilágos téli este volt. Valami jókedv ereszkedett rám, amint lépdeltem a ropogós havon. A kékes holdfény besugározta a földet és ebből a világításból, mint haragos sz«» mélr, villogtak ki a parasztház ablakai. A lakodalmazók zsibongva tolakodtak az alacsony szobában. A pipáiból és szivarból tóduló füst szürkés homályba vonta 'az arcokat. A tanyai banda ugyancsak dolgozott. A fiatalok meg 'nekihevülve táncoltak. A sok felnőtt közt akadt nem kevés gyerek is. Elhozták a szülők azokat is, hadd mulassák ki magukat. Mulattak is! Ki ivott, ki füstölt. A jámborabbak nagyra nyílt szemekkel bámulták az öregeket. Volt Börcsöknek egy Ignác nevű fia. Pufók, vörösképü, vásot; gyerek volt ez. A buksi fejelen annyi ravaszság, annyi haszontalan gondolat fért el, mint akárhány felnőtt társáéban. Egyet azonban nem szeretett bevenni a kácsafarkas koponyájába: az iskolai tudományokat. Most aztán Ignác is mulatott. Szabad volt a bál, hisz maguknál senki se parancsolt neki, Noda legénykedett is Ignác. Ott állt a sarokban, ahol a többi iegény (pedig öt év alatt esak a harmadik osztályig jutott) és feszelgett. A kalapja betyárosan a szemére volt húzva. — Megkérdeztem Ignácot, hogy mint, van. — Hát tanitó ur, most nagyoin jól! — Nem kell ugy-é a könyvet forgatni? — Máskor se nagyon szívesen töszöm én aztat. — Miért, te? — Mögélqk én majd, anéjlkül is. Nem akarok én ur lönni. Valami megmozdult a bensőmben és ütésre emeltem a kezemet, ide nem ütöttem, mert beláttam annak helytelenségét. Itt ón is vendég vagyok ós a gyermek nem a saját gondolatát mondta el. A szüleitől hallotta ezt a beszédet.